Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-07-11 / 28. szám

Melléklet a Losonczi Újság 29. számához. (1907.) Mint a régi törvény, úgy az új is, 2400 ko­ronában állapítja meg az évi fizetés és 8 koro­nában a napibér határát, ameddig a biztosítási kötelezettség terjed. Német minta ez, hol az évi fizetés magassága 2000 márkában (egyenlő 2400 koronával) van megállapítva. A betegség és balesetre való biztosítás köre egységesen van megállapítva, amennyiben a be­tegség esetére biztosítottak mindannyian baleset­biztosítási kötelezettség alá esnek. Ezen intézke­dés annál is méltányosabb, mert a baleseti ve­szély, habár kisebb mértékben is, de bizony «mindnyájunkat érhet». Egyezően a régi törvénnyel biztosítási köte­lezettség alá vonja az inasokat, gyakornokokat, azonban kiterjeszti az ú. n. otthoni munkásokra is a biztosítás hatályát, amit a régi törvény kife­jezetten nem tett. Az önkéntes biztosítást ezen törvény is meghagyta, de egyrészt azon megszorítással, hogy az ilyen egyén évi keresete 2400 koronánál, illetve napi 8 koronánál nagyobb nem lehet, továbbá az ily egyénnek belföldön kell tartózkodni, más­részt azon megszorítással, hogy ily egyénnek ipari vállalatoknál vagy ipari munkával kell fog­lalkoznia, mig a régi törvény a pénztárak alap­szabályaira bízta és megengedte azoknak, kik magukat betegség esetére biztosítani kívánták. A bejelentési kötelezettségre nézve általában véve azon mód és rendszer van megállapítva, mint a régi törvénynél. Azonban tekintve azt, hogy a biztosításra kötelezettek közé nemcsak állandó munkások, hanem minden alkalmazott tartoznak, és a bejelentések nem csupán a beteg­ség, hanem baleset esetére való biztosításra is tétetnek, a bejelentéseknek két módjuk van: állandó alkalmazottakat a munkaadók, úgy mint eddig, egyéni bejelentési lapokon jelenthetnek; ellenben azon munkaadók, kik bizonyos számú nem állandó munkást foglalkoztatnak, a bejelen­téseket bérfizetési jegyzékeik benyújtásával tehe­tik, és pedig heti jegyzékekkel, ha 20-nál több, havi bérfizetési jegyzékekkel, akik 100-náI több ily munkást foglalkoztatnak. Ehhez hasonlóan a kilépések is egyéni be­jelentő lapokkal, heti vagy havi bérfizetési jegy­zékekkel tehetők meg. Itt szükségesnek tartom még felemlíteni azt, hogy a biztosítottak tagsági igazolványokat kap­nak, melyekért az orsz. pénztár alapszabályaiban meghatározandó dijat tartoznak fizetni. A betegség esetére fizetendő járulékok átla­gos napibérosztályok szerint fognak rendeztetni, mely osztályokat az orsz. pénztár fogja megálla­pítani, és azok legnagyobb összege 8 koronánál nagyobb nem lehet. A járulék maga az átlagos napibér 2%-ánál kisebb és 4'70-ánál több nem lehet. A járulékokat a munkaadó fizeti, kit azon­ban csak felerészben terhelnek, mig másik fele­néztem a pompás margarétákat, mikor halk hangon száll felém egy szó: «Odirtrol». E lapok olvasói bizonyára ismerik e nevet, én is meglepődve fordultam meg és láttam az úr szegény szolgáját, amint önfeledten nézi a kis virágokat. Csakhogy én, aki ismerem az emberi lélek rejtekeit, nem engedtem magam félrevezettetni. Gyönyörködve mentem tovább. Firenze! Firenze! Nem lehet azt úgy egy­könnyen leírni ami ott van. Mégis egy pár mozza­natra felhívom a figyelmet. Ott vannak a Medi­­ciek. Olyan zseniális alakokat ritkán mutat fel a világhistória. Igaz, hogy ez a história azután nemcsak a szép dolgaikat jegyezte fel, hanem azokat is, amelyekkel nem lehet dicsekedni. Dehát ki törődik mindazzal az alávalósággal, amit elkö­vettek, mikor ott van a hatalmas, évezredekre szóló műkincsek egész tárháza, amely mindazt hirdeti, hogy ezeknek az embereknek volt érzékük a nagyszerű dolgok iránt, hogy aztán az aljasság­ban is lehet nagyszerűt felmutatni, az természetes, és hogy ők abban is kitűntek, az is természetes. De ki beszél azokról ? Csak a történelem, de itt a városban ezer és ezer műkincs hirdeti az ő gondolkodásukat, szeretetüket a művészetek iránt. Dehát minek a históriai elmélkedés? Akárhogy fáj is elválni ettől a várostól, menni kell tovább-tovább. Baj nincs sehol, még a szállodában sem. El az «örök» városba, Rómába. Az utazás meg­oldása igen egyszerű, oda adja az ember a csomagját egy hordárnak és megmondja, hogy hova akar menni, soha vonatot el nem téveszt így az ember, és emellett a csomagját is más viszi és mégis igen olcsón jut a kalauzhoz. Rómába! Rómába ! (Folyt, köv.) részben az alkalmazottat, kinek fizetéséből vagy béréből az utóbbi összeg levonható. Ez lényeges újítás a régi törvényhez képest, mely a munka­adót a járulék csupán */s részével, az alkalma­zottat 2/s résszel terhelte. A baleset esetére való biztosításra kötelezett alkalmazottak után fizetendő balesetbiztosítási költségeket, melyek a régi tör­vény egyáltalán nem ismert, kizárólag a munka­adó köteles fizetni, azokat avagy csak egy részü­ket is levonni, vagy a munkásokra módon áthá­rítani nem szabad. Megegyezően a régi törvénnyel, a betegség és ezzel járó munképtelenség idejére járulékot fizetni senki nem köteles. A betegség esetén nyújtandó segélyek tekin­tetében az új törvény azon keretekben mozog, mint a régi törvény. Azonban lényeges újítás e törvényben a baleseti segélyek és járudékok ügye, mely utóbbiak az új törvény speciális alko­tása, mert a kártalanítás fogalmát a régi törvény nem ismerte. Ezen új intézkedések oly fontosak és oly nagy horderejűek, hogy egy rövid cikkbe nem foglalhatók össze, és lesz alkalmam, e lap hasábjain később erről bővebben Írhatni. Most egész rövi­den csak annyit említek, hogy a balesetnél kellék, hogy az a biztosított személy üzemében történt legyen. A balesetet ért egyén betegségének első 11 hetében rendes betegsegélyezésben részesül, innentúl kártalanítás jár neki, és pedig ingyen orvosi kezelés, gyógyszerek, gyógyászati segéd­eszközök 20 héten át, munkaképtelensége vagy annak csökkenésének tartamára pedig járadék. A járadék nagysága teljes munkaképtelenség esetén évi munkakeresményének 60°/0-a, mely a munka­­képesség részleges csökkenése esetén aránylago­­san apad, de amelyre csak akkor lehet igényt támasztani, ha a munkaképesség csökkenése a 10%-ot meghaladja. Balesetből eredő halál esetén temetkezési segély jár, az özvegyen maradt nőnek az elhalt férj munkakeresményének 20u/„-a, a gyermekek­nek 16. életévük betöltéséig annak 15%_a> ha pedig teljesen árván maradnak, vagy azzá lesznek, a keresménynek 30“/0-a-A balesetek bejelentése a munkaadót vagy megbízottját terheli, ki orvos azonnali meghívá­sáról is gondoskodni tartozik. Ha azonban a bal­eset az üzem helyén kívül történik, köteles azt azon orvos bejelenteni, ki az első segélyt nyúj­totta. Ezekben vázoltam a f. hó 1-ével életbelépett új munkásbiztositási törvény leglényegesebb pont­jait, melyek közül leginkább azokat óhajtottam kidomborítani, melyek a munkaadókat és a biz­tosításra kötelezett alkalmazottakat direkte érintik. Az anyeg oly bőséges és oly hálás, hogy tanul­mányokat, könyveket lehetne róla Írni. De én azt hiszem, hogy a legbölcsebb tanulmány, a leg­jobban megirt könyv sem fogja az érdekelteket annyira közel hozni a törvény szelleméhez, mint az élettapasztalat. Adja Isten, hogy hazánk java ezáltal is előmozdittassék. Böngézés iskoláink értesítőiben. Az aratást minden évben elsőként az iskolák látogatói kezdik meg; tíz hónapon át fáradnak a mi gyermekeink, hogy aztán junius havában egy­­egy bizonyítvány alakjában lássák fáradságuk gyümölcsét. Ámbár az is igaz, hogy nem sokra viszi az a gyermek, amely csupán csak a jegy kedvéért tanul, mert nem a kalkulusért, de a tu­domány kedvéért kell tanulni. Ha iskoláink értesítőit forgatjuk, láthatjuk, hogy bizony sok tanuló örvendhet a nagy vaká­ciónak ; de sok olyan is akad, akik nem voltak eléggé szorgalmasak és emiatt elbuktak. De lássuk egyenként az értesítőket! A római katholikus elemi fiú- és leányiskola volt ez évben az összes elemi iskolák közt a leglátogatottabb, ugyanis beiratkozott az év elején 132 fiú és 242 leány, összesen 374. E számból kimaradt évközben 23, meghalt 1. Idegen vallásu gyermek egy sem jött ide. Az elégtelenek száma 31, ami nem sok, bár az előszóban panaszkodik az igazgatóság, hogy «egyes tanulók oly sokat mulasztottak, hogy velük kielégítő eredményt a legnagyobb körültekintéssel sem tudtak elérni», noha a mulasztott félnapok számát az értesítő nem tünteti fel. Mindenből kitűnő osztályzatot kapott: Duboviczky Pál III. o. t., Miklós István IV. o. t., Kovács Borbála, Nemes Sára, Sólymosi Mária, Tóth Sára 1. o. t., Chlumeczky Margit, Lakatos Borbála, Nagy Izabella II. o. t., Czene Margit, Molnár Margit, Tischler Ilona III. o. t., Dominich Emilia IV. o. t., Opavszky Gizella V. o. t. A tanítói kar 3 férfi- és 2 nő-tanitóból állt. Az év folyamán Horváth János kántor-tanitó 40 évi szakadatlan szolgálat után nyugalomba vonult, miniszteri elismerés mellett. Az iskola épülete szűk. Ennek kibővítése tervbe van véve s ugyan­csak egy új tanítói állás szervezése is, aminek lehetőségét — lapunkban is kimutatott — szép és nemes lelkű adományok nagyban előmozdítják. Az állami elemi fiúiskolába 323 tanuló irat­kozott be, kimaradt 21, meghalt 2. Mindenből kitűnő volt: Suta András II. o. t.,r Bartholomae­­idesz Béla, Besse László, Kőbán Árpád III. o. t., Boros András, Hirják József, Jeszenszky Zoltán, Kucsera Béla, Szokoly János IV. o. t. A bukottak száma 32. Az igazgatóság az értesítő előszavá­ban panaszkodik, hogy sokan — különösen a nép alsóbb rétegeiben észlelhető — csak a kény­szernek engedve küldik gyermekeiket az iskolába. Ami elszomoritó dolog akkor, amikor manapság irás-olvasás nélküi egyáltalán már meg nem élhet senki. Igen örvendetes az igazgatóság azon intéz­kedése, hogy «a zordon tél folyamán, nov. 1-től április 15-ig a templombajárás szünetelt.» Ezt minden elemi iskolában kellene elrendelni. Leg­alább kevesebb lenne a megbetegedés, meghűlés. A tanitó-testület 3 férfi és 2 nő tanerőből áll. Itt rendes iskolaszolga is van! Az iskolának 1901 /2-ben alapított «segély-alap»-ja 956 K 29 f.-re nőtt. A segélyek összege 638 K 53 fillért tesz. 282 tanuló tandíjmentes volt, ami 87 százalék, íme egy csattanós bizonyíték amellett, hogy a leghelyesebb volna az összes elemi iskolákat kivétel nélkül államosítani, mert a felekezetek iskolái nagyon súlyos adóval terhelik meg az egyház híveit, a gyermekek szüleit. Az izraelita fiú- és leányiskola értesítője csupán a tanítói kar és tanulók névsorát közli minden előszó nélkül. Beiratkozott 118 fiú, 98 leány, összesen 216; kimaradt 8, ami nagyon kis percent. Az osztályok itt nem túlnépesek, amennyi­ben a létszám 43—62 közt váltakozik. Az állami elemiben a legnépesebb osztályban 80, a róm. kath. elemibe pedig 74 tanuló volt, ami már nem is helyes, főleg egészségi szempontból. A tanítói kar 4 férfi és 1 nőből áll. Az osztályozás kimu­tatása itt, meg az áll. elemiben helyesebb, mert csak három jegyet közöl, mig a r. kath. iskola értesítője 15 jegyet is mutat ki, ami elemi iskolá­ban — szerintünk — felesleges. A két protestáns felekezet iskolái nem adtak értesítőt, noha itt is, valamint a fennt említett iskolákban a tanítás eredménye teljesen kielégítő, sőt a tanítás maga mintaszerű, aminőnek városi iskolában kell is lennie. Ha most összefoglalva nézzük, hogy a róm. kát. elemi iskolába ... 132 fiú, 242 leány, az áll. elemi » ... 323 » — » az izraelita elemi » ... 118 » 98 az ág. h. evang. » ... — »116 az ev. ref. elemi iskolába circa .... 15 » vagyis összesen circa: 573 fiú és 471 leány, azaz 1044 gyermek jár az elemi iskolákba, ‘ szinte kérdve-kérdjük, hogy miért nincs ennyi gyermek­nek játszótere ? Az a 19 tanító, akik ezt a nagy gyermek­sereget oktatják, bizony-bizony megérdemelné Losoncz városától, hogy egy kényelmes és meg­felelő játszótér felajánlása által nekik a nevelést és a tanítást megkönnyebbitsék. A sok aggódó szüle meg nagyobb határozottsággal követelhetné gyermekeik egészségére való tekintettel az Erzsébet­­ligetnek játszótérre való átalakítását. De nemcsak ennyi gyermeke van Losoncz­­nak! Mennyi azoknak a száma, akik iskolába még nem járnak és középiskoláinkba is legalább 700 tanuló jár, úgy, hogy olyan játszótérre van szükség, amelyen legalább is 3 ezer gyermek kényelmesen eljátszhasson. Ezért nem elég az Erzsébet-liget egy része, de át kell adni a maga egészében a gyermekeknek játszótérül. Az iskolák dicséretére még fel kell említe­nünk azt is, hogy a hazafias ünnepeket mindenütt megtartották, sőt a «madarak és fák napját» is. Itt vetem fel azt az eszmét, vájjon nem lehetne-e évenkint egyszer az összes elemi iskolák növen­dékeit összehozni egy-egy tavaszi mulatságon, legalább így is dokumentáltatnék nemcsak az iskolák és vallás egyenlősége, de az is, hogy a különböző vallású és iskolába járó gyermekek mind egy hazának a gyermekei, mind magyarok. Micsoda közszellemet teremtene az ártatlan gyer­mekek ilyen együttes szórakozása városunk szét­húzó és megrontott lakossága közt! Persze erre is az Erzsébet-liget alkalmas. Meg kellene egyszer próbálni! Iskola-barát.

Next

/
Thumbnails
Contents