Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-10-17 / 42. szám

LOSONCZI ÚJSÁG

Előfizetési ára: jj POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. '|

Negyedévre 2 kor. ' Egy petitsor tere 10 fill. !

I eSS,,;: s : » a losonczi függetlenségi és 48-as párt II y «■,•.••• I

jj Egyes szám ára 20 fii. | HIVATALOS KÖZLÖNYE. jutányosabb.

II. évfolyam. 43. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. október 24.

A kiegyezés.

(rr.) A kiegyezés közzétételével ki nos megdöbbenés érzete hatotta át az ország közvéleményét. Mindenki érezte, hogy a magyar és osztrák államférfiak munkálkodásának, alkudozásainak eredménye messze mögötte marad a nemzet jogos aspirációinak. S a megdöbbenés szülte elégületlenség panasza és a szemrehányás első sorban az orsz. függetlenségi pártot és annak vezérét Kossuth Ferencet éri, kit megvádolnak most uton-utfélen azzal, hogy nem erélyesen követelte pártjának programmjában foglalt ama követelményeket, amelyek Magyarország gazdasági önállóságát, az önálló vámterületet és az önálló nemzeti bankot foglalják magukban.

Tény az, hogy Magyarország gazdasági függetlenségéért évtizedek óta küzd a függetlenségi párt. S mégis e párt lesz kénytelen elfogadni mint többségi párt egy újabb 10 évre szóló kiegyezést. Egy olyan szerződés ez, melyből hiányzik az önálló vámterület, a külön jegybank, a függetlenségi és negyvennyolcas programúi eme két sarkalatos tétele.

Mindez — kétségtelen — fájdalmasan érinti mindazokat, kik e hazát nagynak, boldognak akarják látni. De nem szabad elfeledni azt, hogy a mostani kormány igen nehéz helyzetben volt akkor, midőn Ausztriával a kiegyezési tárgyalásokat megkezdette. Ha józan gondolkozással, az eshetőségek gondos mérlegelésével számításba vesszük

mindazon okokat és tényezőket, amelyek ami helyzetünket minden irányban gyöngíthetik, úgy be kell látnunk, hogy nem lehetett államférfiainknak mást keresztül vinniök, mint amit keresztül vittek. Lássuk csak ezen tényezőket és okokat. Nem is kell egyebet tennünk, mint az országos függetlenségi párt nagy nevű és hozzáférhetlen becsületességű vezérének, Kossuth Ferencnek, e tárgyban tett kijelentéseit fontolóra venni.

Ezek szerint kétségtelen, hogy Ausztriának helyzete kedvezőbb a mienknél, mert minden tekintetben erősebb, fejlettebb. Ezen előnyöket teljes mértékben, minden tekintet nélkül kihasználni volt elhatározva hazánk ellen, mely egy hosszú küzdelemben kifáradt, s anyagilag igen nagyon elgyöngült. Ausztria akciója ellenünk eddig csak izelitő volt, melynek súlyos következményei már is erősen érezhetők. Nem kell messzire mennünk, csak rámutatunk a pénzhitel megvonására, mely eddig is óriási károk okozója, sok existenciának megrontója volt.

A kiegyezés meg nem kötése esetén oly perspektíva tárult államférfiáink elé, hogy hazafiságuk, lelkiismeretük nem engedte, hogy kitegyék az országot egy újabb megrázkódás elé, mely megfosztotta volna a békés haladás lehetőségétől. Annál kevésbbé is helyezkedhettek ellentétbe, mivel semmiképpen nem volt rá kilátás, hogy az osztrákok engednek.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a kiegyezés csak rosszat hozott volna nekünk. Ellenkezőleg, sok tekintetben a kiegyezés nemcsak elfogadható, de számos irányban előnyös is. Közgazdasági érdekeink kellőleg meg lettek védve, közjogi követeléseink, melyek a függetlenségi párt álláspontjának teljesen megfelelnek, ha nem is mindenütt, de számos esetben kielégítést nyertek. Lehet állítani, hogy ez utóbbi tárgyban oly jelentős eredményekről számolhat be a kormány, amilyet kereskedelmi tárgyalásoknál nem ért el ez ország soha. *

Ha csak azt említjük meg, hogy vámszerződés és nem vámszövetség köttetett, hogy a magyar autonom vámtarifa törvénybe fog iktattatni, hogy Ausztria által elismertetik az önálló magyar vámtarifa jogi állapota, hogy azontúl azon külkereskedelmi szerződéseket, melyek hazánkra vonatkoznak, nemcsak — mint eddig — a külügyminiszter, de a magyar királyi kormány képviselője is alá fogja Írni, hogy szabatosan lettek megállapítva az 1867. XII. tcikknek a közös egyetértéssel intézendő ügyekre vonatkozó homályos rendelkezései, hogy a külállamok szerződéseinek felmondása tekintetében nem vagyunk Ausztriához kötve, hogy Ausztriával felmerülendő vitás kérdéseket, melyek a vám és kereskedelmi ügyekben támadhatnak, választott bíróság fogja eldönteni s végül, hogy a külállamokkal kötendő szerződésekben, Ausztria és Magyarország nem — miként eddig történt — mint két államterület, hanem mint két állam fog szerepelni, úgy el kell mindenkinek ösmernie, hogy állami önállóságunkak pregnáns

TÁRCA.

Fülek-vár története.

Közli: BenkóJános.

A Losonczi Újság eredeti tárcája. — (3)

Ez évben a Fülek-vár történetében annyiszor szerepelt Rédey Ferenc is, utazása közben elfogadtatván, kiraboltatott, foglyul ide hozatott, és itt végzé életét.

Ugyancsak II. Ferdinánd király alatt magyarbéli Bosnyák Tamás — ki 1620-ban Bethlen partját oda hagyta, s ezért a következő évben elfogatván Bethlen foglya lön, — kiszabadulván fogságából Fülek-vár főparancsnokává tétetett. Alatta alparancsnok Vadászy Pál volt. Bosnyák Tamás kivált 1626-ik őszén gyakorta nyugtalanná Fülekről a szomszéd törököket, nem egyszer hajtá el előlük a zsákmányul szedett juh s egyéb marha csordákat, főleg -pedig féken tudá őket tartani a népen tett zsarolások miatt. Akadályozta a törököket a megyéből kereskedés végett kifuvarozni készített deszka és zsindely kihordásban is, miért nem épen kedves szomszédnak tartatott. A gazdag Bosnyák Tamásnak, ki egyszersmind, mint királyi asztalnok az ország zászlósai közé tartozott, figyermeke nem lévén ; egyik leányát Zsófiát a nagyreményű ifjú hada Vesselényi Ferenc vette nőül. És ez lön Bosnyáknak 1630- 1635-dik év közt történt halála után Fülek-várának főparancsnoka. Ez idő tájban az alparancsnok Fekete László volt, II. Ferdinand király alatt volt

Fülek-várában kapitány Nagy Jakab is, kinek halála után a király 1632 július 13-án rendeletet küldött a kincstárnak, hogy özvegyének 10 évig 300 fi. nyugdíjt fizessen. (E sorok a Nógrádm. Múzeumi kéziratról másolák.)

Vesselényi Ferenc a füleki főkapitányságot neje haláláig 1644-ig viselte, a midőn azután Murány-várát a vár asszonya Széchy Mária által, inkább szerelemmel, mint haderővel a király részére megvévén, magasabb hivatalokra emelkedett, Fülek-vára kormányzása pedig Vesselényi Ádámra, unoka öccsére némelyek szerint fiára maradt. Ez által történik a várőrség által egy vásár alkalmával kihágások és rablások; melyért 1645-ben

III. Ferdinand az őrséget a szécsényi főkapitány által megfenyittetni rendelte. Az 1664-ik előbbi év aprilisben pedig Rákóczi ostroinlá Füleket, de sikertelen, mert a császári had közeledésére alóla elvonult.

1647-ben az országgyűlés kiigazittatni rendelte. Hasonlóan 1655-ben is, amidőn egyszersmind 300 lovas, s ugyanannyi gyalog rendeltetett őrizetére.

1657-ben báró Koháry 1. István i. Leopold király Fülek örökös kapitányjává nevezte, 1664- ben pedig főhadvezérnek, de melytől magát fölmentetni kérte, mintha érezte volna a veszélyt, amelyet az ráhozand; de a király válassza ismét az elfogadást kívánta. Koháry tehát ment, és Lévánál csakugyan vitézül elesett július 19-én.

1661-ben ismét a vár erősítéséről gondolt a nemzet. Ugyanez évben a szécsényi és gyarmati őrséggel a fiilekiek is a törökök szekereit akarták elfoglalni, de roppant veszteséggel visszaverettek. Szinte ez évben báró Koháry II. István, atyja érdemeiért Fülek-vár főkapitányává neveztetett, mint különben is tulajdonosa, birtokosa Füleknek. Teljes kiskorúsága miatt azonban mellé Unger Márton nevű német adatott helytartóul, ki Vesselényi nádor levele szerint „veszekedő korcsma ember* volt, és kivált a Füleken lakó nemességnek roppant károkat okozott. Ezen időben Koháry egyszersmind Sécsény-várának is kormányzója volt.

Elérve Koháry a törvényes kort 1671-ben okt. 3-án a haditanácsnak jelentést terjesztett elé, vár kiigazítása szükségéről, és a kivántató összegről, melyre a kincstár, a következő 1672 év febr. 14-én, 1500 forintot fizetett is. Ekkor a Fülekvár alkapitánya Bélteky Pál volt. 1670-ben Nógrádvármegye a Fülek-várában épületekre 18 ftot adott Gyöngyösi István kezébe.

Ezután tornyosultak a legveszélyesebb felhők Fülek fölé. A polgári háború veres lángja lobogott a hazában. A lángeszű felkelő vezér Tökölyi Imrének seregei táboroztak már Fülek felé is. Szép szóval és erővel is meg akarták ezek szerezni az erősséget 1678-ban, de a vár parancsnok Koháry István szilárd jellemén minden kísérletük hajótörést szenvedett. Kohárynak hűsége és vitézsége zálogául I. Leopold egy arany láncon saját arcképét is megküldötte.

Fülek ekkor volt a legvirágzóbb állapotban, A töröknek az országban mindenfelé kalandozásai, e megyének is nagyobb részben birtokában nyögése a vidéki nemességnek csupán e vár volt, s lehetett biztos menhelye. Nógrád, Heves és Pest vármegyék itt szokták volt tartani gyűlé-