Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-12-03 / 49. szám
1908. december 3. LOSONCI ÚJSÁG 3. oldal. egész valóját jóleső érzés járja át, azon érzés, mely keletkezik mindnyájunkban akkor ha művészieset, tökéleteset látunk vagy hallunk. A gyönyörködés érzete az, melynek másoknál való előidézésére csak a kiválasztottak képesek, és pedig azok, kik tehetségben, tudásban felülemelkednek az átlagon. Spencer a nagy filozófus a művészetről értekezve azon concluzióra jutott, hogy az emberi tevékenység »művészetnek« nevezett köre csak úgy organikus szükséglet kielégítését célozza, mint más, a lét fentartására és meghosszabbítására szolgáló működés (pl. a táplálkozás), s mint ilyen, a lét feltételeivel közvetlen összeköttetésben van. Ha voltak az estélyen megjelentek között olyanok, kik Spencer eme axómája igazságát kétségbe vonták, úgy bizonyára megszűnt kételyük akkor, midőn a gazdag és magas színvonalon álló műsorban gyönyörködtek. Mindanynyian tudatára ébredtünk annak, hogy a látottak és hallottak szükségérzetet elégítettek ki, mely kielégítés jutalmazása fejében a kellemes hangulatba jutott publikum nem fukarkodott megelégedésének és tetszésének zajos nyilvánításában. S ennek megemlítésével hálával kell meghajtanunk elismerésünk zászlaját Kohlener Barnáné és Izák Jánosné úrnők valamint Izák János ur előtt, kik időt és fáradságot nem kiméivé lehetővé tették ezen művészi estély létrejövetelét, s előidézték ezzel azt is, hogy oly szép számban jelen meg a publikum. Az estélyt Kristóf/ Sándor Conferencier vezette be szellemes, saját szerzeményű csevegésével. Igen ügyesen oldotta meg feladatát. Őt követte Somló Károlyné úrnő ki zongorán Griegnek egy bájos mazurkáját adta elő precíz kidolgozásban, majd pedig néhány magyar dalt játszott el mély átérzéssel. Vajda Ilona Hevesi József egy költeményét adta elő, melynek különös érdekességet az kölcsönzött, hogy a helyi viszonyokra és egyéb körülményekre való tekintettel volt átalakítva. A kisasszony helyes felfogása, temperamentumos előadása és lámpaláz nélküli fesztelensége mindmegannyi előidézője volt az őszinte sikernek. A következő szám Schmeichler Alfréd urnák hozott zajos, véget érni nem akaró tapsokat. Kellemes és terjedelmes csengésű iskolázott baritonján előadott dalai igen nagy hatást tettek, melynek értékéből nem vont mit sem le a vigadó nagytermének közmondásosan rossz akusztikája. Zongorán Schmeichler Alfrédné úrnő kisérte, igen helyes pointirozással és teljes alkalmazkodással. Ezután az est egyik kiemelkedő fénypontja a »Gyurkovics lányok« cimü életkép első szakasza következett. Az ötletes és finom humoru darabot teljesen átérezték az összes szereplők és ennek kitűnő játékukkal kifejezést is adtak. Hercsuth Gézáné dicséretre méltó mérsékléssel s mégis pompás humorral rajzolta meg a leányai számára mindenféle furfangos módon férjet szerezni akaró Gyurkovicsnét. Deutsch Adél Katinka szerepében szerencsés tapintattal találta el, hogyan kell összeegyeztetni a kacérságot a leányos szendeséggel. Alk Edith, Székács Ilona, Dobó Viliké, Sztolár Lenke, és Izák Juliska mint Sári, Ella, Terka, Liza és Klárika kissebb szerepeikben helyesen illeszkedtek be az összjátékba. Különösen sikert aratott Kohlener Edith a kis intrikus Mici szerepében. Kicsapongó jókedve, közvetlensége, meglepően biztos játéka és tiszta, értelmes beszéde a rutinirozott és hivatásos színésznő benyomását keltette. Elismerésünk illeti a férfi szereplőket is mind kivétel nélkül. Kiéber Elemér férfias fellépésű és rokonszenves Radványi ezredese semmi kívánni valót nem hagyott. Sternlicht Béla Gida szerepében sikerültén alakította az érettségi vizsgától drukkoló, de a leányok társasagában magát igen otthoniasan érző kamaszt. Kristóf/ Sándor Horkayjáról csak anynyit mondunk, hogy Mici személyesitőjének keresve sem lehetett volna jobb és megfelelőbb partnert találni. Haeberle Károly szögletes és félénk Tónija teljes sikert és zajos derültséget idézett elő, Fray Árpád Jankó szerepében excellált, ügyesen és ötletesen aknázva ki úgy megjelenésével, mint beszédével a szerepében rejlő humort. A darab pontosan összevágó előadása után szinte féltünk, hogy a következő szám nem lesz képes megküzdeni a megelőzők sikerével, s a közönség lanyhán fogja fogadni a Oavotte-t. Aggodalmunknak azonban nem volt alapja. Draskóczy Sárika, Malesevits Róza, Schwatc Ilka és Sztudinka Ferike oly gráciozus könnyedséggel és keresetlen bájjal lejtették el táncukat, hogy a fellelkesült közönség megismételtette az egész számot. A sikerhez hozzájárult a katonazenekar remek játéka is, amely Simpcik karmesternek ezen célra összeállított szerzeményét adta elő. Utolsó számul Dienzl Oszkár fülbemászó zenéjü daljátéka a »Két bábu históriája« adatott elő. Az egyik főszerep Hermann Irmáé volt, ki a »Narancsvirág« nevű babát adta. Meglepően üde csengésű szopránja, fesztelen és rutinirozott játéka a bevézett operette primadonnát érzékeltette. Partnere Badinyi György szemre való »Huszár« volt, s biztosan fogott lírai baritonjával szintén szép sikert aratott. A staffage-t képező babák voltak Ambrózy Margit, Dortsák Mariska, Hermann Olga, Hermann Anna, jánoska Ella, Lammer Mimi, Lusztig Margit, Lusztig René, Malesevits Olga, Malesevits Ida, Nagy Gizella, Neumann Blanka, Thomesz Etelka, Ujházy Janka és Vajda Leó. Őket is kiváló dicséretünk illeti a kitünően sikerült karénekekért. A babakereskedő és úrhölgy szerepeit Sternlicht Béla és Izák Juliska látták el. A szólószámokat és a karénekeket Izák János úr kisérte zongorán, a tőle már megszokott tökéletességgel. Hiányos volna referádauk, ha elismeréssel nem adóznánk még a katonai zenekar kiváló karmesterének, Simcik József úrnak, kinek vezénylete mellett egy kitünően sikerült nyitányt, két közzenét továbbá a „Gavotte“ és a daljáték bevezetését és befejezését volt alkalmunk művészi előadásban élvezni. Köszönetünk illeti a helybeli 25-ik gyalogezred parancsnokát Braun Rezső urat, ki szives előzékenységével alkalmat adott három tisztjének annak bebizonyítására, hogy ők nem csak a hadi tudományokban, de Thalia szolgálatában is kitűnnek. Végezetül még több szereplő megbízásából szemrehányást teszünk annak a bizonyos névtelen levelek gyártójának, hogy sokan nem kaptak tőle hízelgő sorokat. Most utólag is elfogadják még a mellőzöttek, s hogy legyen azok küldözgetésére jogalap, eláruljuk, hogy az estélyt a helybeli szegények javára legközelebb megismétlik. TELEFONON. (A mulatságok) Csrrr! Csrrr! Maga az, a cipészem ? Nem; én annak csak egy néma áldozata vagyok. — Ah, Pikkoló! Miért »ah« ? — Az »ah« a mostani műkedvelői előadások próbáibúl maradt meg a társalgásomban. Maga is kedvel művet ? — Igen. Énekelek a tüdőbetegeknek, zongorázom a nógrádi siketnémáknak és hülyéknek és egy népszínműben játszom a losonci vakoknak. Ugye nemes keblem van ? — Sőt főnemes, ah ! Maga is »ah«^? — Igen, én is. Én hegedülök a helybeli szegényeknek, Gonosz Pista vagyok a rokkantaknak és balettet rendezek a rabsegélyző ligának vetített képekkel és szabad előadással. — Ez mind igen, igen szép, Igenis, valóban undorító. — Minden héten lesz 8—10 estély ! Mennyi alkalom a mulattatva oktató lelki gyarapodásra, a szép és nemes mulatásra, nem is szólva a nemes célokról, melyek ügye oly igen odaadólag fölkaroltatik. — Igenis, holnap táviratilag jegyet váltok a Kiskúnmadarasi Gyufa Benjámin szobor javára rendezendő Zártkörű Tréfás Kabaretre, melyre már négyes táncosnőim is vannak, továbbá a Dorozsmai Rokkant Iskolásgyermekek Árvizsegélyző Társulatának Jelmezes — — Megálljon csak ki volt az a Gyufa Benjámin ? — Azt se tudja? A 60-as abszolutizmuskor a Pillvax kávéház főpincére volt, aki Kisfaludy Károlynak a pikkolóit hitelezte. — Megérdemli a szobrot. Nézze csak van egy gyüjtőívem a Katonaviselt Vasalónők Önképző Egylete számára, ha van egy pár fölösleges pénzdarabja — — Mi sem természetesb. De remélem, hogy majd a »Csakszorosan« Csendőrápoló Szövetkezet estélyén szintén vesz egy pár sorsjegyei a M. A. M B. E.Javára? — Persze. Én ezért a célért igen lelkesedem, továbbá egyáltalán mi az a MAMBE ? — Hogy mi ? Nem más, mint a Mulatságoktól Adósságokba Merültek Bezárkózó Egyesülete. — Au revoir! Itt a cipészem. Igen, nekem már pislog is a tyúkszemem. Isten Velünk! — Pá. Csrrr! Csrrr! — Pikkoló. HÍREK. Losonc r. t. város pénzügyi és jogügyi bizottsága f. hó 27-én ülést tartott, melynek azon egyezségi ajánlatok voltak tárgyai, melyeket az iparvágánnyal biró gyári vállalatok tettek a kövezetvám megváltása tárgyában. Ugyanis a kérdéses gyári vállalatok azon állásponton vannak, hogy ők kövezetvámot fizetni nem tartoznak az engedélyokirat szerint, de nehogy azzal vádoltassanak, hogy a város fejlődése által felmerült költségekhez hozzájárulni nem akarnak, évi megváltásként 1250 K-t ajánlottak fel. Miután a jogügyi bizottság ezen ajánlatokat a városra előnyösöknek tartja, elhatározta, hogy javasolni fogja ezen egyezség elfogadását a közgyűlésnek azzal, hogy a Rakottyay-gyár köteleztessék záros határidő alatt a Madách utcai szomszédos telkek megvételére, továbbá hogy a Herzog és Kohn cég fizetési kötelezettsége felére apasztassék az esetben, ha a szeszmonopolium életbe lép. Ezenkívül elhatároztatott, hogy a Rakottyay-gyár részére a Madách utcából 550 négyzetölnyi területet évi bérfizetés ellenében átengedtetik. A gőzmalom szintén tett egyezségi ajánlatot, mely azonban úgy az ajánlott évi fizetés csekélysége, mint pedig egyéb kikötések miatt elfogadható nem volt. A malom szűkkeblüsége igen elkeseredett hangulatot teremtett, s voltak bizottsági tagok, kik egyáltalán tárgyalni sem akarták a malom ajánlatát, Nézetünk szerint sem méltányos a malom ajánlata, mely eltekintve az iparvágányoktól, évenként legalább 4000 kocsi árut küld be a városba, mely kocsik a kövezetei igénybe véve, azt erősen károsítják. Értesülésünk szerint igen heves felszólalások lesznek a legközelebbi közgyűlésen, melyek követelni fogják a kiviteli vám megállapítását azon malomból származó árukra nézve, melyek tengelyen szállíttatnak, továbbá mindazon kötelezettségek pontos teljesítését, melyek a vele köiött szerződés 6. és 7-ik pontjaiban felemlítve vannak. — Végrendelet hamisítás. Országszerte nagy feltűnést keltett az a bünper, melynek szereplői a hamisítás terén már egy ízben működött Battik Sándor és viharos múltú neje szül. Filep Gizella, továbbá Landau Samu írnok Krúdy Gyula rendőrtisztviselő, Krúdy Jénő Írnok és Krúdy Ferenc közjegyzői alkalmazott. A részletek ismeretesek már a fővárosi lapok híradásai nyomán, tudva van, hogy a nyomozást dr. Ottahal Antal vezette, s igen rövid idő alatt a egnagyobb világosságot derítette a bonyolultnak ígérkező ügyre, Mi csak annak elmondására szorítkozunk, mit a fővárosi lapok nem említettek meg. Ezek szerint a végrendeletet Krúdy Jenő készítette s ő vette rá testvéreit Gyulát és Ferencet a hamisításban való közreműködésre. Utóbbiak több alkalommal kérték Írásban és1 szóval is a hamis végrendelet visszaadását vagy megsemmisítését. E sorok Írója előtt Krúdy Gyula is tett homályos említést ez ügyről, intervenciót kérve. Megemlítjük még, hogy a hamisításért a végrendeleti tanuknak 200,000 K dijat ígértek Battik és neje. A cselekmény büntetése a magyar büntető törvény 403. §-ának 4. pontja szerint öt évig terjedhető fegyház, mely pont igy hangzik : ,.öt évig terjedhető (egyházzal büntetendő a magánokirat hamisítása, ha a jog vagy kötelezettség értéke, melyre a hamisítás vonatkozik, négyezer koronát meghalad.' Jelen esetben pedig közel 3,000,000 koronáról van szó. Az esemény igen kínosan érintette a losonci társadalmat, melynek Krúdy Gyula és Ferenc kedvelt tagjai voltak- Botlásukat mindenki igen sajnálja, s annak megtörténtéért igen alaposan az egész életében dologkerülő Battikot és ennek hűséges famulusát: Krúdy Jenőt okolják.
