Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1908-09-03 / 36. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

Előfizetési ára

: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. [ Hirdetések: I

Negyedévre 2-50 kor. Egy petitsor tere 10 fill.

”^:vr;;,ír ; A LOSONCZI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÜGI

Égyess.^r,20fin. | ÉS 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. i"lán>os,bb-III. évfolyam. 36. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908. szeptember 3.

Magyar feminizmus.

Irta: Hafiz.

Sokat beszélnek napjainkban az úgynevezett feminizmusról, vagyis arról a hatalmas szellemi mozgalomról, mely a müveit világ asszonyait és leányait magával ragadva hovatovább fenyegető áramlatként hömpölyög végig a kontinensen, megdöbbenést keltve a komoly államférfiak, a békés családapák a családi élet melegsége után szomjazó fiatalok s a jámbor filiszterek szivében De megdöbbenést kelt ez a mozgalom különösen a nők között, kiknek mivel róluk van szó — tetszenek a hangzatos szavak s készek odahagyni eddigi békés lelkivilágukat, ‘hogy csatlakozzanak a merész nőapostolokhoz, kik finom raffineriával megszerkesztett haditerv szerint csinálják az „asszonypolitikát“ magos elhivatást szenvelegve „uj eget és uj földet hirdetnek, hol az asszony lesz egyedül a beteg világ orvosa, asszonyok osztják a parancsot, asszonyok ülnek a trónon, kiknek parancsát szolgálatkészen lesi a másodsorba törpült hajdani hatalmas ur: a férfi.

Ám nézzük a dolgot komolyabb oldaláról. Tagadhatatlan, hogy a nő a 20-ik században sokat vesztett eszményiségéből. A „Gottesdienst és Frauendienst“ poesise régen meghalványult. Nincsennek már exaltált lovagok, kik a megsértett női becsületért életöket kockára tegyék. Nem az a szent tárgya ma már a nő a férfi vonzalmának, mely küzdelmének jutalma, álmainak netovábbja, vágyainak koronája lehetne, s igy a nő csakugyan uralmát vesztve, értékét lealacsonyítva látja s a vesztett fél keserűségével tüzeli uj harcba fáradt katonáit s nemének gyöngébb ugyan de éles fegyverével áll a porondra, hogy győzelmet vegyen évezredes elnyomói felett.

Ez a küzdelem egyrészről egyenlőtlen, de igazságtalan is. S teljesen biztos, hogy a gyöngébb fél erejét veszítve fog félreállni. Mert mit akarnak a nők? Azt akarják-e, hogy azon a helyen, hová a gondviselés állította őket, a férfi oldala mellett, mint annak segítőtársa töltsék be magasztos hivatásukat? Azt akarják-e, hogy a küzdelmes létben, a habzó gyűlölet, a szikrázó eszmék világában és az alacsony [önérdek szennyes harcában ők képviseljék továbbra is az eszményt, a tisztaságot és szentséget, a türelmet és békés megnyugvást, kihez a fáradt, csalódott éietembcre az áhitat imádságos érzetével zarándokoljon s kezéből vegye el a gyógyító orvosságot, mely mindig csak édes lehet s gyógyhatalmának tilka egyesegyedül adójának képezi örök birtokát?

Nem, a nő nem ezt akarja. Hisz

ahhoz, hogy ezt akarja el kellene ismernie azt, hogy mostani tarthatatlan helyzetét tulajdon magának köszönheti. Nem vagyunk pessimisták, nem látunk a kelléténél sötétebben, hisszük, hogy vannak még hajlékok, melyeknek legtisztábban, ragyogó, meleg napja: a nő. Vannak anyák, hitvesek, kik előtt meghajolni a legnagyobb tisztelet érzetével készek vagyunk, vannak ifjú leánykák, kiknek látása vágyat ébreszt bennünk a sírig tartó fogadalom elmondására, — de kérdjük, hogy el lehet-e ezt mondani általában ? S az a szomorú körülmény, hogy a családi és házasélet elvesztette többékevésbbé a maga varázsát: nem a mai modern nő korrumppáltságának köszönhető-e.

Oh nem csak azért nem nősül a férfi, mert a megélhetési viszonyok megnehezedtek, de leginkább azért, mert a mai modern nőben nem látja biztosítva boldogságát, leendő magzatainak jövőjét. Avagy lehet-e egyszersmind jó feleség és jó anya az a nő, ki arra vágyik, hogy diplomát szerezve önállósítva kivonja magát a rendeltetése köréből o ha mindamellett meghajlik is a férjhezmenés vasjárma alatt nem vesztette-e el éppen azokat a tulajdonságokat, melyek nőt a férje előtt becsessé teszik: a bájt, a gyöngédséget, engedékenységet, lelkének himporát, mely észrevétlenül törlődik le róla a tudományos kiképzés börtönének levegő-TÁRCA.

Nóta mellett.

Szeretem az ábrándos, méla dalt,

A szívbe rezgő halk melódiákat.

Ha gondjaim, mint szárnyra kelt galambok Suhannak s titkos messzeségbe szállnak.

Ilyenkor elvonulok egy sarokba.

Ne szóljon hozzám senki, én se szólok. S kik a világban szarkaként csörögnek De könnyű ekkor mit se tudni rólok.

Ilyenkor elfelejtem azt, ki bántott. Sűrű ködfátyol arcom eltakarja.

Nehéz a szívem, a szemem homályos, Csak nézek nézek befelé magamba.

S eszembe jut, hogy milyen is az élet, Eszembe jut, hogy én milyen vagyok ? A két kezembe temetem az arczom,

S nagy bánatomban sírva fakadok.

Baja Mihály.

Nápoly.

(Olaszországi uti-jegyzetek.)

Irta: Zoltán Géza.

IV.

A főpiac történeti műemlékekben is gazdag. Itt látjuk a hires Porta Kapuanát, a város főkapuját, melyet még Arragoniai Alfonz építtetett 1484-ben. Egyike a renaisance kor legremekebb műveinek. De ne tanulmányozzunk Nápolyban műemlékeket, hanem éljünk a dolce farmientének, az édes semmittevésnek, s bámuljuk tovább az örökvigságu lármás népet!

A főpiactól távolabb eső utcák már valamivel rendezettebbek és csendesebbek, mégis nagyon érdekesek, mert alkalmat nyújtanak az olaszok házi életrendjének és házi munkálkodásának megfigyelésére.

Az olasz kiméii a lakást és majd minden dolgát a ház előtt végzi. Itt történik a reggeli mosakodás és öltözködés. Itt fésülgetik a gondos olasz mamák borzashaju leányaikat. A ház előtt ütögeti kaptafáját a suszter, itt öltöget a vígan fütyörésző szabó, munkálkodik a bognár, s hatalmas pörölyütésekkel formázza a vasat a kovács. Egyik másik ház előtt ruhát mosnak. A mosóasszonyok s a vasaló signorinák szörnyen nevetnek rajtunk. Ugylátszik nagyon mulatságos alakok lehetünk előttük. Egyik-másik ház előtt kint vagyon a vasból készült tűzhely is, melyen a háziasán nevelt olasz kisasszonyok sütnek, főznek. Pár helyen éreztük az odéégett rántás szagát. A rántást ugyan a nagy gonddal nevelt magyar gazdaasszonyok is gyakran odaégetik.

De ha már az ételeknél vagyunk, hát együnk végig egy ebédet! Annál inkább megtehetjük ezt, mert hiszen délfelé jár az idő, s épen az ebéd volna programmon. Sok rosszat beszél} nek az olasz ételek silányságáról, de ezek a hírek nagyobbára nem felelnek meg a valóságnak. Csodálatos, hogy a leves a legnagyobb hőségben sem hiányzik az olaszok asztaláról. A levest olajjal főzik. Utána rendszerint makaróni következik. Olyan olasz ebéd, melyen valamiféle változatban makaróni nem volna — nincsen. Makarónit szoktak a levesbe tenni, vagy sajtporral behintve külön szolgálják fel. Makarónit adnak a pecsenyék mellé, vagy a legkülönfélébb süteményeket készítik belőle. A pecsenye legtöbbször juh, vagy kecskehusból készül, s hozzá salátául apróra vagdalt s olajba mártott keserű izü leveleket adnak, mely bizony meg se közelíti a mi jó magyar salátánkat. A főzelék valóságos gyűjteménye a déli vidéken tenyésző növénymagvaknak és leveleknek. Közös lére eresztve békésen megférnek itt egymás mellett a cukorborsó, a hüvelyes bab, a káposzta, a héjazott uborkaszeletek, az apróra vagdalt tök, a babérlevél, s még a jó Isten meg az olasz szakácsnők tudják micsoda növények. A főzelékkészítés terén valami uj irányú törekvés ez; olyanféle, mint a költészetben az Adiada. Legalább a misztikus homály innen sem hiányzik. De már a tengeri halakat igen ízletesen tudják készíteni. A különféle tojásételek, s a sütemények is ízletesek.

Az ebédet rendesen a kaffé neró, {fekete kávé) zárja be, melyet apró poharakban szolgál fel a padrona (vendéglősné.)

A jó olasz bor csakhamar jókedvet is teremt, de már az olasz tabak kritikánaluli. — Délután a gyönyörű tengerpartot néztük meg.

Lapunk jelen száma nyolc oldal.