Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-30 / 5. szám

Melléklet a Losonczi Újság 5. számához (1908.) tett adókirovást követelünk a nyilvánosság teljes bevonásával olyképpen, hogy a kellő időre elké­szített adólajstrom tétessék ki közszemlére, hogy abban mindenki teljes bepillantást nyerhessen és esetleges észrevételeit a törvényes időben meg­tehesse. Mert ha az adókirovásnál és az adóbehaj­tásnál a mostanihoz hasonló slendriánt ezentúl is tapasztalunk, kénytelenek leszünk, adóreviziót kérni. Hadd tudjuk meg mi adófizető polgárok, ki ebben az ügyben a ludas ? Mert a mostani rendszer tűrhetetlen, tartha­tatlan ! Hiszen ázsiai állapotot mutat az, hogy városunkban szinte minden adózó polgárnak le­gyen „múlt évi adóhátraléka“. Ázsiai állapot az, hogy alig akad adófizetőink közt valaki, aki pon­tosan meg tudná mondani, hogy mennyi az évi adója ? Ázsiai állapot az, hogy a rendes időben kirótt és lefizetett adójánál nagyobb legyen az adó „farka“, a pótlék-adó. És ázsiai állapot az, hogy városunkban lakhassák ember 3—4 évig anélkül, hogy adót kérjenek tőle rendes időben. De ezen gravámeneken felül van még egy speciális sérelem is. Úgy látszik, a város az igaz­ságtalan módon kivetett és behajtott cselédadó­val akar országos feltűnést kelteni. Olyan horri­bilis összegeket említenek itt nekünk, hogy szin­te hihetetlen. Aztán — ráadásul — egyes feleket odautasitanak, hogy folyamodják meg azt, amit többletbe fizettek. Hát ilyen állapotok vannak nálunk az adó­ügy körül! Egy rongyos faluban nagyobb rend van e téren, mint Losoncz r. t. városban. Azért kérünk rendet, pontosságot és mindenekelőtt fel­világosítást, hogy miért van az adókirovásnál ilyen pontatlanság, ilyen felháborító nagy pótlék­adó, adófark? HÍREK. A Kossuth Lajos szobor ügye ha­talmas léptekkel közeledik a megvalósítás stádiumába. A szobor bizottság már az al­kotó művésszel körülbelül megegyezett, a szobor helye — mint múlt számunkban említettük — kijelöltetett s az időpont is meg lett állapítva, amikorra mindnyájunk örömére és büszkeségére meg lesz örökítve a magyar hazaszeretet és önfeláldozás leg­nagyobb alakja, mindnyájunk bálványozott hőse, Kossuth Lajos. E tárgyban városunk ifjú főjegyzője által szerkesztett felhívást azon biztos reményben közöljük az aláb­biakban, hogy az annak folytán származó anyagi eredmény nagy Kossuth Lajosunk érdemeinek és emlékének megfelelő lesz. Polgártársak! Losoncz rendezett tanácsú város min­denkor hazafias és áldozatkész polgársága már évekkel ezelőtt elhatározta, hogy nany­­nevü hazánk fiának, a város volt díszpol­gárának, a magyar szabadság bajnokának, a magyar nép édes atyjának, Kossuth La­josnak, városunkban is örökbecsű és ma­radandó emléket állít. E nemes és szent céltól áthatva a város képviselő testületé már régebben meg­alakította a szobor bizottságot. E bizottság mindezideig serényen folytatta működését és ma már odáig jutott, hogy az eddig csak hőn óhajtott szobrot tényleg fel is állíttat­hatja. Legutóbbi ülésén a bemutatott min­ták közül választott. Választása városunk fiatal, törekvő művésze, Csordás József pályamüvére esett. Ez alkotás Kossuthot, mint szónokot ábrázolja, tehát oly alakban örökíti meg, mely tekintetben tényleg a leg­kiválóbb volt. A szobor mellékalakja a vörös­­sipkás honvéd alkalmas arra, hogy a város későbbi nemzedékében is állandóan élénk emlékezetben tartsa a dicsőséges losonczi csata soha el nem enyészhető emlékét. Polgártársak! Ti, kik jórészben ama nagy férfiak vérszerinti leszármazottjai vagytok, kik a nép felszabadítójának, a nemzet vezé­rének csak egy hivó szavára vagyont és életett kockára téve a harcmezőre siettek, ti, kik mindig megmutattátok, hogy a nagy­nevű ősök méltó leszármazottjai vagytok, mert ha kell nemcsak lelkesedni, de csele­kedni is tudtok, ti hozzátok fordulunk, hogy a nemes célunkat diadalra juttatni segítsetek. Polgártársak! Nemes célunkat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a szobor fel­állítás! költségeinek még hiányzó részét filléreitekből összerakjátok. Hitünk, erős meggyőződésünk az, hogy e kérésünket tel­jesítitek és ekkor mi sem áll útjában annak, hogy a város lelkes és hazafias közönsége birtokába is juthasson ama rég óhajtott kincsnek, mit hazafiui lelketek a szabadság oltárának fog tekinteni. Egy percig sem kételkedünk célunk sikerében, nem is szorultok ti a mi buzdító szavainkra, nektek csak azt kell megtudnotok, hogy a szobor felállítására szükséges összeg még nem áll rendelkezésünkre és ti nem fogtok sokáig késni, hogy az utolsó aka­dályt is mielőbb elhárítsátok. Adakozzatok, hogy óhajunk még ez évben megvalósíthassuk. Losoncz, 1908. évi január hó 23-án. A losonczi Kossuth szobor bizottság. A második tudományos felolvasás vasárnap délután öt órakor tartatott meg a Polgári-kör olvasó termében. Ezúttal előkelő és nagyszámú közönség jelent meg, hogy Zorkóczy Ede tanitóképző-int. tanár fololvasását hallgassák meg. A tudós tanár a Magas Tátrát mutatta be egy körút keretében igen sikerült sok és változa­tos sorozatú, vetitett képek kíséretében. A felol­vasó vezetése mellett bejártuk a 3 Tátrafüredet, Csorbatót, a Tarpatak regényes vidéket, Madárhá­zát, Barlangligetet, a Dunajecz tájait, stb. stb. és még az is igen sok érdekes és tanulságos dol­got hallott, aki egyébképen személyes tapasztalat alapján ismeri ami télen-nyáron egyaránt szép és természeti ritkaságokban bővelkedő Tátránkat. Ez a felolvasás is bizonyltja, hogy hazánk egyes tájainak ismertetése nem felesleges, sőt ellenke­zőleg, nemcsak megismerteti velünk hazánk egyes vidékeit, de ez által is jobban köt a magyar röghöz, a mi édes hazánkhoz, amelynek annyi, de annyi szépsége és kiaknázatlan gazda­sága van. A felolvasás háromnegyed óra hosszat tartott, amelynek befejeztével a felolvasót hatal­masan megéljenezték. A legközelebbi tudományos felolvasás február 9-én d. u. öt órakor lesz a polgári leányiskolában. Magyar ifjúsági egyesület. A tót anya­nyelvűek vidékéről szomorú hírek után nagy örömmel értesülünk arról, hogy Videfalván és Tósáron még a múlt hó folyamán megalakult egy-egy ifjúsági egyesület, melynek célja, hogy a magyar költők müveit megismerjék, s a magyar hazafias dalokat megtanuljak. Karácsony másod­napján a tósári templomban ezen derék ifjak nemzeti imánkat és magyar egyházi éneket daloltak, mikor is először hanzott fel az Isten hajlékában a magyar szó és dal. Ezen isteni tisztelet végez­tével a gyülekezet előtt bemutatta az egyesület tudását más magyar daiokban is, s megelégedés­sel halljuk, hogy a derék hazafias híveknek nagy örömére szolgait az ifjúság emez irányú bemu­tatkozása. Ez év február havának elején magyar felolvasó estély fog tartatni, melyre az előkészü­letek már serényen folynak, s az érdeklődés igen élénk. Ezen szép eredményért az elismerés és köszönet Pitko János tósári és Pápay Károly videfalvi tanítókat illeti, kiknek hazafias buzgalma valóban követendő példaként szolgálhatna a tót anyanyelvűek területén működő többi tanítóknak. Adná a Gondviselés, hogy ily derék, hivatásukat ismerő férfiak kezébe kerüljön az idegen nyelvű ifjú nemzedék, mert akkor nemcsak a magyar nyelv határa tolódnék szélesebbre, de a pánszlá­vizmus népbolonditó eszméje is kipusztulna. A félévi értesítőket holnap pénteken fogják a helybeli középiskolákban kiosztani sok tanuló örömére és talán még több diák szomo­rúságára. A „Tanáregyesületi Közlöny 17-ik száma most felveti azt a kérdést, vájjon okvetlen kell-e ilyenkor bizonyítványt adni a növendékek és a szülők rémitésére és a tanárság nagy bosz­­szuságára, akik ilyenkor valóságos Írnokokká vedlenek át. Hát, az igazat megvallva, nagyon életre való újítás lenne, ha a félévi értesítő el­maradna és e helyett a szülőket többször levéli­­leg értesítenék gyermekeik haladásáról. Olcsóbb a hús, de — tudtunkkal — csak Zubor István mészárosnál, aki a marhahús árát 13%-kal szállította lejébb s most az első rendű marhahúst 1 kor. 16 fillérrel méri. Ezt a humá­nus és dicséretes példát bizonyára a többi mészá­rosunk is fogja követni a fogyasztók örömére és a szinte elviselhetetlen drágaság megszüntetésére. Tudományos felolvasások. (Beküldetett.) Nagy meglepődésemre olvasom a L. U. legutóbbi számában, hogy megindult a tudományos felolva­sások sorozata s jan. 19-én Malesevics tanár ur már meg is tartotta az elsőt — mint a jelentés felpana­szolja, csekély közönség érdelődése mellett. Ne­kem erről a felolvasásról tudomásom nem volt, mert sem a hírlapok utján, sem más utón nem tudatták a közönséggel és ez okozta, hogy őszinte sajnálatomra elmulasztottam a felolvasást. A kö­zönség résztvétlenségében nem a közönség a hibás, hanem a rendezőség azon mulasztása, hogy nem értesítette a közönséget. Nem lehet kétség abban, hogy ha a közönség kellő időben s kellő utón értesülést nyer a felolvasásokról, ezek irá­nyában nem kisebb érdeklődést fog ezidén tanú­sítani mint tavaly. (Örömmel értesülünk róla, hogy a kérdéses alkalommal a résztvétlenség oka a tudomás hiánya volt, bár megjegyezzük, hogy a felolvasásokról mi is, laptársunk is megemléke­zett, sőt lapunk első helyen is foglalkozott véle, s a felolvasások sorrendjét hetenként hozza. Szerk). A lóczi körjegyzőség egyelőre csupán he­lyettesítéssel lesz betöltve. Á helyettesítéssel Strömpl Béla megyeri segédjegyző van megbízva. János-nap. Hétfőn tartotta meg a Jánosok egy része nevenapját s ez alkalommal egyes Jánosokhoz valóságos bucsujárás volt. Így dr. Vali­­hora János apátplébánost és Bulyi Jánost a 48-as és függetlenségi párt egyik agilis alelnökét, az ismerősök és tisztelők nagy száma kereste fel, hogy jókívánságuknak élő szóval is kifejezést adjanak. Mi is őszintén járulunk a jókívánságok­hoz s adja az ég, hogy közéletünk e két kiváló férfia, — de a többi Jánosok is —• még sokszor érjék meg ezt a napot friss jó egészségben. A szépészeti bizottság figyelmébe ajánljuk a villamos vezeték régi, a házak falába erősített vasrudait, amelyekről a vezetékeket már több mint egy éve levették, de a vassíneket otthagyták a városunkban járó idegenek számára megfejt­­hetlen fejtörőkként. Íme egy újabb losonczi specialitás, amelynek eltüntetését tisztelettel kér­jük és a szépészeti bizottság szorgalmazására bízunk. Nagy Iván né szül. Csató Mária, a Nógrádmegyei Muzeum Társulat alapítójának öz­vegye és a társulat egyik legnagyobb jóltevője f. hó 24-én Balassagyarmaton elhunyt tüdőgyul­ladásban. A társulat díszes temetést rendezett és koporsójára koszorút tett, a testét pedig Horpá­­cson, a férje mellé, temették el. A gyászszertar­tást Jeszenszky Kálmán végezte fényes segédlet­tel, a Muzeum Társulat nevében pedig a társulat titkára búcsúztatta az elhunytat. Járásbirósági uj palotánk rossz beosz­tása, hiányos bútorozása miatt az ügyvédi kar, mivel e miatt hiába panaszkodtak Porubszky La­jos járásbirónál, az igazságügyminiszterhez fordult sérelmeinek orvoslása céljából. Amint bennünket értesítenek, a balassagyarmati törvényszék elnöke, Kubinyi Lajos, már is intézkedett, hogy a jogos kívánságok respektáitassanak. Adomány a főgimn. segélyző egylet feb­ruár hó 1-én tartandó tárgysorsjátékkal egybekö­tött jótékonycélu báljára eddig a következő tár­gyak érkeztek: Sacher Gusztávné (1 asztali álló­tükör, 1 névjegytartó és 1 levélnyomó), Kármán Zsigmond (2 gipszszobor, 3 doboz levélpapír), Lagler Jenő (5 korona), Dr. Matzner Jánosné (1 sörös kancsó), Pompe Hugóné (1 hamutartó, 3 tálcakendő, 2 porcellánfigura), Klamarik Danó (3 üveg pezsgő, 2 üveg likőr), Stollmann Ágos­ton (1 doboz cukorka, 3 kis üveg cognac és 2 bonbonniere cukorkával), Zadubán Gyuláné (1 porcellán-tintatartó és 1 dohánytartó), özv. Hirs Péterné (1 likőr-készlet), Benkó József (6 korona), Dr. Endrei Gerzson (2 kötet könyv), Dr. Keszler Lipótné (1 tintatartó), Prónay Mihályné (1 lámpa­ernyő), özv. Jávorka Sándorné (1 tűpárna, 2 do­boz szobafüstölő, 2 virágtartó), Dvoracsek Gusz­táv (6 pohár, 1 sörös-készlet, 4 virágtartó, 1 sző­lőmosó és 1 virágváza), Borsody Aranka (1 ke­nyértálca, 1 acél-gyufatartó, 2 porcellán virágváza, 1 hamutartó), özv. Sacher Henrikné (1 ébresztő­óra), Háger Lajosné (1 szivarkészlet és 1 levél­nyomó), Tanítóképző-intézet ifjúsága (1 tűpárna, 2 faldisztartó), Deutsch Henrikné (2 pohár, ö

Next

/
Thumbnails
Contents