Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-06-20 / 25. szám
elköltözött s így a párt nagy bizottsága kiegészítésre szorul. De másrészt sokan nem is tudják, vájjon tagjai-e a végrehajtó bizottságnak, vagy se. Ezért jó lesz ezt emlékezetükbe hozni, vagy a végrehajtó bizottságba olyanokat beválasztani, akik mint érdemes és hasznavehető erők még nincsenek benn a nagybizottságban. Ha így kiépítjük és időről-időre renováljuk a 48-as függetlenségi párt védőbástyáit kerületenként, lehetetlen, hogy esetleges váratlan zavar alkalmával rajtunk üthessen és legyűrhessen az alattomos és ólálkodó ellenség; lehetetlen, hogy egy újabb darabont invázió kárt tehessen a magyarságban ; lehetetlen, hogy ez az ország ne juthasson erőhöz, oly erőhöz, amellyel a maga függetlenségét ki ne vívhassa. Másrészt azonban az eszélyesség is amellett szól, hogy a most többségben levő 48-as függetlenségi párt számban és erőben megnövekedjék, hogy az országos politika a reál-unióról a perszonál-unióra térhessen és ezzel együtt e szegény haza teljes függetlenségét kivívhassa. A losonczi választókerületben három év óta három képviselőválasztás volt. Mind a három alkalommal a mi pártunk nyert fényes diadalt. Ez a diadalsorozat kötelez arra, hogy ezt a kerületet örök-időkre a függetlenségi 48-as pártnak biztosítsuk. Ugyan az országos központi pártban is vannak széthúzások, elégedetlenségek. Egy-egy választókerület egyelvű párthívei között is lehetnek torzsalkodások, de amikor arról van szó, hogy cselekedni kell, akkor kell, hogy minden ember ott álljon mint egy Zrínyi Miklós, kiáltván : «Ne bántsd a magyart!» És igy cselekedvén is. De a 48-as függetlenségi párt kerületenként való fel-felújuló szervezkedésére azért is szükség van, mert a 67-nek hívei, a régi szabadelvűek még mindig léteznek, még mindig várják a felderengő uj hajnalt, amely újból rásüssön elhidegült tűzhelyük összedrótozottan is ezer darabra tört húsos fazekára. Hazánkat immár általánosan elismert igazság — csakis Kossuth apánk elveinek diadalra juttatásával lehet felvirágoztatni. Csak független nép lehet gazdag ! Csak független nemzet lehet erős! Csak független nemzet lehet hatalmas! Ezt a gazdagságot, erőt és hatalmat megszerezhetjük tömörüléssel, egyesült erővel, nem pedig a fel-felfrissített pecsétes levelekkel. Azért zengette már a kuruc is a németről, hogy ne higyjünk neki, «mert ha ád is nagy Levelet, mint a kerek köpönyeged, s pecsétet iit olyat rája, mint a holdnak karimája ; nincsen abban semmi virtus: verje meg a Jézus Krisztus /» Ezért használjuk fel okosan a kínálkozó időt, ne fecséreljük azt el és szervezkedjünk, álljunk hadi készenlétben. Mert aki békét akar, háborúra készül! Mi legyen hát a jelszó ? Szervezkedjünk! Tömörüljünk! A szellemi porletarizmus okai.* A véderőről szóló 1889. évi VI. te. 25. §-a értelmében „egyrészt nemzetgazdasági érdekekből, másrészt, hogy a hadseregnek szükséglete tisztekben, orvosokban stb. biztosittassék, béke idején belföldi honosoknak — akik bizonyos előfeltételeknek megfelelnek, — az egyévi önkéntesség kedvezménye biztosittatik.“ A szükséges előfeltételek leglényegesebbike valamely középiskola: főgimnázium, vagy főreáliskola sikeres bevégzéséről tanúskodó érettségi bizonyítvány. Eredetileg az önkéntesi intézmény létesítésekor (1868) és az azt követő években csak főgimnáziumi vagy főreáliskolai érettségi bizonyítvány jogosított e kedvezmény elnyerésére ; később a hadvezetőség koncessziókat tett, amennyiben a kereskedelmi akadémiák, illetve középfokú kereskedelmi iskolák, ipariskolák stb. sikeres bevégzését tanúsító bizonyítványokat egyenjogusította a gimnáziumi vagy főreáliskolai érettségi bizonyítványokkal.: Miután a tapasztalat azt igazolta, hogy az érettségi bizonyítvány nem okvetlenül jelenti, hogy annak tulajdonosa bír-e az egyévi önkéntességhez és a tartalékos tiszti ranghoz megkivántató intelligenciával és viszont az érettségi bizonyítvány hiánya méltatlanul sújtaná az egyébként intelligens ifjút, a hadvezetőség egy nagy lépéssel tovább * Múlt számunkban ily cím alatt jelent meg egy cikk. amely élénk visszhangot keltett városunkban. A jelen közlemény, a proletarizmus okait más oldalról világítja meg s igen kívánatos volna, ha az abban foglalt érvek megszívleltetnének s úgy az egyesülések, társasagok, valamint a törvényhatóságok ily értelemben imának fel az országgyűléshez. Jelen közlemény a magyar kereskedelmi egyesülés felterjesztése a képviselőházhoz. Szerk. német melódiának : „Csavargónak születtem, csavargó vagyok én“. Tulajdonképen mindent ennek a csavargási vágynak köszönhetünk. A mindennapi dolgot megszokjuk és vágyunk valami új után. Szűk környezetünkben már semmi újat nem találva, megyünk tovább, hogy az újabb dolgok látásával mintegy felüdítsük magunkat. Csakhogy az uj környezet veszedelmes, nem jó barátot, de ellenséget rejteget, aki haragszik a háborgatásért és védi a maga igazát. De az uj jövevény tovább akar hatolni, persze, hogy összevesznek, mikor ez kicsibe megy csak, akkor verekedés, mikor nagyban, akkor háború. Később nagyot változott a csavargás módja. Nem háborúskodtak az emberek, hanem ájtatos zsolozsmákat énekelve jártak egyik helyről a másikra, úgy is hívták, hogy bucsújárás. Nagyszerű egy intézmény volt. Az ember folytonosan Istenre gondolva járt be nagy messze földet és mikor hazaérkezett, igen meg volt magával elégedve. Később úgy is hívták ezeket, hogy keresztes-hadjáratok, de hát abba végre is beleuntak, t. i. elfáradtak a sok csavargásba, hát csak megmaradtak a kisebb méretű sétálgatásoknál. De miért, miért nem, az az istentelen Franciaország, de még a kenetteljes Belgium mégis betiltotta a keresztes-hadjáratot erkölcsi szempontból, de ez csak kibúvó akart lenni alighanem, mert ki gondolna rosszat azokról a kegyes lelkekről. A vége azonban az, hogy se a franciák, se a belgák nem elégíthetik ki csavargási vágyukat a bucsújárás által, de meg azok az istentelen eretnekek — Uram bocsásd meg bűnüket — amúgy se járnának búcsúra, ha még úgy szabad volna is nekik. Jól van ám, csakhogy csavarogni kell. Okvetlen kell. De mivel kellemetlen nekik a csavargás szó, azt mondják helyette : utazni kell- Ez azonban ma már nem akadály. Pénz. Az a legkevesebb. A jónevelésű úriember elővesz egy sajátságos kutyanyelvet, amire reáirja a becses nevét és akkor keres vele egy jókedélyű öreg urat, akinek elmondván jaját-baját, kéri- a medicinát. Csak a fellépés a fő, és a nyugodt fölényes mosoly. Mert ha az ember kínosan mosolyog — mint az a bizonyos fák ... — akkor vége mindennek. Teljes önbizalommal és öntudatossággal kell mosolyogni, akkor biztos a siker, biztos a tele tárca. Mert ama bizonyos cirádás kutyanyelv ellenében szép cirádás bankókat zsebel be az ember. Akinek már 200 korona dagasztja önérzetét, az már olyan nyugodt biztossággal tudja megpumpolni legközelebbi hozzátartozóit, legkedvesebb barátait, oly fenséges leereszkedéssel csítítja hitelezőit, hogy biztosítva van anyagilag a csavargása. Hogy mi lesz a jövendőben ? Csak semmi kétségbeesés. Legfeljebb ellicitálják az ember feje felől a házat, de se baj, mert 'a hitelezők büszke önérzettel hiteleznek tovább, hogyne, mikor ők egy immár igazi, hamisítatlan, hogy ne mondjam szakképzett csavargónak hitelezhetnek. Ebből pedig pompásan meg lehet élni hosszú ideig. Hogy mikor megyünk már ? Mielőtt mennénk, indulnunk kell, ahhoz pedig hosszú előkészület kell. Én pedig nem vagyok önző lélek. Hátha már is akar egy kis csavargást rendezni, hadd lássa, hogy az nem olyan ördögi mesterség. (Folyt, köv.) ment, megengedvén, hogy nemcsak az érettségi bizonyítvánnyal rendelkező, hanem bárki is lehet egyévi önkéntes, aki egy katonai bizottság előtt sikeresen teszi le az u. n. értelmi vizsgát. — Intelligenz Prüfung. A hadvezetőségnek ezen kérdésben tanúsított koncilians magatartása azonban azt eredményezte, hogy az önkéntesi kar szellemi nívója nagyot hanyatlott, s így teljesen jogosult a hadügyi köröknek az a felfogása, hogy az önkéntesi intézmény fejlődése katonai szempontból nem kielégítő, miért is az előfeltételek szigorítását kivánják. Hogy e kérdésben még tisztábban lássunk, szükségesnek véljük az e tekintetben a bennünket első sor-ban érdeklő s velünk politikai szövetségben élő országokban, Németországban és Olaszországban fennálló viszonyokra utalni. Németországban az egyévi szolgálat kedvezményére már 9 évi, Olaszországban pedig már 8 évi sikeres nyilvános iskolalátogatás jogosít, holott a mi mai iskolaszervezetünk mellett ifjaink ugyanezen kedvezményt érettségi bizonyítványuk alapján csak 12 évi, (4 elemi, 8 gimnáziumi- vagy reál-osztály) legjobb esetben 11 évi (4 elemi, 4 gimnáziumi-, reál- vagy polgári iskolai és 3 kereskedelmi- vagy ipar-iskolai osztály) sikeres iskolalátogatás után, tehát 3 illetve 2 évvel későbben nyerik el. Ezen nagy különbség az értelmi cenzus megállapítása tekintetében annyival inkább is szembeötlő, mert köztudomású, hogy Németország hadseregszervezete mintaszerű s panaszok a tartalékos tiszti-kar kiegészítése szempontjából s oly értelemben mint nálunk, nem merültek fel. A kérdés magyarázata az, hogy míg nálunk minden önkéntes tiszti vizsgára bocsáttatik, addig Németországban a tiszti vizsga csak azoknak van megengedve, kik előképzettségüknél, intelligenciájuknál s társadalmi pozíciójuknál fogva a tiszti kardbojt viselésére méltóknak látszanak, míg az önkéntesek zöméből csak altiszt lehet. Míg nálunk az önkéntesi intézmény katonai szempontból csak egy célt, a tartalékos tiszti állomány kiegészítését szolgálja, addig az Németországban kettős célt, a tartalékos tiszti és a tartalékos altiszti állomány kiegészítését szolgálja. Ily körülmények között érthető, hogy tartalékos tiszti állományunk hamarosan megtelt, anynyira, hogy a tiszti vizsgát letett önkéntesek immár tartalékos hadapródok, tartalékos tisztekké való kinevezésüket csak hosszú évek múltán, vagy egyáltalán nem kapják meg. Tartalékos tiszti állományunk túlzsúfolt, ellenben nincsenek altisztjeink, nincs képzett tartalékos altiszti állományunk, amely példáúl a német hadseregnek büszkesége, s mi ennél fontosabb, erőssége, mert e nélkül a hadsereg szervezete csonka, hiányos, mivel a legénység kiképzésének, nevelésének alapja és sarkköve a képzett, intelligens s megbízható altiszti-kar. Önkéntesi intézményünk katonai érdekekből kifolyólag tehát úgy volna reformálandó, hogy az egyévi önkéntesi jog kedvezményére — tiszti rangra való jogosultság nélkül — már 8, esetleg 9 évi sikeres nyilvános iskolalátogatás képesítsen, — viszont a tiszti vizsga letehetésének előfeltételét az érettségi bizonyítvány képezze. Ha ezen kérdés reformja talán katonai szempontból nem tűnik oly sürgősnek, annál égetőbb azonban, ha azt a közgazdasági és társadalmi érdekek szempontjából vizsgáljuk. Az ezen szempontokból megállapítható tényeknek az egész kérdés elbírálásánál annyival nagyobb súlyuk van, mert maga az idézett törvény szerint is az egyévi önkéntességi intézmény nem kizárólag katonai, hanem elsősorban nemzetgazdasági érdekekből alkottatott meg. A helyzet a mai rendszer mellett nevezetesen az, hogy az egyévi önkéntesi intézmény döntő befolyással van ifjaink nagy részének pályaválasztására, mert a helyett, hogy gyermekeik legjobb idejében, 14—15 éves korukban határozhatnák el a szülők, mely pályára adják gyermekeiket, valamely gyakorlati, ipari vagy kereskedelmi stb. pályára, ezen elhatározásukban feszélyezve vannak, mert számolniok kell azon eshetőséggel, hogy érettségi bizonyítvány hiányában gyermekeik 3 évig katonáskodnak s teljes 3 esztendőt veszítenek életük azon időszakából, mely egész jövőjük megalapításánál a legfontosabb. Következésképpen a gyermeke jövőjéért aggódó szülő a legnagyobb áldozatok s esetleg nélkülözések árán is addig iskoláztatja gyermekét, inig az egyévi szolgálatra jogosító bizonyítványt meg nem szerzi, holott gyermekét egyébként már korábban gyakorlati pályára adta volna. A középiskola elvégzése nálunk éppen ezért nem jelenti az azzal járó műveltség okvetlen
