Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-10-08 / 41. szám

1908. október 8. LOSONCZI UJSAO 3. oldal. pariéban kinyilatkoztatta — a mostani reformot átmenetnek tervezi. Átmenetnek az általános választói jog végleges megvalósításához. Körül­belül analog ez a politika avval az eljárással, amelyet a belügyminiszter a házszabály revízió alkalmával követett. Mielőtt a végleges revíziót megalkotná a tövényhozás, előbb egy ideiglenes revíziót teremtett, hogy ennek a gyakorlati kipró­bálásával tisztázza azokat az elveket, amelyeket a végleges revízió megalkotásakor szem előtt kell tartania. Kétszeresen jogosult ez az eljárás a választói jog reformjánál, amely sokkal mélyebb, sokkal gyökeresebb változásokat fog előidézni. Vakmerőség volna most egyszerre hirtelen ug­rással rátérni az általános választói jogra, amely­nek a gyakorlatban való beválását és következ­ményeit most még csak megközelitőleg sem tudjuk megközelíteni. A pluralitás alapján álló kiterjesztése a választói jogosultságnak lesz a helyes átmenet az általános választói jog életbe­léptetéséhez, amely előre biztos tájékoztatást nyújthat az iránt, hogy a politikai pártok erővi­szonyai mikép alakulnak ki majd a jövőben, ha a választói jogosultságot a nép széles rétegeire terjesztik ki. Csakis ilyen átmeneti stádium köz­­beiktatásával lehet a jövő kialakulásról képet nyerni és biztos útmutatót szerezni arra nézve, miként kell majd a végleges reformot kidolgozni, hogy az — ami a Iegmagától értetődőbb és követelmény — a magyar állam érdekeit szol­gálja minden izében. TELEFONON. A piaci nyelv. Csrrr! Kezét csókolom ! — Csrrr! Dobro rano. Aha, a piacról jön. — Igen, és ilyenkor úgy belejövök, hogy egész tótos kiejtéssel beszélem a magyar nyelvet. Hát olyan jól, folyékonyan beszél tótul ? — Ördögöt! Álig tudok húsz szót, de hát mit csináljak ? Csirkét kell vásárolnom a baromfi­piacon Túrynétúl, zöldséget a Tugár-rakparton Kenesseynétűl, tejfölt — — De hisz ezek az élelmi-rövidáru keres­kedőnők mind egész jó magyar nevűek. — Hiszen valószínű is, hogy nem tótok. Valószínűnek gondolja? Mibűi? — Nó hát mert olyan magyaros kiejtéssel beszélik a tót nyelvet, s néha mikor megakad­nak, kénytelenek magyar szavakkal segíteni ki magukat. — De hát ha ők is magyarok, akkor miért nem beszélnek egyszerűen magyarul? Azért mert a kofák többsége a piacon mégis csak tót és így a tót nyelv fejlődött ki az élelmi-rövidáru kereskedelem kötelező üzleti nyei ve ve. — Szeretném tudni, hogy már mint miért volna kötelező? — Miért? Mert így szokta meg a társa­dalom. Épen mint ahogy a diplomácia nyelve a francia, ahogy a kutyákkal németül szoktak be­szélni. így a kereskedelem nyelve nálunk a né­met, — látott maga vigéceket magyarul beszélni ? — Inkább csak hallottam néha. — Nó igen, magánérintkezésben, de még a született magyar vigéc is, mikor mint vigéc mű­ködik, vagyis mikor alkuszik és viccet mond, akkor németre fordítja. Épígy a vályogvetés hi­vatalos nyelve a cigány, a káromkodásé a ma­gyar, a kispiaci kereskedelemé a tót. Csak nem előzhetik meg a kofák a nagykereskedőket, kik még ma is csak németül tudják a szorzótáblát. — No de maguk mint honleányok, kiknek kultúra iránt fogékony keblük van! —- Az én keblem Iegfogékonnyabb a kat­­harus iránt, csak aztán jő a kultúra. De jó, hát indítunk egy tulipános mozgalmat. — Szólítsák ezentúl a kofákat mindig zeng­­zetes magyar nyelven és ne akarjanak előttük tótúl tudni. — De akkor megfizettetik velünk a tótul nem tudásunkat. Azt hiszik, teljesen nagyvárosi urak vagyunk. Márpedig aki nem akarja elveszí­teni a fajmagyar nimbuszát, annak kötelessége magát megcsalni engedni. — Tagadom. A modern magyar már úgy tud csalni is, hogy a művelt nyugati kulturfajok elismerését is sikerült kivívnia. — Elismerem az igazát s mivel tudom, hogy úgyis meggyőzne végül, elismerem azt is, hogy a piacon tótúl beszélni hazafiatlanság, erélytelen ség, céltalanság és mindenféle rossz -ság óc _conr V..O Úgy van, ez az igazság és helyesség. Mi következik pedig ebbűi ? — Hogy ezentúl a piacok és kispiacok nyelve is magyar lesz, és most megyek ebédet főzni. Dobri gyen! HÍREK. Felhívás. Lapunk kiadóhivatala elhatározta, hogy városunkban a kereskedelmi és ipari élet élénkebbé tétele szempontjából alkalmat nyújt a gyáraknak, kereskedőknek és iparo­soknak, hogy olcsó hirdetési díj mellett állandóan hirdetni alkalmuk legyen. A hirdetések feltűnő helyen, alanti •alakban, a jelentkezés sorrendjében lesznek közölve. E nagyságú hirdetés 52-szer: egész évre 10 K. Egyszeri közlés heti 19 fillérbe jön. 11 Aki hirdetését 1 évre feladta, lapun­kat, mely egész Nógrádmegyében el van terjedve, fél áron: évi 5 korona elő­fizetési dij ellenében kapja. A hirdetések már most feladhatók. Hisszük, hogy eme vállalkozásunkat úgy a helybeli, mint a vidéki kereskedők és iparosok saját érdekükben kellő mér­tékben támogatni fogják. Végül megemlítjük még, hogy a köz­ségek, egyesületek, továbbá a nógrádmegyei tanítók és körjegyzők egyesülete tagjai ré­szére az évi előfizetési dij szintén 5 korona. Tisztelettel a Losonczi Újság kiadóhivatala. — A király névnapja. Ünnepi mise volt f. hó 4-én, királyunk névnapja alkalmából a helyi róm. kath. templomban, melyet dr. Valihora János apátplébános celebrált fényes segédlettel. Az istentiszteleten megjelent helyőrségünk teljes tisztikara, továbbá mindegyik fegyvernemből egy­­egy diszszázad vonult ki. — Papi gyűlések. A losonczi esperes kerületi papság szeptember 29-én tartotta őszi gyűlését Káposztássy Imre pápai kamarás espe­res elnöklete alatt. A coronát megelőzőleg iskola­szentelés volt, amelyet Komlóssy pilisi plébános végzett, gyönyörű beszédet tartván az iskola valláserkölcsi és hazafias feladatairól. Az iskola létrehozása Káposztássy Imre esperes-plébános érdeme. — A Kossuth-szobor elhelyezése kérdé­sében f. hó 3-án értekezlet tartatott, mely alka­lomból a képviselőtestület a helyszínén gyűlt össze. A szobor helyét az itt felállított deszka­váz jelölte, s annak közelebbi módozatairól pol­gármesterünk és a városi mérnök nyújtott felvi­lágosítást. A megjelentek helyesléssel vették tu­domásul az előterjesztett tervezetet. Magunk részéről csak azt kifogásoljuk, hogy a szobor alkotója nem volt jelen s igy bizonyos kérdé­sekre kielégítő választ nem nyerhettünk. — A városi pótköltségvetést a folyó hó 3-án tartott rendkívüli ülésen tárgyalta a vá­rosi képviselőtestület. Vita csak a fizetések után előirányzott drágasági pótléknál támadt, de a köz­gyűlés mégis változatlanul elfogadta a tanácsi javaslatot. Megjegyezzük, hogy a fizetési pótlé­kok csak ez évre szavaztattak meg. De hogy ezen senkinek eszébe ne jusson örülni hozzá­fűzzük, hogy tervbe van véve a szervezeti sza­bályrendeletnek oly irányú megváltoztatása, mely szerint a tisztviselők fizetése 15-től 25 százalékig emelkedni fog. — Farkas Ferenc halála. A balassa­gyarmati ügyvédi kamarát ismét nagy veszteség érte. Elnökének halála után néhány hónap múlva ügyészét és egyik legtekintélyesebb tagját vesz­tette el. Galántai Farkas Ferenc f. évi szeptember 28-án 71 éves korában meghalt. Hosszú pályá­ján keresztül mint igaz ember s mint hivatásának magaslatán álló ügyvéd működött. A közéletnek minden mozgalmában élénk tevékenységet fejtett ki s puritán jellemével, a szép eszmék iránt min­denkor tanúsított fogékonyságával, elvhüségével s szigorú következetességével az elsők és a ve­zetők között kapott helyet, jutalmul pedig általá­nos tiszteletet és szeretetet. Tizennyolc éven keresz­tül volt a balassagyarmati ügyvédi kamarának a titkára s tizennégy éven keresztül pedig annak ügyésze. Ezen idő alatt az ügyvédséget érdeklő mozgalmakban elsőrangú szerepet vitt s a jog és az igazság emberének bizonyult. Erőteljes és életerős ember volt, — csupán a közelmúlt na­pokban kezdett betegeskedni s szeptember 28-án a hajnali órákban mindenki általános és fájdal­mas megdöbbenésére hirtelen elhunyt. Szeptem­ber 30-án temették el óriási részvét mellett. Az elhunyt koporsóját a koszorúk nagy száma borí­totta s az egyházi szertartás után az ügyvédi kamara titkára búcsúzott el az elhunyttól. — A budapesti egyetemek és főiskolák ifjúságának Bethlen Gábor Köre múlt hó 26-án tartotta meg alakuló közgyűlését. A nagy bizott­ság tagjainak megválasztása után a tisztikar igy alakult: Elnök lett egyhangú örömmel és lelke­sedéssel Eőri Szabó Dezső. Alelnökök lettek: Lefíler Béla, Okos Gyula, Wagner Géza, Kalocsa István és Gáty István. Főtitkárrá választatott: Sebestyén Béla, titkárokká: Gáspár Emília és Nctnedy Endre. Főpénztáros lett: Vajda Béla, pénztáros: Tóth Károly, főjegyző: Mojsisovich Gabriella, jegyző: Posztós Sándor, főkönyvtaros: Grünwald Margit, könyvtárosok: Toperczer Valé­ria és Benkő Gyula. Háznagyok: Hegedűs Imre, Thury Dénes és Kiss Roland. Eeőri Szabó Dezső elnök ezután rövid prograinmot adott, melyben a kitartó munkát jelölte meg a továbbfejlődés legbiztosabb bázisául. A közgyűlés legfontosabb határozata egy uj zeneügyi albizottság szervezése volt. A közgyűlés után ismerkedési vacsora volt a Waehata es Diósy József körúti vendéglőjében. — A Nógrádmegyei Gazdasági Egye­sület által a in. kir. toidrnivelésügyi miniszter ur támogatása mellett október hó 2 án Poltáron rendezett állatdijazás igen csekély részvét mellett folyt le. Megjelent a varmegyei gazdasági egye­sület részéről Ruszinko Antal kir. tanácsos az állattenyésztési szakosztály elnöke, SihJay Iván egyesületi titkár, az aliam részéről Oláh Dezső m. kir. állattenyésztési felügyelő, a hatóság részé­ről Básthy Béla főszolgabíró, Nagy Antal m. kir. állatorvos. A biráló bizottság fentiekből és báró Baratta Norbert földbirtokosból megalakulván a következő kistenyésztőket, illetve foidrniveseket díjazta elővezetett állataikért: A 111. állami dijat 40 koronát 8 éves Páva nevű tehénre Sédi Petik János rappi lakos nyerte. — Az V. áll. dijat 20 koronát Ferencz István bolyki lakos kapta 5 éves Sári nevű tehenére. — Az 1. üsző dijat 80 koronát Sédi Petik János rappi lakos nyerte el 3 éves Borcsa nevű üszőjére. — A IV. dijat 30 koronát Kacsányi János pol­­tári lakos kapta Flóra nevű üszőjére. — Az I. bika dijat 50 koronát Molnár Sándor bolyki lakos kapta Ficzkó nevű l1/» éves bikájára. Díszokleve­let kapott csoportos tehén- és üsző kiállítására báró Baratta Norbert. Elismerő oklevelet Mihály Ádám poltári lakos kapott Kisasszony nevű tehenére. — Nem írják ki az adóst. Az uj végre­hajtási törvénynek egyik gyöngéd és elismerésre méltó intézkedése, hogy az árverési hirdetések­ben nem írják ki az alperes nevét. A hivatalos lap árverési rovata, amely eddig nagyon olvasott, érdekes hírlapi rovat volt, végkép elveszti most az érdekességét. S azoknak a nevezetességeknek, akik ebben a rovatban való sürü szereplésükkel tettek bizonyos hírnévre szert, más utón kell most a hírességet keresniük. A hivatalos lap leg­utóbbi száma már az alperes neve nélkül tette közzé az árverési hirdetéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents