Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-11-05 / 45. szám
Hl. ÉVFOLYAM. 45. SZÁM. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. LOSONCJ908. NOVEMBER 5. ÉB 9 9 ^||^k Éj A 9 A ^P^k BB ^P^k SZERKESZTŐSÉG: Égé»/ évre 10 kor. Söffi" IWg g® Kp| IpS e8ÍM «m Bt§j ^B Rft Losonc, Kublnyi-tér Félévre 5 kor. FII. H B|ll|H|H|i Kg 9 | 1 | Ül ü 9 hová a lap szellemi Negyedévre 2 kor. 50 FII. ■ 9 I 11 11 9 9 9R 1 fl H i 9 fi Bll 9B; B| 9 részét Illető minden Egyes szám ára 20 FII. ■ 9 ■ W 9 9 H V 1 ||f || 9 ffil 9 9 közlemény Intézendő. Ä S I I I m I I H Í I I i i | \ 1 L K1ADÓFUVATAL: tanítók és körjegyzők H ■ ■ Wft Hj B BHM S ffl R| gg B fik gB|B B ^B Losonc, Knbinyl-tér 11. egyesülete tagjai részére ^B ^B 9 __ ^11b H ^B E|H ||g ffig Hj B jm ^B _ Hl fflg g|| BS ^^B hová az előfizetések, —— | bBBBBBBb Bll BBiBllUBB ara-ss Hirdetések jutányos áron ^B ^B ^B Fali jfgjí Ujj IsBj H| B5p! BBS jjg| SeÍ Sl| m B8 B ^B HTW BB ^B nyék és a lap szétktilvetetnek fel a kladóhiva- ^B___ k l |B^ HB Bj ®|j bB)MI 1H Bja §55 Hal pia 9^L^H m 9 ‘lésére vonatkozó tálban. Wmm 9 Bp ^BsSr W «rBK MR 8B ^HH^B siólalások Intézendők. A LOSONC) VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Köztisztasági állapotainkról, Irta dr. Qömöry Elek. Azon cél, hogy a város a műtrágyagyár erkölcsi és anyagi terhétől megszabaduljon, mindenesetre elérhető s nagyon kívánatos. Azonban nem ez a főszempont, mely e tárgyban irányítani hivatott, hanem az, hogy elsősorban a közegészségügyi kívánalmak teljesittessenek, másodsorban, hogy azok a lehető legolcsóbb áron eléressenek s csak harmodsorban merülhet fel azon kérdés: mi célszerűbb: városi kezelésben hagyni-e ezen fontos intézményt, vagy magán vállalatnak adni át? Ezen szempontok közül az első teljesen mellőztetett, a másodikra a bizottság javaslatot nem volt képes tenni, s igy csak a harmadik szempont az, ami bírálat tárgyát képezheti, amire úgy is, mint városi tiszti orvos, úgy is, mint ki e tárgy gazdasági részét elméletileg tanulmányoztam, mindkét nézőtérről jogosítottnak hiszem magamat. 1. A »tőzegipar r.-t.« azon ajánlatot tette, hogy a város által reáruházandó 6 korona törlesztési dij fejében bizonyos mennyiségű uj closettet állít be s a régi szerkezetet átalakíttatja. Ezen reconstructióban tehát a régi önműködő szóró szerkezetnek más, célszerűbb szerkezettel való kicseréléséről van szó. Ezen uj szerkezetet nem láttam, nem ismerem, tehát nem is nyilatkozhatnám felőle, ha e téren nyert balsikerű tapasztalatainkra nem hivatkozhatnám s ha nem utalnék értekezésem többi részében mondottakra. Figyelmeztetek arra mindenkit, hogy az ily szórószerkezet próbája nem egyszerű megtekintésben áll, hanem hetek, sőt hónapokra kell annak kiterjedni. Első szóró szerkezetünk is kezdetben általánosan jónak lett elismerve s igazán csak tapasztalt gépészlakatosok merték kétségbevonni használhatóságát, mig apránként mindnyájan rájöttünk, hogy nem sokat ér. Aggályaim már azért is indokoltak, mert az első szóró szerkezetet beállító társaság a háztulajdonosokkal már egy Ízben busásan megfizettette a szóró szerkezet szabadalmát. Losonc város már egy ízben megjárta e szerkezettel, mert hisz elsősorban első szórószerkezetük hibás voltára vezethető vissza tőzeges closettjeink közegészségügyi csődje, — óva intek tehát mindenkit, hogy e hibába újból belé ne essünk. De ha jó volna is ezen szórószerkezet, még akkor is fölmerül a kérdés: szükséges-e az általában s nekünk szükségünk van-e rá különösen ? Ha a lényegest a lényegtelentől elválasztjuk, lényegesnek találjuk, hogy e foecaliák tőzeggel teljesen lekötötten távozzanak; a lényegtelen pedig az, miként végeztetik a tőzeg beszórása. Ebből le lehet vonni azt, hogy közegészségügyi szempontból az önműködő szerkezetre szükség nincs, mert akármilyen fa, vagy vaslapáttal a beszórást ép oly jól lehet végezni. Azt lehetne ez ellen felhozni, hogy ily módon nagyon kevesen fogják beszórni a foecaliát. Ezzel szemben hivatkozom Malmőra, ott a tonnába behelyezésükkor 10 cm. tőzeget adnak s elvitelükkor ismét 10 cmnyire szórják be a foecaliát, ami ily módon két réteg tőzeg közt van, mert a closettekben több tőzeg nincs; ez ugyan nem elég jó módja a lekötésnek, de az meg van gátolva, hogy a foecalia szétcsuroghasson. Ha nálunk csak annyi tőzeg lesz is a tartályban, hogy a foecalia felső zárás biztosítva van, már is nagy haladás lesz a eddigi állapotokhoz; de ha a foecalia bűz tői való megszabadulásnak oly kön1 módja van, hogy az ott levő tőzegből 1—2 lapátot kell beszórni a tonnába bizony hozzászokik apránként mindé» nőtt ember a tőzeg beszóráshoz, ha nem, rákényszeríti a szaglása s azon metlenség, hogy a hig foecalia vis« csan. Ha pedig vannak olyanok, kik velettől undorodnak, nem kénytelen/ a beszórást maga végezni, esténkéi' tetheti cselédjével a beszórást. S 1 szórás végleg elmarad, még mir van a tonna elvitelekor a 10 a álló beszórás a vállalat ember' Malmőban. Ha pedig valaki o igényel, hogy önműködő szerk< legyen, ám vegyen ilyet magá sem lehet ellene kifogása, de kötelezővé még a lehető legjot szerkezet sem az egész városr. amennyiben nem szükséges, m dőlni, ho£y ilyen kényelmi be sokat áldozhatunk-e? A műtrágyagyár kezelésének tára kiküldött bizottság a takarékoss. ben ülve össze, az első javaslatába járt az ellenkezőjét teszi, azt aján, a berendezés reconstructiója cimér. TÁRCA. Keletiek Nyugaton. (Úti levelek Gyökössy Endréhöz.) Innsbruck, julius 11. Gábor megtörűli a pápaszemét, Miska tokjába visszadugja az utipárnáját s én egy harmadnapos Pesti Napló-beli Pékár Gy.-tárcát öt sorral befejezése előtt nyugogtan abbahagyok: most érkezik vonatunk hű tiroii népünk városába, hol ég és föld érintkeznek, hol a Habsburg császárokhoz való hűség: nemzeti erény. Vagy legalábbis tartományi erény. Az Innsbruck fölött toronyló sziklahegysor sivár, száraz és lendület nélkül való, mint egy egyházi atya egetostromló prédikációja, de e hegység a gyujtóiskatulyákon, kávésfindzsákon, pipákon, turistapoharakon, melltűkon, pitykéken, és mindenek fölött a képeslapokon hóboritottnak van ábrázolva. Sebaj, haboskávét is ittam én már hab nélkül, — persze Szamosujváron. A levegő, mely itt ingyen méretik, teli zamatos ózonnal és turistadalokkal, a szállók teli rnérsékeltjegyű turistadiákokkal, a különszobák teli pityókos és hű férjekkel, az arcok teli pincéries mosolyokkal s a szájak telidesieli vastag nyelvekkel. Ausztriában máshol is szépen ejtik ki a német szót, de itt a legpocsékabbúl. Egy borbélyüzletben láttam, amint egy insbrucki benszüiött egy ültében tizenkét tyúkszemet vágatott le a nyeivérűl. Utána elkezdett — azt hittem gargarizálni; de nem: egy Berglied-et énekelt próbául. A férfiak meztelen térde izmos, csodálom, hogy oly hűen tudnak térdelni vele; a nők keble formás és telt. mindbűi kitelnék jó egynéhány nászutazás, ellensúlyozásul a hátukon turistatarisznyát hordanak, de ez utóbbi lecsatolható. És be gyönyörű az arcok friss rózsálió színe! Az ajkakon fölizzott alpesi szellők libegnek, melyek azt hiszem — illatosak. Az utcákon megelégedett arcú egyetemi ifjak sétálnak, alighanem a nemrég híressé lett Wahrmund tanár tanítványai, kik nemrég oly finom megoldással egyeztették össze a katholikusságukat a liberálizmussal, nemkülömben a tudománypártolást az egyetemi sztrájk édes óramulasztásaival. Csodálatosan üde színek a partok zöldje is és szép összehangzó szinei vannak az innsbrucki uccáknak, kivált a régibbeknek. A folyó pedig, a megdöbbentő erővel aláhömpölygő Inn, tipikus délnémet folyó színű. Csodálatosan tiszta zavartalan, szinte fölületesen érzelgős zöld színe van a délnémet folyóknak. Nem tudom az okát kellőképen megmagyarázni magamnak, hogy vájjon az ég, az erdők okozzák-e, vagy az Alpesek talajától van. Avagy a partjaikon mosogató becsületes német lányok szappanhabos és kékítős tömérdek mosogatóvizének befolyásátúl ? Avagy a partjaikon elszavalt tömérdek Uhiand féle költeményektől s más Bergliedektűl s Frühlingsliedektűl; vagy az uralkodói kegynek a tartományra gyakorolt folytonos és változatlan reásug«. túl? Orbók Loránd barátom egyszer úgy hogy e színük a jó német nevelésnek köszöni De valóban mindenütt meglepett itt bt nünket az a közvetlen közelség, mely a természe és az itteni emberek között van. A viz, a föld, a hegy és fái, madarai, állatai és en ' erei friss családias együttélésben látszanak élni. . ise láttam sehol ilyen barátságos, emberheznevelt virágokat, állatokat, madarakat. A kutyáknak szinte az arcából látszik az udvarias szolgálatkészség, egy kis v iiakölyöknek még a kedélyes nyelvjárását is megéreztük, mikor csirkecsontot kért. Ebédkor asztalunk mellé leszállt egy verébmama s szemérmes mosolyt hintvén mifePn!:, etetni kezdte a két kisfiát, majdhogy megszoptatta őket. A fiókok nagyéhűek voltak, roppant szájat tátották és éhes gőgicséléssel türelmetlenül rázták a szárnyukat, a mama két araszra tőlünk niitse restelkedve s mitse félve rakta a szájukba a falatokat tréfásan zsörtölődve, egyet a Szepinek, egyet a Francinak, egyet újra a Szepinek s újra a Francinak. Pár morzsát dobtunk elé, alighogy épen megköszönte, mintha ez a legtermészetesebben kijárna nekik a vendégektűl, bekosztoltatta a két kis fiával. Az Innparton a Valther von der Vogelveide szobránál a pintyek mulatozását csodálkoztuk meg szinte lélegzetfojtva, német meghatódással. A szobor természetes sziklájából kifakadó eleven forrásba pintyek járnak inni és fürdőzni. Kézzel meg lehetne fogni őket, de ki bántaná a madarakat Lapunk jelen száma nyolc oldal.
