Losonczi Ujság, 1908 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1908-07-02 / 27. szám
LOSONCZI ÚJSÁG | Előfizetési ára: 1 POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. [I Hirdetések: II Negyedévre 2-50 kor. Egy petitsor tere 10 fill. j ; A LOSONCZI VÁLASZTÓKERÜLET FÜGGETLENSÉGI ^T?.:; Egjes szám ara 20 fin. gg 48-AS PÁRTJÁNAK HIVATALOS KÖZLÖNYE. j Ili. évfolyam. 27. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1908 junius 2. A katonai kérdésekről. Az osztrák kormányhoz közel álló lapok újságolják, hogy a katonai kérdések rendezése küszöbön áll. Helyes! A magyar politikai közvélemény régóta sürgeti e kérdések megoldását. Nem zárkózik el a megoldás elől most sem. A kérdés csak az, milyen megoldást akarnak osztrák szomszédaink. Olyant-e, amelyik megfelel a nemzet jogainak és kielégíti a nemzet aspirációit, vagy pedig olyant, amelyik továbbra is németté tenné a hadsereget nyelvében, gondolkozásában és erkölcseiben. Sok jót, nagy reményeket nem találunk e kérdések felszínre vetése körül. Ha a hatalom fejleszteni akarja a hadsereget, mi e fejlesztéshez hozzá járulunk, ha a hadseregben nemzeti igényeink kielégítést nyernek. Ekkor béke lesz, ekkor megadjuk a hadsereg fejlesztéséhez szükséges eszközöket. Ha azonban továbbra is fenn akarják tartani a bajok forrását, a mostani tűrhetetlen állapotokat, akkor béke nem lehet, akkor a függetlenségi és 48-as párt tudni fogja a haza és választói iránti kötelességét. Hosszú élet során át rájöhetett a hatalom arra, hogy a katonai kérdések helyes megoldása hosszú időre békét teremthet a két állam között. Ez a jobb meggyőződés uralja most, — ha a jelek nem csalnak — a magas katonai köröket is. Jól tudják ők is, jól tudjuk mi is, hogy a hadsereg harcképességét fejleszteni kell. Fejleszteni kell oly mértékben, hogy esetleges alkalomkor a hadsereg hire, tekintélye csorbát ne szenvedjen és meg tudja védeni a két nemzetnek vitális érdekeit az esetleges támadókkal szemben. Az utóbbi időben gyakran találkoztak egymással az államfők, a francia köztársaság elnöke ellátogatott Londonba Edward angol királyhoz, aki viszont az orosz cárral találkozott. Uralkodóknak gyakori találkozása, úgy mutatja a történelem, ritkán szolgál a béke megerősítésére, de többnyire előjele elkövetkezendő bonyodalomnak. Nincs ez kizárva mostan sem. Látjuk az uj angol, francia, orosz barátságot, mely Németország és vele Ausztria-Magyarország elszigetelésére törekszik. A hármas szövetség harmadik tagjától, Olaszországtól bonyodalom esetén nem sok biztatót remélhetünk. Érdekei a Balkánon ellentétesek a mieinkkel. Látjuk, hogy Ausztria déli részein milyen mérveket ölt az illir-mozgalom, halljuk, hogy a két szövetséges miként erősiti a határokat, olvassuk, hogy Olaszország évente miliókkal emeli hadserege és haditengerészete költségvetését. Miért erősiti a határokat, miért fejleszti hadseregét és haditengerészetét? Bizonyára nem azért, hogy nagyon bizonyos. a béke tartósságában és hogy a háború valószínűségét kizártnak tartja. Aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy a külpolitikai helyzet nyomásának súlya alatt határozta el magát a hatalom a katonai kérdések rendezésére. Elhatározta magát azért, mert belátta, hogy a magyar nemzet áldozatkészsége nélkül a hadsereget fenntartani, fejleszteni, harcképessé tenni nem tudja. Mi belebocsátkozunk a kérdések megoldásába, belebocsátkozunk anélkül, hogy a minden, vagy semmi álláspontjára helyezkednénk. Sohasem volt és most sem volna helyes politika az, ha a nemzet fejlődését kilométerekkel előrevinni tudjuk, hogy akkor egy lépés miatt ezt a fejlődést megakadályozzuk. A hadsereg ügye eddig noli rne tangere volt az uralkodó előtt, most a nemzeti igényeket ki akarja elégíteni. Milyen lesz ez a kielégítés, ma még természetesen nem tudjuk; reméljük azonban, hogy jóakarattal és kölcsönös megértéssel sikerül ezeket a kérdéseket király és nemzet megelégedésére sikeresen megoldani. Erre nagy szükség is van. Királynak ép úgy, mint nemzetnek. Egyik a másik nélkül meg nem állhatja helyet a világ népeinek létfenntartásáért vívandó nagy harcaiban. Szükségünk van rá nekünk azért, hogy ezek a sok keserűséget, konfliktust előidézett kérdések végre-valahára olyan nyugovó pontra vitessenek, ahonnan többé nem harag és gyűlölködés, de béke áldása fakad királyra, nemzetre egyaránt. Néhány nap múlva valószínű, hogy elkövetkezik a nyári szünet, elkövetkezik a nyári pihenés. Az, aki az ország népének sorsát komolyan szivén viseli, kell, hogy foglalkozzék e komoly kérdésekkel, foglalkozzék úgy, hogy érintkezve a néppel, leikébe reményt és bizalmat öntsön, gerjesszen nemes szenvedélyeket a hazáért és e nemzetnek jövendőjéért, száműzze a telkekből a kishitűség vagy a rosszakarat fel-fellángoló bolygó tüzeit, amelyek csábítók ugyan az éjszakában, de az utast a legtöbbször nem biztos útra, de ingoványok útvesztőibe csábítják. Szász József, orsz. képviselő. A főgimn. ifjúsági segélyzőegyesület közgyűlése. A losonczi főgimnázium)' ifjúsági segélyzőegyesület, mely 31 év óta teljesiti áldásos müködésér, ma egy hete tartotta meg évi rendes közgyűlését Beniczky Kálmán vezetése mellett. Megnyitó beszédében örömmel hangsúlyozza, hogy bármily nyomasztók a mai állapotok s társadalmunk tagjai oly sokfelé vannak igénybe véve: ez iránt a mi egyesületünk iránt az érdeklődés nem csappan, Tanúsága ennek, hogy bevételeink emelkedőben vannak s az idei is jóval nagyobb a tavalyinál, S ha mégis a szaporodás aránylag kisebb, oka, hogy nehány alapitó-tag kötelezettségének nem tudván eleget tenni, a választmány ezen összegek törlését indítványozta. Hálás köszönetét fejezi ki ezután az egyesület ügyeiben önzetlenül fáradozó tisztviselőknek s buzgó választmányi tagoknak. akiknek köszönhetjük, hogy ez évben is elértük a magunk elé kitűzött célt. Lelkes beszéde elhangzása után György Lajos egyesületi titkár a választmány következő jelentését olvasta föl: Mélyen tisztelt közgyűlés! Ifjúsági segélyző-egyesületünk XXXI. évi rendes közgyűlését tartjuk a mai napon, s ezzel egyesületi életünkben egy uj emberöltőt kezdettünk. Nagy időköz ez egy egyesület életében is. Hát még a miénkben, kik az élet forgatagában falevél módjára vetődünk ide-oda s könnyedén az enyészet martalékaivá válunk. Ma is, ha lelki szemeinkkel átpillantunk e 31 éven át, ha visszatekintünk a kezdetre, mig egyfelől szent hevület fog el bennünket azok lelkes fáradozásának és hazafias áldozatkészségének láttára, kik ez áldásos egyesület megteremtői voltak, másfelől mély megilletődés borul reánk annak tudatában, hogy közülök a legtöbben örökre távoztak körünkből s ma már csak kegyeletünkben élnek közöttünk. Páratlan lelkesedéssel s csodálatos gyorsasággal szervezték ők ezt az egyesületet s nem hiúságból, de a legszebb emberbaráti szeretet sugallatából. Tudatában ugyanis, hogy a losonczi m. kir. áll. főgimnázium, mint a magyar nemzeti műveltség terjesztésének egyik kiválóan hivatott tényezője a felvidéken, sokkal inkább megfelelhet magyar nemzeti kultur-missziójának, ha a szegény és szorgalmas tanulókra nézve lehetővé teszi az ingyenes, vagy nagyon olcsó neveltetést, más szóval egy, a losonczi főgimnáziummal összeköttetésben lévő ifjúsági segélyző-egyesületet létesít: az 1876. évi december hó 3-án és 8-án megtartott tanári értekezleten fölvetett.s városunk és vármegyénk közönségénél egyaránt nagy melegséggel felkarolt eszmet fél év alatt megvalósitá s mindjárt működése első évében egyesületünk 21004 K tőkével rendelkezett és segélyezésre s beszerzésekre 1590 K 80 fillért adott ki. Kivette részét a munkából — mint a régi jegyzőkönyvekből olvassuk — Losoncz város és vidéke társadalmának minden rétege, de legnagyobb mértékben a főszervező, Kuncz Elek igazgató. S hogy nem tisztán helyi jelentőségű volt az intézménynek, mutatja az a körülmény is, hogy az «Ellenőr» 1877 évi junius 27-iki számában »Főgymnáziumi segélyző-egyesület Losonczon« címmel külön cikket közöl az egyesület megalakulásáról s kiemeli, hogy Losonczon az intézmény létesítése nemcsak a műveltség, hanem a magyar nemzetiség érdekeit is hatalmasan előmozdítja s hogy minden tanügybarát csak örülhet a szép sikernek, mely dicséretre nem szorul, de követendő például szolgálhat. Valóban ifjúsági segélyző-egyesületünk az elsők közé tartozik az országban. Vagyonban is a legelsők között áll, s ma 47748 K 60 fillér tőkével rendelkezik. Fennállása óta pedig nem kevesebb, mint 80000 koronával segítette az egyesülethez folyamodó szegény tanulókat ruhanemű, alumneum, könyv, pénzbeli segély és gyógyszerek dolgában. Ez általános eredményekre minden bizonnyal büszke lehet az a közönség, mely felfogván azt a magyar nemzeti közművelődési és emberbaráti hivatást, mely Losonczot, mint a magyar elem bástyáját megilleti, örömmel hozta áldozatát az egyesület anyagi és szellemi támogatására. De ne hi gyjük, hogy az egyesület célja már el lenne érve. Épugy nem lehet azt határok közé szorítani, mint a jótékonyság gyakorlását, de hogy mindinkább megközelíthesse, arra folyton törekedni fog maga az egyesület választmánya s teljes hite szerint maguk az egyesületi tagok is.
