Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-03-28 / 13. szám
oly fontos lépés, hogy az embernek egész életén kell felette gondolkozni, mielőtt elhatározná reá magát». Ilyen, s más hasonló szellemes mondásokkal ütik el a dolgot. Mert hiszen a vendéglők, szállodák, megadják, sőt még nagyobb kényelmet nyújtanak a férfiaknak, mint a családi kör, ahol sokszor oly dolgok is megesnek, amelyek férjemuramat kizavarják rendes, megszokott életmódjából. Ha pedig megbetegednek, ott vannak a különféle kórházak, szanatóriumok; igen megfelelő gondos ápolást találnak ott a férfiak, ezért sem érdemes megnősülni. Fizetésükből sokkal gondtalanabbá kielégíthetik nagy igényeiket, szórakozásaikat s szenvedélyeiket, mintha ugyanannyi jövedelemből egypár tagú családot kellene eltartaniok. Sokszor a saját élvezeteikről kellene lemondaniok, családjuk érdekében. Ezért nem nősülnek a férfiak. Ha valaki közülök rászánja magát ezen nagy lépésre, sokszor abban sincs köszönet, az illető oly sokat követel leendő hitvesétől, amelyre nem földi halandó, hanem egy magasabb rendű földöntúli lény lenne csak képes. Szerény, házias, jó feleség, gondos anya legyen, aki csendesen, zaj nélkül, kevés segítséggel végezze el a háztartás körül dolgait; de amellett okos, művelt legyen, a tudományok terén haladjon a korral, szellemének sziporkáit csak úgy ontsa, bámulatba ejtve mindenkit. Öltözködése kifogástalan, mindig csinos, ízléses, őmaga mindig szép legyen, hogy férje büszke lehessen rá, de toilettere sohase kérjen férjétől pénzt. Gazdag legyen, de azért igénytelen, szó nélkül tűrje el férjének szeszélyeit, rigolyáit, stb., stb. Jaj a szegény asszonykának, ha nem tud megfelelni férje kívánságainak, így keletkeznek a rossz házasságok, amitől mentsen meg a jó Isten. Már most mit gondol tiszt, lelkész úr, mi történjék azon nőkkel, akik sohasem mennek férjhez, vagy a rossz házasság hajótöréséből menekültek ki. Szerény véleményem szerint! ezért van szüksége a nőnek arra, hogy saját erejéből is meg tudjon állni a világban, szükséges, hogy életcélja legyen. A tiszt, lelkész úr megengedi a nőnek az oly életpálya választását, amely képességeinek legjobban megfelel. Csakhogy a nő képességeit igen nehéz ám megállapítani ; nagyon magasztos s fenséges szép eszme a betegek ápolása, hisz oly szépen hangzik, hogy angyali női kéz törülje le a szegény beteg verejtéktől gyöngyöző homlokát, s ugyanilyen fehér kis kéz adja őt vissza az életnek. De kérdezze meg tisztelendő úr a nőket, vájjon ki érez hivatást, elegendő tehetséget, ezen önmegtagadó, nehéz, rögös életpálya elviseléséhez, mint a betegápolás. Ami pedig a nő szellemi tehetségeit illeti, már az iskolákban megállapították, hogy a leányok sokkal szorgalmasabbak, kitartóbbak a tanulásban, nagyobb az ambíciójuk s a különféle benyomásokat sokkal könnyebben fogja fel s dolgozza fel szellemük, mint a fiúké. Ha már most lányaink nevelését megváltoztatjuk, eszüket, szellemüket mindig jobban és jobban kiképezzük, nem lesz a lányok minden gondolata az üres, léha mulatságokon, öltözködésen, kacérkodáson, stb., amelynek főrugója mindig az, hogy tessék a férfiaknak, hogyan hódíthatja meg őket, mert neki minden áron férjhez kell menni. Hanem megismertetjük lányainkkal az élet céljait, megszerettetjük velük a tudományokat, a komoly munkát, hogy élvezetüket ne csak a báli teremben találják fel, hanem a jó könyvek társaságában is, s ha testi nevelésükre is gondunk lesz, ahelyett, hogy lelketölő kézimunkával terheljük, amely mellett napokon át görnyednek, vagy éjszakákat áttáncolva rontják szervezetüket, tornával s mérsékelt sporttal edzük meg testüket, hogy fizikailag is megbirják az élet harcát. Én hiszem és tudom, hogy az ilyen nő mindenkor helyt tud állani bármilyen szellemi téren, s mindenkor fel tudja venni a fegyvert a mai akaratnélküli, ideggyönge férfiúval szemben. De nem szükséges a nőnek csupán a szellemi munka terén működnie, ott van a magasabb ipar, ahol a nő kiváló, a férfiakénál finomabb ízlése, rendkívüli kézügyessége, művészetté fejlesztheti az ipar egyes ágait, ezen a téren nagy szükség van a nőre. Az iparművészet terén a nő ízlésével, finom tapasztalatával s ügyességével kellő kiképzés mellett igen jól érvényesülhet, s iparunkat is magasabb színvonalra emelheti. Az elemi tanítónői pálya pedig az, amelyet véleményem szerint csupán a női kezekbe kellene letenni; a kis gyermekek finom lelkét senki sem tudja úgy megismerni, vezetni őket oly szeretettel, kitartással, türelemmel, gyöngédséggel oktatni, nevelni, mint a nő, akinek lelke mélyén mindig rejtőzik egy kis anyai szeretet. Azt mondja tiszt, lelkész úr, hogy ne üljünk fel a külföldi agitátornők izgatásainak, hanem Magyarország nagyasszonyai álljanak előttünk példányképül, ezeket kövessük. Igaza van, mi is példát veszünk Zrínyi Ilonáról, a hőslelkű asszonyról, aki az ellenségtől évekig megvédte Munkács várát, ő is férfi munkát teljesített, mert a szükség s a kötelességérzete parancsolta. Hiszen mi nem akarunk a férfiak fölé emelkedni, nem akarjuk őket elnyomni, leszorítani a szellemi térről, csak meg akarjuk, és meg fogjuk mutatni, hogy nem vagyunk oly iiresfejű bábok, mint amilyeneknek ők tartanak bennünket, akiket egy pár szép ruhával s egy pár léha bókkal megvesztegetve, ide-oda rángathatnak. Mi azt akarjuk, hogy magukkal egyenrangúaknak tartsák a nőt, aki becsületes, komoly munkával segít a férfiúnak elviselni az élet terheit, gondjait. Azt akarjuk, hogy a nő ne legyen kényszeritve minden szeretet s vonzalom nélkül a legelső férfiúhoz feleségül menni, mert ha lány marad is, legyen neki oly élethivatása, életcélja, amely szellemének s képességeinek megfelel, s legyen meg a lelki nyugalma, amelyet csak a szorgalmas munka képes megadni. Magyarország nincs azon szomorú helyzetben, mint a külföld, ahol négy nő esik egy férfire. Nősüljenek meg férfiaink, szállítsák le igényeiket, s szerény nézetem szerint, meg lesz oldva ez a nagy probléma, a nőkérdés. Ne gondolja, t. Szerkesztő úr^ hogy én egy elkeseredett férfigyűlölő vagyok. Én igen szeretem a férfi társaságot, velők szívesen elbeszélgetek s elmulatok. Én csak az önzetlen és érdeknélküli véleményemet akartam kifejezésre juttatni ezen kis levélben. Szívélyesen üdvözli HÍREK. Heti krónika. Itt a tavasz! Már nem havaz; Jég sem ül a vizeken. A természet Immár éled Erdőn, mezőn, réteken. A pacsirta Dalát sírja Hálás szívvel odafenn. És az ember ? Szánt, vet kedvvel Napsugaras téreken Hosszú télre Kél reménye, Mint a virág, szennytelen. És bizalma Készti dalra S dicsér Téged, Istenem ! Óh természet, Ébredj, ébredj S veled hit és szerelem ! Mert e kettő, Mint az erdő, Szabadságot is terem. S hadd viruljon, Boldoguljon, Árpád népe, nemzetem! M . . . t. S ünnepelve, Táncot lejtve, Köszöntjük azt a tavaszt, Mikor tör, vág Osztrák igát Össze a magyar paraszt; S önálló vám Lesz a hazán S üdvöt magyar bank fakaszt! Kobzos. Boldog húsvéti ünnepeket kíván úgy m. t. előfizetőinek, mint barátainak és munkatársainak a „Losonczi Újság“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Az olvasó közönséghez. Immár ötnegyed éve annak, hogy lapunk megindult és a függetlenségi eszmék szolgálatába szegődött. Kitűzött irányelveinkhez hűek kívántunk maradni és ezentúl is a függetlenség, haladás nemzeti szellemben, gazdasági és ipari önállóság, magyarság és igazi szabadelvűség lesznek vezető eszméink. Olvasóink célunk megvalósítását a pontos előfizetés által igyekeztek megkönnyíteni és bízunk abban, hogy a jövőben is szives pártfogásukkal fogják vállalkozásunkat részesíteni, mert minket nem anyagi haszon elérése vezet, de a magyar, igaz ügyért való lelkesedés szólított sorompóba. Ezek alapján tisztelettel felkérjük lapunk előfizetőit, hogy ezentúl is pártoljanak és hátralékos, valamint az április hóval kezdődő uj negyedévi előfizetési dijat beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése ennek folytán fennakadást szenvedjen. Az előfizetési ár lapunk homlokán olvasható és oly csekély, hogy azt a legszerényebb viszonyok között élő is minden megerőltetés nélkül elviselheti. Ezenkívül figyelmeztetünk, hogy előfizetőinknek hirdetéseknél oly rendkívüli kedvezményeket biztosítunk, amilyenek egy vidéki lapnál sem érhetők el. „A Losonczi Újság“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Uj királyi tanácsos. A király Zayzon Dénes, nyug. tanítóképzői igazgatónak, a tanítás terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi cimet díjmentesen ajándékozta. A királyi elismerés végtelenül jól esik nekünk, amikor ez oly férfiút ért, ki egész életét zajtalan munkásságban állandóan a nemzeti közügynek, a magyar gyermeksereget vezető és nevelő tanítók képzésének szentelte. Őszintén gratulálunk! Péntekesti tudományos előadás. Az első népszerű tudományos előadást pénteken dr. Gömöry Elek, városi tiszti orvos, tartotta a zsúfolásig megtelt hallgatóság előtt a főgimnázium rajztermében. Elöljáróban Beniczky Kálmán főgimn. igazgató lendületes szavakkal nyitotta meg a megnyiló előadást, amely után a jeles orvos a munkáslakásokról beszélt, az igazán szép számmal megjelent hallgatóság pedig a legnagyobb figyelemmel kisérte az érdekes előadást. A legközelebbi előadást holnap fogja tartani a főgimnázium nagytermében dr. Kovács Ernő, országgy. képviselő. Előadásának címe: «A jogvédelem és a munkásság jövője». Az előadás este 7 órakor kezdődik. Belépődíj nincs ! Köszönet-nyilvánítás. Asbóth Jánosné úrnő a losonczi közkórháznak 50 méter vásznat ajándékozott. Fogadja a jótékony úrnő ez úton is nemes tettéért hálás köszönetünket. Dr. Huszár Lajos, kórházi főorvos. A kövezetvám és a losonczi gyárak. Furcsa értesülést nyert városunk közönsége és a gyárak intézősége a budapesti lapokból. Ugyanis azt újságolják a lapok, hogy április 1-től a gyárak beszüntetik üzemüket a horribilis (!) kövezetvám miatt, melyet önkényesen vetett ki és szed tőlük már is (?) a városi hatóság. Egy szaklap a többek között így kesereg: «Losoncz városának csak két utcája van burkolattal ellátva, mindazonáltal a város kijárta a kövezetvám szedésének a jogát. A kereskedelmi miniszter vonatkozó rendeletében azonban világosan benfoglaltatik, hogy a vasúton érkező azon áruk után, amelyek nem tengelyen, hanem iparvágányokon szállíttatnak az illető gyárakba, kövezetvámot szedni nem szabad. Ennek dacára a város bölcs kupaktanácsa elhatározta, hogy f. évi április 1-től kezdve a gyárakba iparvágányokon beállított áruk után is beszedi a kövezetvámot. És ez nem csekély megterhelés, mert a kövezetvám egyes gyárakban az évi állami adó összegét is meghaladja. Szemben ezzel az önkénykedéssel az érdekelt gyárak — nevezetesen egy nagy gőzmalom, két zománcozógyár, két posztógyár és két szeszgyár, melyek összesen több, mint 1000 munkást foglalkoztatnak, egyértelmüleg elhatározta, hogyha a város nem áll el a törvénytelen intézkedés végrehajtásától, április elsején üzemüket beszüntetik és összes munkásaikat elbocsátják. Az elbocsátandó munkások családi tagjaikkal együtt a város 10,000 lakosságának legalább egyharmadát képezik, a város kapzsi erőszakoskodása tehát a lakosság egyharmadát fosztja meg kenyerétől. Reméljük azonban, hogy az ügyhöz szava lesz a kereskedelmi miniszternek is, aki nem fogja megengedni, hogy ez a maga nemében példátlan sztrájk megvalósuljon.» Ilyen tónusban beszél a többi jól értesült fővárosi lap is, valamely helybeli érdekelt ostoba közlése folytán. Ezzel szemben konstatáljuk, hogy nem igaz a gyárak sztrájkjának hire. Alkalmunk volt a gyárak tulajdonosaival ez ügyben tárgyalni, s ezek ostoba sületlenségnek mondották a híresztelést.
