Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-11-19 / 47. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK Aj M ß áft A ^ß^k flj BB A ÉB ^B^B ßk ^ß^k SZERKESZTŐSÉG E^ÍK évrf |H ^^B «Tw HB B ^b TB fj| H B H BT b SÍ B EB Losonc, Kubinyi-tér Télírre 3 kor «I. KB lllSIlBiill M ü B Hl B B H B hová a lap szellemi Negyedévre 2 kor. 30 Hl. ■ B B 1 1 i I 81 11 Hl 11 || BBfl K, W B részét illető mindet. Sgyea szám ára 20 fii. ^B V BB HR hH| H| HM ^0F ffif CPf ^H. ^1 ^B BB közlemény Intézendő. I I 1%, I 1 H I I 11 Hl Ü L KlADÖmVATAL, tanítók ti körjegyzők H H B «K||&jgg Dg jg| Srij Hy Wk IS Ij|Bs| ■ BH Losonc, Kubinyi-tér II. egyesülete tagjai részére ^B B fl W& B B WíW&& B &§ wi g§l A B BB wft B B B hová az előfizetések, év. előfizetés, dijöko, B | | fi l | | ifl| IBI Í |Í BÉ fl U I fl nl^ "nzkmlrné-Hirdetések jutányos áron ^B BB öSIg MM Q| 8Bi [HH 8gS Hg !gSj $lg Jlg M Hl HZ reP*TK Hj nyék és a lap szétkülvétetnek fel * kiadöhiva^B_BH HJB ü&L fe' B H Sfe ÍW 'Sf .jfife S»JB &UB flH BB BLJ1 désére vonatkozó feltaiban. J^BSSß WSmß VH jM *81 M W&BW BHBr m szólalások intézendők. A LOSONCI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. m. ÉVFoLVAM. 47. SZÁM. MEÖJELCNlK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONC, 1908. NOVEMBER 19. —— — Az uj választási törvényjavaslatról. (G. J.) A nagy esemény lezajlott. Andrássy javaslata a ház előtt fekszik. Már a 31-es bizottság foglalkozik vele és nem fog soká tartani, hogy a képviselőház zöme is meghányja-veti, hozzá nem szólhat. Rövid egy-két hét kérdése mindössze és a régi rendet egy uj, régen várt és régen óhajtott rend váltja fel. Ha csak nem .... És ez a ha csak nem a mostani viszonyok ellenségeinek egyetlen reménye, végső menedéke. Sajtójuk örömmel véli megállapíthatni, hogy a néppárt és a függetlenségi párt zöme fagyos közönynyel hallgatta Andrássy beszédét, és ami helyeslés, éljenzés volt, az is csak kényszeredett kesernyés volt, akár a herbatéa. Mivel Andrássy most csatába indult és minden csatát ép úgy el is lehet veszteni, mint ahogy meg lehet nyerni, szükséges, hogy megvizsgáljuk, minő fegyverzettel megy neki a belügyminiszter a küzdelemnek, kik párthívei, kik ellenségei és van-e kilátás arra, hogy a javaslat, ha némi átalakításokkal is, de törvényerőre emelkedjék! A javaslatnak leghevesebb ellenzői látszatra a szociálisták. De ezeknek működési köre a parlamenten kívül esik, magában a törvényhozás épületében nincs mit keresniük. De még a parlamenten kívüli agitáció is teljesen hatástalan frázispuffogtatásból áll, a szociálista párt a sok hiábavaló taktikázástól annyira kimerült, hogy ma még arra sem képes, amivel egynéhány évvel ezelőtt fenyegetett és még huszonnégy órás általános sztrájkot nem tudna életbeléptetni. A nyomasztó gazdasági helyzet olyan elementáris erővel és sűlylyal nehezedik kicsinyre és nagyra, hogy senkinek sincs kedve tisztán tüntetés kedvéért állását, existenciáját kockáztatni. De még az is bizonyos, hogy a szociálista párt tagjainak nagyon mindegy, lesz-e egyenlő választói jog vagy sem. Az a pár agitátor, aki azért lett szociálista, hogy valamikor képviselő lehessen, talán megzavartnak látja köreit és talán dúlni-fúlni fog tehetetlen mérgében, mivel azonban még a pluralitás mellett is belekerül a képviselőházba vagy 8—10 szociálista képviselő, előbb utóbb ezek a jó urak majd csak megbékülnek valahogy, miután egyebet úgy sem tehetnek. A balpárt azt hirdeti magáról, hogy ő jó magyar párt. Nincs okunk ezt kétségbevonni. És épen azért meggyőződésünk, hogy a palpárt csak a forma kedvéért fog tiltakozni, nagyobb íllentállást nem igen fog kifejteni a javaslattal szemben. A demokrata párt először is csak három emberből áll, másodszor pedig ennek a tiltakozása is csak formai lesz, miután szavazataik eddig is a középiskolát végzett elemekből kerültek ki, tehát azon elemből, mely most háromszoros szavazati jogot nyerve, erőssé és tekintélyessé teheti a demokrata pártot. A néppárt felekezeti szempontból tekinti a dolgot és attól fél, hogy a zsidóság túlsúlyra vergődnék a pluralitás mellett, mivel főleg ehhez a felekezethez fognak tartozni a hármas szavazatuak (legalább a városokban.) Ezt azonban elösmerni még akkor sem illenék épen a néppártnak, ha tényleg igy lenne a dolog, de még nem is egészen helyes ez a statisztika, mert ha más nem, hát földesür meg mágnás van legalább ugyanannyi hármas szavazatra jogosult ebben az országban, mint — herribile dictul zsidó. Marad tehát leghevesebb ellenzőnek a nemzetiségek külömböző árnyalata. Ezek az urak minden módot meg fognak ragadni arra, hogy a javaslatot, mely határozottan a magyarságnak kedvez, megbuktassa, de épen ezzel teszik Andrássynak a legjobb szolgálatot, mert nem igen fog magyar ember velük egy sorban küzdeni, inkább félrevonul, de honárulókkal nem szövetkezik. Kristóffyak, Tiszáék kimúltak és igy azt hisszük, a javaslat rövid időn belül keresztül megy anélkül, hogy a koalíció felbomlanék, amire pedig kilógó nyelvvel leselkedik egy csomo kuvasz. Az uj választási törvény tervezetére vonatkozólag a következők az észrevételeink. A javaslat alapelvei a sajtó közlései révén régebb idő óta ismeretesek voltak már, a beterjesztéskor nyilvánosságra jutott részletei pedig szerves és logikus folyományai az abban lefektetett általános elvnek. Tudott dolog, hogy a javaslat a választó jog általánosságán épül fel, amelyet az értelmiség hegemóniája érdekében csak a szavazotjog TÁRCA. Keletiek Nyugaton. (Úti leveleJc Oyökössy Endréhöz.) Schaffhausen, július 13. A Rajnának irigylendőn szép életrajza van, szebb és változatosabb, mint a Dunának. Az éggel érintkező ködös magasságokbúl származik, mint az égiektűl levezetett családfájú görög hősök; már ifjú korában a Bóden-tóba kerül, ahol gőzhajókat hord, hatalmas városokat s pompázó fürdőket teremt, joga van magát tengernek képzelnie, —■ és nemsokára egy oly fönséges bukást él meg, amekkorával Shakspere hősei dicsekedhetnek. Ebbe a városba messzi behallatszik a vizek hangos drámája s amint a nagyszerű jelenethez közeledünk, mintha a fákat, a házakat, a földet rázná; lelkünket is izgalommal rázza előre. Teli hold világította meg a színt, amint mély döbbenettel állottunk a parton. íme a sorstragédia, zengő vizekkel megírva. Semmi hangtalan megadás, semmi elfojtása az indulatnak és a jajnak; a vizek drámája mint a klasszikus hős indulata és jajja, könnyesen, ostromolva verdesi az eget, lázongva szaggatja a fövényes sziklás partot, üvöltve rázza végzete roppant láncait, sápadt arcunkra száll a megtört könnyek párája. Fönn áll a parton a komor várral koronázva a kemény, rendíthetetlen hegy, ki megindulás nélkül szemléli a tragédiát, amint a vizek jajdúlva zuhannak térdre, hanyatt___s az alázuhanások közepette, ami engem leginkább megdöbbent és bámulatba ejt, áll egy megfeszülő sziklahegy, egy dacosan megfeszülő »nem akarom«, s egy férfilelkű, meg nem hajló tagadás, kit csak porszemekként tud elmosni a bukás ... És mindezekre jött nemsokára a szörnyen fifikus tudományos német és pár perc múlva ismeretlen tettesek óriási villamos reflektorokból zöld és vörös panorámafényt szórtak a vízesésre, öt percig zöld lett a világ, irgalmatlanul zöld az egész német istenség, öt percig meg vörös, újra zöld, újra vörös, undsoweiter kéremalásan. A mi arcunk is vörös és zöld volt, a vízben jNeptun nyihogó paripáinak fölhányt sörénye alatt lóerőket lopott a vizbűl egy kanálison egy német gyáros, a vendéglőiszag áttört a csudaszagon; jött, hogy egy pár tizfillérest dobjak a Rajnába .... Lehet, hogy túlságosan finnyás a természetem, de ugyanígy voltam egy bizonyos ugyancsak schaffhauseni illetőségű Clärchennel is. Amig csak azt láttam, hogy csinos és pirul, hozzájárultam két társam iránta való lelkesedéséhez, de mikor észrevett ;m, hogy csinosságát és tán pirulását is a papája a hotel forgalmának emelésére kiszámította: úgy elment tőle a kedvem, hogy tringeltet dobtam elé .... a mesterséges görögtüzes pirulás jutott eszembe a Rajna bukásán. Zürích, július 14. A tisztaság már magában is harmonikus, kedves hangulatot kelt. Ezek a vizi városok oly tiszták, mint egy-egy patika, úgy hogy már a vasúti pénztárnál is már majdnem ösztönszerüleg bajuszpödrőt kértem. Kár, hogy a mi városaink úgy félnek a víztűi. Szabadka, Debrecen, Vásárhely, Kecskemét a duhaj Tisza elül gyáván elbújtak a pusztákba. Ezért oly szárazak bennük a lelkek. Hol van magyar város, melyet épen a fekvése, szépsége emelt volna naggyá? Ha gazdag volnék s Széchenyi István volna a barátom, a Balaton közepébe építtetnék egy vizi várost; szebb volna Velencénél. A Zürichi-tó egyetlen óriási park közepén van s egyetlen elnyúló vizi város veszi körül. Milyen boldogság lehet itten gyermekkorban nevelődni. A gyermeknevelő Pestalozzinak gyönyörű segítő társai voltak itt: a természet szépségei, a messzihivó ragyogó tó, a férfias erélyű, frissvérű Limmat folyó, a nemes tisztaság. A Pestalozzi szobra a legbensőségesebb ezen a városon. A jó öreg mester kissé meghajolva melegen a szemébe néz egy csókolni való kis csirkefogónak. A jámbor kis kópé teli van tisztességtudással, mintha csak az imént törülte volna meg az orrát ez ünnepélyes alkalomra az ingujjával, amellett biztosra vesszük, hogy a zsebében gummipuska és ötven külömböző gomb lappang. Az öreg pedagógusról pedig lerí a túlkefélt kopottság, a nyomorúságos nyugdíj-kilátás s annyi jámbor becsületesség, mintha ép ma reggel utasított volna vissza egy pár csirkét. Lapunk jelen száma nyolc oldal.
