Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-11-21 / 47. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

íj ' Előfizetési ára

: I POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 1 Hirdetések: ||

1 Negyedévre 2 kor. 1 ! Egy petitsor tere 10 fill. ;

I síi a LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT I I

Egyes szám ára 20 fii. HIVATALOS KÖZLI )NYF jutányosabb.

I - ■ - ■ — ■ ■ - M I' - ■I

II. évfolyam. 50. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. december 12.

Vigyázni kell.*)

Irta: Dr. MOLNÁR ALBERT.

Az én három évi képviselőségein a losonczi kerület polgáraihoz lelkileg oda kötött, habár a sors a hivatalos szobába szorított be. Szeretetem, ragaszkodásom lángja fel-felvillan. Annak világa, annak melegsége messzire elvisz és megteremti azt a gondolatot, amiről itt írni fogok.

Ember vagyok és magyar ember. .Ott áll előttem nemzetem dicsőséggel és szenvedéssel telt ezredéves múltja. Amikor elmerengek a múlton, keresem a hazám jövőjének biztosítását is. Magyarságunk, az abból folyó honfiúi kötelesség ad jogot ahhoz, hogy politizálva tollat vegyek fel. Sommázom az újabb politikai élet fejleményét. Mire alakult meg a koalíciós kormány? Arra, hogy a nemzetet visszavezesse az alkotmányos élet eltévesztett útjára. Végzi a folyó ügyeket és ez a kormány törvénybe iktatja az általános választói jogot.

Nagy, elvi jelentőségű kérdések megoldására már összeállításánál fogva képtelen. Kormányoz csak. Ha az általános választási jog meglesz — feladatát teljesítvén, maga-magától meg fog szűnni.

Bukni nem bukik meg. A horvátokkal összehúzó nemzetiségiek gyengék hozzá. A disszidenseknek meg a buktatáshoz se te*) Kerületünk volt országgyűlési képviselőjének e mélyen járó és a gyakorlati politikába is hatalmasan belevágó fejtegetéseit örömmel adjuk közre azzal az óhajtással, bárcsak mielőbb testet öltene terve, melynek megvalósítása szükségességét, bár ki nem mondottam, mi is régen érezzük. — A szerk.

kintélyük, se erejük nincs. Kritizálnak csak; de a kibontakozásnak helyesebb megoldási módját még sejtetni sem tudják. Maga a kormány sincs megelégedve a kiegyezés megoldásával. A rossz között, ez a legkevésbbé rossz. Aki olyan nagyon elégedetlen a koalíció vezetésével, csak azt kell tőlük kérdezni, ugyan kérem mondjon jobbat. Figyelje meg bárki is, a felelettel mind adós marad.

Az ország közvéleményét nem a kivánalmaknak tárgyi kielégítése fűzi a koalíciós kormányhoz; hanem egyedül a személyes bizalom. Az a hit és tudat, hogy a koalíció vezérei a küzdelmekben becsülettel és hűen kitartottak; azok most se csalják meg a nemzetet. A közvélemény bízik. A nemzetnek a koalícióra szüksége van. Érzi ezt minden elfogulatlan politikus. A kormányt ezért nem tudják megbuktatni.

Az általános választási jog hazánk összes néprétegét az alkotmány sáncaiba beleviszi. Az ez alapon megejtett választás dönti el a nemzet sorsát. Minden tisztességes politikus erre gondoljon.

Az országot vezető pártok, eddig mindig magyar pártok voltak. Lehetett egyiknek, vagy másiknak politikája igazabb és becsületesebb; de mind magyar érdeket szolgált. Még a darabontok is a magyar mázt megtartották. Nézzük, mi lesz a jövő képe? Ha a koalició megszűnik, alakulni fog egy hatvanhetes párt. Megmarad a függetlenségi párt is, talán radikálisabb színezettel. Ezek a pártok a nemzetre nézve nem jelentenek veszedelmet. De emellett

azonban az általános választási joggal előrenyomulnak a nemzetközi szociálisták s nagyobb erővel mint eddig porondra lépnek a nemzetiségiek. (Ezek a legnagyobb soviniszták.)

Ezek már nem is pártok, hanem ellenségek lesznek. A szociálistáknak Hékuba az egész magyarság. Egy tál lencséért minden nemzeti érdeket eladnak. Minden ország szociálistája ragaszkodik nemzetéhez; csak a miénk nem. Hallom őket s olvasom a sajtójukat, a budapesti vezérek minden nemzeu aspirációról gyalázkodással emlékeznek meg. Egy szociálista többség szegénnyé, rabbá tenné a népet, s amellett magyarságunknak sírját ásnák meg.

A nemzetiségi politikusaink, még ezeknél is veszedelmesebbek. Megfigyeltem őket s belé tekintettem a nemzetiségi akcióba. Nem védelmi harcot folytatnak azok, hanem tervszeruleg előkészített támadó politikát csinálnak. Titulus csak a nemzetiségi törvény végrehajtásának megkövetelése. Ezzel eltakarják az igazi célt. Egyenlőre a magyarságot akarják gyöngíteni. Ha az ország karakterét sikerül nekik elhalványítani; azután jön a területi elkülönítés s végre a magyarság uralmának letörése. Erre kell nekünk gondolni! Én ugyan bízom nemzetem, fajom államfenntartó erejében; ennek dacára még se szabad a kezünket összedugni. Ne felejtsük el soha, hogy mi magunk vagyunk; a nemzetiségieket pedig Bécsből támogatják. A jövő küzdelmének pozícióit kell nekünk megerősíteni. Vétkezünk

TÁRCA.

Képiró művészeink.

Tájékoztató a vasárnap megnyíló képkiállitásra.

Régen, vagy talán még sohasem volt Losonczon oly magas színvonalú művészi képkiállitás, mint aminő vasárnap, Zorkóczy Gyula festőművész és zólyomi rajztanár fáradozása alapján fog városunkban megnyílni. Éppen erre való tekintettel azt hisszük, nem fogunk háládatlan szolgálatot teljesíteni, ha a képkiállitó művészek rövid életrajzát fogjuk közölni olvasóinkkal. Hiszen a művész pályafutásának rövid ismerete közelebb fog vinni bennünket művészi alkotásának behatóbb ismeretéhez. De másrészt a reális művészi tárgy szemléleténél mindig az alkotó művész személyi dolgai iránt is nagy az érdeklődés.

A kiállító művészek képei közt Telepi Károly elhalt festőművész néhány képe is foglal helyet, s ezért vele foglalkozunk első sorban. 1828-ban született Debreczenben s 1896-ban hunyt el. Ő egyaránt kiváló mint a Nemzeti Színház tagja, mint tájfestő és agitátor. Mint ilyen, buzgó tevékenységével nagyban járult ahhoz, hogy Pesten művészi egyesület alakult, melynek hosszú időn át titkára volt. Mint honvéd, végigharcolta a szabadságharcot, majd menekülni kényszerittetvén, Münchenben a festőiskolák csöndes csarnokában talált biztos menedéket. Képzőművészetünk történetének kezdő lapjain fénylik az ő neve. Genre

és hangulatos tájképei országszerte ismeretesek, de külföldön is sok sikert aratott.

Aggházy Gyula a második kiállító. A magyar festőművészet egyik úttörője, azon festőgárdából, kik az ujhodó Magyarország nehéz alkotó-munkájában az előítéletek s a kezdet nehézségeivel küzdve, megteremtették a magyar nemzeti művészetet. Született Budapesten 1851-ben. Két szép tehetséggel áldotta meg a sors: zenei és képírói művészi hajlamokkal, melyek fölött a festő győzedelmeskedett. Még ifjú korában a Nemzeti Színház zenekarában látjuk, majd vonzalma és tehetsége Bécsbe, később Münchenbe csábítja, hol a magyar származású Wagner Sándor akadémiai tanár iskolájában három esztendeig szívta a Piloty-iskola szellemét. Kedélyét, finom hangulatok iránti lelkületét azonban a hisztorikus irányú iskola nem birta lekötni s innen a már európai hírű mester, Munkácsy tanítványává szegődött, kinek borongós finom színei, technikája, erősen érzik Aggházy első nyilvánosságra szánt alkotásán, a Kártyavető nő-n. 1881-ben teljesen önálló s egyéniségében kidomborodó művével a Tereferével, mely egy falusi fonó-estét ábrázol, a Ráthféle százaranyas díjat nyerte el, melyet a kormány az állami képcsarnok részére vásárolt meg. A mintarajziskoia és rajztanárképző szervezésekor a főiskolához tanárnak hivta meg a kormány. Nevezetesebb alkotásai: Dagasztó menyecske; rendkívül kedves a magyar népéletből vett No ne izéljen című képe, Kender áztató, A bűnös asszony, s cigányhumort megörökítő Kényszer-koncertcirnű képe, hol a szorongatott cigány a ropogós hidegben kétségbeesetten flótázik a fogait rávicsoritó farkas előtt. A mester újabb időkben hangulatos finom tájképeket fest, melyekhez themát a Balaton és az ország felvidékéről keres.

Nádler Róbert a harmadik kiállító. Született Pesten, 1858-ban. Építészi pályára készült s ezzel a szándékkal iratkozott be a bécsi politechnikumra, mely időben megismerkedett Schindler hires bécsi festővel. Ez az ismeretség döntötte el sorsát, s már régi vágyainak, hajlamainak engedve, a festő tanítványává szegődött, s két évig nagy szorgalommal tanult, úgy, hogy egyik itt készült tájképét a király megvásárolta. Két nővér, Beduin szatócs, szintén a király tulajdonában lévő képei, egyik dokumentumai nagy tehetségének s azon kiválóan finom érzékének, mely az interieurök hivatott festőjévé avatja. Ugyanezt a színes és effektusokban gazdag hatást látjuk vízfestményein is, melyek nem egyszer részesültek kitüntető anyagi és erkölcsi sikerekben. Több ízben nyerte el a Ráth- és Eszterházy-díjakat, vízfestményeit a belga állami képtár részére is megvásárolták. Élénk tevékenységet fejt ki, mint a rajztanárképző tanára, a modern rajzoktatás terén, s különösen a magyar iparművészet istápolásában. Ornamentális tervezetei Londonban oly feltűnést keltettek, hogy a biráló-bizottság azokat arany éremmel tüntette M. Az ő tervei szerint készült a mi.leniumi billikom, melyet a főváros ő felségének ajándékozott.

Neogrády Antai a negyedik kiállító, Galsán, Nógrádmegyében született 1861-ben. Középiskoláit Iglón végezte, orvosi pályára készült s már majdnem befejezte tanulmányait, midőn a művé-