Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1907-06-13 / 24. szám
LOSONCZI ÚJSÁG Előfizetési ára: jj POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: Negyedévre 2 kor. | | Egy petitsor tere 10 fill. 1 ■! 8 ; í a LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ’ y-»' I Egyes szán, ára 20fil HIVATALOS KÖZLÖNYE. jj jutányosabb. Jj II. évfolyam. 25. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. junius 20. Gondolatok a jubileumról. Irta: Bodor Aladár. II. Vájjon általsuhant-e a hatalma (.telelőjén álló Ferenc József császár lelkén az Ítélkező történelemnek sejtelme, az eljövendő nagy csapások előretörő bírálata ? Vájjon gondolta volna-e a leghatalmasabb, legboldogabb életet kezdő, legnagyobb tettekre kelendő osztrák monarcha, hogy majdan élete alkonyán fáradt léptekkel tér meg szomorú ünneplésre a tiszaparti kicsiny nép körébe, melynek ősi koronája öregségére fejének egyetlen biztos igaz ékessége leszen ... Kitört a halaszthatatlan harc a német hegemóniáért. A fiatal osztrák császár bátor tetterővel ment belé. De fájdalmas nagy tanulsággal sújtotta le a félreismert, kérlelhetetlen történelmi igazság, hogy hódító ereje csak a szabadságban élő egységes nemzet természetes életigényeinek van, de a kielégítetlen nemzetekből természetellenesen összeszerkesztett Ausztria-féle birodalomra minden erőkifejtés, még a győzelmes háború is, csakis veszteséget hozhat. Fájdalmas lehetett a csapás. De Ferenc Józsefnek csodálatosan szilárd lelke soha sem adta meg magát a csapások kényszerének, a történelem követelményeinek. Európa képe uj alakulást nyert, a német hegemónia mindörökre átment Poroszországra, a fejlődő erejű, nagyobb tehetségű Hohenzollernek kezébe. A feszült belviszonyú Ausztria és Magyarország is megenyhítőbb uj erőelrendezkedést kívánt. A magyar nemzet mindent megbocsátott szerencsétlen uralkodójának, létrejött a 67-es kiegyezés, s a birodalom súlypontja ettől kezdve vándorolni kezd Bécsből Budapest felé. így ment fájdalmasan mindörökre füstbe a régi nagyszerű Habsburg álom. És hogy tragikus hősének még többet kelletnék szenvednie : az Ítélkező történelemnek csapásai mellé jöttek a vak végzetnek kegyetlen sujtolásai is. A fiatal trónörököst, a szabadlelkű, ragyogó fiatalságú leventét, királyapjának egyetlen fiát, a világ egyik leghatalmasabb családjának első büszkeségét olyan nyomorúságos pusztulás érte, amilyen még egy útszéli koldusra is megalázó. S az ártatlanszívű, boldogtalan anya és hitves, a mi áldott Erzsébet királynénk áldozatul esik a legaljasabb embertelen őrületnek. A király szemmel láthatólag szilárd lélekkel állja a végzet roppant csapásait, melyek szánalmat és rokonszenvet keltenek iránta. De a csodálatosan megőrzött önuralom fényes páncélja alatt mekkora keserves fájdalmaknak kellett dúlniok a szerencsétlen uralkodó s a boldogtalan ember lelkében. Mekkora sivár éjszakája a reménytelenségnek és kietlen örömtelenségnek, amely ennek a boldogtalan öreg királynak lelkét elborítja. Még a görög tragédiákban is ritka az akkora és ily vigasztalan bukás, mint amekkorát ő bukott. Országait, melyeket pedig isten kegyelméből birtokoltaknak vallott, emelkedő, sőt túlszárnyaló hatalmú ellenségei megcsonkították, népeinek ifjukorabeli öntudatlan engedelmessége helyett most a fajok élethalál harcát kell látnia, a németség, mely uralkodása elején oly diadalmasan látszott előnyomulni, melyhez őt faji származása, neve, nyelve, nevelése, egyénisége s családi hagyománya minden tekintetben oly testestől-lelkestől hozzáforrasztják, — a német erő birodalmában íme már évrőlévre hanyatlik, sőt Magyarországon rohamosan olvad bele a magyarságba. S a magyarság, éppen az a nemzet, melyet uralkodása elején mint egyedüli veszedelmes ellenséget fegyverrel sikerült leigáznia, éppen ez a magyarság az egyetlen elem birodalmában, mely azóta csonkítatlan épségben visszaszerezte területét, mely elterjesztette határain a maga nyelvét, mely államilag megszilárdult, mely világraszóló szellemi művelődést fejlesztett ki s most éppen arra tör, hogy anyagilag is függetlenítse és megerősítse magát... Ily szilárd szervezetű léleknek, mint amilyen a Ferenc József királyé, mennyire fájhat látnia, hogy családjának századok óta s neki magának első eszinélése óta táplált T Á R C A. Sipeki Balás Lajos Losonczon. Feledhetetlenül kedves és emlékezetes ünnepe volt városunknak f. hó 16-án, vasárnap. Ekkor osztotta ki Sipeki Balás Lajos rozsnyoí megyés püspök 1107 hívének a bérmálás szentségét. A város már előző napon, szombaton, lobogódíszt öltött, ugyanis aznap délután 5 óra tájban volt megérkezendő a püspök úr ő méltósága Fülekpilisből. A jelzett időben csakugyan meg is érkezett a főpap, akit a város nevében a régi tugári piac elején felállított diadalkapu előtt Wagner Sándor polgármester fogadott. A polgármester lelkes szavaira meghatottan mondott köszönetét a főpásztor, aki Losonczot ez alkalommal már másodszor látogatta meg A püspök első útja a plébániára vezetett, ahol dr. Valihora János apátplebános fogadta őt hitközsége nevében, majd Jamrich Boriska, polg. isk. növendék nyújtott át neki, szép szavak kíséretében egy virágcsokrot. A plébániáról a papság kíséretében a templomba vonúlt a főpap, ahol a tanítóképzői növendékek énekelték el az „Ecce sacerdos magnus“ kezdetű himnuszt. A templomból a plébániára visszatérve a róm. kath. elemi iskolába sietett ő méltósága, hol a gyermekek az iskolaudvaron várták, s mindannyiok nevében Dominich Liliké kedveskedett neki egy szép rózsacsokorral. O méltósága ezután minden egyes osztályt külön látogatott meg, s mindenhol alapos vizsgálatot tartott úgy a hittanból, mint a többi tárgyakból s minden osztályban megelégedésén L adott kifejezést. Estére járt az idő amidőn ezon iskolalátogatásnak vége lett. Még egy látogatás tett a püspök úr városunk polgármesterénél, ezzel az első nap programmja ki volt merítve 'Y Vasárnap reggel nyolc órakor kezdődött az egyházi szertartás. A püspök ekkor misét olvasott, s evangélium után tartalmas beszédet intézett híveihez, amelyben elmondta jövetelének célját s fejtegette a bérmálás szentségének áldásait. Mise után kezdetét vette a bérmálás szertartása. 1107 bérmálandó állott a templom előtti téren és fasorban a bérmaszülőkkel együtt, hogy áhítattal várja a szentség kiszolgáltatását. Egynegyed egyet ütött a torony órája, mikor a szertartás az utolsó bérmálandóval is el lön végezve. Egy órakor a plébánián 52 terítékű ebéd volt, amelyre a város, az egyházak, a katonaság képviselői és hivatalok főnökei voltak hivatalosak. Az első pohárköszöntőt dr. Valihora plébános mondotta a püspökre. Majd ő méltósága szólt, s gyönyörűen fejtegette a társadalmi összetartás szükségességét, arra emelte poharát. Köszöntőt mondtak még : Török Zoltán ny. főispán, Beniczky Árpád országgyűlési képviselő, Wagner Sándor kir. tan. polgármester, Borbás Géza vilkei alesp. plébános, Steinvender alezredes, Sörös Béla ev. ref. lelkész, Márgócsy József ág. ev. lelkész, dr. dr. Vajda Béla rabbi, továbbá Básthy Béla főszolgabíró. Legtöbben persze a püspököt ünnepelték,, de kijutott abból a rész Török Zoltánnak, mint a losonczi egyháztanács és iskolaszék érdemes elnökének, dr. Valihora apátplebánosnak és Wagner Sándor kir. tan. polgármesternek is. A püspök különösen az utóbbiakról emlékezett meg hálásan, szép szavakban. Ebéd alatt a plébániai udvaron a 25-ik gyalogezred zenekara játszott. Négy óra után volt az idő, amidőn az ebéd véget ért. Azután a püspök még Básthy Béla főszolgabírót látogatta meg s a hatórai gyorsvonattal Fülekre utazott, hogy onnan Fülekpüspökibe menjen apostoli munkáját folytatni. A rozsnyói egyházmegyének fenkölt szellemű, hazafias érzésű főpásztora már másodízben látogatta meg rövid kormányzata alatt is városunkat. Mindkét alkalommal a legnagyobb rokonszenvet és szeretetet tanúsította irányunkban s viszont városunk is a legőszintébb örömmel fogadta az itteni legnépesebb egyház főpásztorát. Adja Isten, hogy sokszor üdvözölhessük Őt e város falai között! Tízéves találkozó. Víg muzsikaszó, pohárcsengés hallatszott ki f. hó 12-én este Klamarik bátyánk 1 elkülönített, fedett kerthelyiségéből. Az 1897. évben helyben érettségizett ifjak gyűltek egybe, hogy 10 év elmúltával hálájukat rójják le volt tanáraik iránt és meleg szeretettel üdvözöljék rég nem látott kartársaikat. Boldog meghatottság sugárzott az arcokon. A találkozóról részletesen a következőkben számolunk be: Az együtt érettségit tett ifjak közül dr. Ágner Lajos jászberényi főgimnáziumi tanár nejével, Bandzsala János garamladoméri körjegyző, Cotel Ernő nándorhegyi mérnök nejével, dr. Csillag Aladár budapesti ügyvéd nejével, dr. Hoffmann Dezső budapesti ügyvéd, dr. Kirchner Sándor gyógyszerész, Löllbach Kálmán budapesti műépítész, mérnök, dr. Sarlay Soma besztercebányai főispáni titkár és Szlávy Lajos, a rimamurány—salgótarjáni vasmű részvénytársaság budapesti központi tisztviselője jelentek meg, s a déli órákban testületileg tisztelegtek a főgimnáziumban, elérzékenyedve keresvén fel tanáraikat: Beniczky Kálmán igazgatót, dr. Layer Antal, Malesevics Emil, Besse Dávid, György Lajos, Reimlinger Gyula, Laczek Gyula és Kaszner Pál Ede tanárokat. A tanári kart Cotel Ernő üdvözölte meghatottan, mire Beniczky Kálmán igazgató gyönyörű beszédben válaszolt, majd dr. Layer Antal tanár intézett az ifjakhoz szép, lelkesítő, buzdító beszédet, mely után kellemes emlékekkel eltelve, a tan-
