Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-06-08 / Rendkívüli szám

felmentve érezhetem magam az alól, hogy 1 e szűk beszéd keretében pártprogrammunk részleteinek fejtegetésébeb ocsátkozzam. De méltóztassanak megengedni, hogy ez alkalommal két, ez idő szerint a nemzet minden rétegét egyaránt érintő és érdeklő s a nemzet közvéleményét ez idő szerint első sorban foglalkoztató két nagy és igen fontos kérdésről nyilatkozhassam. Az egyik hazánk közgazdasági kérdése s ezzel kapcsolatban a kiegyezés s önálló vámterület kérdése, a másik a társadalmi, a szocális kérdés. De mielőtt ezt tenném, utalva különösen a közel múlt nagy nemzeti küzdelemre, még egy kijelentést kell tennem. Hazánk történetének tanúsága szerint valahányszor a zsarnoki önkény és hatalom ősi alkotmányunkat megtámadta, nemzeti jogainkat elkobozni, közszabadságainkat ^megszorítani akarta, mindannyiszor az őseink által bölcs előrelátással megalkotott vármegyei rendszer s az azok kezébe lefektetett önkormányzati jog erején és hatalmán tört meg minden kísérlet. így a legközelebbi múltban, alkotmotmányunkért folytatott nagy nemzeti küzdmeinkben is láttuk és tapasztaltuk, — hiszen közvetlen részesei voltunk a nagy küzdelemnek, hogy az alkotmányellenes törvénytelen kormány első sorban a vármegyék ellen intézte bűnös merényleteit, azok hatalmát igyekezett megtörni, jól tudván azt, hogy csak azok letörésével erősítheti meg uralmát s folytathatja nemzetellenes kormányzását; és mélyen tisztelt Uraim éppen a vármegyék igaz hazafiságán és az önkormányzati jog hatalmas erején tört meg és bénult meg uralma. Meggyőződésem, mélyen tisztelt Uraim, hogy ősi alkotmányunknak utolsó, de egyszersmind legerősebb és leghatalmasabb bástyái a vármegyék; s ezért én feltétlen hive vagyok az ősi vármegyei rendszernek, azok autonomikus jogait mind szélesebb és szélesebb alapokra kívánom fektetni, kibővíteni, és azért támogatni fogom s előmozdítani igyekezem mindazon törekvéseket amelyek a vármegyék önkormányzati jogának a kor szellemének megfelelő demokratikus iránybani fejlesztését és kiterjesztését célozzák.

Áttérek most, mélyen tisztelt polgártársaim, az általam előbb jelzett közgazdasági kérdéseinkre.

Csak egy gazdaságilag teljesen önálló és független ország védheti meg érdekeit s intézheti sorsát, csak gazdasági függetlenségével érheti el s vetheti meg jövendő nagyságának, jólétének s nemzeti megerősödésének és vagyonosodásának alapját. Ha jelenlegi alárendelt s Ausztriától függő helyzetünkben végigtekintünk hazánk közgazdasági tevékenységének két legnagyobb, leglényegesebb faktorának, a magyar mezőgazdának és iparos osztálynak sorsán és helyzetén, mély szomorúsággal látjuk, hogy mind a két tényező a terhek súlya alatt roskadoz, s a kedvezőtlen gazdasági viszonyok között szorgalma, iparkodása, törekvése nem egyéb, mint egy nagy, nehéz küzdelem a létért, a mindennapi kenyérért; látjuk a magyar mezőgazdának, a megterhelt földbirtoknak, különösen ez idő szerint a kedvezőtlen munkás-viszonyok közötti vergődését, és látjuk hazánk nagy intelligenciájú, fejlődésképes és szorgalmas iparos osztályának nehéz küzdelmét, mert ijoari termékei kellő védelemben nem részesülnek s mert ki vannak szolgáltatva az idegen, gyakran nem is egészen tisztességes versenynek. És itt ki kell térnem azon sajnos jelenségre, némelyek téves, szerencsére kevesek által vallott és a gyakorlati élet által nyomban megcáfolt azon theóriájára, melyek közgazdasági tevékenységünk ezen két legnagyobb

faktorát: a magyar mezőgazdát és az iparososztályt mintegy egymás érdekellenségeiként feltüntetni, s két egymással ellentétes táborba, az agráriusok és merkantilisták táborába csoportosítani igyekeznek.

Hát mélyen tisztelt polgártársaim, én ennek egészen ellenkezőjét vallom; meggyőződésem szerint a mezőgazdasággal foglalkozó földmives és iparos-osztály oly ikertestvérek, melyek egymás nélkül meg nem élhetnek, akik egymásra vannak utalva s érdekeik nem hogy ellentétesek volnának, de közösek, ugyanazonosok s éppen azért karöltve kell haladniok saját jól felfogott érdekükben a nagy nemzeti s egyéni megerősödés és vagyonosodás célja felé. Példákkal illusztrálhatnám állításom igazságát, de nem kívánok Önök szives türelmével visszaélni, csak méltóztassanak megengedni, hogy egy a gyakorlati életből merített tényt hozhassak fel állításom bizonyítására. Igen. természetesnek találom, hiszen magából a dolog természetéből folyik, hogy úgy a mezőgazda a maga nyersterményének, mint az iparos saját ipari termékeinek minél könnyebb, minél előnyösebb értékesítését keresi és kívánja; az is tagadhatatlan tény, hogy a mezőgazdasági nyers termények legnagyobb része ipari feldolgozásra vár. Már most, mélyen tisztelt hallgatóim, ha a magyar mezőgazda nyersterményeink értékesítésére a közelben, a szomszédban vagy legalább is bennt a hazában találja fel az ipari, gyári és kereskedelmi elemeket és forrásokat, feltétlenül könnyebben és előnyösebben értékesíthet, ha egyebet nem számítunk is, mint a messze távolságra szóló szállítás költségeit, mintha azokat idegenbe, messze távolságokra kénytelen szállítani. És megfordítva ugyanez áll az ipari tényezők érdekeire nézve is, mert ha az ipari feldolgozáshoz szükséges nyers anyagok itthon, a haza határain belül szerezhetők be, feltétlenül könnyebben és olcsóbban juthatunk azokhoz, mintha azokat a távol idegenből volnánk kénytelenek beszerezni vagy a kereskedelem szempontjából éppenséggel már mint feldolgozott ipari árut visszavásárolni.

Visszatérve mélyen tisztelt uraim magára a kérdés lényegére, meggyőződésem, hogy alárendelt és Ausztriától függő helyzetünk fenn nem tartható, annak teljes nemzeti erőink latbavetésével megváltoztatására kell törekednünk s megragadnunk minden módot és alkalmat arra, hogy közgazdasági tevékenységünk előbb említett két nagy faktorának helyzetén segítsünk és javítsunk, segítsünk a legmesszebb menő állami védelemmel, erkölcsi és anyagi támogatással ; de miután erős meggyőződésem, hogy ezzel a meglevő bajt csak enyhíthetjük, de gyökerében nem orvosolhatjuk, és csakis gazdasági függetlenséggel óvhatjuk meg legvitálisabb érdekeinket, hozhatjuk egyensúlyba a válság szélére juttatott közgazdasági állapotainkat és miután meggyőződésem, hogy csakis gazdasági függetlenséggel nyújthatunk kellő védelmet hazai iparunk és kereskedelmünknek s csak azzal teremthetjük meg erős, hatalmas és versenyképes iparunkat és kereskedelmünket s miután gazdasági függetlenség önálló vámterület nélkül nem képzelhető, feltétlen hive vagyok az önálló vámterület felállításának. Sajnos, mélyen tisztelt polgártársaim, az előző alkotmányellenes kormánynak a közös vámterület és vámszövetség alapján a külfölddel kötött törvénytelen szerződései, melyeknek ratifikálása a király és nemzet között legutóbb létrejött megegyezésnek egyik lényeges pontját képezték, meggátolta vagy legalább is csak nagy nemzeti megrázkódtatások árán

tette volna lehetségessé, a nemzet ezen kétségbevonhatatlan jogának azonnali életbeléptetését, érvényesítését. Hiszem és reményiem, mélyen tisztelt polgártársaim, hogy kormányon ülő férfiaink, ha a befejezett tény kényszernyomása alatt ez idő szerint engedni voltak is kénytelenek, a vámszerződés alapján megindított tárgyalásoknál, hazánk érdekeit megvédeni, érvényesíteni fogják; és itt határozottan ki kell jelentenem, hogy feltétlenül ellenezni fognék minden oly kísérletet, feltéve, de meg nem engedve, hogy ilyenek csak léteznének is, amelyek ezen kereskedelmi szerződéseknek és az önálló vámterület felállításának kitolását 1915, illetve 1917. éveken túli időre céloznák vagy azoknak bármily tekintetben praejudikálhatnának. Én bízom nemzetünk erejében és bizotn az isteni gondviselésben, hogy miként a múltban, százados nagy nemzeti küzdelmeinkben mindig, úgy a jövőben is lesznek a nemzetnek oly hű és igaz fiai, kik érdekeinket megvédeni s jogainknak érvényt szerezni fognak. Feltétlen kívánom pénzügyeink függetlenítését, az önálló magyar jegybank mielőbbi felállítását, mint jövendő gazdasági fejlődésünk és megerősödésünk kritériumát, s mint a teljes politikai és gazdasági függetlenség felé törekvő ország nélkülözhetetlen attribútumát.

Mélyen tisztelt polgártársaim! Miként az európai államokban általában, úgy hazánkban is a társadalmi, úgynevezett szociális kérdéseknek megoldása. képezi a kormánynak, mint a társadalom minden rétegének egyik legfőbb gondját, de egyszersmind legszebb, legnemesebb feladatát. Ezen kérdéseknek egész sorozata vár megoldásra, egyiránt érintik ezek a társadalmi osztályok különböző rétegeit s, egyenként külön-külön elbírálás alá esnek. Általános elvül kívánom felállítani, aminthogy szerény nézetem szerint az máskor nem is tehető, hogy azok a legmesszebb menő liberalizmussal a legnagyobb méltányossággal, a társadalmi osztályok békés egyetértésével, kölcsönös megegyezésével oldassanak meg. És itt, tisztelt polgártársaim, feltétlenül elítélem egyfelől némelyek elfogult ósdi és a haladó kor szellemébe ütköző felfogását, másfelől bizonyos túlhajtásokat, melyekkel a különböző társadalmi osztályokat egymással szembeállítani, egymás ellen izgatni törekszenek, megengedhetetlennek, sőt bűnnek tartom ezt különösen hazánkban, ahol egyrészt Ausztriával nemzeti összes erőinknek, másrészt a nemzetiségi túlkapásokkal és velleitásokkal szemben a társadalmi osztályok minden rétegének s a haza minden igaz és hű fiának vallás, faj és rangkülönbség nélkül tömörülniük kell hazánk és nyelvünk magyarságának érdekében. Módot és alkalmat kívánok nyújtani, a legnagyobb állami áldozatokkal is, különös tekintettel hazánk iparos és munkás osztályára, hogy itt e hazában találja fel mindama keresetforrásokat, melyeket eddig a távol külföldön, idegen hazában keresett és lelt meg. Módot és alkalmat kívánok én nyújtani és a legszabadelvűbb alapokon megkönnyíteni hazánk földéhes népének a földhöz való jutást, a földszerzést, hogy így a munkáskézben rejlő nagy nemzeti tőke és erő a hazában nyerjen értékesítést s hogy ez által az egyéni szabad akarat korlátozása nélkül mintegy önmagától szűnjék meg közgazdasági és nemzeti erőnket kockáztató és veszélyeztető idegenbe, különösen Amerikába való kivándorlás. Hive vagyok a népjogok kiterjesztésének, azon elvből indulva ki, hogy mindaz, ki a hazának vérrel és pénzzel áldoz, bírjon egyszersmind mindazon jogokkal, de kötelességekkel is, melyek szabad