Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-01 / 10. szám

Nem fog forradalmat, fegyvereset, előidézni az erőszak, de békét sem, hanem csak csendet. Lehet békét biztosítani úgy, ha a milliók lelkűkben nyugtatnak meg, ha a milliók azt érzik, hogy amihez nekik joguk van, ami az o igazságuk, az respektáltatik és tiszteletben részesül. Nem szükséges fegyveresen felkelnünk Bécs ellen, de kell, hogy visszaverjük támadásait azzal a hatékonyabb fegyverrel, mely Bécs erőszakos fellépésének is indoka, Mert mindenki tudja, mindenki látja, hogy Bécs halálos ellensége e nemzet gazdasági jólétének, s a monarchia még harcképességét is kockára teszi, csakhogy Magyarország továbbra is Ausztria gyarmata, fejős tehene legyen.

Ily tények mellett kötelességünk, hogy a haza, alkotmány, törvények és népjogok érdekében továbbra is küzdjünk, fokozottabb eréllyel és hatékonyabb fegyverekkel. Ily hatékony fegyver lesz, ha gazdasági téren vesszük fel a legkíméletlenebb harcot.

Magyar hazámfia! Állítsd fel házad kapujában magad a vámsorompót az osztráknak! Ne végy többe egy garas ára osztrák portékát sem. Ha szükségleted tárgyát e hazában előállítják, úgy szerezd azt be, ha nem készítik azt nálunk, vedd azt külföldről; végy angol, francia, olasz vagy amerikai gyártmányokat, de osztrákot soha és semmi szín alatt sem.

Tudassátok a kereskedőkkel, hogy osztrák árát ne tartsanak üzleteikben, mert azokat meg nem veszitek, s aki mégis osztrák árát akar eladni, azokat bojkoHáljátok!

Jelszavunk legyen mindnyájunknak, harc az osztrák áréinak és kereskedelemnek, s ha e mellett kitartotok, csakhamar ott fog ajtónknál kunyorálni békeért a kapzsi Bécs, melynek feltételeit azonban mi fogjuk megállapítani.

Képviselőnk köztünk.

Dr. Molnár Albert, kerületünk országos képviselője, f. hó 24-én este a pesti gyorsvonattal — amint ezt múlt számunkban jeleztük — megérkezett városunkba. Az állomásnál óriási tömeg várta. A rendőrség is kivonult felsőbb parancs szerint; sőt 24 csendőr direkt Losonczra küldetett, a katonaság is készenlétben tartatott, hogy az esetleges tüntetéseknek eleje vétessék. De az elnyomás hiába készülődött, mivel a tömeg hatalmas éljen kiáltásai közepette szeretve tisztelt képviselő urunk Búlyi János úr és mások társaságában a városba vonúlt. Itt tartózkodása alatt a képviselő úr Búlyi János úrnál volt szállva. A bevonulás a hatalomnak nem

adott alkalmat a beavatkozásra. Sőt a szombat éjjel 1 órára rendelt záróra alkalmával is mindenütt csendben oszlottak el a mulatók s bizony akadt rendőr, meg csendőr, aki reggel felsóhajtott : jobb lett volna inkább aludni, mind bolond módjára a város utcáin kóborolni.

A vasárnapon kilátásba helyezett népgyűlés elmaradt, mert az elnyomás meg sem engedte volna. Hiszen Kristóf(fy) József belügyminiszter arra utasította bizalmas rendeletben a hatóságokat, hogy további rendelkezésig semminemű gyülekezésre ne adjanak engedelmet, hanem az erre vonatkozó bejelentéseket utasítsák el azzal a megokolással. hogy most, mikor izgatott az egész ország, a gyülekezés az ország belső békéjének megzavarására vezethetne. Hát kérem, ez a gyülekezési jog elkobzása! S mindezt tudva, a függetlenségi párt vezetősége nem is akarta zavarba ejteni a mi derék rendőrkapitányunkat s nem is kért hivatalosan engedélyt a népgyűlésre. De ennek dacára a népgyülés félig-meddig mégis megtartatott.

Ugyanis amikor déli ebédre ment a Vigadóba ami képviselő urunk, melléje és köréje a hívek oly nagy serege gyűlt, hogy utoljára is valóságos népgyűléssé bővült ki az a barátságos kis kör, ahol — dacára, hogy a csendőrség szétrobbantani szerette volna — elgyóntuk egymásnak ami bajainkat és bánatainkat. A pohár-köszöntők egész serege hangzott el, növelve azt a lelkesedést, amely az elfojtás dacára is erősen lobog, sőt hivó szóra tettekre is kész. Madách Aladár, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, Kossuth Ferenc, a vezér, a függetlenségi és a magyar haza boldogságának a legfőbb őre egészségére ürítette ki poharát. Dr. Molnár Albert a kerület bizalmáért mondott köszönetét. Hosszasabban beszélt, kifejtvén a mai helyzet fonákságát és a célt, amely után törekednünk kell. Előtte a képviselőség nem volt cél, hanem csak eszköz, hogy a haza javát célozza és szolgálja. A mai alkalmat sem tartja elegendőnek, hanem fog alkalmat és módot keresni, hogy akár népgyűlésen, akár nyílt levélben megtartsa beszámolóját a nép előtt, amelyet mindig tisztelt és becsült és azon nép előtt, amely-é a haza. Végezetül a választó kerület polgárait éltette. Kujnis Gyula a kerület képviselőjét köszöntötte fel abban a reményben, hogy a jövőben is ő fogja képviselni a kerület érdekeit és védeni nevünkben a haza ügyét. Filó Lajos a hazát éltette, amelyért élnünk s halnunk kell. Madách Aladár Molnár Albert dr. egészségére emelte poharát. Molnár Albert dr. a párt vezetőségét éltette, amelyben oly szépen együtt van a született és a szellemi arisztokrácia a demokráciával egy szívvel, egy lélekkel lelkesedve a hazáért és annak mindig csak javát akarva. Mann Lajos a magyar ipar pártolására szólítja fel a társaságot s kéri a kereskedőket, hogy Ausztriából való gyártmányt ne vegyenek. Szoktassák reá a közönséget a magyar gyártmányok vételére. Amit pedig esetleg nálunk nem gyártanak, hozassuk meg Ausztria megkeiáilésével a külföldről. Szóval minden polgár háza kapuja előtt állítsa fel Ausztriával szemben a vámsorompót. Ezen kívül még számos lelkes és szivből fakadó pohárköszöntő hangzott

el. Dr. Bazovszky Lajos indítványára a következő sürgönyt menesztették:

»Nagyságos Kossuth Ferenc, pártelnök úrnak

Budapest.

Hazánk alkotmányának holt teteme felett bűnös tanyát ütő önkény Losonczon is megakadályozta, hogy szeretett képviselőnk, dr. Molnár Albert, nyilvános népgyűlésen beszámolót tartson választói előtt. De a függetlenségi eszmék iránti törhetetlen hűségünket, magát az eszmét a szuronyos hatalom fenyegető jelenléte sem volt képes belénk fojtani. Magán összejövetelünkben szeretett képviselőnk köré gyűltünk sokan, igen sokan és megerősítettük egymást ama különben is szilárd meggyőződésünkben, hogy eltemetni szándékolt most letört alkotmányunk csak alvó leányka és abban, hogy losonczi kerületünk a függetlenségi lobogót többé nem engedi kezéből kicsavarni. Képviselőnk, dr. Molnár Albert iránt bizalmunk a legteljesebb. Nagyságodat, mint országos vezérünket, lelkesedéssel üdvözöljük.

Madách Aladár, losonczi választókerületi függetlenségi pártelnök.«

A társaság, amelynek — lehetne mondani halotti torát egy csendőrtiszt »véletlen« betoppanása bosszantott meg csak némileg, az esti órákig maradt együtt. Képviselőnk még Dortsák Lajos bádogos mester úrnál tett látogatást; utána pedig a hat órai gyorssal elutazott. Érdekes epizódként ide jegyezzük, hogy amikor képviselőnk a Oácsi-utcán végig ment, utána egy óriási sereg iparos tanuló és segéd verődött össze a »Kossuth Lajos azt üzente« kezdetű harcidalunkat énekelve olyannyira, hogy az utca csakhamar megtelt néző közönséggel, amely hatalmas lelkesedéssel tüntetett népszerű és közszeretetben álló képviselőnk mellett.

Íme, igy szokott a hazafias érzelmű közönség a hatalom legszigorúbb intézkedése dacára is rajta kifogni. A nép szava Isten szava. Ezt a hangos szót pedig a szuronyok milliói sem képesek elfojtani. Utólag még arról is értesítenek bennünket, hogy vasárnap reggel még egy egész csapat csendőr érkezett városunkba, hogy az esetleges tüntetéseknek elejét vegyék. De a beavatkozásra nem találtak alkalmat. Kirendelésük bizonyára nagy örömöt és megelégedést okozott köztük. Csak még egynéhányszor rendeljék ki őket, akkor talán teljesen célt ér az elnyomás.

A losoncziak Rozsnyón.

Amint múlt előtti számunkban jeleztük, a losonczi rom. kath. egyháztanács és iskolaszék kiildöttségileg f. hó 21-én Rozsnyóra utaztak, hogy az új püspöknél tisztelegjenek. A küldöttséget dr. Valihora János apátplebános, egyházi és Török Zoltán, volt főispán, világi elnökök vezették. A küldöttségben részt vettek: Wagner Sándor, 111 is Nándor, dr. Honti Rezső, dr. Ottahal Antal, Laczek Gyula, dr. Huszár Lajos, Konss József, Pólyák Károly, Dombrovszky József, Cserey Gusztáv, Gregor János, Dortsák Lajos, Bartos Lajos, Zupkó Károly, Alexy Nándor, Búlyi János, Mihalovics Gyula és Nyeste József

— Hát, hát ... azt a . . . ragyogó szépséget, melyben én akkor gyönyörködtem és ... ha megengedi, hát .. . akkor most is gyönyörködöm.

Es elbeszélgettek. Két fiatal összevágó lélek ölelkezése volt ez. Ügyesen találták el a hangokat, mik egymás lelkében visszhangra találtak.

Besötétedett. A gázlámp^k kigyuló lángjai szórták szét pisla sugaraikat. Margit hazasietett. Lelkében ott fészkelt valami, amit ő maga se igen tudott volna megnevezni. De nem volt közönséges érzés. Annyit ő is tudott róla. Rokonszenvet érzett Ödön iránt és ő ezt az érzelmet csak ennek gondolta, pedig- hát szerelem, égő szerelem hevitette át. Szerette, megszerette őt kimondhatatlanéi és mig hazamenet a villanyosok fülsiketítő csengése, robaja töltötte el a levegőt, az ő lelkében csak egynek képe: az Ödöné csüggött.

Mcrgiték házában zajos az élet. A papának sikerült elfognia egy korrekt fiatal ember szive érzelmeit és odakötnie leánya leikéhez, akit pedig a fiatalember csak úgy az utcáról ismert. De a papa gyakran találkozott vele az »Abbáziában«, hol napos vendégek voltak. Éppen ma délután nyilatkozott a fiatalember, hogy a »szép kisasszony« kezecskéjét szívesen fogadná. A papa lóhalálában vitte haza az örömhirt. A mama váró lelkét nagyon felvidította e friss hir és mivel a fiatalember oda nyilatkozott, hogy a házigazda engedelmével bekopogtat ma este, a mama nagy

hű-hóval neki fogott a rendezgetéshez, a sütéshez, főzéshez.

Csak Margitra tett rossz hatást a jó hir. Az ő leikéből 4 hosszú évnek elmúlt ideje sem tudta kiölni egy fiatalembernek vonzó vonásait, kit ő annyira szeretet. Lelke egészen elfásult minden hatással szemben, ami érte. Nem volt a négy évnek egy napja sem, melyen egy-egy gondolattal ne ápolta volna a szivében élő képet. Csak Ödönre gondolt. Ödön és nem más. De tudja az egek Ura, hol van ő, hová helyezték, talán nincs is itt Magyarországon, talán, talán... meg is halt.

Nap-nap után csak ezek a gondolatok kószáltak agyában. Nem tudta felejteni.

Mikor atyja közönyös ajkáról az örömhirt hallotta elrebbeni, hideg maradt. Atyja nem értette. Sejtelme sem volt az okról, ami e furcsa helyzetet előállította.

— Margit, Margit, miért vagy oly csüggeteg, oly szomorú? — kérdezte színlelt szelídséggel.

Margit nem felelt. Nem volt, mit felelnie. Ha felel, egyetlen szavával elárulhatja azt, ami szivében él.

Atyja ott hagyta. Nem törődött vele. Betegnek gondolta, vagy talán azt hitte, hogy megint valami bolondság motoszkál a fejében.

Margit egyedül maradt. Léte jövendő boldogságának romjait látta maga előtt, amint egy előtte semmi értékkel nem biró férfihez kötött életében egy szemernyi öröm sem lepi meg lelkét. Előtte állott Ödön alakja, amint a napsugaras nyár vidító légkörében együtt sétáltak a liget lombos fái közt és a madarak csicsergő zenéje kíséretében mondják el egymásnak szivük érzelmét. . . Nem tudta elviselni azt a gondolatot, hogy ő, kinek szive már igy a távolból is odaforrott az Ödönéhez, egyszerre elszaladjon attól és egy sohsem ismert férfinek szivéhez csatolja igazán gyönge kötelékkel.

Nem és nem ! Elvégre van annyi hatalma szülőivel szemben, hogy akaratát előadja és sorsa felett szive sugalma szerint, amennyire tőle függ, rendelkezzék. Zúgott a feje. Csak úgy cikkáztak benne a rémes gondolatok a jövendő lét jelenségeiről, szivét marcangolta a fájdalom az elmúlt idők emlékétől. Lábai inogtak, kezei rezketegen tapadtak izzó fejéhez és a következő pillanatban a gyönyörű szép termet aléltan bukott a díszes pamlagra.

*

Kocsizörej. Berreg a csengő. A cseléd alázatos köszönése hallatszik be Margit szobájába. Margit felkel a pamlagról és erejének minden szálát összeszedve elhatározott lélekkel várja a történendőket. Egy pillanat és a mama meg papa célzatos nyájaskodása közben lép be az ajtón az est királya. Egy másik pillanat és Margit velötrázó sikolya rezketetti meg a szoba levegőjét. A következő másodpercben egymás karjai közé dőlnek azok, kik egymást oly nagyon szerették . . . Ödön és Margit.