Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-10 / 50. szám
2. oldal. LOSONCI ÚJSÁG 1908. december 10. létesítése, a katonai kérdés s a veszélyes külügyi helyzet kavarognak a levegőben s várnak kielégítő s a nemzeti eszme követelményeinek megfelelő megoldásra, ekkor privát ügyekkel hozakodni elő, az ország nyugalmát és békéjét a felekezeti gyűlölködés felidézésével megzavarni, a lecsillapult szenvedélyeket újból és újból lángra lobbantani, s mindez csak azért, hogy a támadott zavarban a többi szövetkezett pártok károsításával a maguk céljait igyekezzenek megvalósítani, bizony ez a viselkedés a liberálisan gondolkodók között kell, hogy a legerősebb megütközést keltse. Ez az eljárás méltán nevezhető a legperfidebbnek mindazon áskálódások és aknamunkák között, melyeket a néppárttól alkalmunk volt már tapasztalni. Árulás, hitszegés, a legnagyobb fokú önzés, amelynek semmiféle más magyarázatát nem tudjuk, minthogy ezek az urak azért rendezték az egészet, hogy a keletkezett zűrzavarban annál jobban halászhassanak. És sajnosán kell azt is tapasztalnunk, hogy a függetlenségi párt úgynevezett agrárius árnyalatú csoportja, mely most mintegy 30 tagból áll, egy követ fú a néppárttal. Nem Kocurek plébános úrról van itt szó és nem az egyházpolitikáról. Csak azt látjuk, hogy a nehezen fejlődésnek induló uj rendet mindenoldalról körülzárja az ellenség, egy hajszálon múlik, hogy az állam egysége szét nem omlik és akkor egy elszánt, mertalóc csapat égő üszköt vet saját hívei táborába, mitsem törődve azzal, hogy e lelkiismeretlenség minden eddigi munkát megsemmisíthet, tönkretehet. Most már nem szabad megvárni, amig ez a lappangó tűz a kanóc végére ér, hogy fölrobbantsa az egész alkotmányt. Erőteljes, elszánt közbelépéssel ma még véget lehet vetni a veszedelemnek. Ez a tűz még eloltható, mert idejekorán észrevettük, arról pedig, hogy a jövőben hasonló veszedelem reánk ne köszöntsön, gondoskodni kell. Egyszerűen ki kell zavarni sorainkból a békét bolygató elemeket, megleszünk nélkülük is és legalább nem kell tartanunk az örökkön leselkedő kémektől. Inkább legyenek nyílt ellenségeink; mint olyanok, akik a barátot színlelve, titkon csak azt lesik, hogy orvul támadva mennél könnyebben döfhessék belénk a tőrt. Politikai szemle. A politikai életben most van a főszezon. A parlamenti tárgyalásoknak mindenkor legkiemelkedőbb mozzanata a költségvetési vita volt. A költségvetési vita keretében kerültek szőnyegre az összes aktuális politikai kérdések és valamenynyi párt legkitűnőbb szónokait-állitotta csatasorba, hogy a költségvetés kapcsán kritikát vagy magasztalást mondjon a kormány működéséről. Mesteri débat-k, a parlamentnek úgyszólván legragyogóbb napjai fűződtek a költségvetési vitához. De viszont ez a vita, amely gyakran hosszú napokra nyulott és a komoly, tartalmas felszólalások mellett tág teret engedett az ellenzéki hepciáskodásoknak, sok esetben szinte kerékkötője volt a parlament munkásságának és üres, lapos, hosszú járatú szónokok fecsegései rabolták az időt ép olyankor, amikor égető feladatok egész tömege várt sürgős megoldásra. Most a költségvetési vita másképpen fest. Az uj házszabályok korlátozó rendelkezései mellett a parlament sokkal rövidebb idő alatt készülhet el a költségvetés letárgyalásával, mint azelőtt, anélkül, hogy ez az alaposság és beható részletezés rovására menne. A sürgősség kimondását eredetileg épen a költségvetés letárgyalására való tekintettel kontemplálták és a tanácskozások ideje meghosszabbításának lehetőségét főleg azért mondták ki, hogy a költségvetéssel végezhessen röviden és mégis mindenre kiterjeszkedően a képviselőház. A parlament munkarendjének zavartalanságát sikerült ezzel elérni és szűkebb mederbe szorítani a budget-vitát, hogy a törvényhozásnak bőven legyen ideje más fontos tennivalókkal is foglalkozni. A házszabályoknak ez a rendelkezése azonban nem tette lehetetlenné egy erő, hatalmas ellenzéki párt sikeres szereplését, mert hiszen a sürgősség kimondását és az ülések meghosszabbithatását szigorú feltételekhez köti, amelyek biztosítják egyfelől a többségi pártnak, tehát a nemzet többségének, amelynek akarata ő általuk jut kifejezésre, hogy a parlament tanácskozásainak rendjére döntő befolyást gyakoroljon, másfelől útját szegte annak, hogy egy elenyésző többséggel bíró kormánypárt majorizálhassa a számban tekintélyes, tehát szintén a nemzet nagyrészének felfogását képviselő kisebbséget. A mostani költségvetési (vita színvonalában nem marad az előző évek budget-vitáinak mögötte. Kiemelkedő momentumokban gazdag ez a mostani tárgyalás is, és különösen a kereskedelmi tárca költségvetésének kapcsán volt alkalmunk rendkívül érdekes felszólalásokat hallani. A tárgyalást dominálta Szterényi József államtitkár hatalmas, nagy arányú beszéde, aki gyengélkedő minisztere, Kossuth Ferenc nevében számolt be a kereskedelmi kormány áldásos munkásságáról s foglalkozott rendkívül behatóan a vita során felmerült valamennyi kérdéssel. Ahogy ő beszéde végén az ipari és mezőgazdasági érdekek kapcsolatát, egymásrahatását és szoros összefüggését pregnánsul kidomborította, egy igazán modern, nagyméretű és széles látókörű kereskedelmi politikának képét rajzolta meg, amely határozott tudatossággal és minden tényező bölcs mérlegelésével viszi előre az országot az önálló gazdasági berendezkedés felé. Szenzációktól terhes a levegő. A Kocurekügy, a néppárt agressiv szervezkedése, azután a császárjubileum, a prágai harci állapotok, és különösen a balkáni események tömérdek anyagot adnak az újságoknak. A háborús hirek izgatják legjobban természetesen az ovasók érdeklődését. Nap-nap után mozgósítási vészhirek kelnek szárnyra és vérmes fantáziájú vidéki tudósítók minden, gyanús neszt rémes szenzációvá dagasztanak. Érthető dolog, hogy a publikum lázas izgalommal reagál ezekre a hírekre és háború borzalmait festi eléje felzaklatott képzelete. A cáfolatok garmadája is alig tudja ellensúlyozni ezeknek a rémmeséknek riasztó hatását. Pedig a megnyugvást könnyen meghozza a józan, logikus gondolkodás. Bizonyos az, hogy Szerbia mind e harci lármája ellenére is alaposan megfogja fontolni a dolgot, mielőtt végleges kenyértörésre menne. Bizonyos, hogy a kiélesedett helyzetnek megoldását a diplomáciai tárgyalás fogja meghozni és a döntő szót a hatalmak koferenciája mondja ki, nem pedig a szerb bandavezérek harci hartogása. Természetes dolog, hogy Szerbia fenyegető magatartásával szemben a monarchiának is kötelessége, hogy óvintézkedésekről gondoskodjék és résen álljon, nehogy alattvalói testi épségét, vagyona biztonságát veszély fenyegesse. Ez azonban még korántsem jelent háborús készülődést és e preventív intézkedések, amelyeket különben teljességgel nem titkolnak, csak megnyugvással tölthetnek el mindenkit. A diplomáciai tárgyalások a sima megegyezés reményével kecsegtetnek. Itt főleg a Törökországgal való diplomáciai viszonyunkon nyugszik a súly és e tekintetben teljes mértékben megnyugtató, hogy a porta előzékeny készséggel fogadta diplomáciáknak a boykott-mozgalom korlátozására irányuló kérelmét. sötétségű a majdnem álló viz, de lágy bársonyos ringások pihegnek benne, amit csak egy magyar költő tud megfösteni: Bosznay István. Ez a jóllakott gyönyör nyugtalanság nélküli pihegése. A folyó mintha éppen a lenyugvó napba ömlenék; idáig fölmelegszik a vize. Aztán lecsúszik a kiizzott vörös napcsillag, a tornyok cifrázatain kilobbannak a szent-Elma lángok s meleg hamvas-lila párák terülnek le. Meleg most minden szin. Az alkonyat optimista és modern költő: mindent egybevon, összegez, átvonva meleg vizpáráival, csak a tompított körvonalakat rajzolja föl az ég lapjára, mely alant olyan, mint egy izzásig hevített bronz lap, följebb a tiffanyüveg színeiben izzik, mig odafönn egészen áthigúl a kékség s a kék és sárga ölelkezésébűl ott lebeg finom-áttörtén valami elhalón lehellő zöld szin. A partokon most a kigyuló lámpasorok fénye suhan végig, sajgó élességgel. A még megmaradt napfény megverten párolog vissza az égbe. Itt-ott mind sűrűbben pattogzanak elő kicsi szúrós és zörejes és harsogó földi lámpafények, dülledtszemü és ravasz mosolyú és öntelt városi fények, a Pont Neuf-ön vörös és fehér sőt zöld lámpákj is merész triókat dalolnak, csóvás üstökük a vízben mintha elhaló viszhang volna. És mintha csak most e zajos földi fények forrásaival együtt születtek volna: csak most veszem észre a fölélénkült város földies lármáit, a közlekedés éles csengéseit, tülköléseit, a hidak tarka dobaját; értelmetlen és érzéketlen hangok kergetik el végkép az alkonyatot s a géphangok tömegének réseit kitölti az emberhangok összeszürődő moraja, a sok kicsi értelemnek és érzelemnek összege: a legértelmetlenebb és legérzéketlenebb embertömegi hang: e legboldogtalanabb vak és süket isten hangja. Alant némán és szembehunyva jár a Szajna. Fogok én még látni szebb alkonyatot is. Mikor a Duna partjait sok tudás, szenvedély és akarat megtermékenyiti s a budai hegyeken a maguk talaja és lelke szerinti szépségek, könynyed tornyok és oszlopsorok fognak nőni s a Duna vize is eltelik lélekkel és erős magyar élet fog lüktetni rajta, akkor nem lesz szebb alkonyat, mint a pesti paloták ablakából. A Duna nagyobb és erősebb, a budai hegysor nagyszerű lendületű, a Duna párázata gazdagabb. En már láttam egyszer előre is egy ilyen alkonyatot az Akadémia-palota egy könyvtári ablakából, velem nézte egy bölcselkedő de szép leány is, — de mások aztán nem tudom, hogy látták-e onnan, mert az Akadémia ablakaiból inkább csak visszafelé szoktak nézni. Ma este mi ötön megalkottuk a Párisban- Szájtátó-Ifjú-Magyarok-Vacsorázási-Részvénytársaságát. Befizettünk egy heti részvényt előre, én Loránddal egy szenzációs nemzetközi étlapot állítottam össze, a vacsora egy megdöbbentő misztériumhoz hasonlított. Három óra múlva a tiszteletreméltó részvénytársaság megbukott, mert az egész heti vacsorapénz el volt költve. De akkor már Loránd s a kis Mezei összecsókolóztak (Loránd szórakozottságbúi közben egy svájci kisasszonnyal is megtette,) kettős tüzes nyelvek szállták meg őket és szerénytelen folyékonysággal kezdtek szónokolni mindenféle nyelveken és mindenkinek, Miska kezdett némgyanakodni a fiúkra, hogy őt lebecsülik s nem elég nagy költőnek tartják, Gábor megfigyeléseket gyűjtött a pápaszeme alul, az üveg- és más törékeny neműeket pedig pótlólag közösen fizettük. A Montmartreról hazáig való út váratlanúl hosszúnak bizonyúlt; addig a szelek kifújták fejünkből a tiszai ködöket. Nemsokára újra és ténylegesebben vacsoráztunk. Vacsora után amint haza mennénk, feltűnt a mi magyar beszédünk egy őszes kis magyar zsidónak, utánunk sündörgött s gyűlölködőn károgva gyalázkodni kezdett. Szidta a teremtésünket. Jó. (Én is elégszer szidtam a magamét.) Szidta a keresztapánkat. Nem bánom, az enyém nagy zsivány volt s mindig kiszedte a csirke combját, Gyalázta a magyar voltunkat. Kutty — — ezt a Szajna partján se viszi el szárazon! Hónalja alá karoltam s hevesen ölelve (fuldokolva hápogott) vittem a romantikusabb sikátorok felé, hogy ahol a hely kies és néptelen: jól megnyivákoltatom. »Hé fiú — intem magamhoz Mezeit — jártas vagy-e a frank jogtudományban ?« — Egy kicsit. Mi büntetést kell vállalnom egy lelkiismeretes verésért ? — rajtakapatás esetén. (Zsidó védencem rugkapálni akart volna.) — Mem tudom, de jó sok. — Hát legalább egy jó falhozverésért? (Védencem : mint fent.) — Az is drága. Rúgj egyet rajta, — de ne érj hozzá, a Code Napoleon------Elkedvetlenedve fordúltam önkénytelen utitársamhoz: »Uram, ime én önt a legjobb akarat mellett se tudom megverni; ime, jogtudós barátommal nem tudom kialkudni«:. Elbocsátottam a szerencsétlent, ki lelkendezve kereket oldott. Aztán fanyar tűnődésekbe merültem : Vájjon miféle szörnyű és bizonyára bűnös bünkavarodás vetette ki mitőlünk ezt a szerencsétlen hajótöröttet ! Vájjon mi oltotta ezt a gyűlöletet leikébe a mi boldogtalan fajtánk iránt? Ha visszajőne, hogy fájva és pirulva kikérdezhetném (F olytatjuk.)
