Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-08 / 7. szám

német regényt csak azért vesszük, mert kötete 75 Pfennig (90 fillér!), a magyar regénytár kötete pedig 100 fillér. Tehát mert az olcsóbb, csak ezért vesszük a német könyvet, ugye szép hölgyeim?

Nem! Német könyvet csak azért vesznek, hogy az uniformisos urakkal társalogni tudjanak. Hogy azok üres és semmitmondó bókjait megértsék. Hogy azoknak ne kelljen magyarul tanulniok. Íme, ebben van Losoncz magyarságának átka ! Avagy idézzük Vörösmarty »Az úri hölgyhöz« c. versének következő szakát hölgyeink mentségére:

»De nem, te nem vagy bűnös. Nevelőd Jellemtelen kornak volt gyermeke. Gyengéd szived hajlott a kény előtt S megvette a szellem-tél hidege.«

De ez mentségül nem elég! Mert ránk cáfolnak, kedves szépeim, azok az ingyenes tiszti mulatságok, amelyeken ti oly szép számmal jelentek meg. Egyiketek-másikatok néha-néha sárga blúzban és fekete aljban, és ez is, de egyéb ruhatoknak is óriási része nem Pestről kerül ide, hanem Wien-ből. így pártolják Önök a hazai ipart!

De nem folytatjuk! Losoncz magyarságát e tünetek eléggé igazolják. És a milyenek a nők, olyanok legtöbbnyire a férfiak is azzal a különbséggel, hogy a hölgyek hiúságból, a férfiak renyheségből tesznek, illetve kerülnek mindent.

Losoncz magyarságát vizsgálván, konstatáljuk a bajt. Városunk, különösen a művelt lakosság női része, át meg át van itatva német szellemmel, német Ízléssel olyannyira, hogy német tudásunkat mindenütt fitogtatjuk, német ízlésünk kedvéért a magyart egyáltalában semmibe sem vesszük.

Ennek máskép kell lenni! A német divat- és szépirodalmi lapokat magyarral kell felcserélni. A német nyelvű regényeket el kell égetni, hogy — ha kényszerűségből is — magyart olvassanak hölgyeink. A társalgásban — különösöen uniformisosokkal szemben — tüntetőleg magyarul kell beszélni. Ha velünk szórakozni óhajtanak, tanuljanak meg magyarul. Mert németül csak a jelzett célból tanulni, hölgyeim, bűn, amely büntetést érdemel. És e büntetés nem fog elmaradni!

Azért ne feledjük el soha: »amely nemzet idegen nép műveltségén táplálkozik s ezt a sajátjánál is jobban pártolja: az a nemzet idegen nép műveltségében cukorként feloldódik és elvész !«

Évi közgyűlések.

i..

A »Losonczi Kaszinó« évi rendes közgyűlése.

Városunk Kaszinó-egyesülete a f. évi január hó 28-ikáról az egyesület elnökének közbejött családi gyásza miatt elhalasztott évi rendes közgyűlését a nagyszámban egybegyült tagok élénk érdeklődése mellett, vasárnap, február hó 4-én d. u. 3 órakor tartotta meg, Kovács Ferenc tb. örökös igazgató elnöklete alatt.

Elnök megnyitván a közgyűlést és üdvözölvén a szép számmal egybegyült tagokat, György Lajos titkár felolvassa az igazgatóságnak a lefolyt évről szóló jelentését, amelynek gondolatmenete a következő:

A nagy világ áldatlan időjárása elől jól esik a társadalmi közös tűzhelyre vonulni, hogy hagyományos szokás szerint, az elmúlt évi működéséről az igazgatóság számot adjon.

Rámutat az igazgatóság arra az örvendetes tényre, hogy a Kaszinó immár 10 életévet számlál.

Éz idő alatt hivatásának teljesen megfelelt. Az igazgatóság ugyanis, mig egyrészt az Egyesület jólétét tartotta szem előtt, másrészt a haladó korszellem igényeivel is mindég számot vetett.

Mindebben a város közönsége, és közelebbről a tagok, áldozatkészségükkel támogatták az egyesületet. S ha sokan el is költöztek e földi létből, emlékük él az egyesületben, amelynek hazafias és közművelődési szerepe bizonyára tetszik az ő szellemöknek is.

A 10 évi ittlakozás mellett egy családi öröme is van az egyesületnek. Az tudiillik, hogy Hodlik Imre ez évben töltötte be negyedszázados gazdai tisztségét, amelyet ambícióval, s a legnagyobb lelkiismeretességgel mindenkor az intézet javára végzett. A Gondviselés tartsa meg őt fiatalos öregségében.

Egy másik öröme az egyesületnek az, hogy szeretett elnökét ő Felsége az ősszel a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki.

Örvendetes esemény továbbá az, hogy a 16. sz. hadosztály, tüzérezred tisztikara a múlt év november 1-én, a Kaszinó egyesületbe testületileg belépett.

A városi muzeum megálapitásának ügye — amely a Kaszinóból indult ki — kedvezőbb fordulatod vett. Az elmúlt év folyamán a Kaszinó egyesület is két igen értékes szerzeményt küldött be, t.-i. a csizmadia céh és ifjúsága ládáját, a céhekre vonatkozó okiratokkal, törzskönyvekkel és egyéb érdekes feljegyzésekkel. Az említett céhek ládáit Jeszenszky Pál és Lajos urak engedték át, akiknek e helyen is köszönetét mond az igazgatóság.

Az egyesületből az év folyamán kiléptek és elköltöztek 5-en; beléptek 15-en; elhunyt 1, Mikula Endre.

Az egyesület 34 magyar, 14 német, és 2 francia nyelvű, összesen 50 hírlapot járat.

A vagyoni állapotot illetőleg az egyesületnek a számvizsgáló-bizottság jelentése szerint, a lefolyt évben volt: bevétele 10773 kor. 50 fill., kiadása 9138 kor. 80 fill., pénztári maradvány 1634 kor. 70 fill., ehhez hozzáadva a különböző művelődési célokra deponált összegeket, a készpénzvagyon 2539 kor. 82 fill.

Az egyesület követelése a tagoktól tagdíj fejében 1030 kor.

A leltározó-bizottság jelentése szerint, az összes szerelvények és uj beszerzések értéke, a szokásos kopás-percentek levonásával és ingatlanokkal együtt 47335 kor. 52 fill.

Az egyesület összes vagyona tehát a következő: a) készpénzmaradvány 2539 kor. 82 fill., b) tagdijhátralék 1030 kor., c) ingatlanok s ingók értéke 47335 kor. 52 fill., összesen 50905 kor. 34 fill.

Ezután az 1906. évi költségelőirányzatot állapítja meg az igazgatóság, 20 korona tagságidij alapján számítva.

Az épület bővítésére kiküldött bizottság az építkezést tavaszra halasztja.

Az egyesület anyagi helyzetének javulásával egy régi, becsületbeli adósságát is kiegyenlíthette az elmúlt év folyamán. Tudniillik Kovács Ferenc tb. örökös igazgatónak, 1522 korona 40 fillért, amelyet még 1898-ban, mint a székház-építésből fenmaradt tartozást ő fizette ki, anélkül, hogy valaha szót emelt volna annak kifizetéséről, vagy azért kamatot fogadott volna el. Az egyesület nevében hálás köszönetét mond neki ezért az igazgatóság.

Végre a közgyűlés bizalmát megköszönve, az igazgatóság s a választmány tisztjéről lemond, s felmentését kéri.

Ezután a gazda odaadó és lelkiismeretes működéséért, tisztségének negyedszázados évfordulója alkalmából, jegyzőkönyvi 'köszönetét és elismerést nyer.

A leltározó-bizottság jelentése, s az 1906. évi költségvetés megállapítása, illetőleg elfogadása után az évi tagsági dijat ismét 20 koronában állapítják meg.

Egyhangúlag választják meg ezután Wagner Sándort igazgatóvá, Szabó Pált h. igazgatóvá, György Lajost titkárrá, úgyszintén a választmány s a tisztviselők többi tagjait, valamint a számvizsgáló- és leltározó-bizottságot is megválasztják. Még pedig a régieket.

Ezután Kájel Endre rendes tag, hivatkozva az alapszabályok 1. §-ára, azt konstatálja, hogy az egyesület felolvasási és művészi estélyeket nem rendez.

Erre Wagner Sándor igazgató azzal válaszol, hogy a múltban megtette ezt az egyesület, de ma már jótékony és művelődési célt szolgáló más egyesületek vették át e szerepet városunkban éppen úgy, mint másutt is. — A Kaszinó ezért nem tartja szükségesnek az alapszabályok l.§-ának egész terjedelemben való végrehajtását.

Végül a közgyűlés Wagner Sándor igazgató indítványára, Kovács Ferenc tb. örökös igazgatónak köszönetét szavaz a közgyűlés vezetéséért.

lebeghetett, amely cél megvalósítása iránti törekvésért csakis dicséret illetheti a bál rendezőségét. S igazán csodálkozunk azon, hogy akadhat oly közeg, amely magát a közvélemény fórumául (!) kívánja tekinteni, amely azt mondja a nyomtatott és türelmes betű útján, hogy a bál »arisztokratikus« volt, holott a kor követelménye szerint a »demokratikus« irány felé kellene törekedni. Hát ez nagyon is ferde gondolkozás! Épen ellenkezőleg kellene és kell okoskodni, és a legnagyobb dicsérettel illetni a gimn. segély-egyleti bál rendezőségét, hogy ily merész és nagyszerű ötlet megvalósítását megkísérelni merte.

De amikor ily elismeréssel szólunk a gimn. segély-egylet bál rendezéséről, nem hallgatjuk el azt a gáncsunkat sem, amellyel Losoncz város intelligentiáját kell illetnünk azért, hogy szinte tüntetőleg maradtak el a bálról. Miért? Mert talán nagyon is előkelőnek Ígérkezett a bál? Hát ez balhiedelem! Minden ember annyi pénzt ád ki, mint a mennyit akar. Ha többet költ a jövedelménél, úgy könyelmű és megrovandó. A gimn. segélyző-egyleti bálra minden művelt, Hiedelmet tudó embernek el lehet mennie, amit a küldött meghívó is igazol. Tehát olyan ruhában kellett volna elmenni, aminőre pénz van. Ép úgy vagyunk itt, mint a vasúti állomásra való menetellel ; egyik ember — bár tisztességes és derék — gyalog megy oda, a másik négyesfogatú hintón vagy tán automobilon is. Azért ez egyik fél értékét sem emelheti, de egyik fél értékéből sem vonhat le semmit.

A gimn. bálra pedig körünkből minden

tisztességes és magyar embernek, hacsak egészsége engedi, el kell menni, mert e bál nem szolgál sem felekezeti, sem nemzetiségi célt, hanem szolgálja magyar hazánk kultúráját és a jövő nemzedék egészségesebb irányban való fejlődését és neveltetését.

Ami magát az idei bált illeti, hát az sikerültnek mondható erkölcsi szempontból, anyagi szempontból pedig nagyon is sikerültnek, amiről lapunk más helyén emlékezünk meg. Akik az estén jelen voltak, azok »kevés kivétellel« teljesen megvoltak elégedve, csak egy irányban hallottunk panaszt és e panasznak mi is helyt adunk. E panasz pedig abból áll, hogy a táncrendezőség nem tett teljesen eleget hivatásának, amennyiben nem gondoskodott arról, hogy minedn táncosnő »eleget« táncoljon. De ez, úgy látszik, a mai táncosok renyheségében leli magyarázatát, ami sajnos, — a fiatalság nagy részének nyavalyája. Táncolni nem szeretnek, de a táncteremben — pestiesen szólva, — »majomszigetet« alkotni igen. Egyébként a táncrendezőség elnöksége, különösen Dr. Kovács Ernő és Poeffel Artur tőlük telhetőleg, nem kíméltek semmiféle fáradságot.

Magának az estnek a lefolyása a következő. Kilenc órakor a Rákóczi induló hangjai mellett vonultak be a bálanyák, mire az általános bemutatkozás után a déli virágokkal ízlésesen díszített táncteremben kezdetét vette a tánc, hogy csak a késő reggeli órákban lelje végét. Az első négyest 42 pár táncolta. Igen szép és meglepő volt a szünet előtti cotillion-tánc, bár — mivel egyszerre csak kevés táncos vehetett részt — unalmassá vált egy kevéssé. Általában véve azonban a hangulat igen eleven volt, amely az éj folyamán csak nőttön-nőtt.

Az est sikerében igen nagy részük volt a megjelent bálanyáknak, akik a lehető legegyszerűbb ruhában, kevés ékszer-disszel jelentek meg s mindenkivel szemben nyájasak és leereszkedők voltak, amint ez igazi úri nőkhöz illő is és az ő megjelenésük igazán nem feszélyezett senkit. Egyébként a bálanyák ruházata a következő volt: Báró Buttler Ervinné ruházata: fekete gazé, flitterrel; gróf Czebrián Mária öltözete: fehér chiné, rózsaszín öv; Hubayné gróf Czebrián Róza kivágott zöld selyemben jelent meg; Mladenovic Györgyné öltözéke: zöld crepe de chiné; Báró Pongrácz Vincéné ruházata; szürke grenadin, ezüst flitter; Stephani Ervinné rózsaszínű brokát selyemben, hajában ibolya virággal, jelent meg; Wagner Sándorné kir. tanácsosné öltözete pedig fekete gazé volt.

Íme, ilyen egyszerű ruhában szoktak megjelenni egy arisztokratikus« irányzatú bálon1!

A jelenvolt hölgyek névsora, amennyire sikerült nevüket feljegyezni, a következő: Dr. Adriányi Jánosné (Dobsina), Albrecht Béláné, özv. Alk Ferencné, Baán Béláné, Básthy Béláné, dr. Bartha Mórné, Beniczky Kálmánná, Besse Dávidné és Vilma leánya, Bogya Jánosné és Annuska leánya, báró Buttler Izidora és Lenke (Tót-Kelecsény), Draskóczy Margit, Doucha Szidónia, Ferenczy Sárika és Zsuzsika (Budapest), Goldstein Sománé, özv. Gresits Miksáné, dr. Gross-