Losonczi Ujság, 1907 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1907-05-02 / 18. szám

Melléklet a Losonczi Újság 18. számához. (1907.) is vagyunk kötelezve. Ugyanis büszkék vagyunk arra, hogy Nógrádvánnegyének egyetlen városa Losoncz. E büszkeségünket növeljük az által, hogy adakozzunk minél többen a Petényi-szobor alap javára. (Minden csekélyke adományt szívesen fogad a magyar ornithologiai központ; de lapunk szer­kesztősége is készséggel közvetít.) Ezenkívül nagyon helyesen járna el városunk vezetősége, ha egy utcát nevezne el Petényi János nevéről, arról a Petényiről, aki nemcsak vármegyénk szülötte, de aki gyermekéveit itt töltötte el Losonczon, s aki hazánkban elsőként sürgette az állatvédelmet és elsőként mutatott rá egyes madarak óriási nagy gazdasági jelentőségére és hasznára, és aki madártani kutatásaival összeköttetésbe hozta ha­zánkat a művelt nyugattal, és többet használt ezzel, mint sok kormányunk külföldi sajtótudósi­­tásaival. Azért igen helyesen mondja Herman Ottó felhívásában: Miért tagadnánk meg tehát egy emléket Petényi J. S.-tól, a legszerényebb kutató­tól, aki miként kortársai, a Naumanok, Temmickek, Brehmek és számos más kutató, nem a hír és dicsőség vágyától hajtva, hanem a tudomány iránti szeretettől vezérelve teljesítettek oly nagy szolgálatot a természettudománynak ? És végtére is, vájjon csak a véres hősiesség és hadi dicső­ség juttathasson-e férfiúnak oly emléket, amely hivatva van az utódokat méltó követésre buz­dítani?» Petényi sokat tett nekünk! Élvezetet ben­nünket az anyatermészet megismeréséhez, azért adjunk nehány fillért tervbe vett szobrára, és Losoncz városa pedig külön nevezzen el egy utcát Petényi nevéről. Ezt megérdemli a magyar tudományos ornithologiának megalapítója és vár­megyénk nagy készültségü tudósa. (~r-s.) Gazdasági háziipar. A gazdasági háziiparral való foglalkozás fejlesztése céljából 1899. évben kezdette meg a földmivelésügyi miniszter a gazdatársadalom be­vonásával nagyobb arányú akcióját. A munkásoknak a gazdasági háziipar egyes ágaiban való begyakorlása céljából ezidőszerint évenkint téli időben, amidőn a külső gazdasági munka szünetel az egész ország területén, 150—200 községben hat héttel hat hónapig tartó tanfolya­mokat rendez, melyeken a munkások díjmentesen vehetnek részt. Földmives iskolában, hol a föld­­mivelő nép gyermekei részesülnek 14 éves kortól oktatásban, a gazdasági haziipar gyakorlati taní­tását elrendelte s az iskolákat a tanításhoz szük­séges eszközökkel felszerelte. 1899 év óta ezideig közel 2000 gazdasági háziipari tanfolyam tartatott, melyen mintegy 30,000 mezőgazdasági munkás vett részt és sajá­tította el a gazdasági háziipar egyik vagy másik ágának üzését. Hogy a tanfolyamot végzett munkások eredményesen dolgozhassanak s így téli keresetre tegyenek szert, az e célból alakuló gazdasági háziipari munkások termelő és értékesítő szövet­kezeteit is támogatásban részesíti. Ezidőszerint a földmivelésügyi miniszter kezdeményezésére részben már működésben, részben szervezés alatt áll több mint 150 ilyen szövetkezet. Ezen szövetkezetek a gazdasági háziipari foglalkozásnak a nép minél szélesebb rétegeiben való terjesztése céljából tanfolyamok rendezésével is meg lesznek bízva. Ezen tanfolyamokon ki­képzett munkások tagokul a szövetkezetbe be­léphetnek. Ahol a szövetkezés alapfeltételei hiányoznak, ott a minisztérium által kirendelt szakközeg vagy a községek által támogatott közműhelyekben téli foglalkozást találnak a kiképzett munkások. Ezidő­szerint mintegy 10 ilyen munkatelep működik. A hegyvidéki és székelyföldi kirendeltség utján, hol megfelelő szakegyének állanak rendel­kezésre, ezek vezetése mellett nagyarányú meg­rendeléseket vállaltak a gazdasági háziiparral fog­lalkozó munkások. A hegyvidéki kirendeltség Bereg vármegyé­ben a tél folyamán 155 kosárfonó háziiparost foglalkoztatott, kiknek munkáját, mintegy 27,000 darab kosarat, a beregszász-hegyvidéki csemege­­szőlő értékesítő szövetkezet vette meg; ugyan­csak a kirendeltség vezetése mellett 432 család fafaragással foglalkozott, kiktől közel 30,000 K értékű tárgy váltatott meg. Egy-egy háziiparos munkás család 55 60 koronát keresett a téli hónapokban. Máramaros és Ugocsa vármegyében az ottani iparlejlesztő bizottságok buzgó közreműködése folytán most már közel fél millió kosarat termel­nek a háziiparosok, ez pedig 200,000 K munka­bérnek felel meg. Biharmegyében 1900-ban indult meg a házi­ipar terén a mozgalom, Pekanovits Imre, a Sebes- Kőrös ármentesítő társulat érdemes igazgató fő­mérnöke, elfogadva a földmivelésügyi minisztérium megbízatását, kezdte meg az úttörő munkát, hogy az mennyi nehézséggel járt, legjobban az mutatja, hogy a főmérnök már második évben abban­­liagyta a tapasztalt akadályok folytán, melyek közt a munkások indolenciája nem kis szerepet játszott s beszüntetett minden munkát. 1903-ban azonban a földmivelésügyi minisz­térium kérelmére ismét felvette a munka fonalát és értékesítve a múltban nyert tapasztalatokat, oly eredményt sikerült elérni, mely világosan mutatja, hogy most már helyes utón járunk. Az elmúlt tél munkájának eredményét fogom ismertetni. E célból a főmérnök jelentésének egy részét fogom előadni. «Amidőn arra vállalkoztam, hogy a fűzvessző feldolgozási ipart a Sebes-Kőrös menti községek­ben meghonosítom, nemcsak az lebegett szemem élőit, hogy a szegényebb sorsú lakosságnak kere­seti forrást nyissak, hanem az is, hogy az uj munka és uj kereset mellett a szegényebb osztályt a terjedő szocializmus ferde kinövéseitől megóvjam és hogy erkölcsi tekintetben is segítségére legyek. Tudjuk azt, hogy a szocializmusnak ferde, helytelen, bűnös kinövései leginkább a teljesen szegény emberek szivében sarjadzanak legszíve­sebben, mert a nép amellett, hogy szegény munkát sem talál, hogy mindennapi kenyerét megkeres­hesse, téli idejét tétlenségben tölti, elégedetlen­kedik, elkeseredik és nem tud magán segíteni, tétlenségeken — fájdalom — a pálinkás boltban keres menedéket, megnyugvást és feledést, ott pedig ezek egyikét sem leli fel, hanem megtalálja az utat az erkölcsi sülyedés és züllés felé és a családfővel együtt elzüllik a család is. Nagy lelki megnyugvásomra szolgál, hogy ezen a téren örvendetes jelenségeket észleltem azon községekben, ahol a mi háziiparunk gyökeret kezd verni. Az egyik községben az újonnan megválasz­tott, szocialista elveket valló elöljáróság ezen ma­gyar emberhez nem illő dísztelen háziipart be sem akarta bocsájtani községébe, és megbélye­gezve érezte magát az az egynéhány szegény munkás, akit szegénysége, kétségbeesése a bujto­­gatások dacára is a kosárfonási tanműhelybe kényszerűéit. Már-már arra az elhatározásra jutot­tam, hogy ezen községben résztvevők hiányában két-három heti kísérletezés után bezárom a taní­tási munkahelyet. Egy újabb kísérlet azonban felbátorította az erősebb lelkűeket, egyenkint szállingóztak a műhelybe, ezek példáján mások is nekibátorodtak és 2 — 3 újabb hét után már 70—80 munkás keze szorgoskodott a munkában. Tehát rövid 5—6 hét lefolyása után nem volt már szégyen és meggyalázo a kosárfonás, hanem büszkeségnek, becsületnek tartották, sőt már ver­sengtek, hogy ki készített több, jobb kosarat és ki keresett többet a másiknál. A községnek köte­lessége a keresetképtelen szegényeket segélyezni. Ezen községnek ez évnek telén nem volt szegénye, mert aki segítségért jött, azt a kosárgyárba küld­ték, ott kereshet. Elment és keresett is és nem koldult. A beteges ember,.aki sok más munkára nem alkalmas, a kosárfonási házi iparban részt vehet, ha sokat nem is, annyit mégis megkeres­het, hogy nem kénytelen éhezni és koldulni. Ez évben 7 községben 5 600 szegény ember reggel 5 órától esti 9 —10 óráig dolgozott, el volt foglalva, nem sokat beszéltek másról, mint a vesszőről, annak tulajdonságairól, kosarakról és egymás szorgalmáról, versenyről, hogy ki fog többet dolgozni. Már maga ezen körülmény nemzetgazdaságilag és erkölcsileg is nagy nyereség. Felemlítésre méltónak találom azt, hogy egyesek a kosárfonást intézkedésem folytán otthon gyakorolták. Ezek otthon levő családtagjaikat is belevonták a munkába. Az egyik családtag haso­gatta állandóan a vesszőt, a másik állandóan a kosár tetejét készíti, a harmadik a kosár fenekét, míg maga a családfő a kosárfonás legnehezebb részét végezte. Eszerint képződik minden egyes családban a természetes munkabeosztás. Nehány év alatt a családok mind otthon fogják űzni a házi ipart és akkor lesz a kosárfonás valódi háziiparrá. Egyes családok téli keresete 98 koronát elérte. Valószínűnek tartom, hogy legerősebb közsé­gekben kisérletképen szervezni fogom a szövet­kezést abból a célból, hogy a munkások lássák, hogy minden fillér, amit keresnek, tényleg az övéké. Ehhez hasonló eredmények érettek el min­denütt az országban, hol helyes alapokon indult meg az akció s megfelelő lelkes egyének vették kezükbe a vezetést. Bács-Bodrog vármegyében pl. az orsz. központi szövetkezet a folyó évben 10 gazd. házi ipari termelő szövetkezetei alakított meg. A 10 szövetkezetnek közel 1000 mezőgaz­dasági munkás tagja van, kik egy-két évvel ezelőtt a gazdasági háziiparnak hírét sem hallották. Tápén a gyékényfonók háziipari szövetkezete 50.000 korona üzletrészszel alakult meg. Mindezen adatok azt bizonyítják, hogy helyes úton járunk, amidőn a gazdasági háziipar meg­honosításával, fejlesztésével iparkodunk a munka­­alkalmakat szaporítani. HÍREK. Április 30-ika. Egy éve, hogy választó­­kerületünk egyhangúan adta a hazafiság és tiszta erkölcs lobogóját annak a férfiúnak kezébe, akinek becsületességéről, megbízhatóságáról, munkasze­retetéről és demokratikus érzelmeiről azelőtt és azóta oly sokszor volt alkalmunk meggyőződést szereznünk, aki mint kerületünk országgyűlési képviselője többet tett kerületének és városunk­nak, mint egy képviselője sem előtte. Az évfor­duló alkalmából örömmel és szeretettel üdvözöl­jük kerületünk országos képviselőjét, dr. Molnár Albertet s igazán szerencsések volnánk, ha még számos éven át ő lenne a mi bizodalmunk, paizsunk és vezetőnk. Az egyhangú választás évfordulója alkalmából egy szívvel, egy lélekkel kiáltjuk: dr. Molnár Albert orsz. képviselőnk éljen soká ! Zsigmond-nap. Mivel a kalendárium ma Zsigmondot hirdet, mi valamennyi Zsigának, különösen Draskóczy és Csonka Zsigának e hely­ről is -sok boldog névnapot kívánunk ----­Május elseje. Más esztendőben öröm volt a május elseje. Zöld volt minden és a tavasz élesztő lehellete vígságot és örömöt öntött a telkekbe; de az idei hosszú és keserves tél után elmaradt minden a természetben s hozzá igen sovány terméskilátások rettentenek. Mindazáltal a tanuló-ifjuság, szokásához mérten, az idén is szert (tett zöld lombodra és virágra, amellyel osztályai­kat feldíszítették. Szociálistáink a munkaszünteté­­> sével finnuppltpl- j — ■ — Közgyűlés. A losonczi temetkezési egye­sület f. hó 5-én délelőtt 11 órakor a városháza kis tanácstermében, tekintet nélkül a megjelent tagok létszámára, tartja meg rendes évi közgyű­lését. Hangverseny. A losonczi állami tanító­képző intézet ifjúsága f. hó 5-én kirándulási alapja javára az intézet tornatermébeji hangversenyt rendez. Kezdete délután 4 órakor. Belépő-dij : személyenként 1 K, tanulójegy 40 f. A hangverseny műsora a következő: 1. Zongoranégyes Brahms­­tól. Andante. Előadják: Wolf Vencel (hegedű), Thaisz Lajos (mély hegedű), Mocsáry István (violoncello) és Izák János (zongora). 2. Bordal Bartalustól, két változatban. Énekli az intézeti énekkar. 3. A szökevény Temérdektől. Szavalja Farkas Gyula intézeti növendék. 4. Finale D’Amant­­tól. (Költemény Reviczky Gyulától). Csak magyarok legyünk Pogátschniggtól. (Költemény Dalmady Győzőtől). Énekli Besse Vilma úrhölgy, zongorán kiséri Izák János. 5. Tihanyi-echo Szügyitől. Énekli az intézeti énekkar. 6. Vonós-négyes Schuberttól. Allegro, andante és presto. Előadják Wolf Vencel (hegedű), Zadubán Gyula (hegedű), Thaisz Lajos (mély hegedű) és Mocsáry István (violoncello). 7. Magyar dalok. Énekli az intézeti énekkar. 8. Magyar ábránd Greizingertől. Előadja az intézeti zenekar. Iparosok nyugdíjbiztosítása. Az Ipar­testületek Országos Szövetsége legutóbbi ülésén egy nyugdíj-alap létesítésével foglalkozott. A rész­letek megvitatását egy szűkebb körű bizottságra bízta. A nyugdíjalap célja az iparosoknak rokkant­ság és aggkor esetére nyújtani segélyt. Az alapot az iparigazolványok kiadásakor szedendő díjak feléből, állami hozzájárulásból, iparkihágási bírság­pénzekből és az iparosok nyugdíj-járulékaiból létesülne. A terv életrevaló, bár testet is öltene! Jön a végrehajtó! Az elmúlt héten a városi számvevőség egy egész csomó adóintést küldött szét egy városi hajdúval ily tartalommal: < Az 1907. évi köztisztasági főkönyvben t. Címed ..............kor. .......fillérrel van hátralékban. Fel­kéretik ennélfogva, hogy a fent kimutatott össze-

Next

/
Thumbnails
Contents