Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-09-12 / 37. szám

Melléklet a Losonczi Újság 38. számához. (1907.) ták be már magukat és ezek száma örvendetesen czon a Losonczi Sándor nyomdájában, sok száz szaporodik. De azon helyek lakóit, kiket a járvány oldal a terjedelme ... De hát kinek van ebben leghamarabb fölkeres, akik meleg fészket nyuj- a szegény koplaló, adós városban ilyesmire pénze, tanak neki, ahonnan aztán elindul romboló útjára: akár fillérje is? Vagy egyáltalán mi a fészkes azt a szegény népet, a nyomor szülötteit, ki védi fülemilénk van ebben az évről-évre adósabb meg és ki figyelmezteti a profilalikus gyógymód városban, amiről annyit lehessen írni? szükségességére? A főváros tudomására hozza Talán valaki titkon megírta és még titko­közönségének, hogy az egyes kerületi elöljáró- sabban kiadta Losoncz százévi fejlődését? Kép­ságoknál a szegények ingyenes himlőoltásban telenség, hiszen Losoncz százévi fejlődése lefér és ujraoltásban részesülnek. egy iv papirosra s meg akkor hogyan függne Ez a fölhívás nekünk is szól; teljesíteni Losoncz fejlődésével össze a sok papi prédiká­pedig föltétien kötelességünk. ció, professzori beszéd, sőt főleg a sok banketti ________________________:_________________étrend ... Sőt nem is hisszük, hogy Losonczon valaha is olyan fényes dús ebédek láttak volna napvilágot. Hiszen azt hiszem, sokan vagyunk még e nagyratörő városban, kik terhes családunk­kal napról-napra »szalonna hongroise a la Deb­­recin«-t és »túró a la departement Liptó« vacso-Városi irodalom. I cUUIlK HÍREK. Alulírott losonczi polgár nagyszámú csalá­dommal otthon szoktam vacsorálni. A menü egyik nap: szalonna hongroise a la Debrecin, másnap: túró a la departement Liptó. Ezeket a holmikat a boltos papírba csomagolja s vacsora­közben a papirfoszlányokról szellemi táplálékot is merítünk, irodalmi műveltségünket öregbítjük. A múlt hó folyamán pl. egy detektivregényt szalonnáztunk végig napi folytatásokban. Paprikás volt a szalonna is, a regény is, nőm gyakran könnyezett fölötte. Mostanában különös papiroslapok kerültek igy kezembe. Egyiken ez állt: Oh áldd meg Isten a magyart Jó kedvvel, bőséggeU stb., amint tudvalevő. Meglásd anyjuk, szólok a nőmnek, most valami iskolai könyvre kerül a sor a boltban, a mit valami kicsapott diák eladott csomagoló papirosnak, most levelenként megkapjuk mi, majd jó lesz a Pista fiunknak. De a másnapi pakolópapiron már ilyest olvastunk: »Tok hidegen tartármártással. Nyárson sült finom körözéssel. Juhtúrós galuska, tehén­­túrós metélt.« stb. Hah, nem iskolakönyv ez, hanem szakács­­könyv! De akkor mit keresett ott a Himnusz? Az bizonyára a hazafias bevezetése lehetett. He­lyes ; legyen hazafias a szakácsnői kar, mert ez az útja a hadsereg megmagyarosodásának is ! De másnap döbbenve olvastam újra ily sorokat: »A közjónak szereteti S a törvénynek hű tiszteletét Gyökereztesd meg szivünkben; Hitet, erényt s egy értelmet.« stb. Ah tehát bizonyára egy vidéki poéta verses­könyvéből kapunk pakolópapirost, tudjuk »már régi a történet, de mindig uj marad «, tán nem fertőzi meg a becsomagolt túrót. De hát akkor mit keresett egy verseskönyvben a tegnapi sok finom étel leírás ? Ejh, hát az éhes poéta ábrán­dozott ! Belenyugodtunk. Következő nap ilyen papirost kaptunk: Jaj annak az embernek, akinek emlékei nincsenek! Kétszer is jaj a nemzetnek, kinek emlékei nincsenek. De százszor és ezerszer is jaj az oly nemzetnek, kinek emlékei vannak, de megbecsülni nem tudja!« Végre sejtem, gondoltam, e lapok bizonyára valami »Szerelmi levelező« vagy Hölgyek tit­kára««, avagy épen Művelt társalgó« című könyv­ből tépettek ki és pohárköszöntőket tartalmaznak. Még hasznát vehetjük, várjunk csak. Másnap ez jött: »A királyleány édesapja dolgozószobájába futott: »Húzzák ki a csúnya fogamat s aztán adják ide az ígért 2 aranyat. Kihúzták s a király­leány visszafutott a pénzzel a szegény emberhez: Fogja bácsi!«« Ah, tehát meséskönyv! De másnap ugyan furcsa mese következett: »2 kása dag a fejen, 11 kelevény a tarkón, 1 rossz­indulatú dag a hónaljban, szúrt seb, lőtt seb, hasvizkór stb. Ur Krisztus! hát végre is miféle könyvvel van dolgunk ? ! Napról-napra beleizzadtam a talál­gatásba, nőm ideggörcsöket kapott az uj meg uj meglepetések izgalmaitól. Kaptunk érzelmes verseket, rengeteg pohár­köszöntőt, disznótoros áldomásokat, mindenféle bevett felekezetű egyházi beszédet, tanári iskolai ötleteket, szaftos vezércikket, képrejtvényt, sakk­feladványt, receptet, szerelmeslevelet, húskontót, gyászindulót, találkára hívást . . . A fejem már zúg, tekintetem zavart lett és térdkalácsom elvesztette a ruganyosságát. Ur Isten és minden bevett felekezetbeli szentek, de hát miféle könyvben lehet mindez? Mert bizonyosan rájöttem, hogy a jelen évben nyomtatták Loson-De hah, sejtek már valamit! Az a pokoli gyanúm támadott, hogy ez a titokzatos könyv egyenesen a helybeli szalonna- és túró-kereske­dők számára készült. Ők csináltatták, hogy a vevőkben, kik a pakolópapirost elolvassák, ily pokoli izgalmakat keltsenek, hogy a vevők minden­nap uj meg uj izgalmakkal vásárolják és olvas­sák, és találgassák az egyes leveleket, mint valami francia regényt, és ne tudják abbahagyni a szalonna és túró vásárlást. Így biztosítják a kuncsaftokat. Íme, ez az én gyanúm. De aki el tudja kép­zelni, hogy e közleményeknek más, ésszerűbb célja lehet, az kérem értesítsen engem és szegény megrongált idegzetű nőmet. GYÚRÓS JÁNOS Polgártársi üdvözlettel: Eviradnus, losonczi kisember. Fájdalmas érzéssel __________________ ejtjük ki e nevet, s könnyű tolul a szemünkbe. Ifjan, váratlanul ra­gadta ki sorainkból a halál a lelkes, buzgó, oda­adó harcost, ki lankadatlan eréllyel küzdött min­den téren mindnyájunk ideáljának megvalósítása, a magyar szó és hazafiság terjesztése érdekében. Egyszerű, igénytelen néptanító volt ő, kit a tótság tengerébe vezérelt a gondviselés, hirdetni a ma­gyarság igéjét. Lelkes munkásságának sikerét szivbeli örömmel szemlélte tanügyi és egyházi fenhatósága, sokszor jutalmazva őt kitüntetésével és elismerésével. Mint hozzátartozói, elöljárói és kartársai, úgy mi is érezzük a nagy veszteséget, melyet elmúlása okoz a magyarságnak. Emlékez­zünk kegyelettel Gyúrás Jánosról, hajtsuk meg zászlónkat az ő emléke előtt, korán elhunyt küzdő társunk előtt. A tót vidékeken működő tanítóság pedig igyekezzék működésével örököse lenni annak a tiszteletnek és szeretetnek, melyet elköl­tözött kiváló társuk igaz hazafias érzelmeivel és törekvéseivel kiérdemelt. Új lelkész. A losonczi ev. ref. egyház az eltávozott Kájel Endre másodlelkész helyébe egy­hangúlag megválasztotta Baja Mihály lelkészt, aki a napokban foglalta el uj állását, amelyben sikert és áldásos működést kívánunk neki. Változás háziezredünkben. A városunk­ban állomásozó 25-ik gyalogezred negyedik zászló­­alja f. hó 16-án utazott el Boszniába, hogy fel­váltsa a már évek óta ott levő második zászló­aljat. Ezt megelőzőleg f. hó 15-én a tiszti étkezdé­ben az eltávozó tisztek tiszteletére búcsúlakoma volt, melyen a város részéről Szabó Pál helyettes polgármester intézett szép beszédet az eltávozók­­hoz. A Boszniába helyezett katonákat egész hely­őrség tisztikara kisérte ki a vasúti állomásra. A búcsúzás nem folyt le megható jelenetek nélkül, és bizony a kemény katonák közül nem egynek könny csillogott a szemében. — A második zászlóalj f. hó 26-án délután 3 órakor érkezik Losonczra. Körjegyző választás. Megyénk egyik körjegyzői hivatalát f. hó 24-én választás utján fogják betölteni. A választás egyhangúnak ígér­kezik, amennyiben a közönség a most ott működő Sörös Ernő helyettes körjegyző mellett foglal állást, aki megnyerő modorával és hivatala iránti ügyszeretetével a közbizalomra valóban rászolgált. Meghívó. A magyarországi Famunkások Országos Szövetségének Losonczi Csoportja f. hó 22-én a Régi Vigadó » kerthelyiségében zárt­körű szüreti mulatságot rendez. Belépő-díj: sze­mélyjegy 1 korona, családjegy 2 korona. A mu­latság tiszta jövedelme a helyicsoport könytár­­alapjára fordittatik. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Laczek Gyula áll. főgimnáziumi hittanárt a Vili. fizetési osztályba kinevezte. Gratulálunk! Fogy az ország munkásnépe. A múlt évben Hamburgon át 28,283, Brémán át pedig 73,218 magyar munkás, iparos és napszámos vándorolt ki Amerikába, ezzel is növelve hazánk szegénységét és a munkáshiány miatt folyton emelkedő drágaságot. Vivási tanfolyam. Áll. főgimnáziumunk új tornatanára, Takács István, az ifjúság számára szakszerű vivótanfolyamot fog rendezni. Ez a hir az ifjúság közt bizonyára nagy örömet fog ket­­teni, hiszen egy régen nélkülözött sportban gya­korolhatják magukat. De nem ártana, ha a fel­nőttek számára is nyitna nevezett sportférfiú vivási tanfolyamot, mert ezen sport iránt váro­sunkban mindig volt érdeklődés. Olcsóbb a hús! De nem nálunk! Pápán a mészárosok a borjúhús árát 18 százalékkal, a marhahús árát pedig 10 százalékkal leszállították. A mi mészárosaink is követhetnék ezt a példát. Színház. Ismét bevonult városunkba Tháüa gardája, Mezei Kálmán vezetése alatt. A jövőket megelőzte a jó hir, s igy csak természetes, hogy örömmel üdvözöljük őket körünkben. Bemutat­kozó előadásuk igazolta várakozásunkat. Hisszük, hogy városunk műpártoló közönsége, régi tradí­ciójához híven, támogatni fogja e derék gárdát oly mértékben, ahogy megérdemlik. S nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy nagyon meg­érdemlik. — Bemutatóul az operette személyzet lépett fel, Lehár Ferenc világhírű darabját a «Vig özvegy»-et adván elő. A címszerepben Novák Ilona tűnt ki, temperamentumos játékával s ter­mészetes bájával. Szép sikeréhez hozzájárultak precízen előadott énekszámai, melyeknek nyomán mindannyiszor felharsant a tetszés szülte taps­vihar. Danilovics szerepét Szalma Sándor adta, ki elegáns megjelenésével s finom humorával egyszeribe meghódította a közönséget. Kuthy Janka, Valenciene szerepében megkapóan kedveset alakított. Énektudása s szép hangja kellemes fel­tűnést kelteit. Várpdy mint Rosillon aratott zajos és megérdemelt sikert. A komikai hatásról Kertész Sándor és Szilágyi Aladár (Mirkó báró és Nyegus) gondoskodtak. Kisebb szerepeikben jók voltak: Gáspár Kálmán és Jenő, Tompos, Koncz és Bá­­gyoni, a hölgyek közül Rajz Irén, Füredy Ferike, Papp Erzsébet. A zenekar által szolgáltatott zene minden tekintetben kifogástalan volt. — Szerdán, f. hó 18-án Kaldeburg «Táncos regiment» c. vig­­játéka adatott. A humoros darab kitűnő előadása állandó derültségben tartotta a közepes számban megjelent közönséget. Kiváló sikere volt Gáspár Jenő (Lambercht) és Szilágyi Aladárnak (Nippes), kik a tendencia komikumát minden túlzás nélkül, helyesen érvényesítették. Várady ezredese, Mar­­gittay és Szalma hadnagyai tetszéssel találkoztak. Kellemes és természetes jelenség volt Kondás Ilona a fiatalal özvegy szerepében. A vaskosabb komikumot Kertész látta el az ordonánc szere­pében, nagy hatás mellett. Fiiredy Ferike a huszá­rokért rajongó naiv Rózsika szerepét bájosan és ügyesen játszotta meg. Kisebb szerepeikben Bonyi, Gáspár Kálmán, Tompos, Kuncz, Szabó, a hölgyek közül László Giza és Hegyi Etel produ­káltak jót. E helyen megütközéssel kell megemlékez­nünk azon türelmetlen és semmivel sem indokolt viselkedésről, mellyel a városi szálló bérlőjének üzletvezetősége viseltetik a színészek iránt. Ér­tesülésünk szerint megtette azt, hogy a színpadon lévő padokat és asztalokat, — hogy csak kelle­metlenkedjék — az istállóba vitette be, holott azokra sem ott, sem másutt semmi szükség nincs. Világos tehát a bosszantási és károkozási célzat. Ezen viselkedéssel azt már elérte, hogy a színé­szek és a közönség egy része nem látogatja előadás után a vendéglői helyiséget. Hisszük, hogy úgy Klamarik Danó úr, mint a városi ható­ság bele fog szólni a dologba. Elvégre a város tulajdonát képező szállóban az üzletvezető fog talán alkalmazkodni a vendégekhez, (s a színészek is azok), nem pedig mi ő hozzája. Csendélet Salgótarjánban. Brutális me­rénylet áldozata volt Szakáll Ferenc salgótarjáni főszolgabíró folyó hó 16-án. Ugyanis nevezett egy társaságban tartózkodott, midőn Kiszely Pál volt korcsmáros, kit a főbíró valami kihágás miatt, mint visszaesőt érzékenyen megbüntetett, reá támadt és tettleg inzultálta. A merénylőt a hatóság azonnal letartóztatta s a bünfenyitő el­járást folyamatba tette. A szigorú, de igazságos főbíró iránt mindenütt általános a részvét. Álla­pota iránt több oldalról tudakozódnak, s meg­nyugvással adhatjuk hírül, hogy aggódásra nin­csen ok. Ez esetből kifolyólag Kiszely Pálné egy közrendőrt inzultált tettleg. A jeles hitvestárs ellen szintén megindították a fenyitő eljárást.

Next

/
Thumbnails
Contents