Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-08-08 / 32. szám

a nemzetközi összetartás eredménye, ez a kitartás eredménye: egy mindegyikünkért, mindnyájan egyért! Hajrá, tovább ! A zsíros tőkét megugrasztjuk! Majd lesz népjólét, népparlament az osztályparlament helyén. Nem kell a hazafiság, amig milliók éheznek.

Egyik-másik munkás tehát megkapja a sztrájkkal kierőszakolt béremelést.

De mi lesz ennek a következménye ? Tiszta dolog, hogy mert a .munkabér emelkedése nem természetes úton történt, a munkaadó törekszik azt áthárítani akként és arra, akire és ahogy tudja. Vagyis emeli a termények és iparcikkek árát.

így azután általános drágaság lesz, amelynek következtében szén, kenyér, cipő, lakás, tej, hús, ing, ruha, kalap, mindenminden drágább lesz s mikor a «győztes» munkás számitgatni kezd a ceruzával kezében, azt látja, hogy mig azelőtt a két koronájával kijött, most nem elég a három korona, tehát jobb volt azelőtt a helyzete, többet ért neki a két korona, mint ma a három korona.

És a «burzsoá» még elbírja valahogy azt a két-háromszáz koronás áremelkedést, a mi bekövetkezett egy ember évi szükségleténél, hála a Bokányiak boldogító agitációjának, de a szegény munkás azzal a pár száz koronás évi áremelkedéssel nemcsak, hogy a maga nagyobb munkabérének különbözetét is kénytelen megfizetni, de még rá is fizet a régi munkabéréből, tehát rosszabbul járt.

Ilyenformán nem lehetetlen, hogy nálunk valamely szenzációs fordulat fog bekövetkezni és munkásaink be fogják látni annak az éretlen és végzetes, nálunk csöppet sem időszerű és teljesen megokolatlan, szertelen agitációnak káros és elsősorban a munkásosztályra káros és végzetes következményeit és pokolba kergetik vezéreiket, a kik nagyon jól érzik magukat a jövedelmező vezérségben, de a kiknek vezetése a munkásokat vándorbothoz juttatja és drágasági reakciót idéz elő.

Lássák is be végre munkásaink, hogy az a vezetés és az a politika, a mit a nemzetközi szociáldemokrácia képvisel, legalább nálunk és legalább ez idő szerint nálunk: a legnagyobb veszélyekbe dönti a munkásosztályt,

volt, hogy Bukowina összes szárazföldi és tengeri haderőit mozgósitsa, de lecsillapították hidegvizes borogatásokkal. Tegnap aztán zavartalanul megvolt az eljegyzési lakoma, mely fogas és tartármártással kezdődött, azután volt tejbekása, rántotta és reszelttészta leves. A muszkahalnál a muszka konzult köszöntötték föl, de ő nem állhatott föl megválaszolni, mert közben titkon lehúzta az asztal alatt a csizmáját, mivel benne egy szög nagyon szúrta. Pohárköszöntőt mondtam még magam is, elragozván a hic —haec—hoc-ot hibátlanúl, amivel hazai kultúránknak nagy elismerést szereztem.

Eljegyezte még Pane de Farina Thuróczy Ostyepka k.-a.-t; Honestas Nostras eljegyezte Paupertas Angustát.

Nemkülömben napjainkban lépett frigyre az Abszolutizmus a bájos, művelt és szemérmes Mob Ochlokratiával (a násznagy Kristóffy J. polgártárs volt, az örömapa egy szörnyen nagy úr), a Szent Kegyesség a butítással . . .

Ezennel meg kell jegyeznem, hogy az eddig előadottak egytől-egyig szemenszedett valótlanságok. Én Herkulesfürdőt egyáltalán csakis vasúti hirdetési táblákon láttam, Szent Kegyességet és butítást sehogyse láttam a hic—haec—hoc-ot elragozni dehogyis tudnám, pirúlva vallom be, hogy utóbbival csak dicsekedtem. Egy igaz csupán: ez a pokoli tegnaposság, csapnivaló bortúl. Ez a zavaros tiráda csak úgy eshetett, hogy a hideg borogatás lassanként lecsúszott a fejemről s a gőz így újra fokozatosan nyomni kezdte az

agyveiumci. •

Jó nyaralást kívánok.

Eviradnus.

mely mindig maga iszsza meg a levét annak, hogy nem megy a maga esze után, hanem be hagyja magát ugratni. Ez nemezis, a melynek jelenségeiből még most tanulhat a munkás s láthatja, hogy a verembe, amit másnak ásott, maga esett bele, mert maga nyögi most a drágaság és áremelkedés következményeit és mert az itt-ott kivívott nagyobb munkabér meghozta a maga mérges gyümölcseit, nincs benne öröme egy munkásnak sem, mert többe kerül az élete, mint került azelőtt, amikor még sajtója nyelvén szólva «nyomorult pária» volt, nem lévén még szakszervezett cucilista . . .

Jön a tél !*

Nem akarok rémiteni senkit ezzel, hogy «jön a tél», hiszen még a kánikula igazi melegét se éreztük az idén jóformán. De azért jön a tél, a fűtés ideje nemsokára! A nyári ruhát és a felöltőt nemsokára a vastagabb téli ruha és nehéz télikabát fogja felváltani, már tudniilik ott, ahol van mit felváltani.

És még jó, ha van téliruha s ha van mivel fűteni. De ha egyik sincs meg? A múlt tél eleget regélhetne arról, hogy hány embert hűtött át s hánynak nem volt mivel fűteni, mert a múlt tél vége felé kifogyott a fűtőanyag s az ára rohamosan emelkedett. Egy öl (s milyen öl) ára 34, 3ő korona volt. Egy egész kis vagyon !

De mindez hagyján ! Hiszen sok gondos gazda a múlt ősszel gondoskodott még a téli fűtőanyagról, amikor egy öl fa ára csak 26—28 korona volt. De mi lesz az idei téllel, amikor a fa ára már most is 40—44 korona ? A szén ára is ehhez mérten fog emelkedni. Mivel fűtsön a szegény ember, akinek össze-vissza 6—800 korona az évi jövedelme, amiből egy egész családot kell eltartania ? És mivel vegyen fűtőanyagot az a polgári család, az a hivatalnok, akinek 1—2000 korona az évi jövedelme? Hiszen az élet oiyan drága ! A legszükségesebb élelmi cikk: a kenyér és hús szinte még egyszer olyan drága, mint volt 3—4 évvel ezelőtt. És a jövedelem ehhez mérten csak a termelőnél emelkedett!

Hová fog ez a szédületes emelkedése a drágaságnak vezetni? Ma-holnap a «tejjel-mézzel folyó Kánaánénak nevezett Magyarországon nem tisztességesen, de szegényesen sem lehet megélni.

Miért van ez ? Elfogyott talán hazánk földjének termelőképessege ? Megszaporodtunk-e túlságosan, hogy az Árpád földje már nem ád fiainak elég kenyeret ? Avagy annyira tétlenségnek adta fejét a keleti fajhoz tartozó magyarság, hogy akaratlanul is Petőfi «Pató Pál úr»-jához vagyunk hasonlók ?

Nem, egyik sem történt! A hazai föld termékenyebb, mint volt valaha. Az okszerű gazdálkodás, — hála a fölmívelésügyi minisztériumnak és az OMGE buzgó fáradozásainak, — immár általánossá lesz és parlagon, műveletlenül alig hever már nálunk föld ; hiszen még a mocsarakat is eke alá fogták s a futóhomokot is kényszerítjük szőlő és gyömölcs hozására. Mindez bizonysága hazánk földje hozam-képességének és népünk szorgalmának!

De a baj az, hogy — megfogytunk. Rémitően megfogyatkoztunk ! Nincs elegendő munkás kezünk !

Aki a statisztikába tekint, lehetetlen, hogy ne lássa, hogy a születések számát a kivándorlás tetemesen felülmúlja. És a kivándorlók, mint felnőtt emberek, munkás-kezek, tehát tőkét képviselnek, amely tőke hazánkat szegényiti s Amerikát gazdagítja. S ezenfölül népünk mily nagy százalékát pusztítja a halál ? !

Ebben kell keresnünk a ránk súlyosodó, szinte általános drágaság egyik nagy okát. A másik oka bizonyára az, hogy a munkások és a

* Cikkírónk az általános áremelkedést tárgyalván, oly következtetésekre jut, mely ellentétesnek látszik az első cikkben (Bérmozgalmak) foglaltakkal. Tény az, hogy az általános drágaságot fejtegetők két táborra oszlanak, s mindegyik tábor más és más — sokszor ellenkező — érveket hoz fel annak magyarázására. Az ellentétek azonban csak látszólagosak, az általános kérdésekben az első cikk-, a speciálisakban pedig jelen cikkíró részén van az igazság. Nézetünk szerint a baj főoka ott van, hogy a bérmozgalmak eredményessége esetében a termelők a termelésre fordított nagyobb kiadásaikat a fogyasztókkal téríttetik meg, még pedig nem a tényleges túlkiadás összegében, hanem sokkal magasabb (2-3-szoros) összegben. S így természetes, hogy nemcsak azok, kiknek fizetése vagy jövedelme nem emelkedik, hanem a munkásság is károsodik, bár a bérmozgalmakban győzelmet is aratott. Szerk.

tisztviselők fizetése nem emelkedett arányban a fogyasztási cikkek értékével s így úgy tűnnek fel a termelők és közvetítők, mintha a fogyasztókat ki akarnák fosztani. Pedig ennek magyarázata az, hogy ipari megkötöttségünk s az osztrák sógor tutorsága miatt nem tudunk gazdaságilag úgy berendezkedni, ahogy ezt emberséges megélhetésünk kívánná. El is pusztulunk teljesen, ha még soká kell várnunk az önálló vámterületre!

Ám azért ne higyje senki, hogy az egyedüli gyógyitó-boldogitó szer az önálló vám. E nélkül is sokat lendíthetünk magunkon, megélhetésünket illetőleg. Csak gondolkodni kell felette és aztán cselekedni, mert sok esetben a drágaság okozói tényleg a közvetítők. Vennénk csak mindent az első kézből, vagy igyekeznénk mennél többen termelők lenni, ahelyett, hogy mindenért a piacra szaladunk, mindjárt jobb lenne a helyzet.

Ami azonban a fűtanyag drágaságát illeti, erre nem tudunk elég magyarázatot, mert hiszen van hazánknak még elég erdeje s annyi munkáskeze, hogy legalább ebben ne szenvedjünk hiányt. Talán jó volna, ha a közeledő tél és a fenyegető fűtőanyag drágaságára való tekintettel városunk maga gondoskodnék valami módon, hogy a szegényebb polgárság, munkások és a tisztviselők kivétel nélkül olcsóbban jussanak a szükséges szén- és famennyiséghez. Mert amint a jelek mutatják, a beálló télben nagy szükség lesz szénben, fában. És ennek az Ínségnek beállását összetett kezekkel megvárni nem szabad. Ideje korán hívjuk fel az illetékes körök figyelmét erre, hogy — ha lehetséges — segítsenek a majd didergő szegénységen, mert jön a tél, a maga rideg valójával, havával és jegével. Éujhatjuk akkor körmünket, ha jég-gyönggyé fagyasztja a hidegkicsikarta könnyünket a tél zordsága. Bizony, jön a tél ! —s.

HÍREK.

Személyi hir. Gróf Forgách Antal monarchiánk belgrádi követe f. hó 14-én érkezett gácsi birtokára, hol három heti szabadságát fogja eltölteni.

Kinevezés. A belügyminiszter ifj. Laszkáry Gyula földbirtokost, főgimnáziumunk volt jeles növendékét, a belügyminisztériumhoz segédfogalmazóvá nevezte ki, s főispáni titkári minőségben szolgálattételre Csongrádmegye és Szeged sz. kir. város főispánja mellé rendelte ki.

Eljegyzés. Frank Izidor losonczi lakos eljegyezte Freud Sarolta kisasszonyt, e hó 11-én, Zólyomban.

Az esküdtek szolgálati lajstroma. A

balassagyarmati kir. törvényszéknél a f. évi szeptember hó 2-án megnyíló esküdtbirósági ülésszakra városunkból a következők fognak esküdti szolgálattételre behivatni: Gellén Endre, Kohn Adolf, Sztudinka Ferenc, Sacher Gusztáv, Dombrovszky József, Duhay József, dr. Schneller Ignác és dr. Gyurkovics Mihály.

Ev. ref. egyház Zólyomban. Sörös Béla, a losonczi ev. ref. egyház agilis fiatal lelkésze buzgólkodása folytán a Zólyomban és környékén lakó ev. ref. hívek egyházközséget alapítanak és körlelkészt kapnak. Az uj egyházközség központja Zólyom lesz. Az alakuló gyűlés f. hó 19-én fog megtartatni. Sok szerencsét kívánunk Sörös Béla lelkésznek eme szép vállalkozásához, s örömmel üdvözöljük a derék zólyomiakat, mert tudjuk, hogy a magyar református egyház tradíciói közé tartozik a magyar állameszmének terjesztése és megvédése, s ők nemcsak a vallási, hanem ezen tekintetekben is meg fognak felelni a mozgalom megindítója és a ref. egyház ezen hazafias intencióinak. Zólyomban pedig — a pánszlávok ezen erős végállomásán — égető szükség van eme hitelvi alapon nyugvó hazafias egyesülésre.

A F. M. K. E. ülése. A F. M. K. E. igazgató-választmánya f. hó 14-én délelőtt 11 órakor Nyitra városában, a megyeház nagytermében ülést tartott a következő tárgysorozattal: 1. Az aug. 22. szeptember 8-ika közötti időben Nyitrán és vidékén történő katonai összpontosítások és az ebből folyó lakásszükség következtében, az egyesület évi rendes közgyűlésének esetleges elhalasztása. 2. Az elnökválasztás kérdésének az alapszabályok 21. szakasza d) pontja értelmében való előkészítése. 3. Az ország négy nagy közművelődési egyesülete által felállítani tervezett magyar bankintézet ügyében teendő intézkedés.

A városi könyvtár. Ily cim alatt megjelent közleményünkre vonatkozólag alkalmunk volt Draskóczy Józseffel, a könyvtár őrével beszélni, ki is kijelentette, hogy lapunk múlt számában megjelent hírünk nem felel meg az igaz-