Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-04-04 / 14. szám

Melléklet a Losonczi Újság 14. számához. (1907.) széről fogja a hallgatni akaró közönség iránt, köteles kiméletességre szoktatni. Csekély, de igen kívánatos intézkedés az lenne, hogy a felolvasások (lehetőség szerint állandó) termében egy magas dobogót állítanának fel az előadó számára. Egyszerű felolvasásoknál is előnyösebb, ha mindenki a terem utolsó zugá­ból is jól láthatja a felolvasót, mutatványokkal egybekötött előadásnál pedig egyenesen elenged­hetetlen, mivel különben az egész bemutatás csak az első nehány sor részére folyik le. A cél kedvéért nagyon kívánatos, hogy oly esetben, mikor a felolvasás szerzője gyengehangú vagy nem elég jó felolvasó (az ilyen fogyatkozás nagyon jól megfér a legkitűnőbb tudományos képzettséggel s nem is ritka jelenség), jóhangú és ügyes előadó helyettesítse a szerzőt a fel­olvasó asztalnál. Mert mit ér a legremekebb tudo­mányos essay, ha a hallgatóság fülébe abból csak összefüggéstelen szavak vagy érthetetlen hangok jutnak ? Felvetem még azt a kérdést (bár megenge­dem, hogy erre nézve nagyon eltérők lehetnek a vélemények), vájjon szükségesek-e a tudományos felolvasásokat «körítő» zeneszámok s szavalatok? S tovább is fentartandók? Az igazán tanulni vágyó közönség — s azt hiszem, hogy városunk­ban olyan is elég szép számmal van ezeket bátran nélkülözheti. Ezen «körítés» felesleges módon szórakoztató jellegét domborítja ki ezek­nek a művelődést szolgáló összejöveteleknek és kétségkívül nagy részben el is vonja a figyelmet a fődologtól. Némi szellemi kiskorúság prokla­­málását látom az «utile cum dulci > eme nagyon pedagógiai ízű alkalmazásában. Azonfelül cél­talanul hosszúra nyújtja egy-egy felolvasás tartamát. Érdeklődő. HÍREK. Péntekesti felolvasás. Múlt hó 29-én dr. Kovács Ernő országgyűlési képviselő tartott magas szárnyalású szabad előadást a főgimnázium dísztermében. Az előadó «Jogvédelem és a mun­kásság jövője» dinen fejtegette a szociális kér­dések fejlődésének történetét, majd azon módo­zatokat ismertette, amelyek mellett a munkásság jogos követelései legteljesebben megvalósíthatók. A jövő tekintetében a kölcsönös bizalmat és a türelmet tartja a leglényegesebbnek, mivel ilyen, a társadalmi rendet teljesen átalakító eszmék egyszerre leendő megvalósítása nagy és olyan rombolást idéznének elő, melyeknek értéke jóval felülmúlná azokat az előnyöket, melyek az egy­szerre való életbeléptetéssel lennének elérhetők. A jelenlevők nagy érdeklődéssel hallgatták a kiválóan tanulságos és meggyőző előadást, s annak befejeztével lelkes ovációkban részesítették az agilitásáról ismeretes képviselőt. Nagy katonazenekari hangverseny. Derék haziezredünk kitűnő zenekara f. hó 6-an nagyszabású hangversenyt rendez a «Vigadó» nagytermében. A tiszta jövedelem a katonai kar­mesteri nyugdíjalap javára esik. A hangverseny kiválóan becses és sokat Ígérő műsora a követ­kező: 1. Liszt Ferenc. 1. sz. magyar rhapsodia, zenekarra átírta Doppler Ferenc. 2. Sarasate. Fan­tasia a «Faust» című1 operából, hegedű-solora átírva. 3. Schubert Ferenc. Első tétel a csonka H-moll symphoniából. 4. Beethoven Lajos. Ouvertür a Leonora» c. 3. sz. operához. Tekintettel a fényes nevű, legkiválóbb zeneszerzőktől eredő műsorra s arra, hogy jótékonycélú hangverseny­ről van szó, előreláthatólag nagy közönség lesz jelen a ritka élvezetet ígérő zeneestélyen. Tugáriak kérelme. A Tugári vásártéren lakók vagy 50 aláírással egy kérvényt nyújtottak át a mai napon — amint értesülünk — a városi képviselőtestülethez, amelyben kövezetei kérnek és azt, hogy a Tugári vásártér végre-valahára rendeztessék. A kérelmezők óhaja nagyon jogos s azt hisszük, hogy a városi képviselőtestület annak teljesítése eiől nem fog elzárkózni. Zavar a vármegyénél. A «Gömör Hírlap - ban olvassuk: «A rimaszécsi járás főszolgabírója feljelentést tett a vármegye alispánjához, hogy az államilag engedélyezett kivándorlási ügynök ki­vándorlásra csábítja a vidék munkabíró lakosait s ily tárgyú levelét az ügynöknek csatolta a fő­szolgabíró a jelentéséhez. Most nagy a zavar a vármegyénél, mert paragrafust nem találnak, amely­nek alapján intézkedni tudjanak.» A vármegyének szívesen szolgálhatunk tanácscsal, amelyet a t. királyi ügyész úr figyelmébe is ajánlunk. Nem alkalmazható ugyan minden egyes esetre, de a legtöbbször be fog válni. Büntető törvénykönyvünk 453. §-a nyújt módot ezen kapzsi, lelketlen gaz­emberek megfékezésére, a nely igy szól: Aki a hadsereg, haditengerészet vagy a honvédség tagját béke idején szökésre csábítja, két évig terjedhető fogházzal, ha pedig a hadüzenet meg­történte után követte el, stb. stb. E §-t kiegészíti a 454. §. A csábítás a büntetőtörvénykönyv 171. §-ában körülirt módon is elkövethető. Figye­lembe jön ezen §§-ok alkalmazásánál az 1889. évi VI. t.-c. 62. §-a. Mellékbüntetésül pedig mindig kiszabható a hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztése. Jótékonycélú műkedvelői előadás. A losonczi ipartestület védnöksége alatt álló iparos ifjúsági önképzőkör folyó hó 1-én tánccal egybe­kötött műkedvelői előadást rendezett, mely alka­lommal Rátkay László «Árvalányhaj» című dalos népszínműve került színre. A címszerepet Hámor­­nyik Margit játszotta mély érzéssel, s hol a szerep kívánta, pajkos elevenséggel. Csengő, behízelgő nótáit szívesen hallgattuk s tapsban, kihívásban nem volt hiány. Partnere Imre (Baginy Gyula) szépen jellemezte a dacos, de érző lelkületű szerelmest. Bán Pál szerepét Hornyik Béla adta sikerült közvetlenséggel. Gyifko István Józsefet alakította, gondos tanulmányozásnak adva jelét. Szelíd humorával fénypontját képezte az előadás­nak a Jámbor Vincének (Hegedűs Gyula) termé­szetes erejével ható alakítása, kinek sikereiben Kerekes Etel (Borcsa) is osztozott. Pompás volt Klein Gyula (Pörge Pali) a «császár katonája», kinek ügyes mozdulatai, rutinirozott játéka jóval felülmúlják a műkedvelők nívóját. Szabó József (Péter) mellette szintén élvezeteket produkált. Szvetlik Margit (Julia) kedves, szemrevaló kis szolgálóleány volt. A «lányok szerepeiben Styiaszny Ilona, Rohony Emma és Schmid Margit szere­peltek, s a legelső csinos dalolását élénken meg­tapsolták. Hozzájárultak az előadás sikeréhez Neu Sándor (Márton), Szabó Endre (Lajcsi), Tóth Lajos (Gyurka) és Zalczer Ferencz (Pista), nem­különben Tatár István (jegyző), Szterborny Márton (biró), Herbacsek Gyula (járásbiró) és Kemenyik Pál (aratógazda). Kiváló elismerésünk illeti Salamon K. Zoltánt a nehéz darab pontos rendezéséért és Rónay Kálmánt a dalok betanításáért. A szép sikerű előadást hajnalig tartó tánc követte. Kutyaparadicsom. Folyó hó 2-án egy vöröses-barna juhászkutya keltett izgalmat, amely egy polgártársunkat és több ebet megmart. A garázda eb állítólag veszett volt. E hir közlésekor önkénytelenül felmerül a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a gazdátlan, kóbor ebek utóbbi időkben nagyon elszaporodtak, s így a járókelők testi épsége nagyon is veszélyeztetve van. Hát ennek nem egyéb az oka, hogy a különböző nagy­szabású vállalkozások közepette elfelejt a város vezetősége a legprimitívebb rendszabályok meg­tartására ügyelni, elfelejt az adófizető polgárok testi épségével törődni. Bizonyára a legkisebb faluban is van egy gyepmester, ki a kóbor ebek által előidézhető bajok meggátlására s azok el­szaporodásának megakadályozására van hivatva, de nálunk ez az intézmény utóbbi időkben isme­retlen fogalom. Igaz, hogy ezen foglalkozás be­töltésére nehéz vállalkozót keríteni, de ami nehéz, az még nem lehetetlen. Ha sokkal kisebb közsé­gek tudnak maguknak gyepmestert szerezni, miért ne tudná ezt Losoncz megcsinálni ? Ha a tőzeg­gyár tettleges kezelésére akadnak emberek (s miért ne akadnának, hiszen tisztességes foglalkozás az), bizonyára lesz fölös számmal vállalkozó erre az állásra is. Sajnos, a preventív intézkedésre csak ilyen esetek alkalmával van alkalmunk a figyelmet felhívni. S midőn ezt tesszük, egyszersmint fel­kérjük az illetékes hatóságot, hogy az ebekre szigorú vesztegzárt elrendelni, s a gazdátlan ebeket, valamint azokat, melyek szabadon talál­tatnak, elpusztítani szíveskedjék. Nyomasztó nagyon a különféle címeken kirótt adók tömege, meg­kívánhatják a jámbor adófizetők, hogy ne járuljon e nyomasztó érzéshez, még a kutyáktól való félelem is. Nyulrágta gyümölcsfák orvoslása. Az idei kemény tél nagyon veszedelmes volt a gyü­mölcsfákra. A nagy hó elborítván mindent, a nyulakat a gyümölcsösök közelébe szorította, s ha a gazda ősszel be is kötötte gyümölcsfáit, ez sem használt, mert a nyulak a méteres hó tete­jén állva kényelmesen körülrághatták a fák kér­geit. Ha a nyúl csak egy oldalon rágta le a fa kérgét, akkor még könnyű rajta segíteni. A rágott részt faviasz vagy hig tehéntrágya és agyagból készült keverékkel jól bemázoljuk. Hogy ha azonban körül van rágva a törzs, akkor már na­gyobb a baj, mert a nedvkeringés meg van akasztva. Ennek orvoslására a »Gazdasági Lapok az úgynevezett áthidalást ajánlja. Ugyanis a fának megmaradt kérgébe alul friss galyakat oltunk, a gályák másik végét a kéreg felső megmaradt részébe oltjuk be, ezáltal a két elszigetelt kéreg­rész között a nedvkeringést közvetítjük. A fa vastagságához képest több ily áthidaló gályát kel beoltani, a galyakat zsinórral körülkötni és oltó viasszal bekenni. Ezt a munkát kora tavasszal kell elvégezni. Miniszteri köszönet és elismerés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter köszö­netét és teljes elismerését fejezte ki a Rima­­murány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságnak, a miért az, ötvenéves fönállásának jubileuma al­kalmából egy Nyustya-Likéren fölállítandó munkás­­árvaház céljaira 200,000 korona alapítványt tett és az árvaház évi föntartására 40,000 koronát biztosított. Védelem. Egy nagy társadalmi akció in­dult meg a tüdővész megakadályozására. A tudo­mányosvilág minden gondolkodó ember figyel­mét felhívja a védekezésre. A- mozgalom szép eredményt mutat, egyről azonban elfeledkeznek, hogy az uszályos női ruhákat kitiltsák a haszná­latból. Németországban van oly hatóság, ahol 50 márkára (60 K) büntetik az uszályos ruha hordozó­ját. Nem ártana nálunk is behozni ezt a radikális kúrát, mert úgy a női toiletteket a porfelhő nem kisérné. Rákóczi kassai lovas-szobra érdekében a kassai szoborbizottság nagy tevékenységet fejt ki. A bizottság nevében most Éder Ödön polgár­­mester lelkes fölhívást adott ki, hogy az ország társadalmának minden rétegét megnyerje az ada­kozásra. A legcsekélyebb adományt is szívesen veszi a bizottság. Adományokat »Polgármesteri hivatal Kassa« cimen lehet közvetlenül beküldeni. Védekezés a hamiskártyások ellen. Nagyon sok esetben hoznak hirt a lapok a vas­ion, kávéházakban s egyebütt hamis kártyások által kifosztott áldozatokról. Most egy életrevaló vállalat indult meg, melynek célja, hogy füzeten­ként megjelenő jegyzékbe foglalva hozza minden érdeklődőnek tudomására, hogy kik azok a kétes existenciák, — helyesebben gavallér-köntösbe bujt zsiványok — a kiknek kenyérkeresetük a hamis játék. Minden név mellett ott van az ille­tőnek életrajza, ismertető jelei s különösen tüze­tes leírása annak a trükknek, mellyel a szerencsét befolyásolni szokta. A hasznos vállalat első fü­zete már meg is jelent s gondoskodás történt, hogy a legszélesebb körben terjedjen el. Az utcáról. A tavasz melengető najojai már éreztetik jótékony hatásukat, és mégis azt látjuk, hogy némely utcák egész szibériai képet mutatnak; ugyanis a jéggé fagyott hó ég az ebből származó sár- és viztenger ott ékeskednek a járó-kelők nem csekély bosszantására. Fel­hívjuk a t. rendőrkapitány úr figyelmét ezen anomáliák orvoslására. Meghívó. A «Losoncz és vidéke általános fogyasztási szövetkezete» f. évi április hó 14-én, vasárnap, d. e. 11 órakor a városháza kis tanács­termében tartja harmadik évi rendes közgyűlését a szokásos tárgysorozattal. Erre a tagok ezúttal is meghivatnak. A gyógyászat hihetetlen módon haladt a legutolsó évtizedekben. Így például ma a régi kitűnő háziszer, a csukamájolaj is uj formában kapható, mely nemcsak hátrányaitól visszatetsző szagától és izétől is mentes, hanem feltétlenül könnyen emészthető állapotban nyújtja, ami ha­tásának erejét növeli. És ez a Scott-féle Emulsió , melyet minden gyógytárban árusítanak. A közönség köréből. (Közérdekű felszólamlásokat e rovatban díjtalanul közlünk, de a felelősség a beküldőt terheli). Tekintetes Szerkesztő Ur! Mondjam-e, hogy igen becses lapjában nagyon lekötötte figyelmemet, egy, ugyanazon tárgyra vonatkozó három közlemény; önkénytele­nül elmerültem olvasásába, s végig olvasván, nyugodtan és háboritlanul gondolkoztam felette. Reményiem, hogy nemcsak t. Szerkesztő úr, hanem mások is helyeselni fogják és pedig minden elfogultság nélkül idevonatkozó nézeteimet. Vegyük tehát sorba. Igen, hisz egy kis beható szemle nem árt, s meglehet, hogy a különböző nézeteket a kellő helyes irányba tereli. Mindenek előtt azonban nem mellőzhetni a «Losoncz és Vidéke» f. évi március 10-én meg­jelent 11. számában nagys. Wagner Sándor kir. tanácsos és polgármester' úrhoz, Egger Gyula, a villanyvilágitási részv.-társulat elnökének levelét, melyben pro domo sua, nagyon is ajánlja, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents