Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-10-24 / 43. szám

rút 20, mely bankház már ötször fizette ki a 600. 000 koronás jutalmat, kétszer a 400.000 koronás, 4-szer a 200.000 hatszor a 100.000 koronás fő­nyereményt és számtalan sorozatát a többi főnye­reménynek, — úgy hogy joggal mondható: Bog­­dátiy szerencséje páratlan. Takarékosság szempontjából semmiféle háztartásban a Maggi-féle leves- és ételizesitő ne hiányozzék! Gyenge levesek, főzelékek, mártások izének javítására nélkülözhetetlen! Az Ízesítőt ne főzzük az étellel, hanem a tálalásnál adjuk hozzá. Nehány csepp elegendő! A szerencse otthona. A sokat áhítozott, mindenki által ostromolt szerencse ezernyi szeszé­lye kiszámíthatatlan. Hiába üldözzük, ha nem akar közeledni felénk, mig sokszor önmagától szinte következetesen kegyeibe fogad bennünket. Talán legjobb bizonyság erre az osztálysorsjáték. Ha például a Gaedicke A budapesti bankház eredmé­nyeit nézzük úgy a most lefolyt sorsjátékban mint a múltban is, tapasztalhatjuk, hogy ez a bankház valósággal állandó otthona a szerencsének. Úgy­szólván minden napra esik egy főnyeremény a Gaedicke bankházban, melynek ügyfelei a múlt osztálysorsjátékban többek között a 400.000, 70. 000, 60.000, háromszor aJ30.000 és 20.000, a mos­taniban pedig a 90.000, 50.000, 25.000 és négyszer a 15,000 koronás főnyereményeket nyerték. Ez a körülmény meg a Gaedicke bankház mindenkor pontos és gyors ügykezelése magyarázzák azt a hatalmas forgalmat, melynek e közmondásos sze­­rencséjü bankház örvend. B. B. B. Közismert tény s az ország minden részében el van ismerve alanti motto, a mely a kimutatott fényes eredmény által bebizonyosodott. Rövid időn belül a 600.000 koronás nagy jutalom­­díjon kívül a nagy főnyereményt 200.000 koronát, 70.000, kétszer á 60.000, 50.000 és 40.000 ko­ronát, tehát egy millió koronán felüli összeget fizetett ki a fenti Bankház a szerencsés vevőknek. Ezen fényes eredményt más főelárusitó kimutatni nem képes. Jogosult tehát azoknak eljárása, kik sors­jegyeiket a legközelebbi I-ső osztályú húzásra (XXI. sorsjáték; húzás november 21 és 23-án, a Benkő Banknál Budapest, Andrássy-ut 60, beszerzik, mert ezáltal maguk is meggyőződést szerezhetnek arról, hogy a legigazabb motto : Benkő sorsje­gye Bankó! Tulhalmozott raktár miatt mélyen leszál­lított árban kaphatók mindennemű zsebórák és faliórák, arany és ezüst ékszerek, valódi ezüst és china-ezüst áruk, beszélő-gépek és kétoldalon bejátszott hanglemezek Hertsko Sándor üz­letében, Losoncz, Gácsi-utca. V11122 Egy kirándulás Budapestre. Losoncz, 1907. október 23. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Erős szívdobogással irom e sorokat, mert — mi tagadás — a sajtó iránt olyan félelemmel párosult tisztelettel viseltetem, mint a régi pogá­­nyok Molvih bálványisten iránt. Áldozatot köve­tel a sajtó is. Az ő áldozata: a kézirat; égő kemencéje: a papírkosár. De ha jól tudva, Napóleon mondta azt, hogy minden katona bor­jújában hordozza a táborszernagyi pálcát, és bár erre a nagy méltóságra nem pályázom, ez a biz­tatás bennem is felébreszti a bátorságot; Aztán — ha Vigyázó Lacika kezdetleges rajzaiban Juci szobalány furcsa magyarsággal és gyanús helyes­írással szerkesztett tollgyakorlataiban gyönyörködik a lapokat olvasó közönség, — miért ne fogadná be ez alkalommal a losonczi sajtó a riporterek gárdájába egy szegény polgáristát, ki, dicsekvés nélkül magáról, az egész stilisztikát könyv nélkül tudja. Végül — és ez talán a legnyomó­sabb ok — valakinek be kell számolni a polgári leányiskola növendékeinek Budapestre történt tanulmányi kirándulásáról, nemde? S miután tudósítójuk nem tartott __ velünk, kérem, engedje meg tisztelt Szerkesztő Úr, hogy én mint vállal­kozó szellem, helyette Írjam meg röviden a refe­­rádát. Csakhogy hol kezdjem ? Istenem! annyit tapasztaltunk, annyi szépet, elragadtatót, szem­kápráztató fényt és pompát láttunk, hogy egészen megmámorosodtunk! Azt hiszem tehát, legjobb lesz, ha keretül az időt választom, ebbe szép sor­rendben illesztem az eseményeket, melyek most úgy vonulnak el lelki szemeim előtt, mint egy tündérmesevilág gyönyörű képei. Október 16-án 1 óra 20 p. Kovárcz Gizella és Várady Szidónia tanítónők kíséretében 18 boldog polgárista ugrott fel a Budapestre induló személyvonatra, melynek zakatolása, prüszkölése nekünk akkor legszebb zenének tetszett. A szép idő még fokozta jó kedvünket. Az őszi napsu­gár kedvesen aranyozta be a gyorsan tova tűnő vidéket, melynek szemléletébe elmerültünk. Utun­kat a térképen is követtük s azt tapasztaltuk, hogy igy a földrajz sokkal érdekesebb. Mégis lassan haladt az idő. Vágyainknak szárnya támad, de fájdalom! a vonatnak nem! — Lassanként leszállóit az est, kiterjeszté sötét szárnyait és betakarta az egész világot. Lázas türelmetlensé­günket már csak a sokat ígérő közmondással csillapítottuk, hogy t. i. még „a türelem is rózsát terem“ — És csakugyan! — egy éles fütty, egy nagy zökkenés és a vonatunk megállott a buda­pesti pályaudvaron, hol Linák Kálmán fővárosi tanár mint a „magyar tanítók turista egyesületé­nek“ titkára, fogadott bennünket és rólunk ot­­tartózkodásunk egész ideje alatt atyailag gondos­kodott. Az ő közbenjárásának köszönhettük a Múzeumok összes tárainak — a parlamentnek, a királyi várpalotának stb. stb. díjtalan megtekin­tését, a színházi jegyeknek kedvezményes áron való megszerzését, egyúttal pedig gondoskodott arról is, hogy mindennap ügyes vezető kisérjen. Az állomástól csak nehány lépésnyire van a József főherceg szálló, hol számunkra 3 szobát bálteremmé alakítottak át, a középen levő nagy terem pedig ebédlőnkül szolgált. E berendezés által elvesztette a venéglői jelleget és minthogy más vendéget nem láttunk, úgy éreztük magun­kat, mint egy budapesti internátusnak növendé­kei. Ily körülmények között egész otthoniassággal rendezkedtünk be és bár a nagy boldogság miatt első éjjel alig aludtunk valamit, másnap reggel a legvidámabb hangulatban kezdtük meg vándorutunkat. — Ez legelőször a vásárcsarnokba vezetett. No ezt inkább vásárpalotának kellene elnevezni. Sajnálattal gondoltam a mi szegény magyar és tót viszonyainkra a tugári hídon! Mennyit áznak-fáznak szegénykék, mig ezek ura­sán, elegánsan árulják festői módon felhalmazott árúikat. — Van itt minden, a mit szemünk száj­nak kedves ! Láttunk a többi között olyan hatal­mas harcsát, hogy kicsi czápának is beillett volna. — Onnan a nemzeti múzeumba menve, megtekintettük az állat- ásvány- és a régiségtárt. De ki tudna mindenről beszámolni ?! Láttunk özönvíz előtti állatok csontvázait, hatalmas mete­orköveket, kő- és bronzkorszakbeli emlékek sőt még egy kőkorszakbeli ember csontvázát is szer­számaival és csecsebecséivel. Úgy látszik, már az akkori emberek is hiúk voltak és díszítették magukat a hogyan és a mivel lehetett. Megha­tóban szemléltük a szabadságharcból fennma­radt kopott rongyos zászlókat és egyéb nemzeti ereklyéket, a Deák Ferenc szobát, hires karszé­két, II. József zománcozott zongoráját stb. A sok nézésben bizony elfáradt a szemünk, de egy rö­vid séta a Kossuth-Lajos utcán és Kigyótéren csodálatosan visszaadd fáradt tagjainknak az előbbi ruganyosságot. Villanyosra ülve visszatér­tünk a fogadóba ebédelni és pihenni. — Délután 3 órakor a villamos a Margitszigetre vitt. Sajnos! ez már a hervadás képet mutatta. Őszi szél a a Duna felől, sárga lombozat, mindenütt siri csendesség, sehol egy élő lény, mintha az egész sziget lakatlan volna! — Talán ez a némaság okozta, hogy az elébb még vidám hangulatunk lassanként csendesebbé vált és gondolkozóvá tett. Keveset beszéltünk és szivembe különös érzés lopódzott. Végig jártuk a szigetet, azokat a helyeket, hol évszázadokkal azelőtt egy király leány járt imákat morzsolva, zsoltárokat éne­kelve. forráshoz érve, zöld iszapjába beleírtuk neveinket és ezzel a varázs megtört. — Jó két órai séta után jól esett a Scháffer-féle kávéházban az uzsonna. Szép idő lévén, künn ülhettünk és gyönyörködve nézhettük az előttünk elterülő panorámát. Kigyultak a Duna mindkét partján az ivlámpák, fényök a vízben visszatükröződött és mégsem volt maradásunk. — Félhét sem volt és már készülődtünk az Urániába; előadásra került „A tenger.“ Teljes szívvel élveztük az előa­­adás szépségeit. Lágy, andalító zene kisérte a tiz mozgó fényképet, melyek közül különösen kiváltak): a holdvilágos tenger, sirálytojás szedés, cethalvadászat, a halász özvegye és a kivándorlás Amerikába. Ezzel végződött az első nap. Hazatérve altató dal nélkül aludtunk reggelig. (Folytatjuk.) Népesedési mozgalom. Születések. Sándor József rk., Marsalek Mária Terézia rk., Nagy Mária ev. ref., Telek István rk., Fancsik Gizella Margit rk., Lados Irén rk., Halálozások. Migasz Herman E. rk., 3 hónapos, gyermekaszály. Hujbert Ignác rk., 45 éves, idült aiv alkoholizmus. Szabó Sándor, ev. ref., 65 éves, ag­gkori végkimerülés. Házasságok. Rittinger Béla Rezső rk., és Niernsee Irma, Alice, Klotild ág. h. ev., (okt. 29.) Kihirdetések. Szontágh Lajos ág. h. ev., és Schuttz Klára ág. h. ev., (okt. 24) Pásztor István ev. ref., Szabó Borbála gör. kath., (Vajdácska) (okt. 26) Wetzler Lipót izr. és Lich­tenstein Gizella izr. (okt. 27) Obsitos Kovács Já­nos rk., és Csengeri Eszter ev. ref., (Tiszadada okt. 29) Időjárásunk október hó 23 -tói 29-ig terjedő időben. 1 73 1 -0-3 *3 C *0 ^ CTJ 73 •§ 9 : 03 ö >0 S“ 73 > Sß ü 3= *o 2 2 ® Z .H, ^ __________________________________2 & ! 1 I a. bo 1 <v <v ’ ^ r* 4P u u u. *o I 50 < M '47 '3J (/) ff* ' (fi n> *1 § Q Q a “ “ w I 73 1 S= a CB (0 I J II C E iszom P­°u3uj °LUüJ °ÜJ° W(Ji (fi (fi (fi in vb cn ih o m vb OQ eh in 6 00 in ÓD in in tí* 04 in V cn j CN í £ O co °Suj í lüw ® 32® (fifi (Tien 22 00 © p ó­“WO gs I s sí CN O' in őo 00 ó cn CN CN cn GO © vO ó p in vb CN I I CN <n O iH in i> 0 00 cn 1 t- o ^ óo 1 O' öj 1 1___ CM ! Cl T' I_____I ____ C N Óv I I -­o — ? j ó 00 I ___ ; 2 I cm £ 2 1 j 2 1____I________ .n cn I I As rí* j 0 T-> a m N «0 * 00 I CN cs CN Csillagászati tudnivalók (égi tünemények): az Október hó 30-tól november hó 5-ig terjedő időre: 1. A nap hossza november 1-én 9 óra 58 perc s a hó végéig 1 óra 14 perccel rövidül. 2. Novemb. 5-én, este 11 óra 55 pkor. ujhold (• U. H.) Ingatlan-forgalmi kimutatás. 1907. évi október hó 14—28-ig. Község : Vevő : Eladó : Bezzegh Sámuel és nejeHegedüs Sándor s tsa Losoncz Bika Ferenc Molnár Lajos Terbeléd Varga Miklós Bika Mária Terbeléd Csaja Jánosné Csaja A. szvadba Lónyabánya Tirala József Filipják Audrás Szamotercs Krupa András Susztek István Málnapatak Krupa Mátyás és tsa Susztek András Málnapatak Csaja Pál belica Csaja György Lónyabánya Petyko A. markove Petko (voják) Zsuzs. Lónyabánya Gosztajer L. és neje Özvegy Landgráf Fe­­rencné és tsai Sága Pál styevove s tsa Szabó Mihály Ifj. Ozsgyáni János Kanát Anna Merka György és neje dr. Bazovszky Lajos Gaszper Ilona tyup"1, 7an*iárc és tsai jozsei es isa Hollandi József Hollandi János és tsa Korim János sinko Bencso János Kecskeméthy Géza Balogh György s neje Svihla Józsefné kk. Kajprich Emma Bracsok Mária Bracsok János hego Hrivnyák Györgyné Marek Mihály Lipták Mihály és neje Özv. Sárközy Jánosné Zelencsik József Zelencsik Józsefné Oravecz Jánosné Oravecz Andrásné Boltván János és neje Bobál krivi Andrásné Hricz György (hatra) Hricz Jánosné Szivicsik Mályás Tirala József Zinger Ignácné Bezzegh Sámuel és neje A losonczi függetlenségi és 48-as lapbizottságának képviselője: MADÁCH ALADÁR. Szerkesztő: Dr. SACHER ALADÁR. Losoncz Ipolyrónya Gácslápos Szamotercs Málnapatak Fülekpilis OZ.UlUDtlIIJ<x Gács Gács Kálnógaráb Losoncz Losoncz F elsőtisztás Kotmány Kotmány Kiskorna Szamotercs Losoncz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents