Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-10-22 / 43. szám
2. oldal.________________________________________LOSONCI ÚJSÁG________________________________1908. október 22. Az O. M. K E közgyűlése. Az O. M. K. E. f. hó 18-án igen nagy érdeklődés mellett tartott ülést, melynek tárgya volt a most uralkodó állítólagos kereskedelemellenes irányzat bizonyítása az egyes törvényhozási intézkedések alapján. Miután Wohl Rumi elnök lendületes szavakkal üdvözölte a megjelenteket, Szende Pál dr., az O. M. K. E. főtitkára emelkedett szólásra s közel egy óráig tartó beszédében festette a kereskedelem mai állapotát. Rámutatott, hogy a közgazdasági életben mily veszedelmes a struccpolitika. A kereskedőknek ismerni kell azokat a törvényhozási intézkedéseket, amelyek megélhetésük, boldogulásuk ellen irányulnak. Óriási tetszés mellett igazolta, hogy a szociálpolitikai reformok költségeit az ipar- és kereskedelemmel fizettetik meg. A közgazdasági élet egész vonalán az egyenlőtlen elbánás kimutatható. A kis existenciák védelmét kapták fel, mint jelszót, de azok az intézmények, amelyekkel ezirányban megpróbálkoztak, vajmi tökéletlenek s a kis existenciák feláldozásával csak az uzsorások malmára hajtják a vizet. Jellemző példa erre egyebek közt a családi otthonról szóló legújabb törvénytervezet. Ezután áttért Szende az adóreform szakszerű ismertetésére, majd a kereskedőket összetartásra buzdítván, lelkes éljenzéssel befejezte beszédét. Az előadás mély hatást keltett, bár nézetünk szerint a szónok némi tekintetben túlzottan aggodalmaskodott, mit Wohl Rumi elnök is megjegyzett. Felszólaltak még Wágner Sándor és Kimer József. A gyűlést megelőzően szűkebb körű ebéd volt Szende Pál és Balkányi Kálmán dr. központi kiküldöttek tiszteletére, mely alkalommal a megjelentek a budapesti vendégeket meleg ovációkban részesítették pohárköszöntőikben. Nógrádvármegye a tüdőbetegekért. A temetők ünnepén, halottak napján, a szegény sorsú tüdőbetegek szomorú ügye lép előtérbe. Mindenütt visszhangra talál a József leír. Herceg Szanatórium-Egyesület kérő jelszava: Asszonyok! Leányok! Jó lelkek! Kössetek a halottaitoknak szánt koszorúba egy szál virággal kevesebbet s azt ajánljátok föl a halál pitvarában levő tüdőbetegek meggy ógy kására. Az országban mindenütt rendeznek a szegénysorait tüdőbetegeknek temetői gyűjtéseket. Nem sokból ál! az egész. Négy, öt űri nő megbeszéli a dolgot. A temető bejárója elé tesznek egy ládikát, szekrénykét vagy kosarat. Aztán felváltva őrzik s fölhívják adakozásra a közönséget. És a közönség a maga irgalomadományát oly szívesen adja erre a felebaráti célra. Bizony, ha a könyörületnek ez a munkája divatba jönne, nem 80,000 ember halna meg az országban, sokkal kevesebb. Ezrekkel kevesebb. Vármegyénk embermentő alispánja, a (Oszol* gabírák, községi elöljárók hatalmas segítséggel vannak vármegyénkben. Mintegy 200 gyüjtőtarsoly van a községekben s a mai náptól azokba szintén gyűjtik az irgalomfilléreket. Csalc aztán azt a szent vámot senki meg ne tagadja. Lapunkban közzé fogjuk tenni a vármegyénkben s az egyes járásokban gyűjtött adományokról szóló jelentéseket. S örömünkre szolgálna, ha az áldozatkészségnek az altruizmusnak tündöklő példáját a mi vármegyénk, városunk nyújtaná. Igen kérjük olvasóinkat, közöljék velünk, hogy hol alakult temetői gyűjtő bizottság ? És általában kérjük, hogy segítsük meg a derék egyesületet, mely a gyűjtött összegből elsősorban az életükért nála (és vármegyénkből is) esedező tüdővészes betegeket gyógyítja ki, másodsorban uj tüdőbetegeket gondozó házakat épit. Az ügy sikere hölgyeink kezeibe van letéve. Győzelmüket hirdessék a fölszáritott könnyek és a haláltól megváltott emberek hálaimája. TELEFONON. Losonci közkutak. Csrrr! Halló! Halló! Mivel lehetek — Becses szolgálatomra lehet egy pár oalack losonci borral. — Losonci bor? Brr! Csrrr! Kinek lehet gusztusa ilyesmit inni ? — A virágaimnak. Van negyven cserép virágom, szegfűm, violám, fuksziám -— S egy gyönyörűséges mákvirága — —■ Igen, az uram, de ő nem iszik losonci bort, inkább: limonádét. Hanem a negyven cserép virágom az igen szomjuhozik, mert rég nem hullott eső, azért magam akarom őket megöntözni ; úgy gondolom, e célra losonci bort használnom elég olcsó és ártatlan eljárás. — De hát micsoda bohém lump virágai vannak magának? Hát nem volna-e nekik elég a közönséges nyárspolgári viz? — Vizet Losoncon ? Tapasztalatlan gyermeteg lélek, hova gondol? — Hogyan? Hát Losoncon nem lyukasztották-e át a föld kérgét ? Nincsenek itt kutak ? viz? Viz? Elmondom, hallgassa csak. Nálam meghallgatiatásra talál. Nos. Ott volna a Tugár. Ha olt volna. De tudja, a Tugárnak igy szárazságkor csak emléke él hálás szivünkben. — De hát a kutak? — Losoncon kétféle kutak vannak. Magánkutak, amelyek nagyobbára tényleg vannak és közkutak, amelyek nagyobbára nincsenek. A magánkutak azonban nagyobbrészt csak olyan jelképies kutak, inkább mondhatni avas gödröknek, melyekben néha különböző szinü, szagu és legkülönbözőbb izü folyadékok tanyáznak. — Melyből ugyebár a losonci ‘bort állítják elő? Némi ártatlanitó és fertőtlenítő szerek hozzáadásával, de inkább szénsav egyszerű hozzáadásával szikvizet állítanak elő belőle. — S a közkutak? — Azok a közkutak, amelyek tényleges szolgálatra vannak berendelve, tulajdonképpen nem vizhordási célokra használtatnak, hanem a szerelem céljaira. — Tudniillik a hadsereg legénységi állománya számára ott a kutaknál közkedvelt zsurolások tartatnak a súrolások helyett. Például tudom, hogy az én szobalányom is napi egy órai audienciát tart ottan, boltbamenetel közben, de vasár- és ünnepnapokon két órát. — De hiszen maguktól nincs messze az ártézi medence. — Melyiket érti ? Van ugyan errefelé egy ártézikut csontváza, de az csak olyan, mint egy tárca pénz nélkül, túri sátor vásár nélkül, szóval nem az, mint a mi. — Igen, hallom, hogy a műemlékek Országos Bizottsága gondjaiba akarja venni, hogy a tyúkok szét ne kaparhassák. De tény, hogy a kúttól fél nyillövésre ott található maga a viz is. — Az ám, csakhogy »minden szemnek, semmi a kéznek«. Mert ott aztán már nem is zsurolások, hanem valósággal népes népies mitingek tartatnak, úgy, hogy vízhez csakis katonák juthatnának, azok is csak őrmestertől lefelé, De nem a virágaim. — Remélem, hogy a város a maga virágai kedvéért mielőbb furat egy uj ártézi kutat Mert csak nem hagyhatja őket elhervadni! — Oh, az nem furdalná az ő lelkiismeretüket. De addig is hozzon egy pár palack losonci bort. — Jó. Kedves egészségére a virágoknak. A iosonci bor úgyse táplál borvirágot. A viszontlátásra. Csókolja a kezemet. Csrrr. HÍREK. FHkkoló. A kiadóhivatal tisztelettel kéri azon t. előfizetőit, kiknek előfizetése múlt Hónap végével lejárt, vagy esetleg hátralékban vannak, hogy előfizetéseiket megújítani, illetve hátralékaikat beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás legyen. — Szinpártoló egyesület Az eimuh szinidény alatt többször tapasztaltuk, hogy a közönség dacára a színigazgató áldozatkészségének s a színtársulat igyekezetének, nem látogatta oly mértékben az előadásokat, mint az Losonc város közönségétől elvárható lenne, s mint a pártolást egy jobb társulat megérdemenlé. Többen vizsgálódás tárgyává tették a nálunk szokatlan körülményt, s azon meggyőződésre jutottak, hogy nem a közönyösség volt oka a részvétlenségnek nyesűl; mindnek illő a beállítása, olyan az egész Ring, mint előkelő építészeti művek jól rendezett tárlata. A Hofburg-Szinház épen a lehanyatló nap fényében ragyogott előttünk; egy finom testi arányosságú görög atléta jutott eszembe, kinek beolajozott klasszikus izomzatán csillogva gyönyörködik a napfény. A Mária-Therézia-tér a világ legszabályosabb tere, olyan, mint egy császári diszezred képezte négyszög. Az északról és délrűl határoló pompás múzeumi paloták, melyeket a mostani császár rendelt ki oda, az utolsó gombig egyformák, úgy, hogy ha a két múzeum anyaga pl. vezényszóra helyet cserélne, az épületük azért ép ugyanolyan maradna. Közbűi a Mária-Therézia monumentális monumentuma az elérhető legtökéletesebb akadémikus és bécsi alkotás, csakhogy’ mintha egy magas szellemű művészeti akadémia szellemének bevégzése, volna. A Votivkirche köré ép úgy odakivánjuk a parkot, mint a városházához. A gótikámhoz ép úgy hozzávalónak érezzük a növényt, mint az egyiptomihoz vagy máshoz a sivatagi növénytelenséget. És mig az ónémet gótnak, pl. a Szent István templomnak sötét tölgyek felelnének meg, ide a Voíivkirhehez csakugyan ez a művészi bécsi stílusú park való, ezen a templomépületen is az anyagon túlságosan is győzedelmes geometriai művészet öntudatos akarata látszik. A vasvázként hajlékony és karcsú gót kőoszlopok és kőcsipkék közt úgy szűrődik át a most bronzszinű napfény, mint selyem csipkefüggönyön. Semmi öntudatlan naiv mély hangulat az egészben, ellenben csupa öntudatos művészi erő. Érzik rajta, hogy nem a naiv néphit hordotta össze, hanem öntudatos császári erő rendelkezett a művésszel. Ha Pindarosz, ez a mámortalan lángelme, az építészetet megfagyott zenének nevezte el, én hajlandó vagyok a Votivkirchet megfagyott Gotterhaltenak" nevezni. Sőt kész vagyok Bécs és Budapest legtöbb utcájának átlag házait megfagyott kintorna-kupiénak nevezni, — olyik pláne épen befagyott. Az Andrássyutunk végében föiugró millenáris emlékoszlopot megfagyott éles füttynek nevezem, a Rókuskórházunkat megfagyott szamárköhőgésnek, stb. Ellenben a magyar stílusú postapalotánk s nehány más társa nem egyebek, mint befegyott Zichy Oéza-féle magyar hallgatók és operák. A Duna-csatornánál azon töprengtünk mindhárman, miért van, hogy az a jellegzetesen kékeszöld Dunavíz oly jellegzetesen zöldesszürkére válik, mire a Lánchidunkig lefolyik. Persze, a magyar talajtól van. Vájjon milyen lehetett az, mikor Mátyás király idejében a Duna egy darabig tényleg visszafelé, Budáról Bécsnek folyt? Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára ... Nő ez most is szinte így van: nyögi katonáink vig hadát Bécsnek büszke lánya. Jókedvű magyar bakák hangos viháncolása ütötte meg a fülünket, cicáznak a barnaképű alföldi fiuk a bécsi dadákkal s más ilynemű frajlákkal, kik szende mosolygással védekezik be magukat a délceg turáni ifjak ölébe. Oh hódító magyar nyelv! egy gyermekkocsiból egy öklömnyi sült német alldeutsch cögiing ezt kiáltozta: »Pischta batschi ! hadiad békit a Lizi!« Miska örömében majdnem íültövön csókolta. Meg-meg állottunk és el-el nézegettük az osztrák-magyar szövetség szoros szövődéseit és közben friss bokrétákat kötögettünk a magyar káromkodási műfaj legharmatosabb virágaiból. Ami a pillangó szárnyán a himpor, ami a női arcon a mosoly, a bibliában a »vala«, az a magyar léleknek a káromkodás. Akadémiánknak és a Kisfaludy Társaságnak egy közös bizottságot kellene kiküldenie, melyben az akadémikusok történeti, a Kisfaludysták néprajzi alapon foglalkoznának a káromkodással. Magam részérűl Ígérem, hogy mihelyt valamelyikbe beválasztanak, megírok egy »Ok és célszerű Káromkodástant«, függelékül egy Gyakorlati Útmutatást is mellékelek hozzá és gyüjtőiveket bocsátók ki rá a lipótvárosban. A káromkodás lélektani fonalán eljutunk a híres császári Burgba, melynek kapualja tudvalevőleg magyar káromkodásokkal van kövezve. A bécsi Burg behatóbb szemlélete a budai királyi várpalota megbecsülésére vezet, a bécsi burg belső kincseinek még behatóbb szemlélete pedig az udvari lakájok gyanújának főiébredésére vezet. (■Folytatjuk.)
