Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-06-08 / Rendkívüli szám

LOSONCZI ÚJSÁG

ij Előfizetési ára : POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetések: jl

Negyedévre 2 kor. !' Egy petitsor tere 10 fill.

I SSJni: í : ? A LOSONCZI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT 1 í

Egyes számlára 20 fii. HIVATALOS KÖZLÖNYE. JJ jutányosabb. 1 jj

II. évfolyam. 24. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Losoncz, 1907. junius 13.

Gondolatok a jubileumról.

Irta: Bodor Aladár.

I.

Mikor az ember egy-egy eseménycsoport végkifejléséhez ért, vissza szokott tekinteni a lefolyt drámára, hogy levonja annak tanulságait. A nemzet, ha egy-egy korszak küzdelmét befejezettnek érzi : történelmet ir róla magának.

Habsburgi Ferenc József 40 éve királykodik rajtunk s bár éppen nem érezzük magunkat küzdelmes korszakunk befejeződésénél, mégis kiilsőséges emberi szokásból, a jubiláló nemzet és király visszatekint a lefolyt 40 év történetére s elmélkedik rajta.

A monarchikus államformájú magyar nemzetnek történetében mindig jelentős tényező volt a király személye. Egy-egy nagyszellemű és nagyjellemű Árpád-, Anzsű-, Hunyadi-házbeli király által bámulatos erőhöz és tekintélyhez jutott az ország, egyegy tehetetlen II. Endre, Ulászló által a züllés felé haladt.

Habsburg királyaink között volt nagytehetségű és volt korlátolt, volt tiszta jellemű és sötétségbe öltözött, de mind alatt lényegileg egyforma volt a magyar nemzet sorsa, mert a Habsburgok lényegileg mégis csak mind egyformák, I. Ferdinándtól I. Ferenc Józsefig mindnek ugyanazok voltak a magán-, családi- és politikai ideáljaik, egyformák az eszközeik s meglehetősen egyforma a 'sorsuk is, nekik is.

I. Ferenc József talán mindnyája közt a legteljesebben Habsburg, az ő uralkodásán végigtekintve, mintha az egész Habsburg korszak képét látnok kivonatban. Látjuk benne a századonként megújuló szabadságharcunkat, véres elnyomást, gazdasági kizsákmányolást, reménykedő kibékülést, századokat pótolni akaró elszánt nemzeti munkát és mindkét részen sok sok keserű csalódást. Tanulságos élettörténet, érdemes végigtekinteni rajta, keserűk tanulságai, mert bizony a történelem nagy tanulságait keserű vér és könny árán szerzik a nemzetek s keserű csapások és csalódások árán a királyok, kiváltképen pedig Ferenc József király, kinek oly szerencsétlen és szánalmas volt az élete.

Az átlagnál nagyobb tehetségű és akaratú ifjú változatlan merevségben örökölte a Habsburg család ideáljait, melyek miatt már addig is annyi vér és könny hullott. A főcél: az osztrák, magyar és német országok egyesítése a Habsburgok alatt, német anyagi és szellemi erők által. A nagy munkára örökölt hatalmas hagyományokat, szerencsés világpolitikai helyzetet, kitűnő családi összeköttetéseket. Örökölt nagy területű országokat, elég engedelmes és elég öntudatlan népekkel. Hazánkban is, melyet hite és vallomása szerint isten kegyelméből és családja rendelkezéséből örökségbe kapott, a tőle annyira óhajtott és pártfogolt német anyagi erő és szellemi kultúra meglehetősen uralkodó helyzetben volt. Igaz ugyan, hogy a szabadságra vágyó

magyar nemzet éppen akkor, mikor ő uralkodását a család önkényes akaratából megkezdette, szabadságharcot indított az osztrák elnyomás, családja és az ő törvénytelen uralma ellen, s igaz ugyan, hogy a 18 éves ifjúnak ez életbelépésekor alkalma nyilt volna megismerni az élet egy nagyszerű színjátékában az uralma alá kerülő népek s éppen a magyarság erős és szabad lelkét, a történelem nagy ujjmutatásait, de a fiatal császár erősebbnek hitte magát a történelem nagy igazságainál. Bámulatos, kérlelhetetlen erélylyel vetette magát a magyar nemzetre s a megkápráztató, megtévesztő szerencse, mikor már seregeit hazánkból kivertük, szövetségesül adta neki az oroszt s ő véresen leverhette a lázadónak tekintett magyarságot.

Ekkor hát boldognak érezhette magát, mert a fölséges Habsburg álomhoz közel állt, mint soha ; a német egység Habsburg főség alatt már csak idő kérdésének látszott. Mert a magyar nemzet, akaratának gátja, meg volt törve hazánk területén, úgy vélte, a német anyagi és szellemi erő diadalmasan halad utána. A Bach Sándor rendszere, amint port hintett a magyar pacifikálással Európa szemébe, épúgy, sőt még ellenőrizhetetienebbül megtéveszthette a tapasztalatlan ifjú császárt, azt mutatva neki Magyarországról, hogy az megelégedett, önként halad a németesedésben, mely őt mielőbb a német bundba fogja vezetni. S ha ez meglesz: Ausztriával nem ,fog a vezetésben versenyezhetni a még jelentéktelen Poroszország,

T Á R C A.

Sipeki Balás Lajos.

A losonczi rom. kath. egyháznak vasárnap ünnepe lesz. Sipeki Balás Lajos megyés püspök érkezik meg vasárnapon és osztja ki hívei között a bérmálás szentségét.

A hívek százai és ezrei várják a főpásztort, de a város közönsége is örömmel üdvözli őt, akit tavalyi első látogatása alkalmával nemcsak megismert, de meg is szeretett. Viszont ő méltósága szereti a losoncziakat is, hiszen nem egyszer hangsúlyozta, hogy különösen Losonczra büszke, amely «gyöngye» szülőmegyéjének.

A fenkölt lelkű püspök utolsó ittléte alkalmával megtalálta a módot arra, hogy a losonczi társadalommal való érintkezése örvendetes lett, azért várják őt most is — midőn hivatalos teendőit végezni jő — örömmel.

Bármely vallás csak addig és annyiban gyakorol befolyást az emberek elhatározásaira és cselekedeteire, a meddig és a mennyiben az ő hitelvei és tételei élő meggyőződés tárgyai, azonban egyszerre vége a hatásnak, amint a vallási meggyőződés, az élő hit helyét az üres formalizmus, a megszokott külsőségekhez való puszta ragaszkodásban nyilvánuló hit foglalja el. Sarkigazság, mely bizonyításra nem szorul, az a tétel, hogy minden vallás eszköze az emberi tökéletesbbedésnek, boldogulásnak, s a vallások bölcs igazságai alkalmasak csak arra, hogy a csüggedőbe reményt, az elfáradottba új erőt öntsenek. De valamint a legegyszerűbb eszköz az avatatlan kezében hasznot hajtó nem lesz, úgy a vallás igazságainak, bölcsességeinek hatása csak úgy lehet széleskörű

és mélységes, ha kiváló elme és lelki tulajdonok birtokosa az, ki az Ige kihirdetésére van kikiildve, s ezen tulajdonságok híjján, — mint fentebb említettük — puszta alakszerűséggé fog degradálódni a hit, minden igaz, benső tartalom nélkül. Ezen nemes emberi tulajdonságokhoz még egynek kell sorakoznia, amely érzelmi, s melyet hatásában és alkalmazhatásában az összes lelki tulajdonságok közé emelünk, s ez az önzetlenség. Valamint az önzés az érzéki élet érzeteinek és élvezeteinek a fő forrása; úgy az önzetlenség a magasabb szellemi és erkölcsi hajlamoknak és érzelmeknek az alapformája, s így a morálistáknak mindenesetre legjogosultabb princípiuma.

Főpásztorunk mindeme tulajdonságokkal felruháztatott a Gondviselés kegyelméből.

Isten neki fényes tehetséget, megnyerő külsőt, kiváló jó modort, vezető erőt adott. Ő e tehetségeket, jó tulajdonságokat Isten dicsőségére, egyháza és híveinek lelki hasznára fordítja a püspöki széken s igy egészen a szentirás szavait követi, úgy hogy — adja az Isten, hogy még sokáig vezethesse egyházmegyéjének ügyeit — annak idején, amikor a legfelsőbb biró széke előtt állatid, számadásában önérzettel mondhatja majd : Uram ! nékem öt talentumot adtál volt, ime más öt talentumot nyertem azokon».

Amióta a rozsnyói püspökség élén áll Sipeki Balás Lajos, azóta ez a kis és szegény püspökség fejlődik minden téren. Nemcsak a papnevelést és az iskolai oktatást igyekszik intenzivebbé tenni, de bölcs útmutatásával, püspöki pásztorleveleivel, tanításával a társadalmi élet megjavításán is fáradozik ő méltósága. Hiszen országszerte ismeretesek elvei, és a szociálizmus helyes tanitgatásában és a kinövések elleni harcában az ország főpapjai között első helyen áll. Épen ő az,

aki nem fél a szociálizniustól, mert akkor neu állított volna püspöki szemináriumában tanszéket épen a szociálizmus tanainak.

Sipeki Baiás Lajos a béke jelével jő! Magával hozza a szeretet jelében a világosságot és vallásosságot. Ő nem vakbuzgó, nem türelmetlen más vallásúakkal szemben. Itt is a krisztusi tanításnak hódol, aki Herodes szolgáinak azt felelte: «Adjátok meg, ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, Istennek.» (Máté ev. XXII. 21.)

Tiszteli, becsüli a más vallásúakat, hogy az ő híveit is tiszteljék és becsüljék. Sipeki Balás Lajos jól tudja, hogy elmúltak azok az idők, amelyekre vonatkozólag a szentirás azt mondja: «Nem békét jöttem hirdetni, hanem harcot.» Ő ezt a külső harcot nem szereti, de igenis azt a harcot és háborút, amelyet az egyes embernek kel folytatnia az ördög kisértéseivel szemben.

Bérmaútja, amely már szinte három hét óta tart, mindenütt a szeretet útja. Mindenütt, városban, faluban egyaránt örömmel, virággal, diadalkapukkal, bandériumokkal, mosolygó arccal fogadják. Valóságos diadalmenet minden lépte. Azért csak hadd jöjjön mi közénk is ! És érezze magát körünkben — szeretetünket és hódolatunkat tapasztalva — jól.

De azt is tudjuk, hogy ha vége lesz fáradságos útjának, ha rozsnyói otthonában visszatekint az átélt diadalmenetre, sok olyan megfigyelése lesz, amely neki örömet okoz, de sok olyan is, amelyen sietve segíteni fog, úgy, hogy nyomán nemcsak virág, de áldás is fog fakadni, egy-egy uj templom, iskola-épület és más közhasznú kultúrintézmény alakjában.

Azért csak hadd jöjjön ! Hozzon ide örömöt, mi is örömmel üdvözöljük 1