Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-29 / 49. szám
Melléklet a Losonczi Újság 49. számához. (1906.) szavalt, mig a barátja mint ténylegesen féltékenykedő férj túlzásba csapott, bár ettől eltekintve mindketten gyönyörűen helyt állottak és nagy derültségnek okozói voltak. Meredit (CzimetDezső) szerepe kisebb volt és nem érvényesülhetett eléggé. Persze a függöny legördültével végehossza sem volt a tapsnak, pedig a java csak ezután következett! Ugyanis Faragó József szerkesztésében tiz leány 9 poéta versét adta elő, egy-egy szép virágot ábrázolva és a virág jelentőségét versben jelentve. Goldberger Rózsi volt a tavasz tündére, aki a virágok sokasága között állva és hét szép lányvirágtól vagy virágzó leánytól körülvéve (Deutsch Adél, Schwarz Ilka, Fiala Emma, Weisz Lujza, Kümpfner Margit, Greiner Aranka és Jászteleki Vilma) sorra előhívta a »Hóvirág- -ot (irta Miskolczi Simon János és adta Lusztig Margit), az »Ibolyát« (irta Sassy Csäba és adta Neumann Blanka), a »Gyöngyvirág«-ot (irta Jassicus és adta Schuschitzky Ilka), a »Rózsát« (irta Herczegh Jenő és adta Weisz Irén), a »Liliom «-ot (irta Bodor Aladár és adta Leichtner Rózsi), a »Szegfű«-vet (irta Faragó József és adta Bárok Irén), a »Búzavirág«-ot (irta Szávay Gyula és adta Kyedens Irma), a »Havasi gyopár«-t (irta Pásztor Á. és adta Sacher Ilona) és a »Nefelejís«-et (irta Honti Henrik és adta Klein Elza). Végezetül pedig néma élőképben mint a kilenc virág hódolatát mutatta be a tavasz tündérének. A szép jelmezekhez, pazar díszhez és jó szavalatokhoz járult még a különféle színű fényvetités, amely egy-egy virág egészen természetes színét csalta a néző közönség elé. Az előadás e befejező élőbokrétája volt az egész est legsikerültebb és leghatásosabb pontja. Előadás után tánc következett, amely világos kivirradtig tartott. Az első négyest 86 pár táncolta. Ez aztán a szám, mi? A szünóra alatt tárgysorsjáték is volt, amely szintén tetemesen növelte az est jövedelmét. Amikor referáló sorainkat befejezzük, őszintén gratulálunk e fiatal egyletnek elért szép sikeréhez, de egy dolgot fájlalunk, t. i. miért nem tud e város valamennyi szép kis leánya egy egyletet alkotni, hadd lennének ezek, bár különböző vallású, de egy hazáért lelkesülő hajadonok egy táborban, egy nemes cél szolgálatában, együtt vigadva, együtt lelkendezve, együtt buzgólkodva! ? Bár igy lenne ! HÍREK.-r s. Nagy Mihály alispán jubileuma. December havában lesz huszonöt éve annak, hogy a vármegye alispánja közszolgálatának immár 25-ik évét tölti be. A vármegye tisztikara fényes ünnepéllyel kapcsolatosan kívánja megülni ezt az évbárki más potentát, mert ők a rómaiak bányászását folytatják egyenesen, úgy adják kézrűlkézre a bányát és a hozzávaló tudományt, apa fiúnak, fiú unokának, vagy valamelyik hóditónak. Sok tárna eleje még római munka. Szép finom munka a rómaiaké: tűzzel és ecettel dolgoztak és simára gyalulták az alagút falát. A kalló-nyilak hegyébe az érctaposó lávakövet ma is csak úgy ősi módon, tűzzel s hideg leöntéssel lehet hasogatni a messzikéklő, szilajon égreszökellő Vulkán-hegybűl. Ez is roppant hozzáneveltséget kívánó, az aranyhoz tartozó mesterség, — mérnök urak kővésőkkel tízszeres áron se állítanák elő. Mit is tudnának a mérnökök? Hisz itt mindenki bányász, csak épen az állami bányahivatalnokok nem, nekik nem szabad. De — mondják — aki mézzel bánik, mégiscsak megnyalja az újját. De ugyan ki ne kívánna nyalni ebből a szép sárga mézbűi? A kocsmárosunk is, akinél szállva voltunk, kőzetpéldányokat mutatott termés arannyal. Ő is bányász. Itt minden más mesterség csak mellékfoglalkozás lehet. Még a lovak is mind bányászok : puttonokban hordják az aranyércet a távoli, pl. a bucsumi, kerpenyesi kallókat etetni. Korán feküdtünk s egész éjjel azt álmodtam, hogy a Goethe hexametereit skandálják a fülembe. Hajnalban rájöttem, hogy az okozza e skandalózus lármát, hogy az uj nagy esővizgyüjtő tavakból uj vizet eresztettek a kallókra. A vendéglő udvarán is kilenc duhaj kallónyit aprózta a boszorkánycsárdást a tájtékos aranymarán. Hej ti kacér-Iányasszonyok, piruló jeggyűrűs leányok, az én megrabolt éjszakai nyugodalmam is bele van verve, olvasztva sápadtmosolygású aranygyűrűitekbe ! (Folyt, köv.) fordulót. Ebből a célból, a vármegye főjegyzője dr. Fáy Albert f. évi november 18-án a központi tisztikart és a járások vezetőit értekezletre hivta össze, melyen az évforduló módozatait beszélték meg. A főjegyző indítványára elhatározták, hogy a vármegye tisztikara testületileg üdvözli az alispánt, tiszteletére az nap este bankettet rendez, melyen egy emléktárgyat nyújt át. A bankettet az összes hatóságok alispánnak és az azon részt venni óhajtók bevonásával rendezik. Az emléktárgy megállapítása végett a vármegye főjegyzőjének elnöklete alatt dr. Scitovszky Béla, Balás Barna és Pongrácz György tisztviselőkből álló bizottságot küldték ki. Miniszteri elismerés. Horváth János losonczi róni. kath. iskolai tanító ebbeli minőségében kifejtett 53 évi működése után 69. évében saját kérelmére nyugdijaztatván, a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhatalmazta vármegyénk kir. tanfelügyelőjét, hogy ezen alkalomból a népoktatásügyi pályán egy félszázadot meghaladó időn át kifejtett odaadó s hasznos tevékenységéért nyugdíjazottnak köszönetét és elismerését fejezze ki. Vármegyénk kir. tanfelügyelője ennek következtében a szó alatti tanítóhoz a következő tartalmú levelet intézte: »A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter felhatalmazni méltóztatott, hogy nyugalomba vonulása alkalmából t. tanító úrnak a néptanítói pályán öt évtizedet meghaladó időn át kifejtett buzgó, odaadó, sikerdús munkásságáért őnagyméltósága köszönetét és elismerését fejezzem ki. Midőn azt szives örömest teszem, el nem mulaszthatom abbeli forró óhajomnak kifejezést adni, hogy a rászolgált nyugalmat jó erőben még soká élvezhesse.« Egy elmaradt mulatság pótlása. A losonczi helyőrség tisztikara a f. évi junius hó 9-én elmaradt tavaszi mulatság helyett, a csatatéri emlékek és sírhelyek karbantartására, december hó 1-én, a városi Vigadó nagytermében terített asztalok mellett hangversenyt rendez, melyet táncmulatság követ. Kezdete este 8 órakor. Belépő dij 1 korona. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Hangverseny. A főgimn. ifjúsága múlt vasárnap a siketnémák javára hangversenyt rendezett 40 fillérnyi belépő dij mellett, amely a felülfizetésekkel együtt csak 20 koronát jövedelmezett. Roppant kevesen vettek részt, pedig ha ingyenes hangversenyt adnak, mindig szűknek bizonyul a nagyterem. A szülők és a nagyközönség jobban méltányolhatnák a tanuló ifjúság ebbeli munkásságát; hiszen az elismerés csak nagyobb kedvet és ambíciót keltene a törekvő ifjakban. Azt hiszszük, máskor a belépő dij nem fogja a műpártoló közönséget elriasztani. A Búsbak-féle ház ügye. A »L. és V.«-ben K. S. aláírással valaki védeni igyekszik a tanács intenciójának tisztaságát és azzal vádol, hogy »azok a vehemens támadások, melyeket az opponáló párt részéről hallunk vagy olvasunk, eltérnek a higgadt és komoly debat hangjától stb.« Erre csak az a megjegyzésünk, hogy mi is »morális érdekből szolgáljuk a közügyet s hogy a város vagyona nem tisztán csak a tanácstagok-é. Amit irtunk, azt közérdekből irtuk és jól esik tudnunk azt, hogy a decemberi közgyűlésre óriási párt fog megjelenni, amely a Búsbak-féle ház eladásának a napirendről való levételét fogja kérni írásban, igen sok aláírással; ha pedig ez el nem volna érhető, meg fogja a határozatot felebbezni. Tehát mint a múltkor irtuk — ismétlődni fog a járásbirósági épület telke körül folytatott hercehurca városunk vezetőségének nagyobb dicsőségére. Most is, ezentúl is azt hangoztatjuk, hogy a Búsbak-féle ház eladása a legngyobb pazarlás lesz; de ha oly nagyon kell a pénz, — tessék az erzsébet-utcai kisdedóvót eladni és kisdedeinknek jobb és kényelmesebb otthont a Búsbak-féle házban adni. Hát ez is »kicsinyes és nem jóhiszemű kritika és egyeseknek mindenbe való beiebotlásának szenvedélye?« Azért csak várjuk be a decemberi közgyűlés határozatát! Mikes Kelemen könyve. A nagy Rákóczi és bujdosó társai hamvainak eltemetése alkalmából a hazafias kormány kinyomatta Mikes Kelemen törökországi leveleit . egy gyönyörű diszkiadásban. A mű nagyon is érdemes az elolvasásra, mert abban a bújdosók egész élete hűségesen van megörökítve. Ára 20 korona. Megrendelhető Kármán könyvkereskedésében. A gácsi posztógyár története. Sztudinka Ferenc szerkesztésében megjelenő »Magyar ipartörténet« első köteteként napvilágot látott ugyancsak Sztudinka Ferenc tollából »A gácsi posztógyár története.« Az egész könyv könnyen folyó stílusban van megírva, ezenkívül rengeteg sok benne az adathalmaz, úgy hogy a maga csupasz vajóságában láthatjuk a gácsi gyár alapításának viszonyait és a mai napig való fejlődésének körülményeit. A »Magyar ipartörténet« ezentúl megjelenő és tervbevett kötetei - tárgyanli fogják a felvidék, Pozsony és a határszéli ipar és kereskedelem fejlődését, úgy hogy lassanként mégis csak lesz magyar ipartörténetünk, amely egyrészt elsárgult és poros aktákból napfényre fogja hozni a régi történeti adatokat, másrészt a magyar közönség érdeklődését is felkelteni a magyar ipar fejlesztése és pártolása iránt. Egy-egy füzet ára 1 korona. Megrendelhető Sztudinka Ferencnél Losonczon, vagy a Lampel R. budapesti könyvkereskedésében. A főgimn. segélyző-egyesület bálja az idei télen február 2-án lesz. A lady patronesse Prónay Mihályné Öméltósága lesz, a bál elnöke pedig Prónay Mihály, Nógrádvármegye főispánja. Azt hisszük, hogy a bál nemcsak az eddigi színvonalát fogja megtartani, de tekintettel a védnöknőre és elnökre, még emelkedni is fog, úgy hogy ez a bál igazán találkozója lesz Losoncz és vidéke intelligenciájának. Ruhasegély. A főgimnáziumi segélyzőegyesület ez évben 46 tanulónak juttat ruhasegélyt 610 korona értékben, amely ténykedés csakis az egyesület pártolására szólíthatja a szülőket és a jobbmódú polgártársakat. A József kir. herceg szanatórium egyesület 1438 sz. gyüjtő-iven aláírtak és adakoztak: a Losonczi Takarék- és Hitelbank 5 K, a gyűjtő 2 K, N. N., Stollman Ágoston, Rittinger testvérek, Szlávy Lajosné, Szlávy Aranka, Netti néni, Kujnis Gyula, Vécsey M., Draskóczy Zs., Kukinka István, Kirchner Dániel, Steinhőbel Lajos, Schwarcz Jakabné, Schwarcz Arthur, Kerner Józsefné, Kohn Adolfné, Hammermüller Ignác, Lichtenstern Emilné, tehát 18 (tizennyolc) aláíró 1 — 1 koronát. S igy össszesen 25 azaz huszonöt korona, mely összeget postabefizetési lapon s a gyűjtő-ivet is f. évi december 1-én postára adom. Ázt talán mondanom se kell, hogy többeket szívélyesen felkértem a humanisztikus célra adakozni, akik állítólag már adtak, vagy legalább adhattak volna, — de még sem adtak; neveiket nem adom a nyilvánoságnak át, hisz a nélkül is, mind a két esetben megnyugtatásukra szolgál az öntudatuk. Az 1438. ivén gyűjtő. Orgyilkossági kísérlet. Urdá János málnapatakai községi őrt f. hó 21-én Málnapatakon ismeretlen tettesek megtámadták, fején súlyos sérülést ejtettek, lábát két helyen eltörték, majd fejszével derekán súlyos sérülést ejtve őt a fagyos rögön hagyták. A tettesek állítólag á Csepko (huszka) testvérek voltak, kik amiatti bosszujokban követték el a tettet, mert Urda őket valami kihágás miatt feljelentette. A sértett állapota reménytelen. Meghívó. »Az állami tisztviselők országos egyesületének losonczi köre« december 1-én, szombaton d. u. 6 órakor a városháza kis tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart, amelyre a kör m. t. tagjait ez utón is meghívjuk. A gyűlés tárgya: Benedek Sándor, másodelnök, Aradon tartott felolvasására adandó válasz. Dr. Layer Antal elnök; Mazár Sándor titkár. Lopás. Csütörtökről péntekre virradó éjjel — a múlt héten — ellopták Bóna Péter, az apátfalusi út mellett lakó pályaőr, 300 koronás tehenét. A nyomok Videfalva felé vezettek, de tovább nem voltak követhetők. A rendőrség és csendőrség keresi a gaz tolvaj népet, amely valószínűleg valamely erdőben vágta le a szegény ember minden vagyonát, de alig fognak eredményt érni. , A róm. kath. elemi iskolaszék egy küldöttsége járt múlt hétfőn Rozsnyón a megyés püspöknél dr. Valihora János vezetése mellett — amint az R. H. írja, — hogy arra kérje a püspököt, hogy tegye lehetővé, hogy a helybeli r. k. elemi iskola leányosztályait apáca-tanitónők oktathassák. A püspök a kérés teljesítéséhez reménységet nyújtott. ' Karácsonyi vásár lesz december hó 12-től 20-ig, amelyen egybegyűjtve lesznek a magyar házi iparcikkek. Így tehát láthatni fogja a vásárló közönség, hogy mennyi sokféle szép cikket készítenek nálunk házilag s mily felesleges e tekintetben a külföldet gazdagítani. A vásáron 24 sátorban megyeszerint lesznek a tárgyak csoportosítva és az eladók élén lehetőleg a főispánnék fognak állani. Akik városunkból a jelzett időben Budapestre mennek, el ne mulasszák — ha csupa kíváncsiságból is — a vásárt megtekinteni. Különösen pedig felhívjuk erre kereskedőink figyelmét, akik hivatva vannak arra, hogy ezen kiváló házi gyártmányú cikkeknek piacot teremtsenek. Belépő dij a vásárra 40 fillér. Minden tárgynak szabott ára lesz és külön megpumpolási kísérlet nem fog
