Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-20 / 52. szám

Melléklet a Losonczi Újság 52. számához. (1906.) asszony ráadásul előadott számának prestoját megismételte. A dalárda ezután Lavotta-Hoppenak >A reményhez« című dalát adta elő szabatosan, mire Izák Jánosné úrnő száma következett, ki az utolsó pillanatban berekedt Kohn Stefi úrhölgy helyett ugrott be. Behízelgő, csengő s érzésteljes szopránján Lehár Ferencnek »Vilja^-dalát és Gas­­paronnak »Tarantellá<-ját adta elő viharos tetszést aratva, mit egy friss magyar nótának elénekelé­­sével köszönt meg. Az 5-ik szám Kohlener Edit úrhölgy vig monológja volt. A légvárakat épitő, képzelődő bakfisch igazi gondolatvilágába, élvez­tük bájos, közvetlen előadásában. Eleven pezsgő vére, életvidám, de amellett naiv egyénisége, élénk temperamentuma, melyekhez üde hangja és külső előnyök is járulnak, jóval felülmúlják a műkedve­lők átlagát. A gondos megfigyeléssel és tanulmá­nyozással előadott monológot természetesen vi­haros tetszéssel jutalmazta a közönség. Az utolsó szám Riegernek »Kire ürítsem e pohárt?« című dala volt, melynek finom nüanszait a dalegylet ügyesen és hatástkeltően adott elő. A közönség lelkes ovációban részesítette Izák János karnagyot, kinek ügybuzgalma és szaktudása lehetővé tette e kitűnő sikerű estélyt. Nem kevésbbé illeti elis­merés Draskóczy Zsigmond dalegyleti igazgatót, ki nem ismeri a fáradságot és az utánjárások kel­lemetlenségeit, midőn az ő dalegyletéről van szó. Vajha méltányolná érdemük szerint e két buzgó férfiú lelkesedését úgy a dalegylet működő kara, mint a közönség, hogy azokhoz a szép hagyo­mányokhoz, melyek e dalegylethez fűződnek mind­annyian méltóak legyünk, s ama sikerek, melyek e dalegylet nevével vannak összekötve megismét­­lődjennk a jövőben is. HÍREK. Kitüntetés. A király a nyugalomba vonult főgimnáziumi tanárnak, Ambrus Mórnak, a közép­iskolai igazgatói cimet adományozta. Névmagyarosítás. Grünwald Miksa fő­gimn. tanár saját, valamint kk. gyermekei: György, Gyula, Károly, Ella és Mátyás István losonczi lakosok családi nevét belügyminiszteri engedél­lyel »Gedő<-re változtatta. Halálozás. Fiatal, törekvő életet tört le a kérlelhetetlen halál. Nógrádi Pál ev. tanító élte 26 éves korában múlt szerdán éjjel Budapesten meghalt. A boldogult már hosszabb ideje bete­geskedett és rajta műtétet kellett végezni, mely célból Budapestre Récey tanár klinikájára vitték. Sojnos, hiába. Annál megrendítőbb ezen haláleset, miután a derék, szorgalmas, igyekező fiatal tanító éppen kitűzött céljának elérése előtt halt meg. Nógrádi nem elégedett meg azzal, hogy hosszas küzdelem után megszerezte a tanítói oklevelet, hanem tovább tanult és letette az érettségi vizs­gát is. Beiratkozott az egyetemre a bölcsészeti fakultásra és dacára annak, hogy tanított az ev. iskolában és ipariskolában, alapvizsgáit mindig kitüntetéssel tette le. A tanítás és tanulás mellett még elkészítette mint ügyes rajzoló Nógrádvár­­megye kitűnő térképét, mellyel szép emléket hagyott maga után. Halálát öreg édes anyja, kinek a boldogult egyetlen fia és támasza volt és meny­asszonya Ruttkay Anna, Ruttkay Sándor ev. lelkész leánya gyászolja. Holttestét hazahozták és múlt szombaton délután 3 órakor helyezték örök nyu­galomra a Ruttkay-család sírboltjába nagy részvét mellett. Emlékét híven megőrzik társai is, kik benne hű és tevékeny társat vesztettek. Áldott legyen emléke. A temetés alkalmával Magyar Béla búcsúztatta a tanítótestület nevében. Vasútmegnyitás. A gácsi helyiérdekű vasút műtan rendőri felülvizsgálatát f. hó 18-án ejtette meg egy kiküldött bizottság, melynek foganato­sításánál Marsso Károly főfelügyelő a miniszté­riumot, Görgey László üzletvezető az üzletveze­tőséget, Török Zoltán az alispánt, dr. Keszler Lipót Losoncz városát, Básthy Béla a losonczi járást, Havas Gyula a közigazgatási bizottságot, Plichta Cornél pedig a gácsi járást képviselték. Jelen volt továbbá Pallós Ármin fővállalkozó és neje is. A bizottságot és kiküldötteket, valamint a meghívott vendégeket egy d. e. 11 órakor in­dult fellobogózott vonat vitte ki a vonalra, hol is a bizottság pontos vizsgálatot tartva, úgy a vona­lat, mint a felépítményeket rendben levőnek jelen­tette ki. A felülvizsgálat Gácson fejeződött be, hol is az érkezőket Stricker igazgató szives ven­déglátásban részesítette. A bejárásról jegyzőkönyv vétetett fel, melyet Losonczon Írtak alá a bizott­ság és kiküldöttek. Délután 4 órakor Pallós Ármin fővállalkozó pazar ebédet adott a Városi Szállóban a bejárásnál jelenvoltak tiszteletére. Adomány. Streisinger Ignác polgártársunk a b.-gyarmati szegényeknek 20 koronát küldött. A nemes tett önmagát dicséri! Felolvasás. A »Polgári Kör«-ben múlt va­sárnap — amint már jeleztük volt — felolvasást tartott Scherer Lajos áll. főgimn. tanár II. Rákó­czi Ferencről. Felolvasásában, amelyet nagyszámú női- és férfi hallgatóság nagy figyelemmel hall­gatott, ecseteli Rákóczi ifjúságát s a jellemét, ha­tását korára stb. úgy, hogy a */* óráig tartó fel­olvasásban elénk vonult az egész Rákóczi kor. A felolvasást Farkas István, IV. éves tanitóképző­­intézeti növendék, szavalata követte. Igen ügyesen és nagy hatással adta elő Sassy Csaba: »Czinka Panna hegedűje« című költeményét. Szóval a Pol­gári Kör rögtönzött Rákóczi ünnepélye igen szé­pen sikerült. Helyreigazítás. Felkérettünk annak kije­lentésére, hogy a csatatéri emlékek karbantartása céljára rendezett katonai hangverseny alkalmából Thuránszky Károly úr Beniczky Kálmán gimn. igazgató úr megbizásából fizetett 5 koronát. A helybeli áll. főgimn. ifjúsági segélyző egyesület választmánya legközelebb tartott ülé-Ma a várnak nem nagy jelentősége van, pedig Gyulafehérvár védi a Marosvölgyet, délrűl a Küküllő útját is a székelyföldre s az erdélyi bányavárosokat. Igazán központ, Erdély főváro­sának való. De ma már alig beszél itt valami az erdélyi nemzeti fejedelmekről. A Batthyáneum könyvtára gazdag régi könyvekben, korvinája is van, s itt van a Varjú Elemér fölfedezte első ma­gyar vers, mely régebbi a Königsbergi Töredék­nél. A csillagvizsgáló műhely is szomorúan alá­­hanyatlott, a messzilátók lencséi megzsizsikesed­­tek, a rájuk bízott csillagok közűi sok lehullott, nó, bizonyára loptak és sikkasztottak is közülük. Pl. üstököst én egész Fehérvárt létemben nem láttam egy fiát sem, pedig azt hiszem, hogy egy csillagdától, mely csak valamit is ad a művelt nyugat niveaujára, ez az első elengedhetetlen követelmény, hogy legalább egy rongyos üstö­köse legyen. De bezzeg új ágyúk beszerzésére, — arra jut pénze a kormánynak! Legértékesebb kincse Fehérvárnak a székes­­egyház a fejedelmek sírjaival. Maguk a hamvak nincsenek már meg az értékes faragványú kő­koporsókban, 1660-ban a tatárok s Hóra lázadói mind kiszórták a szélbe, nyilván avval a célzat­tal, hogy a nemes porokbúl ereklyeképen min­denüvé jusson. Meg akkor Hunyadi János és László nem érték még meg, hogy oláhoknak recipiáltassanak. Én már diákkoromban többször voltam itt s megnéztem a templomot belűirűl, (kivűl toldo­zott, zavart stílusú) láttam volt a fejedelmi síro­kat is, de most is megnéztem volna. De Oláh Gábor nem akarta. Elhűltem. « . De hisz ezért egymagában érdemes száz mérföldrűl idejönni; Magyarországnak nincs sehol épségben hasonló temetője. — Eli, felelte, engem nem érdekelnek az eféle történelmi emlékek. Nincs kedvem a halottakhoz. Oláh Gábor, én nem tudom, mekkora föl­­háborodást láttál felhozni e beszédedre homlo­komon, de az szent, hogy a magyarok istenének, sőt a legfölvilágosúltabb, legkozmopolitább isten­nek is legfeketébb felhőjébűl a legbosszulóbb villámot megérdemled e hiányodért. Megérdem­­led, hogy halálod után utódod, kire lelked min­den szent örökségét rábíztad, répavermet csinál­jon sírodból és csontjaidat eladja félgarason a fütyülő zsidónak. Elromlott a kedvem Gyulafehérvárt. Épen országos vásár volt, minden utcán hömpölygött az oláhok tömege, férfi és nő ünneplőben, mind nemzeti viseletében, nemzeti színeivel; a vár alatt a Hóra-induló járta. Félelmetesen erőshullámú néptenger. S nekem az kóválygott a fejemben, hogy bizony Hunyadi is jórészt az övék is, mert magukénak hirdetik, érzik, emléke lelkesedést és erőt ad nekik ... Ebéden Bolyai bátyámnál voltunk, kinek apja s nagyapja a sótalan számtan-tudományban jeleskedett, őmaga a sós és paprikás szerelem­ben. Tehát ő bölcsebb apáinál; ő a nagy egyen­letet három ismeretlennel oldotta meg, vagyis eddigelé három feleséggel boldogíttatta magát, a legutóbbival csak három éve. De ki tudja, még hány meg hány X és Y sinusát oldotta meg ezenkívül 1 Hatvanötéves kora óta keveset láttam, azóta hatványozódott ifjúi életkedve.... Hej Bandi, mi ilyen korunkban vissza fogunk e foc­­dúlni a kacéran lebbenő női ruhafodrok után? (Folyt, köv.) sén elhatározta, hogy mint a megelőző években, úgy a jelen tanévben is a segélyző-egyesület ja­vára 1907. február 2-án tárgysorsjátékkal egybe­kötött táncmulatságot rendez. Az egyesület nemes és magasztos célját, eddigi áldásos működését — azt hisszük — teljesen fölösleges itt újból vá­zolnunk annyival is inkább, mert eddig is elég alkalmunk nyílt meggyőződést szerezni arról, hogy a n. é. közönség azt nemcsak ismeri, hanem pá­ratlan áldozatkészséggel támogatva mindig minden lehető méltánylásban és elismerésben részesíteni is kész volt. Eléggé világosan bizonyítják ezt a fényes sikerek, melyeket az egyesület eddig min­den évben kivívott. Ily fényes sikerek után buz­­dulva és ily nemes s magasztos cél érdekében hívjuk fel ez alkalommal is a n. é. közönséget s hazafiui tisztelettel kérjük, szíveskedjék az egye­sület javára a föntebb jelzett napon rendezendő tárgysorsjáték nyeremény-tárgyaihoz hozzájárulni s az erre szánt tárgyat, vagy esetleg tárgyakat a főgimnázium igazgatóságához beküldeni. A szives adományokért előre is hálás köszönetünket nyil­vánítjuk. Az áldozatra kész adakozók nevei s a küldendő tárgyak sorozata a helybeli lapokban fog közzététetni. Losoncz, 1906. december hó. Prónay Mihály rendezőbizottsági elnök. Beniczky Kálmán egyes, igazgató. Bodor Aladár rend.-biz. jegyző. Kisdedóvó meghívó. A Kossuth Lajos­­utcai óvodát látogató kicsinyekhez f. hó 22-én d. e. 10 órakor fog a kis Jézus becsengetni, hozva a várva-várí karácsonyfát. Megelőzi ezt a szokásos karácsonyi vagy karácsonyfa-ünnepé.), melyet ezúttal az intézet saját helyiségében tartok meg. Midőn a kicsinyek ez örömünnepére a ked­ves szülőket és a kisdedek iránt érdeklődő igen tisztelt ügybarátokat van szerencsém e helyen tiszteletteljesen meghívni; egyszersmind azon kérelemmet vagyok bátor figyelmüket szegény­sorsú kisdedeimre felhívni, hogy nekik szánt, általam e lapban nyugtázandó kegyes adományai­kat hozzám juttatni szíveskedjenek, hogy különb­ség nélkül egyenlő ajándékban részesülhessen minden egyes kis növendék, az eddig lefolyt évek bevett intézeti szokása s a kegyes adakozók ismert és tapasztalt jószívűsége folytán A veze­tésem alatt álló óvodát kicsiny növendékeimmel szives jóindulatukba ajánlva, vagyok Losoncz, 1906. dec. 14-án kiváló tisztelettel Margócsy Lenke. A losonczi ág. hitv. ev. elemi leány­iskola I—II. osztályában f. hó 24-én délután V22 órakor karácsonyfa-ünnepély fog tartatni, mely ünnepélyre a mélyen tisztelt szülők s gyer­mekbarátok ez úton is meghivatnak. Korcsolyázó egyletünk vezetősége min­dent elkövet, hogy a most már kedvező időjá­rást felhasználva, a jégpályát közönségünk ren­delkezésére alkalmassá tegye. Az ünnepélyes meg­nyitás vasárnap volt s azóta bizony sokan hódol­nak ennek az egészséges sportnak. Az ismert jelzések különben teljes útbaigazítással szolgál­hatnak a korcsolyázás híveinek. A magy. kir. államvasutak losonczi altiszti olvasó- és önképzö köre Kollmann Károly forgalmi főnök védnöksége alatt 1907. január hó 6-án a «Városi Vigadó» nagytermében Berki Józsi zenekara közreműködésével jótékony­­cé.ú műkedvelői előadással egybekötött zártkörű táncvigalmat rendez. A tiszta jövedelem a kör könyvtárának és leltárának gyarapítására szolgál. Kezdete pont 8 órakor. Jegyek előre válthatók Redlinger Ignác könyvkereskedésében és az elő­adás napján este 7 órától a pénztárnál. Felruházás. A losonczi izr. leányegyesület november 20-án tiz szegény leánygyermeket ru­házott fel; a leányok kaptak téli ruhát, cipőt s fejkendőket. A ruhákat az egyesület leánytagjai varrták meg; a felruházás pedig minden ünnepé­lyes formák mellőzésével történt meg. Műkedvelői előadás. Ugyancsak seré­nyen folynak a Losonczi Önálló Iparos Műked­velő Egyesület színi próbái s azon reménnyel kecsegtetnek, hogy a karácsony másodnapján előadandó < Ipamuram»-mal az egyesület egy minden tekintetben sikeres és élvezetes estében fogja részesíteni Losoncz város műpártoló közön­ségét. A Dortsák Gyula ungvári főgimnáziumi igazgató ügyes tollával megszerkesztett alkalmi prológust Dortsák Lajos fogja elszavalni. A szervezet. N. H. írja: Több mint 15 éve, mindig egy és ugyanaz a favágó vágja nálam a tát. Mindig egyforma árt fizettem neki. A napok­ban ismét dolgozott nálam, amikor kifizettem, himez-hámoz és morog valamit. »No mi baj öreg, mit morog?« Hát az én favágóm imigyen felel: »Tekintetes uram, most még felvágtam a fát 4 kor. 80 fillérért, de újév után más ár lesz.« »S miért?« »így rendelte a szervezet.« »S tudja maga

Next

/
Thumbnails
Contents