Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-08-22 / 34. szám
Melléklet a Losonczi Újság 35. számához. (1907.) egyúttal a kereskedelmi életnek, az adás-vevésnek előmozdítói. Aztán nem is kerülnek sokba, s mégis nagy vidék érdeklődését vannak hivatva felkelteni. Szóval az újságokban közzétett hirdetések nemcsak szükségesek és hasznosak a vevőre és eladóra nézve, de a modern élet elmaradhatatlan következményei, mintegy az eleven üzleti, ipar és kereskedelmi élet ütőerei, életjelei. S mint ilyeneket, az ujságok-hozta hirdetéseket nem lehet, nem szabad elitélni; sőt ellenkezőleg, mindent el kell követni, hogy minden termelő, minden közvetítő, sőt fogyasztó is éppen a hirdetések révén jelentkezzék, mert hamarább és olcsóbban ér célt. Éppen ezekből a szempontokból a hirdetéseket olcsóvá, egyszerűvé és könnyen hozzáférhetővé kell tenni a lapoknak, hogy lehetőleg minden üzérkedő ember éljen is vele, de a fogyasztó is olcsón jusson hozzá. E kérdés helyes megoldása a modern magyar kereskedelemnek és iparnak egyik lényeges követelménye. Hiszen manapság nem áll már az a közmondás, hogy «jó bornak nem kell cégér» ; sőt ellenkezőleg, minél jobb valami, annál inkább kell hirdetni azt, hogy mennél több fogyasztója legyen. Azonban jelen sorainkkal nem a hirdetések módjaival és tarifáival akarunk foglalkozni. Mint cikkünk cime is mutatja, az «apró hirdetések»-re akarjuk a közfigyelmet ráterelni. Az újságok apró hirdetései közt van egy különös rovat, melynek cime «Levelezés». Itt sok mindenféle olvasható! Fiatal gavallérok ismerkedni óhajtanak szép hölgyekkel, kiknek «érdeknélküli», sőt «megtetszés esetén» havi segéllyel is állandó barátjai lennének. Van ennél egyszerűbb is, amelyben fiatal izr., keresztény stb. intelligens fiatai ember X ezer korona hozománnyal feleséget keres, vagy fordítva, leírják az eladó leány szépségét és hozományának nagyságát, és férjet keresnek számára egyéb ismeretség híján az apró hirdetések utján. Hát ez mind szép, kedves, talán egyszerű, célhoz vezető, hasznos dolog. Hanem vannak e hirdetések közt olyanok is, amiket tisztességes ember (no pláne még a felesége, hajadon leánya) orcapirulás nélkül el se olvashat. A sok közül egykettőt mutatóul ide iktatunk pl. a «P. H.» 1907. évi julius 25-iki számából: 1) «Két jó barátnő, férjes asszonyok, keresik 2 int. úriember támogató, tartós barátságát stb.» 2) «Szép szőke, magas, karcsú 16—17 éves, fiatal urileány (esetleg szininövendék) ismeretségét keresem, akit kölcsönös megtetszés esetén augusztus második felében nehány hétre magammal vinnék igen szép vidékre és akivel a körülmények szerint továbbra is jó barátságban maradnék, stb.» 3) «Édes pofikám ! Minden kívánságod szerint történik. Ügyesen intézd az alvást. Mondott este biztosan jövök. Cselédséget fektesd le korán, stb. Azt hiszem, mutatványul ennyi elég. Mindenki, aki épp elméjű és nem perverz érzésű, beláthatja, hogy fővárosi lapjainknak ily fajta apróhirdetései határozottan erkölcstelenek, nemcsak azért, mert egyeseket bűnre csábítanak, de azért is, mert az «ártatlan» olvasókban felkeltik a bűn iránti kíváncsiságot, érdeklődést. Az ilyen apró hirdetés a bordélyház veres lámpájánál is rosszabb, mert utóbbi csak éjjel csalogat, amikor a közönség fejletlen része rendszerint már a békés otthonban van s igy azt alig láthatja. De tovább megyek! A felhozott apróhirdetések éppen azért, mert nyomtatva vannak, az egész magyar társadalmat itatják át lassanként erkölcstelen felfogással, mert amit olvasni lehet, arról beszélni is szabad. Az erkölcstelenségnek ily orcátlan megjelenését immár tovább tűrni nem lehet, nem szabad. A vidéki, még tiszta társadalomnak ez ellen fel kell szólalnia 'és védekeznie. Mert immár nem lehet tűrni, hogy serdületlen gyermekeinknek «titokban» éppen az ilyenfajta apró hirdetések legyenek a legkedvesebb olvasmányai. A lapok erkölcstelen hirdetései ellen úgy lehet védekeznünk legsikeresebben, ha a lapokat visszaküldjük és a kiadónak megírjuk, hogy miért nem kell a lapja. Vagy ha ez kényelmetlen, hívjuk fel a rendőrség figyelmét, hogy az érkező lapokat, ha ilyfajta erkölcstelen hirdetést hoznak, kobozza el, mert ehhez a rendőrségnek van jussa. Ezenfelül hassunk oda, hogy a városok, törvényhatóságok írjanak fel a képviselőházhoz, hogy a prostitúció ilyfajta orcátlanságával szemben védjen meg törvénnyel, ha még erre nem volna törvényünk. Vagy ha már van idevágó törvényünk, hassunk oda, hogy az érvényesíttessék. Ilyenek tapasztalata mellett nem csodálkozom, ha a «hungara» olyan keresett cikk. Nem csodálkozom, ha a magyar prostitúció a külföldön minden más dolgunknál híresebb, hiszen rendőrségünk minden szemérmetlenséget eltűr, mig a külföldön, pl. Németországban a csábítás legkisebb gyanúja miatt is megbüntetik az illetőt. Szerencse, hogy az apró hirdetések erkölcstelensége még magát a népet nem fertőztette s csak a főváros buja levegőjében terem gombamódra ; bár félni lehet attól, hogy fővárosunk e divatja előbb-utóbb a vidékre is átplántálódik, t. i. ha a vidéki lapkiadók erkölcsi érzésénél nagyobb lesz üzleti nyerészkedési vágyuk. De hogy ez ne történhessen meg soha, felhívjuk az apró hirdetésekre Budapest szék- és főváros rendőrségét első sorban, másodsorban pedig — mert ez helyi kérdés is, — rendőrségünkön kivül Losoncz város képviselő-testületét, hogy az e-fajta nyílt erkölcstelenségnek útját állva, írjon fel a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz, az pedig a társ-törvényhatóságokhoz és a képviselőházhoz, hogy az apróhirdetések «levelezés cimű rovatát illetőleg rendszabályozó törvényt létesítsen. A baj nagy és gyökeres orvoslást kíván, de sürgősen. Scherer Lajos. HÍREK. Új tornatanitó. Áll. főgimnáziumunkhoz a közoktatásügyi minisztérium Takács István oki. tornatanitót, helyettes minőségben, kinevezte. Körrendelet. A honvédelmi miniszter a következő körrendeletét intézte valamennyi törvényhatósághoz közhírré tétel végett: «Megfelelő további sürgős intézkedés végett értesítem a törvényhatóságot, hogy a közös hadsereg nem tényleges állományú legénységének ellenőrzési szemléi, — a cs. és kir. közös hadügyminiszter úrral egyetéítőleg hozott határozat folytán — am. kir. honvédség nem tényleges állományú legénységének ellenőrzési szemléi, valamint a népfölkelés időszaki jelentkezései pedig, a jelen rendeletem alapján a folyó évben nem tartandók meg. A tiszti jelentkezések azonban az eddigi módon a folyó évben is teljesitendők. Baleset. A losonczi gőzmalom egyik munkását, — kinek nevét nem sikerült megtudnunk, - súlyos szerencsétlenség érte folyó hó 27-én. Ugyanis a nagy lendítő kerék szíjjá a boldogtalan lábát elkapta és tőből leszakította. A vizsgálat feladata lesz kideríteni, kit terhel a felelősség a szegény munkás szerencsétlensége miatt. Katonai beszállásolások. Az állampolgári kötelességeknek ritkán előforduló nemét vette igénybe a hatóság azzal, hogy a f. hó 26-án városunkba érkezett 34-ik számú kassai gyalogezredet a polgároknál beszállásolta. E kötelességnek városunk lakossága minden nagyobb nehézség nélkül meg is felelt, s hisszük, hogy kellemes tartózkodása is lesz nálunk a derék hadfiaknak. A beszállásolások alkalmából mulatságos jelenetnek voltunk tanúi. Ugyanis egy idegen származású főtiszt ezen szavakkal szólított meg egy 25-ös bakát: «Hau va itn a husznetes laktania?t> (Hol van itten a huszonötös laktanya). A jó palóc vigyázz állásba vágta magát, s a következőleg mondott bírálatot ezen ékes magyarságu kérdezősködésre: «Kapitány urnák alássan jelentem, csak magyarul beszélek, tessen úgy kérdezni.» A beiratások az áll. főgimnáziumnál vasárnap d. e. 8—12-ig, hétfőn é5 kedden d. e. 8—12-ig és d. u. 3—5-ig tartatnak. A lépfene. (Beküldetett). Tekintetes Szerkesztő úr! Engedje meg, hogy a «Losonczi Újság» 33. számában «Lépfene» cím alatt közlőitekre reflektálni bátorkodom. — Elismerést érdemel atyai gondoskodása, a mellyel az emberiség egészségét veszélyeztető eme ragadós állati betegségre is különös figyelemmel kiterjeszkedik. A lépfenéről közölt sorokban provokálást vélek látni arra, hogy mint hivatalos közeg egynéhány sorban nyilatkozzam. — Talán túlnagy az a félelem, melyet a hírlapok a közönségben ezen kétségen kivül veszélyes betegség iránt felkeltenek. Bármily gondossággal és éber figyelemmel áll is résen a hatóság, a lépfene-esetek felmerülhetnek, mert az infectiót megakadályozni a legszigorúbb rendszabályokkal sem lehet. — Itt a nagyközönség s különösen az állattartó és állattenyésztő gazdák kötelességtudásáról lehet szó, a mely abban áll, hogy minden gyanús állati megbetegedés és elhullás a hatóságnak bejelentessék. Éz — illetékes szakközegének közreműködésével — el fogja a törvény és rendeletek szabta kötelességet végezni és a legerélyesebb intézkedésekkel azon lesz, hogy a betegség továbbterjedését megakadályozza. — A gazdaközönségnek saját jól felfogott érdeke pedig az, hogy ha — számításba alig jövő — anyagi áldozatok árán is, állatállományát a védő-ojtások igénybevételével az esetleges elhullások bekövetkezésétől megvédje. Losonczon és környékén mindezideig, a nagyobb melegek bekövetkezése óta, 3 szórványos elhullás volt, mi az előbbi években is előfordult; járványos jelleget sohasem öltött, ami gazdaközönségünk óvatosságán is múlott, amennyiben a «Pasteur»-féle ojtóanyag és rapid-serum igénybevételével az újabb elhullásnak eleje vétetett. Megnyugtatásul szolgálhat a t. nagyközönségnek, s igy tekintetes Szerkesztő urnák is azon tény, hogy hús utjáni infektió városunkban annyival kevésbé történhet meg, mert vidékről csakis oly állat húsa hozható be, amely állatorvos jelenlétében vágatott le, vidéki, nem szakértő vágóbiztos jelenlétében levágott állat húsa, belső szervei szétválasztásának mellőzésével hozható be. Mindkét esetben először a közvágóhidra, hol ujabbi vizsgálatnak vétetvén alá, csakis bélyegezve kerül a mészárszékekbe. Résen állunk tehát és fáradságot nem ismerő munkával fogunk őrködni ezután is a közegészség és állategészség felett. Nagy Antal m. kir. állatorvos. Rendőri hír. Füleken az állomáson, Bartkó Andornál egy nyírott farku, him, Rottler-kutya van, f. hó 15-ike óta. 53. sz. losonczi eb-védjegy van a nyakláncán. Igazolt tulajdonosa ott átveheti. Lajos napja. A losonczi «Kossuth Lajos Asztaltársaság» tagjai, évtizedes szokásukhoz híven, f. hó 25-én összegyűltek, hogy emlékezzenek s kegyeletes szívvel áldozzanak ama férfiú dicső emlékének, ki létrehozója, megteremtője volt ama eszméknek, melyeket ma a hálás utókor e sokatmondó s nagyjelentőségű számba foglal össze: 1848. Mindnyájan tudjuk, hogy a látszólagos szürke nap azon a körülménynél fogva, hogy azt Kossuth-apánk névnapjaként jelöli meg a kalendárium, kiemelkedik az idők egyhangú folyásából mint a bérc a síkság tengeréből. Akik aug. 25-én összejöttünk a régi Vigadó nagytermében, mind bizonyos rokoni bensőséges érzelemmel üdvözöltük egymást, mert hisz a Megdicsőült emlékéhez való kegyelet, eszméihez való ragaszkodás mindnyájunkban a gyermek hálás érzelmét ébreszté Kossuth Lajos nagy alakja, és az ebből folyó hazaszeretet á testvéri érzelmeket minden egymás iránt, kik ez ünnepen — lelkünk és szivünk vágyát követve megjelentünk. Most, midőn a politika egén ismét viharfelhők vannak keletkezőben, kétszeresen szükséges eme összejövetel, hogy a jövendő megpróbáltatásaihoz erőt merítsünk abból a kimeríthetetlen forrásból, melyet Kossuth Lajos lánglelke fakasztott, s melynek neve, hazánk jövendőbeli nagyságában való hit, melyhez első feltétel: szabadságunk és függetlenségünk kivívása. Az ünnepély este 8 órakor vette kezdetét társasvacsora keretében. Az első felköszöntőt delién Endre, a kuglizó-egyesület elnöke mondotta. Költői fordulatokkal bővelkedő remek szónoklat volt az, melyet az összes jelenvoltak templomi csendben, áhítattal hallgattak végig. Elmondotta a szónok, ki volt a magyarnak Kossuth, elmondotta, mennyi teljesedett be abból, amiéri nagy lelke sóvárgott s majd Kossuth Lajos emlékének örök életére emelte poharát. A jelenvoltak zúgó éljenzéssel fogadták Gellén Endre szép beszédét, mire szép jelenet következett. Ugyanis Hodlik Imre intonálására az összes jelenvoltak felemelkedtek helyükről s felhangzott nemzeti imánk, a Hymnus magasztos hangja. Búlyi János emelkedett ezután szólásra, s lelkes beszédben ünnepelte országgyűlési képviselőnket Beniczky Árpádot. Képviselőnk szólalt ezután fel s mintegy válaszolva delién Endre szónoklatára, kifejtette röviden, mily állást fog elfoglalni az országgyűlésen s egyúttal fogadalmat tett, hogy minden körülmények között hű marad azon politikai felfogáshoz és programmhoz, melyeknek Kossuth Lajos vetette meg önzetlenségével és lángoló hazaszeretetével az alapját. Az ünnepély emelkedett hangulatban a hajnali órákig tartott el melynek folyamán még több pohárköszöntő hangotl el. Az ünneplők a következő táviratot küldték Karlsbadba, Kossuth Ferenchez, az orsz. függetlenségi pártelnökéhez: «Nagyméltóságu Kossuth Ferenc urnák, Karlsbad. A losonczi Kossuth Lajos Asztaltársaság hazánk volt felejthetetlen kormányzójának neve napján, országos képviselőnk részvételével tartott emlékünnepe alkalmából Nagyméltóságodat, mint dicsőséges Atyja elveinek hivatott, s a nemzet bizalmával támogatott letéteményesét a legmelegebben üdvözli, és a kitűzött nagy céi keresztülvitele érdekében is, üdülő helyén
