Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-05-09 / 19. szám

Melléklet a Losonczi Újság 1$. számához. (1907.) feláidozóan munkálkodó, igazságos derék tanár példája, a növendékre való hatásában, még nem oly régmúltban, csak a családi élet példáival osz­tozott, sőt ezek által készen és tisztelve támo­gatott tekintélyével a legelső sorban állott. Ez a tekintély is megváltozott, sőt foszladozóban van, egyrészt szülei házaknak idegenkedő bizalmatlan­kodása által, melyek gyakrabban nézik a tanítót gyermekeik előmenetele vizsgáztató és itéletmondó gátjának, mint oktató és nevelő jótevőjének. Más­részt a társadalmi és irodalmi támadásoknak szen­vedélyesen sértő és igaztalanul általánosító módja miatt, melyeknél egy-egy rövid sora vagy röpke szava nagyobb pusztítást végezhet a fiatal lelkek­ben, mint amit száz lelkes tanár verejtékes mun­kája jóvá tehet. De nem erről kívánok szóiani, hanem inkább a példáknak hihetetlen elszaporo­dásáról. A gyermekeknek idő előtti bebocsátása a felnőttek éietköreibe, figyelmöknek és érdeklő­désüknek divatos tetszelgő foglalkoztatása, érett­ségüket meghaladó tárgyakkal, de különösen a korai újságolvasás: mindez rendkívül mértékben növeli a képzeletökre ható példák sorát. Nem olyan nagyságairól szólok a kornak, kiknek fénye mintegy a természet törvényéből, a maga fensé­ges energiájával hat be nagyok és kicsinyek lei­kébe egyaránt, mint ahogy a mi fejlő szellemünkbe behatott egykor Kossuth és Deák alakja, ez csak áldása a tanulónak, s mintegy a gondviseléstől ajándékozott támogatása az iskola erkölcsi mun­kájának. De az említett csatornákon már a tár­salgók, a hírlapi újdonságok, az utca hősei is vonzó példa erejével foglalkoztatják tanulóinak képzeletét, a balvégzetű hírhedtségnek a könnyű és csábitó sikernek, a csillogó léhaságnak és üres szájasságnak hősei talán épen úgy, mint az igaz érdemeké. Íme a jellemképzésre törekvő szürke tanár versenytársai a példaadásban. Minél kön­nyebben férkőzhetnek ezek a növendékek leiké­hez s minél jobban nő a számuk, a tanár példája, a jellemképzésnek ez a leghatásosabb iskolai eszköze, épp annyit vészit hatásából és jelentő­ségéből. De most már mindaz, amit így némi fájda­lommal, de a sötét színezés szándéka nélkül el­mondottam : úgy tűnhetik fel, mint az élet fejlő­désének olyan következése, modern kifejezéssel élve: az evolúciónak olyan foka, melynek ellené­ben alig tehetünk valamit. Az iskolának erkölcsi nevelő hatása bizonyára abban a mértékben lesz egyre nehezebbé, küzdelmesebbé, amilyenben a növendékeire gyakorolt erkölcsi befolyások külső köre tágul. A szerzetek rendházaiban, a protestáns kollégiumok régi internátusaiban a fejlődő lelke­ket jóformán az iskola maga kormányozhatta. Majd a családdal kellett osztoznia, de hosszú időn át csakis magával a családdal, a patriarkális, elszigetelt életet élt családdal, mely míveltségi fokának megfelelően, az iskolának bizonyos áhí­tattal és szigorral járt mindenben a kezére, és fiait tanuló éveik alatt inkább az iskoláénak, mint magáéinak tekintette. Amint ez a patriarkális élet bomlott, a tanuló mind közelebbi, egyre bensőbb érintkezésbe jutott a társadalommal, s íme a külső élet sokszerű, mozgalmas és zajos, tiszta és za­varos hullámaival, természetesen mind nagyobb részt vesz erkölcsi valójának alakításában s egyre szűkebb térre szorítja az iskola hatását. Az idő kerekét nem fordíthatjuk vissza, de nem is akarjuk. Amint nem juthat eszünkbe sem, közoktatásunk mai rendjének egészében vagy részeiben való bírálata ellen emelni szót, hiszen magunk is buzgó részt veszünk benne, nem akarunk az egyes tagjai működésének bírálata ellen, amely komoly ügy­szeretetből és készültségből ered, épp oly kevéssé kívánjuk iskolánkat elzárni az eleitől, melynek körében s amelynek számára dolgozunk. Nem is az élet közelgése, megsokasodott vonatkozásai, megerősödött befolyása forrása azoknak a bajok­nak melyekre utaltam, hanem az, hogy életünket, mely befolyást keres és gyakorol az iskolára, nem hatja át ennek az iskolának, sőt talán álta­lában az iskola feladatainak komoly felfogása és tisztelete. Mit mondjunk arról a tudományos és társadalmi mozgalomról, mely középoktatásunk szükséges reformjának zajos tárgyalását az ember­­butitás szólamának hangoztatásával kezdte és folytatta egy éven át? Hallottunk valami ehhez hasonlót a mívelt világ oktatásügyi történetében ? Külföldön is bizonyára sűrűn hangzanak erős támadások, egyre-másra készülnek és szállanak sikra radikális reformtervek, de ki merem mon­dani : sohasem az iskola ellen való izgatással, sohasem a felelősség komoly érzete nélkül, soha­sem ama nagy erkölcsi érdekek kockáravetésével, melyeket a rendszerében elitéit iskola kezében tart. Ezt a tiszteletet kívánjuk mi is az iskolának, legalább feladatának és ifjúságának. E tiszteletre irányitó és kétségtelen példát kívánjuk közéletünk vezetőitől, a maga érdekeinek megbecsülését ebben a tiszteletben társadalmunktól, hivatásának e tisztelet tanúsította nemes felfogását tanársá­gunktól, a maga jövőjének e tisztelet által való védelmét nemzetünktől. Nem magunknak kérjük, hanem ügyünknek, mely épp annyira az övék, mint a mienk. Nézzünk körül: az iskola tiszte­lete mindenfelé legelső, legszembetűnőbb erkölcsi bizonyítéka a nemzeti műveltségnek. Csak ez a tisztelet, az igazi közműveltség épségének és erejének ez a bizonysága orvosolhatja meg nálunk is azokat az égő sebeket, melyekre rámutattam, csak az avathatja az élet hatását az iskolára ele­venítő, veszedelem nélkül, csak ez erősítheti meg felelősségérzetünket, csak ez ad kétségtelen jogot a társadalomnak arra, hogy az iskola erkölcsi eredményeiért is felelősségre vonjon bennünket. A testi egészség edző levegője a hegyek és ten­gerek tiszta környéke, hová szemét, por, gőz nem ér: a lelki erősödéssé is ilyen. Amint az ember szeretetreméltóvá csak a szeretet levegőjében érhet, tiszteletreméltóvá, azaz jellemmé is csak a tisztelet levegőjében fejlődhetik. Ezt a tiszteletet, az erkölcsi nevelésnek és jellemképzésnek ezt a feltételét kérjük a magyar iskolának. HÍREK. Péntek esti felolvasás. A tudományok népszerűsítését és az ismeretek terjesztését célozó felolvasó ciklus folyó 10-én fejeződik be, amikor is Mann Lajos losonczi kereskedő tart előadást, melynek tárgya azt a kérdést taglalja, hogyan lehet ellentállni az alkohol élvezése káros szenve­délyének? Az alkohol rombolásáról dr. Fleischer Gyula budapesti ügyvéd már tartott előadást s annak oly hatása volt a hallgatóságra, hogy a felolvasásokat rendező bizottság helyénvalónak tartotta a kérdés mélyebb ismertetését. Mann Lajos úr előadásának menete a következő lesz, illetve a következő kérdéseket fogja fejtegetni. 1. Az alkohol kérdés ismertetése. 2. A vasárnapi munkaszünetnek a pálinka-mérésekre és korcs­mákra való kiterjesztése. 3. A mozgalomnak már az iskolákra való kiterjesztése és brosürák terjesz­tése 4. Népkonyha létesítése, hol csakis alkohol­­mentes italok méretnének ki stb. E kérdések megoldása mindmegannyi tényező lenne az álta­lános jólét és boldogság előmozdításának, éppen azért igen helyénvalónak tartjuk, hogy e nagy eszme szolgálatában egyesüljenek városunk jóté­kony és emberbaráti egyesületei. Egyben felhívjuk a közönséget, hogy e tanulságos felolvasáson minél számosabban (a főgimnázium rajzterme) jelenjenek meg. Belépő-díj nincs. Előléptetések a MÁV-nál. A kereskede­lemügyi m. kir. miniszter Kollman Károly losonczi forgalmi főnök, főellenőrt felügyelővé, Zsifkovics Antal losonczi állomás-főnök, segédtitkárt pedig titkárrá léptette elő. Örömmel veszünk tudomást a két köztiszteletben álló főhivatalnok előmene­teléről és úgy a forgalmi főnök úrnak, mint Zsifkovics Antal titkár úrnak, ki lapunknak avatott tollú és bő vénáju humoristája is — sok szerencsét kívánunk. Ugyancsak szerencsekivána­­tainkat hozzuk kifejezésre Rothbart Izidor, Kapus János és Szabó Aladár losonczi MÁV hivatal­nokok előtt, kik magasabb fizetési osztályba léptek elő. Esküdtszék. A f. év junius havában össze­hívandó esküdtszéki tárgyalásokra a következők sorsoltattak ki esküdtekül Losonczról: Kujnis Gyula, dr. Schneller Pál, dr. Bazovszky Lajos, Madách Aladár, Cserei Gusztáv, dr. Hajós József, Belágh Lajos, Draskóczy Zsigmond, Kohlener Barna,. Herczog Izidor. Ügyvédi kamarai közgyűlés. A balassa­gyarmati ügyvédi kamara múlt hó 20-án tartotta évi rendes közgyűlését. Ekkor kellett volna a kamarai titkári állást is betölteni. A közgyűlésen a tagok a törvény által követelt számban meg nem jelenvén, új választó közgyűlés tartása vállott szükségessé, melynek határnapját a kamarai el­nökség f. év junius 2-ára tűzte ki. Jelölve van dr. Kossaczky Arnold ügyvéd, ki kétségkívül egyhangúlag fog megválasztatni e díszes állásra. Következetesség. A városi képviselő tes­tület, a tanács véleménye alapján, április havi köz­gyűlésén kimondotta, hogy a kövezetvámot esetről­­esetre fogja az adókötelesektől beszedni, illetve annak megváltásaként évi átalány-összeget nem fogad el. Ugyanezen városi képviselő testület, tanácsunk véleménye alapján kimondotta május havi rendes közgyűlésén, hogy az ismételten ko­pogtatók kérelmét meghallgatja, s felmenti őket a kövezetvám fizetési kötelezettség alól, évi átalány­­összeg fizetése ellenében. Hogy ezen kötés mellett ki járt jobban, a város-e, vagy az évi átalányt fizetők, ugyan nem egészen bizonyos, de a tanács és képviselő testületünk következetessége, hogy nem szolgálhat senki előtt sem példányképül, az egészen bizonyos. Eljegyzés. Rittinger Béla cs. és kir. hadnagy eljegyezte Niernsée Irma úrleányt. — Vig Károly a losonczi gőzmalom tisztviselője eljegyezi Preiss Mariska urleányt Zsolnáról. Hangverseny. A losonczi áll. főgimnázium ifjúsága május 12-én d. u. 3 órakor az intézet nagytermében a József kir. herceg szanatórium­­egyesület javára hangversenyt rendez 1 korona belépő-dij mellett. A hangverseny műsora a kö­vetkező: 1. Egyveleg «Traviata»-ból, előadja az ifj. zenekar. 2. Magyar népdalegyveleg, előadja az ifjúsági vegyeskar. 3. Galopp Schulhoftól, zongo­rán előadják Pataki Kornél VI. és Reimlinger Tibor IV. o. t. 4. Magyar táncok Brahmstól, előadja a Widder-banda. 5. Ave Mária Schuberttól, he­gedűn előadják Widder Béla és Holló Andor Vili., Reimlinger László és Gresits Iván VI. o. t., zongorán kiséri Reimlinger Tibor IV. o. t. 6. A carthagói harangok Kozma A.-tól, szavalja Kohn Dezső Vili. o. t. 7. Diáknóták a «Pajkos diák» cimű operettéből, előadja az V. osztály zenekara. 8. Magyar népdalok, előadja a kétszólamú ének­kar. 9. XIII. Lajos dallama, előadja az ifj. zenekar. 10. a) Nagyanyácska Langertől, b) Dal Kutscherá­­tól, két fuvolán előadják Friedler Jenő V. és Pataki Pál IV. o. t., zongorán kiséri Reimlinger Tibor IV. o. t. 11. Dal változattal Danclatól, he­gedűn előadja Reimlinger László VI. o. t., zon­gorán kiséri Reimlinger Tibor IV. o. t. 12. Vadászkar a «Bűvös vadász»-ból, előadja az ifjúsági zenekar. E jótékonysági alkalmat és műélvezetet kedves olvasóink figyelmébe ajánljuk. Jegyzőválasztás. Koháry Dezső oki. jegy­zőt Fülek-Kelecsényben aljegyzőnek választották. A gyermek-játszótér lapunkban múltkor felvetett eszméjét városunk közönsége nagyon melegen felkarolja. A Beniczky Kálmán főgimná­ziumi igazgató úr által kibocsátott csatlakozási felhívást igen sokan írták alá s általánosan nyil­vánult az óhaj, hogy az eszme mielőbb testet öltsön. Múlt hó 29-én értekezlet volt e tárgyban, melyen elhatározták, hogy a Népliget pázsitos területének a közönzég korlátlan szabad haszná­latára való átengedése iránt legközelebb kérvényt intéznek a város tanácsához. Ennek remélhetőleg meg lesz a foganatja, mert a városi tanács nem zárkózhatik el a közóhaj nyilvánulása elől és mint értesülünk, a polgármester úr is pártolója ez üdvös újításnak. A nyári menetrend szerint a Budapest­­keleti pályaudvar—Ruttkai vonalon május 1-től a lényegesebb eltérések a következők. A Budapest­ről induló reggeli gyorsvonat 7 óra 10 p. helyett 7 óra 15 p.-kor indul, s a Gödöllőn és Aszódon való megállás beszüntettetett. E vonat helyett ezen állomásokon a Budapestről reggel 7 órakor in­duló új kassai gyorsvonat fog megállani. Az esti 7 órakor Budapestre érkező ruttkai személyvonat­nál Gödöllő és Budapest közötti állomásokon a elszállás kizáratik. A Hubay hangverseuy Balassagyarmaton tisztán 1311 korona 12 fillért jövedelmezett. Az összjövedelem 1725 korona Volt. Ez a nagy anyagi eredmény óriási erkölcsi sikerrel is járt, amint azt a nagy mester méltán meg is érdemli. Szinház. Olvassuk a «Salgótarjáni Lapod­ban, hogy Salgótarjánban most működik Mezey Kálmánnak, a beszterczebányai szinikerület igaz­gatójának társulata. Olvassuk azt is, hogy a közönség érdeklődése nagyon csekély s a szín­házba nem járók azzal érvelnek, hogy a társulat keveset nyújt. Laptársunk ennek ellenében meg­említi, hogy a direktor azzal védekezik, hogy a tapasztalt csekély támogatás mellett a társulat nem nyújthat többet, illetve az, amit ad, arányban van a közönség pártolásával. Vagyis ha jobban támogatnák a művészetet a tarjániak, úgy a szí­nészek is jobban játszanának, jobban igyekez­nének. Ilyen auspiciumok között nézünk mi losoncziak a színházi idény elé. Mert a mnlt évi ismeretes színházi affér miatt Losoncz kivétetett a miskolczi szinikerületből s hozzácsatoltatott a beszterczebányaihoz. Most tehát olyan társulatot kapunk, mely teljes művészi erejét csak telt házak előtt fejti ki, ellenkező esetben pedig csak úgy ímmel-áminal fogja ledadogni vagy ledarálni mondókáját. Ezt a konsequenciát laptársunk, a Salgótarjáni Lapok f. hó 5-iki cikkéből vonjuk le. Most már szinügyi bizottságunkhoz fordulva, azt a kérdést tesszük, szándékszik-e valamit tenni, hogy városunk műízlésének és megbízható mű-

Next

/
Thumbnails
Contents