Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-11-07 / 45. szám

osztályokból alakúi ki, illetve annál erősebb egy állam, mennél több erős társadalmi tényezője van. Mi magyarok nem helyezhetjük bizalmunkat a hadseregbe, hiszen > magyar« hadseregünk nincs. Nem építhetünk »a tízezer holdasokra,« hiszen ezek a nemzet parányi kis részét alkotják és nem építhetünk a politikusokra, mert ezek — tisztelet a kivételnek — iránya és megbízhatósága homokra épült. De bíznunk és építenünk kell a hazafias papságra, amely a népet neveli, a nép közt él, annak erkölcsét irányítja, magyarságára büszkévé teszi, szellemét befolyásolja. A papság anyagi gondtalansága elő fogja idézni a nemes versenyt az erkölcs terén és a bujtogatók által félrevezetett nép talpraállított lelkipásztorában ismét atyját és jóakaróját fogja lelni.

Ezért félre azzal a félelmetes és féltékenykedést ébresztő jelszóval, a szekularizációval. Úgyis elég mostanában a jelszó, amely a magyar társadalmat táborokba osztja és gyöngíti ellenségeink nagy örömére. A tulipán jegyében megindult kuruc lelkesedés tómöritsen bennünket valláskülönbség nélkül és ha egymást tisztelve gyámolito kezet nyújtunk előbb érünk célt, mint a felekezeti és osztályharcot szitó jelszavak könnyelmű dobálásával. Ne az legyen a jelszó, milyen vallású valaki, de az, hogy jó magyar-e?

Tény, hogy az egyes vallásfelekezetek papjai nálunk siralmas anyagi helyzetben vannak és ez különösen a protestáns papságról áll, ügy, hogy önkénytelenül is szembeötlik a jobbmódű katholikus papság; de ez utóbbiak helyzete sem oly fényes, hogy megirigyelni kellene őket. Es mégis a papijavak ellen oly sok szó hangzik. Éppen ez oknál fogva a katholikus papságnak kellene leginkább követelnie az 1848. XX. törvénycikk végrehajtását, mert ezzel a szekularizáció kérdését örökre elfojtaná egyrészt, másrészt pedig hatalmasan előmozdítaná a papság tekintélyét és tiszteletét, amelyre erkölcsi és hazafias szempontból oly egető szükség van. De másként is mindent el kell követni, hogy forrongó társadalmi életünkbe ne dobáltassék üjabb jelszó, üjabb csóva, amely harcra szólítsa a társadalom egyes részeit és a szétbontott társa-Odament az urához, kikutatta minden zsebét, csak amikor egy krajcárt sem talált benne, akkor lett előtte bizonyossá a holnap kétségbeejtő nyomorúsága.

Ránézett két ártatlan gyermekére, akik nagy bámuló szemeikből kicsorduló könnyeken néztek az anyjukra, várva a jó puha kenyeret, amivel éhségüket lecsillapítják és a meleg szobát, amely kicsiny testük dermedtségét felolvasztja. Az aszszony pedig csak bámult maga elé szótlanul, tanácstalanul, agyában halványan kezdett derengeni egy minden szenvedést mogváltó gondolat. Egyszerre testet öltött a gondolat és az őrültek mosolyával látott a munkához. Bedugta a kályha csövet, ajtó, ablak-hasadékot rongyokkal, és elővette azt a kévés szenet, amivel estebédjét akarta megfőzni, egy pléh edényre tette és meggyujtotta a szoba közepén. A két kis gyermek boldogan guggolt a tűz körül. Kicsiny kezüket föléje tartották, s mosolyogva tapsoltak, amint a hideg lassankint elszállott testökből, hogy helyet adjon a jótékony melegnek. A szoba lassanlassan kezdett megtelni fojtó füsttel, az anya magához emelte két kicsiny magzatát akik a jótékony meleg hatása alatt ölébe hajtott fejjel aludtak és várta a megváltó halált. Az ember pedig megfordult az ágyon, egy nagyott rúgott a lábával, bizonyára azt álmodta, hogy ott iszik a lebujbán cimboráival, mert kurjantó hangon elkiáltotta magát. Tyu haj! Sohse halunk meg.! Pedig akkor már a fél lábával a más világon volt.

dalmi rendet még inkább oszlassa és bontsa. Ezt kívánja az egységes magyar nemzeti állam, ezt követeli a magyar haza java és jövője.

Botond.

A kisiparosok és a gyárak.

Iparra magyar! Ez a jelszó és csodákcsodája, még a munkában megöregedett iparos sem akarja igen sok esetben fiát a maga mesterségére fogni. Másrészt olyan elemek neveltetnek az egyes iparágakra, akik lelkileg és vagyonilag igen szegények.

Már ez a kettős jelenség arra enged következtetni, hogy a kisiparnak pusztulnia kell. Hiszen ha valahol, itt van szükség okos, képzett és vagyonos emberekre.

De van még egy harmadik ok, amely a kisipar romlását sietteti. És ez az, hogy a kitanult mesterek nagy száma bizonyos érthető és érthetetlen inditékk miatt otthagyja a mesterségét és felcsap gyári munkásnak vagy átvitorlázik — Amerikába.

Ily mostoha körülmények közt odasülyedtek viszonyaink, hogy 467298 önálló kisipari vállalatból ma már 301925 vagyis 64-42 százalék olyan, amely semmiféle segédszemélyzettel nem dolgozik. Ez magyarázza meg igen sok esetben azt, hogy miért nem képes az a cipész, szabó, asztalos, lakatos stb. elvállalt munkáját pontosan szállítani. Ez magyarázza meg azt, miért tengődik a magára maradt kisiparos, akinek épen a pontatlanság miatt alig mernek munkát adni a mai pénzdrága időben.

De van még egy negyedik ok is, amely a kisipar aláásója. Ez az ok az, hogy a kisipar megmentésére nálunk Magyarországon nagyon keveset tettek, úgy hogy a vértezetlen és a fejlett technikával nem dolgozó kisiparost a gyáripar olcsósága, technikai fejlettsége szinte elnyelte. Innen van az az ellenséges hangulat az iparosság részéről a gyárak ellen és innen van az a lehangoltság a kisiparosok közt, amely látta a maga pusztulását akkor, amikor a nagy iparvállalatokat, a gyárakat óriási állami szubvenciókkal segélyezték, istápolták.

Már pedig a gyári ipar nem léphet versenyre a kisipar készítményeinek csinosságával, tartósságával. A gyári ipar előnye csupán az, hogy olcsón nagytömegű árut szállít, amire a kisiparos eddig képtelen. Úgy hogy fölmerült az az eszme, hogy a kisipar bajain úgy segíthetünk leggyorsabban és legcélszerűbben, ha tömöritjük szövetkezetek utján. Hjszen az eddigi iparszövetkezetek felmutatott eredményei nemcsak biztatók, de igen szépek.

A magára maradt kisiparos tőkehiány miatt egyrészt, másrészt a drágán szerzett nyersanyag és a kereskedelmi szervezet hiánya miatt mozdulni se tud, míg ha az egy iparágat művelő kisiparosok egyesülnek a közös anyagbeszerzésre és raktározásra, ha termékeiket egy helyen kevesebb személyzet és boltbér segélyével árulják és ha a drága gépeket nem egyenkint szerzik be, de közös gépműhely-szövetkezetek révén, lehetetlen, hogy a fejlett és könnyen haladó gyáriparral szemben boldogulni ne tudjanak. És e tekintetben, örömmel mondhatjuk, a mai kormány nemcsak támogatást helyez kilátásba, de minden áldozatot hozni kész.

De van még egy másik ok is, amely miatt a kisipar a gyárak iparával háttérbe szorul. A mai viszonyok mellett a gyárak átlag többet tudnak fizetni a képzett iparosnak, mint az iparosmester ; nem tekintve azt, hogy a gyári munkaidő beosztottsága mellett a munkásnak több szabad ideje marad az önművelésre és az üdülésre E tekintetben szinte úgy vagyunk már, hogy a gyárban dolgozók — épen, mert nagy többségben vannak, — lenézik a nem »gyáristákat«, ami még inkább fokozza a kisiparosság féltékenykedését és ellenszenvét a gyáripar iránt. De fejleszti ezt a szellemet a kisiparosság züllött helyzete a gyári munkások jólétnek örvendő helyzetével szemben.

Hisszen a mai mostoha és drága viszonyok mellett csak meg kell figyelni egy gyári munkás konyháját és egy kisiparosét. Abban mily jól főznek, hús bőven van, mig itt a főtt krumplival kénytelenek igensokszor beérni. Amott a józanabb életelvek kezdenek általánossá lenni, migitt az urhatnámság a gyilkos. Amott a tömeg és a képzettség erejével tért hódítanak, jogot követelnek és hatalmi párt fejlődik, emitt a siralmas proletariatizmus pusztít.

így fest nagyjában a mai kisiparos helyzete a gyárakkal szemben. De ez a kép csak a felületes szemlélő előtt lesz ilyen. A mélyebb kutató szeme előtt azonban feltárul csakhamar az, hogy társadalmi, állami és nemzeti szempontból a kisiparos helyzete fontosabb a gyári munkások helyzeténél. A gyárak többnyire Moloch módjára magukba nyelik a munkások nagy seregét, nem tekintve a munkás nyelvét, erkölcsét, kedélyét, emberségét. A gyár kiszabott időre embergépet követel a munkásban. A kisiparnál ez nincs meg! A kisiparnál minduntalan érvényesül az ember jelleme, szorgalma, megbízhatósága, erkölcse. Amelyik kisiparos ezeknek a vonásoknak nincs híjával, szóval aki szorgalmas, megbízható, erkölcsös, iparának és családjának élő, az a mai mostoha iparviszonyok mellett is nemcsak tiszteségesen megél, de — ha nem kártyás és iszákos — vagyont is keres.

A gyári ipar a közlekedés gyorsasága és olcsósága miatt ránkzudult egyszerre, úgy hogy az elalélt kisiparos fejét veszti, a küzdelmet föl se veszi a gyárral szén.ben, mi több, jó része maga is beáll a gyári munkások közé kisiparának gyorsított halálára.

Ezt tovább nem lehet tűrni! Ugyan kívánatos a gyári ipar fejlesztése és fejlődése, de nem a kisipar hátrányára. Az államnak és társadalomnak mindent el kell követnie, hogy a kisipart fenntartsa és fejlessze. De maga az iparosság is kérjen, követeljen és alkosson maga is valamit, hogy mindent mástól várónak ne látszassák.

E tekintetben melegen ajánljuk nemcsak elolvasásra, de buzgó követésre is azokat az elveket, amelyeket Szterényi József keresk. államtitkár 1907. aug. 18-án Pécsett tartott hazai iparos testületek Vlll-dik országos gyűlésén mondott. Ő a legnagyobb hangoztatója, hogy a kisiparnak számos a baja, de ezt a sok bajt orvosolni lehet. Orvosolni lehet a szövetkezeti eszme megvalósítása, a technikai képzettség előmozdítása, az iparos-önérzet emelése, az inasügy és iparoktatás felkarolása, az ipartörvény és képesítés reformja, a vásárok eltörlése és a munkásügyek végleges rendezése által. Ha mindez megvan, betetőzőül az önálló gazdasági berendezkedést kell megvalósítanunk.

így érhető el majd az, hogy a fejlődő gyáripar mellett a kisipar nem fog tönkre menni, sőt ellenkezőleg ismét azt a helyet fogja elfoglalni, amelyet birt a múltban, amikor épen a kisiparosokból állt elő a városok fenntartó és irányitó eleme.

Pénzváltság.

Izgalomban van a pénzpiac, a kamat folyton emelkedik, hitel még a legmegbizhatóbbaknak ismert cégeknek és egyéneknek is csak nehezen vagy egyáltalában nem nyújtanak a pénzintézetek. Ennek a szomorú jelenségnek az okát a malom alatti politikusok a koalíció büneül rójják fel, s mielőtt ez az ostoba hiedelem elterjedne, célszerűnek tartjuk a következőket elmondani.

Egy hét óta nap-nap után a nemzetközi pénzpiac vészes helyzetét adja tudtul a táviró. Londonból, Berlinből, Párisból és Európa más pénzpiacairól folyvást szállítja a riasztó híreket, melyek mind arról tanúskodnak, hogy a veszély nagy és egyre növekszik. Az Angol bank egy héten belül háromszor emelte fel kamatlábát; előbb 41 /a°/0-ról 5'/,, majd 6%-ra, végül e hó 7-én 7u/0-ra. Ennek ijesztő jelentőségét tanúsítja az a körülmény, hogy az Angol bank mai szervezetében, tehát 32 év óta a legkritikusabb időben sem emelte fel kamatlábát 67,,-nál magasabbra és messze, 1873. november haváig kell visszamennünk, hogy megtaláljuk az Angol 6 '/„-nál magasabb kamatlábat, 7, 8, 87,%-ot. Vészt és vihartjelentett mindanyiszor az Angol bank kamatláb-emelése, most is azt jelent és Lőne1 K'”- már el vannak készülve arra, hogy a ban,- héten 870-ra

emeli fel kamatlábát. A Német mrodalrni bank igazgatósága ma tartotta a kamatláb-emelés ügyében rendkívüli ülését és a bankrátát 67,.7.,-ról 7l/i°/0-ra emelte fel. A Franczia bank, a kamatcsavar működésbe hozása terén annyira óvatos bank, szintén felemelte kamatlábát 3l/j7o-ról 4 7, -ra, tehát a világ leggazdagabb bankja is kilépett a védekezés terére. Az Osztrák-magyar bank főtanácsa szombaton tart ülést, mely a kamatláb-kérdéssel is foglalkozni fog; mit határoz nem tudni, de alig fog kitérni az általános