Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-11-12 / 46. szám

2. oldal. LOSONCI UJSAO 1908. november 12.

két, amelyek a békés fejlődés szolgálatában bizonyosan megteremthetnék az ország jobb jövőjét.

A kormány programmjának komolysága, vezetőinek arravalósága és eddigi eredményeinek biztató tanulsága győzzenek meg minden komoly és igaz magyar embert arról, hogy ha nehezebb is, ha ezer akadállyal és bajjal küzdve is, de a legjobb utón haladunk és a viszonyok által engedett legnagyobb erővel közeledünk a közös eszménykép : a független, fejlett és gazdag állami lét felé.

Ez biztasson mindnyájunkat összetartásra, a régi zászló alatt való rendületlen megállásra, a helyes utón való szilárd kitartásra. Akik pedig akár jóhiszemüleg, de megtévesztve és félrevezetve mindenáron zavart és felfordulást akarnak, azok gondolják meg, hogy a legjobb és leghelyesebb fejlődés menetét akasztják meg áldatlan munkájukkal s nem elősegítik, de hátráltatják a függetlenség elérésének lassú, de biztos utón haladó törekvéseit.

Köztisztasági állapotainkról.

Irta: dr. Gömöry Elek.

Amennyiben a meglevő állapotok s a tőzegipar r. t. ajánlatának bírálata által kimutattam, hogy mely út nem vezethet bennünket közelebb célunkhoz, bizonyos erkölcsi kényszert érzek arra, hogy pozitív javaslatokat is tegyek closettrendszerünk reconstruálása érdekében. A már elmondottakból nem nehéz megállapítani azt, hogy közegészségügyi szempontból milyennek kellene lennie tőzeges rendszerünknek. Ismétlésekbe bocsátkozni nem akarok, itt tehát csak röviden összegezem: mik a teendőink és pedig külön a reconstructióra s külön a kezelésre.

I. A reconstructió onnan indulhat ki, hogy

1. minden néven nevezendő önműködő tőzegszóró szerkezettel szakítunk s áttérünk a lapáttal való tőzegbeszóráshoz. 1909. év januártól kezdve a város a legegyszerűbb szerkezetű űrszéket szállítja az új épületekbe, de ezeket a closed föntartási dij fejében ellátja födéllel biró tőzegtartályokkal (szóró lapátról gondoskodjék minden háztartás maga.) A tőzegtartályok nagyságára a

H. Mündenben használtat ajánlom; itt u. i. csak 8 felnőtt személy használhat 1 űrszéket, s mert egy hétre 1 felnőtt személyre 5 liter tőzeget számítanak, tehát 40 liter tőzeg befogadására kell elégséges nagynak lennie. A régi closettekben

levő tőzegtartályokat a város átalakíttatja kellő nagyokká, e célból a closettek hátlapjait eltávolíttatja s azokból anyagpótlással készítteti a tartályokat. Ahol a tőzegtartályok az árnyékszékszobában el nem férnek, ott azok megnagyobtitásáról a háztulajdonos kötelessége gondoskodni, mert minden tőzegtartálynak az űrszékkel egy helyiségben kell lennie.

2 Másodsorban szakítunk a fatonnákkal, s helyette 1 l/ä■—2 milliméter vastag vasbádog tonnákat szerezzünk be, amik légmentesen zárhatók. A tonnák alakjának, nagyságának, vastagságának, födélénél és zárának megállapítására szakbizottság kiküldését vélném szükségesnek. Részemről a H. Mündenben használatos u. n. Neumünsteri mintát (le van írva a német gazdatársaság 11-ik füzetében,) nem merném ajánlani, mert úgy látszik vékony s ezért sok javítást igényel, de van egy jó oldala, a nemezboritékos födél, aminek pótlása 0-40 M.-ba (0-48 kor.-ba) kerül, ezeket, ha parafinnal átitatják, elég jól tartanak, s olcsóbbak, mint a gummi karikák. Úgylátszik, hogy a rendsburgi 43’5 cm. magas, 36 cm, átmérővel biró tonnák jobbak; itt a closettülés alatt egy tölcsért alkalmaznak, mely a bepiszkolódást meggátolja. A tonnák minőségére nézve különben célszerű lenne Lund, vagy Malmö város elöljáróságához is fordulni felvilágosításért, amit annál könnyebben megtehetünk, mert svéd nyelvet beszélő városi lakónk van (Kunszt János úr,) ki a fordítást szívesen végezné. Ha a szűke'obkörű bizottság nem tudna kellőleg megállapodni, az egyes minták beszerzése lenne kívánatos, amikkel aztán 1 hónapig taitó próbák lennének végezendők. Ilyen próbatonnák készítésére helybeli vállalkozó is felszóllitandó, mert az egyik zománcgyár (a Rakottyayé) edények cinkezésére is be van rendezve. Vizelde tonnákúl a petroleumos féltonnákat ajánlom, aminőket Lundban is használnak s tőzeggel szóratnak be; egy petroleumos hordóból 2 tonna kapható.

3. A mezei vasút és pályakocsik szállítására nézve vasút-épitő vállalattal kellene érintkezésbe lépni, s esetleg pályázat útján lenne kiadható.

4. A telep reconstructióját házilag ajánlom végeztetni, vagy egyes részeket külön vállalat útján eszközöltetni.

II. Az üzem kezelésére nézve pedig ezek lennének a teendőink:

1. A tőzeg hygroscopitásának megállapítása; e célból külömböző helyekről, külömböző árú tőzeget kellene próbául hozatni, s a velük való tudományos kísérletet oly emberre bizni, aki úgy a növénytanban, mint a vegytanban járatos; ilyen lenne Malesevics Emil főgimn. tanár úr.

2. A választott tőzeg egy évi mennyiségének megállapítása, tekintettel hygroscopitására.

3. A tonna hordókocsik jókarban való helyezése, tekintettel arra, hogy benne a tonnák egymáshoz ne ütődjenek s minél kevésbé rázódjanak.

4. A kihordás rendszerének elkészítése ás közhírré tétele.

5. A tonnák tisztítása és fertőtlenítésére szolgáló gépek beszerzése, vagy jókarba helyezése. Leginkább ajánlatos a H. Mündenben és Rendshurgban alkalmazott gőztisztitó szerkezei, amihez a gőzkazán rendelkezésére áll. Á gép megbiraiasa első sorban gépészmérnök feladatát képezne.

6 A házi és utcai szemét kihordásának rendszeresítése. A házi szemét tartására ki kellene osztani a háztartások közt az eddigi űrszékek alatt levő .o; .iákat födelükkel együtt. Az utca szemét gyűjtése és kihordása ugyan a kövezetvám terhére írandó, de az igy összegyűjtött szemétnek a tőzeggy^r vehetné hasznát, ll-od rendű compostot készítvén belőle. A kövezetvám terhére kellene beszerezni 1 seprőgépet. 1 locsoló kocsit, fogatot vagy szamarakaf, továbbá ennek terhére kellene utalni az artézikút bassénjának kijavíttatását, hogy onnan az utcák söprésére kellő mennyiségű jó viz álljon rendelkezésre; végül a szemétkihordó kocsikat úgy kellene átalakítani, hogy azok egy kézi daru segítségével egyszerűen áthelyezhetők legyenek a mezei vasúton levő kocsikra, e kocsik belseje teljesen bádoggal legyen borítva s födelük szorosan ráilljen a kocsi oldalára.

7. Szükséges lenne, tekintettel a tőzeggyár

reconstructiójára egy köztisztasági szabályrendelet megállapítása, illetve a réginek kibővítése, amely az emberi ürülékek eltakarításán túl az állati trágyának és trágyalének (istálló, disznóól, tyúkól, libaketrec,) az eddigi szemétdomboknak kérdésével is foglalkoznék és ezeknek a tőzeggyári telepre való kihordására, — bizonyos kihordás; dijak ellenében, — kötelezné azokat, akik saját földjükön az állati trágyát nem használják föl; a kihordás pedig akként történjék, hogy a trágyát tőzeggel, szalmával, fűrészporrai, vagy más alkalmas anyaggal teljesen lekötve távozzanak az utcákból s főként el ne csuroghassam ej ne szóródhassanak. Ezen szabályrendeletre sióm mintául a H. mündenit. Idevenném a closet' (úthasználatának az esetét is, pi. ha 8 felnőt. embernél több lakó használja az űrszéket álíardóan, akkor oly pótdíj lenne fizetendő, mely a .létenként kétszer való kihordásért jár, miután-ttényleg kétszer is kellene kihordani. z

8. Végül a kihordási dij és szemetelj megállapítása. Tekintettel arra, hogy ami k'hordási dijunk aránylag kicsi, minden egyes tonn; kihordásának díját, valamint a szemét kihordási dijat is emelni kellene, és pedig az eddigi kihordási dijakon kivül minden egyes tonnáért 4 kor., oly tonnákért melyeket kétszer kell kihordani 8 kor. pótdijat kellene kivetni, a szemét kihordási dijat pedig felemelni háztartásonként 4 kor. ra, vagy pedig, ami még helyesebb lenne a closett-kihordási dijakat teljesen eltörölni s pótadónként fedezni a deficitet, a háztulajdonosok ezen dijakat úgy is beszedhetik a lakókon bérletben.

111. Hátra volna most annak kiszámítása,

koszorúját, hogy a mi bús koszorútlan fejünknek ne emelkedhessék úgy fölébe.

Átellenben biborlanak a szentgalleni Alpok, melyek katlanábúl ezer évvel ezelőtt ősapáim tábortüzének füstje s kóbor hegedőseink szilaj dala gomolygott föl. Mindig győztek s mindig alúl maradtak, ők is ilyen ősi magyar keserű irigységgel csak pusztítni bírták a félelmetes, a csábosán megejtő finom idegent . . .

Nyugtalanúl dagadnak a hullámok kivűlbelűl; nem bírok most levelet Írni. Hogy kiteljék a levelem, belélopom egy versemet, megzendítem

— mint hajdan az ellenséges hajón utazó Árion

— a kesergő hangszert:

Magyar dalos Szentgallenben.

A Tiszahátrúl, kopár pusztákból,

Nyargalva jöttünk, friss széllel jöttünk, Kakukfüves még lovunk sörénye,

Tiszai nóták kószáin a k köztünk.

Hajtott a lélek erre nyugatra,

Fölverni várost, gazdagot, fényest,

Látni csodákat, szikrázó pompát . . .

Nekünk nincs ilyen . . . Pajtás, dúld, égesd !

A Tiszaháton, kopár pusztákon Nyugtalan lelkek csak kerekednek, Lelkünket szívják, éjjel is hívják Aranyos tornyok, szép puha selymek,

Uj muzsikával vért megkavarni,

Inni Nyugatnak borát, az édest,

Ölelni fehér, pirosra gyűlt lányt,

Heverni selymen . . . Pajtás, dűld, égesd!

Tavasszal zsendül nyűgös lelkekbű!

Vért hajtva-bontva tar mezők szomja, Szemünkben égnek forró éhségek,

Forró irigység zaklat titokba.

Durva az öklünk, csak összetörjük E sok szép finom csudást, szépségest,

Bűs büszkeségünk lett, hogy minden nép Fél s gyűlöl minket . . . Pajtás, dúld, égesd!

Szent-Gallen tornya, le fogsz ma hullni! Arany tető, fal, le kell ma égned! Pusztább leszel ma a Hortobágynál S csendül fölötted keleti ének,

Urad leszünk ma, lelked lefojtjuk,

Tort ülünk rajtad, kegyetlent, rémest, Ma haid örüljön a honi isten,

Egész Szent-Gallent oltárúl égesd!

Huj! Égjen égve! Nótát melléje,

Tisza pártjárúl, puszta hazáról;

Szóljon zokogva bús magyar nóta,

Dicséret a mi üres pusztánkrúl.

Dacos lelkünket keletre hajtsuk,

Huj, nyeljük el a bús irigységet . . . Szent-Gallen, pompád, könyved, finom nőd Csak idegen mind! . . . Pajtás, dúld, égesd!

Nyugati asszony rád ne tapadjon, Lelked megbontja, véred megrontja, Uj, más a selyme, más a szerelme, Lelked mindünnen Nyugatra vonja.

Álmodozó lész a Tiszaparton S kívánsz örökké idegent, fényest,

Élsz gyalázatban, Nyugat reád.űl . . .

Húnyd be a szemed s csak dúld, csak égesd!

Ha hazatérünk, ne ejts bámész szót Pompára, fényre, lágy fehér szűzre, Gúnyold meg azt, ki a Tiszaparton Sóvárgón méláz a pásztortűzbe Nyugati átok kisérti lelkét!

Zavard! Átkot mondj rá szörnyűségest! Jaj, ha közénkjár Szent-Gallen lelke! . . Otthon is pajtás, csak dúld, csak égesd!

De tegyünk hangfogót elménkre s szivünkre, hogy debrecenibbek maradhassunk:

A bajor part mentében minden félórában kikötöttünk; a zárt kikötők régiek, kis vizudvaruk van, úgy hogy a hajók alig szuszognak benne, mint ártányok az ólban. Hajónkat elül kukoricával csalogatják, oldalt kantárokkal húzzák, a farát pikákkal döfölik, mig nagy röfögvesivítva ki vagy bejut egy-egy kapún. A hajóra illatos lánycsapatok szálfának föl s le, mind vidámak, mintha mind légyottra sietnének. A svájci part mentében rózsásan villannak a vitorlák az alkonyi fényben, az Alpok havas hegysorain a leghidegebb berlini kéktűi a legmelegebb pirosig az egész színskála végigjátszik, mint gyermekszáj a szájhármónikán.

Alkonyatkor értünk Konstanzba, hol hajdan