Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-09-05 / 36. szám

hatásos jelszónak értelmetlen, mert a gyakorlati élet lehetőségét figyelmen kívül hagyó hangoztatásában rejlenék.

A külső csillogás csak ideig-óráig kápráztatja el a szemet; később megszokottá válik és hatást kelteni nem tud. Ha a csillogásnak pusztán nehány hangzatos frázis, hiü aranyfüst a forrása, szertefoszlik az a szellő erősebb fuvallatára, az értelem behatóbb vizsgálódására.

Csak az a csillogás tud tartósan lebilincselni, mely a belső tartalmi igazságnak kisugárzásától támad. S itt nem a külső ragyogás, hanem ennek szülőoka, a belső tartalom a lekötő erő.

A függetlenségi programm sok százados szenvedés és tapasztalat hatása nyomán a lelkek mélyéből sarjadzott ki.

Nem furfangos csinálmány, ügyes kitalálás, hanem a nemzeti önállóság utáni sóvárgásnak, a jogosulatlan idegen befolyás elleni küzdelemnek tizparancsolatja.

Jogalapja a legtermészetesebb jog, a nemzeti önállóság. Igazságát megpecsételte a szenvedéssel, a vérrel és könnyel teli sok-sok százados múlt, s ä nemrégen kivívott első diadal; igazolni fogja a teljes győzelemmel kecsegtető jövő.

Ez a programm nem szorul furfangos védelemre ; mert ez a jog, az igazság és a jövő.

A polgármester évi jelentése.

Évről-évre nyomtatott könyvalakban teszi a polgármester évi jelentését, hogy — amint az előszóban Írja — «a lefolyt év minden nevezetesebb mozzanatait és eseményeit, amelyek az év történetének megörökitésére alkalmasak, sőt szükségesek», felölelje és mintegy az örökkévalóságnak átadja.

Ez a ténykedés jó és helyes mindaddig» amig igazán a történetiró számára a nyers anyagot gyűjti. Hiszen a régi rómaiaknál a konszulok szintén ilyen annalest, ilyen évkönyvet adtak ki a lefolyt év eseményeiről. Azonban veszedelmessé válik ilyen évi jelentés, ha a száraz tények helyett anyagával a szépirodalmi művekkel akar versenyre kelni, amely esetben a «szép» kedvéért igen sok_

nem akarja megrontani az ő kicsi lánya örömét. Ez az első bálom, ma leszek nagy leány, én leszek a legszebb, én táncolok legtöbbet és a papa oly jó, hogy ki sem mondhatom. Pá édes kis naplóm, majd ha haza jövök, elmesélem neked, hogy mulattam.» Aztán felszökött, fürgén ruganyos lépéssel, pihegő kebellel sietett ki a menyországból, a siralom völgyébe.

Az történt ugyanis, hogy mig Giziké naplóját megírta, a méltóságos ur egy nagyot talált csuklani, de oly nagyot, hogy a lélek abba a minutába elröpült belőle oda, ahol párducos, kacagányos ősei már századok óta várják a monoklis utódokat. Ahogy Giziké megtudta, mi történt, fekete lett előtte a kékbe burkolt szoba, megtántorodott. A gondos mama, aki e szörnyű pillanatban is csak roskadozó kis leányát látta, gyöngéden átkarolta és visszavezette a szobájába.

A magára maradt Giziké előtt sötét lett a világ, sötét szobájának fehér tapétája, a duzzadó csipkével borított fehér ágy tüggönyeit összetartó kacagó ámorkák mind-mind sirni kezdtek, addig-addig sírtak, amig Gizikéből is kitört az elfojtott görcsös zokogás. Lehajtotta fejét patyolat karjára, s meg-meg rándult harmatos teste. Patak folyt az arcán, s amint felszáritá csipke kendőjével, ráesett a szeme a kicsiny naplójára, amibe idáig csak öröm és boldogság volt irva. Még reszketett lelke, fázósan burkolta be magát köpenyébe, felszaladt a hideg szivéből agyába, s azt a gondolatot, mely ott volt elrejtve lelkének mélyében, a kínos vergődés napvilágra hozta. Kezébe vette a tollat, s a könnytől ázott fehér papirosra otromba betűkkel, reszkető kézzel leírta gondolatát, s belehelte a leirt gondolatba egész leányleikét...

Én édes istenem — ezt irta Giziké — van-e boldogtalanabb lány ezen a világon, mint én, hogy éppen ma kellett a papának meghalnia 1

szór a «hasznos» és «igaz» alapfogalmakat kell feláldoznia.

Losoncz város polgármesterének 1906-ik évi jelentése a szépirodalmi művekkel akar versenyre kelni. E mellett bizonyít első sorban jelentésének 376 lapnyi terjedelme. Talán Budapest fő- és székváros évi jelentése sem terjedelmesebb a mi polgármesterünk jelentésénél! Hiszen Losonczon egy-egy évben olyan kevés történik, hogy azt nehány lapon is el lehetne mondani. De nem ! Polgármesterünk előtt minden fontos; ő mindent akar megörökíteni s igy aztán hatalmas jelentésében mindenre mutat rá, csak arra nem, amire igazán kiváncsiak lennénk s aminek igazán történelmi fontossága is lehetne. A frázisok, beszédek és versek halmazától nem látjuk a valóságot, vagyis «a sok fától az erdőt».

De ne mondjunk elhamarkodott bírálatot! Nézzük csak, hogy mi is van abban az évi jelentésben ?

A bevezető szavakban a jövő év munkatervét állapítja meg, írván igy: «egy modern várost, s abban mindnyájunk legfőbb kincsét, egészségünk ápolását, rendet és tisztaságot, vízvezeték, csatornázás és kövezet nélkül elképzelni sem lehet». Adja Isten, hogy e hármas feladat minél előbb és minél jobb megoldást nyerjen!

A jelentés első fejezete ismerteti a tanácsosok, képviselő-testületi tagok és a szakbizottságok névsorát. (7—12. 1.). A II. fejezet «személyi ügyek» címén a főispáni beiktatással, Kossuth Ferenc diszpolgárságával, a ref. és róm. kath. püspökök látogatásával és nehány helyi vonatkozású személyi üggyel foglalkozik, fó'sulyt fektetve a bankettek leírására és a menüre, ami leginkább fogja érdekelni a későbbi kor történetíróját! (Mindez a 13. laptól a 36. lapig!) A 111. fejezet «közérdekű ügyek» cim alatt megörökíti a darabont korszakot és egy csomó alkalmi beszédet közöl, közbe szőve ismeretes zsoltárokat és hazafias énekeket, még a «Hymnus» egyes szakait is mint — úgy látszik — egészen ismeretlen nemzeti dalt. (37—116. 1.). A IV. fejezet a város «jótékonysági ügyeit» mutatja be. Az

V. fejezet elmondja, hogy a 3 új egyesülettel városunk egyesületeinek száma 43, szóval minden egyesületre esik 277 lélek. A VI. fejezet a «községi ügyeket» mutatja be olyformán, hogy 54 lapon át közli a rendezett tanácsú városok nagygyűlésének tudósítását, 16 lapon át pedig városunk területét, népességét, a névmagyarosításokat, középitkezéseket és a szervezeti szabályrendelet némi módosításait. A VII. fejezet a gyámügyet, a Vili. fejezet az iparügyet (201—214. 1.), a IX. fejezet a közoktatási ügyeket a városi múzeumnak tett ajándékok feltüntetésével. (215— 240.). A X. fejezet a közegészségi ügyekről szól, közölve a tiszti és kórházi főorvos évi jelentését. Ismerteti a vízvezeték és csatornázás kérdését, és a meteorológiai állomás észleleteit. (241—278). A XI. fejezet a közbiztonsági és közrendészeti ügyeket érinti. (276—285). A XII. fejezet a katonai, a XIII. a közlekedési ügyeket, ez utóbbi pont alatt pedig a kövezetvám engedélyokiratát is közli. (287—303). A XIV. fejezet a kereskedelmi ügyekről hoz ismertetést (305—315), a XV. fejezet a pénzügyekről (317—324), a XVI. fejezet a gazdászati és erdészeti ügyekről tesz jelentést. Itt a műtrágyáról is olvashatunk egy keveset. (325—328). A XVII. fejezet állategészségi ügyet és különösen az új vágóhíd szabályzatát közli. (329—350). A XVIII. fejezet a város közigazgatását ismerteti, illetve a képviselő-testületi ülésekről hoz rövid tudósítást. (353—376). Ezzel zárul az évi jelentés.

íme a címekben a polgármesteri évi jelentés tartalma. Azt hinné az ember, hogy e sok hangzatos cim alatt megtalálunk mindent, ami Losoncz rend. tan. város dolgait illeti. Pedig dehogy ! A sok beszéd, vers, menü, pohárköszöntő felesleges s a közlött statisztikai adatokon kívül a többi a helyi lapokból ismeretes többnyire.

A monstruózus könyv célja, mennél több papirost pusztítani a betűk sokaságával, de belőle a várost érintő ügyekre felvilágosítást ugyan ne akarjon meríteni senki, mert ilyent nem talál, de érdek nélküli haszontalanságok, beszédek, versek, frázisok, no azok vannak bőven. Ugyan mi a csodának ilyen jelentéktelen dologra papirost, nyomda-festéket pazarolni «hivatalos», polgármesteri évi jelentésben ? Avagy a képviselő-testületi tagok csak a pezsgős bankettekre, az étlapokra és a pohárköszöntőkre kiváncsiak?

Szomorú jelenség, amikor egy hivatalos évi jelentés a semmitmondás szóáradatába fullad ; mintha azt akarná mondani: «nesze semmi, fogd meg jól!»

Pedig a közlött dolgok helyett érdekesebb, hasznosabb az lett volna, — amire minden adófizető polgár kiváncsi, — ha a polgármesteri évi jelentés pld. a város vagyoni helyzetét ismertetné. Hány ember tudja városunkban, hogy miből áll a város vagyona? Továbbá kiváncsi benne sok ember arra, hogy miért van annyi adósság? Miért nőtt ez a 4 millió korona adósság 1906-ban is 37,364 kor. 22 fillérrel? Továbbá feleletet vártunk volna a lapunkban oly sokszor firtatott kérdésre, t. i., hogy miért fogyott hét éven át a város tiszta vagyona szinte félmillió koronával ? És magyarázatot kívánna az a jelenség is, hogy a múlt évben a cselekvő (tiszta) vagyon 27,325 korona 89 fillérre nőtt. Hogyan éretett el ez ? Mennyi a városi pótadó ? Mennyit emészt el a tisztviselők fizetésén kivül a város háztartása és a házigazdái kötelesség? Továbbá kivel, milyen, hány évre szóló szerződések köttettek ? Mit vett a város, mit adott el s mily haszonnal járt ez? A város kezelése alatt álló intézmények, pld. a tőzeggyár mint prosperál ? Stb., stb.

Ilyen dolgokra lennénk mi kiváncsiak ! Szóval a sok szépirodalmi cikk helyett reális adatokat szeretnénk látni abban a polgármesteri évi jelentésben. Nem keresünk mi abban ideális élvezetet, (bizzuk ezt a hivatásos Íróra), hanem gyakorlati valóságot. Ne mutasson ez nekünk délibábot, de állítsa oda a meztelen valót, hadd lássunk városunk ügyeibe tisztán.

így azonban a polgármesteri évi jelentés nem egyébb mint egy 23 és fél ívnyi terjedelmű nyomdai monstrum, amely a városnak, minimálisan számítva ezer koronájába került, és a gyakorlati célt mégse szolgálja. Ezért jövőben vagy kimerítő és hű képet adjon ez a jelentés, gyakorlati üzletemberi szempontból, vagy ha ezt nem adhatja, sokkal jobb, ha elmarad s a ráfordított költségen jobban sepertetjük városunk utcáit. Ez inkább szolgálná a polgárság érdekeit, mint ez a monstruózus, de a célt nem szolgáló polgármesteri évi jelentés. Egy polgár.

Népies kézimunka-tanfolyam Füleken.

Korunk nehéz megélhetési viszonyai s a növekedő igények arra utalják kivált a szegényebb néposztályok asszonyait, hogy gazdasszonyi teendőik végzése, s gyermekeik nevelése mellett még oly foglalkozás után is lássanak, melynek jövedelmével hozzájárulhassanak a háztartás költségeinek fedezéséhez. A nagy magyar Alföld jómódban éit népe ezideig nem érezte szükségét annak, hogy asszonya is kenyéradó kereset után lásson. De ahol a népesség sűrűbb, s a föld egyes nagybirtokosok kezén van, ott már is hallani panaszt, hogy a zsellérek s kisgazdák családjainak nőtagjai nem akarnak vagy nem tudnak a házi munkán kivül egyebet végezni, s mig a férfi napszámba jár vagy fnessze földre megy el földmunkásnak, addig az otthon maradt asszonynép, kivált ha még kertje sincs, s főleg télen a főzésen s kis varráson kívül nem igen tesz egyebet, mint a kemencét támasztja, vagy szomszédok Szolgálni nem megy, mert az szenntök szégyen; de igenis kimegy Amerikába, hol végzi a legdurvább munkát is, mert ott ismerős nem látja s mert az idegenben éhenhalhat, ha nem dolgozik.

A felvidéken s igy városunk környékén is e tekintetben kedvezőbb a helyzet. A kis háztartásban felesleges fiatal munkaerő többé-kevésbbé jól fizetett foglalkozást talál a gyárakban, hová szívesebben megy mint szolgálni, hiszen estéje s vasárnapja szabad. Hogy a gyárak légkörében testi s lelki épségök veszélyeztetve van s sajnos, gyakran meg is romlik, erre nem gondolnak sem a vig fiatal munkásleányok, sem a szülők, kik alig várják, hogy gyermekeik kiszabaduljanak az iskolából s ők is «keressenek».

A külföldön már felismerték a nők, főleg a gyermekleányok gyárakban való foglalkoztatásának eme árnyoldalait, s azon vannak, hogy oly kenyéradó foglalkozáshoz juttassák a nép asszonyait, mely otthon végezhető s igy a serdülő leányok anyai felügyelet alatt maradnak, az asszonyok pedig egyidejűleg eleget tehetnek háziaszszonyi s családanyai kötelességeiknek.

A szomszéd Füleken pár év előtt keletkezett s azóta csendben működő népies kézimunka tanfolyam ezt a célt szolgálja. Hogy bevált s valóban áldásosán működik, ennek legfőbb bizonyítéka, hogy népünk, mely pedig rendesen idegenkedik attól, amit az «urak» kezdenek, szívesen küldi oda leányait és ma már Füleken kivül a szomszéd F.-Püspöki, Perse, Galsa s Ipoly- Nyitra községekből is, összesen mintegy 50—60 leányka látogatja. A tanfolyamot füleki Stephany