Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-22 / 48. szám

Melléklet a Losonczí Újság 48. számához. (1906.) szolgák munkáját. Adjuk el a losonczi erdőt (fa már úgyis alig van benne), mert micsoda nagy kamatokat szed be a város a vétalárból majd, igy pedig minden tavasszal kiadása van az utak és pihenő-helyek rendbehozatala körül. Adjunk el mindent, aminek jelenleg nincs kézzelfogható haszna, s mint fentebb említettük, a jövőben törje a fejét a jövő generáció. Úgyis fel van már annak adva a rébusz egy nagy csomó adósság, és a tőzeggyár képeiben, amelyhez hozzájön még — mint halljuk — a villanygyár is. Kívánatos lenne, hogy a dec. 11-iki név­szerinti szavazás negativ eredménnyel végződjék, mert megismétlődhetnek — mint egy tanácsos említette — azok a herce-hurcák, melyekben a járásbirósági kérdés tárgyalásakor volt részünk. Erzsébet. Idők múltával, még sok-sok év elteltével is rokonszenves fájdalmat keltő, kegyeletes emléket felidéző varázszsal fogja áthatni a magyar nem­zetet az Erzsébet név, bár a napján sok honleányt örömmel köszöntsön is az élő emberöltő nemze­déke. Hogy a Habsburgok történetében a magyar nemzetnek mi volt Erzsébet, arra választ ád min­den magyar szív s hogy egész lénye méltóképen ismeretes legyen az utókor előtt is, az Clio fe­ladata lesz majd, ha az érdekeltség ellentéte már nem fogja feszélyezni a pártatlan történelemirót. Nem lehet hivatásunk mélyebben hatolni e témába, csupán regisztráljuk, hogy minden év november 19-én gyászt ölt egész Magyarország; a középületeken, templomokon s iskolákon fekete zászlót lenget a szél; a tanuló ifjúság tanítói ka­rával évente gyászünnepet ül e napon; a temp­lomokban, imaházakban, bármily felekezetű legyen az, országszerte imát mondanak a megboldogult jó királynéért. így van ez a rrii városunkban is évről-évre. E hó 19-én d. e. 10 órakor a helybeli állami tanítóképzőben volt gyászünnepély, melynek mű­sora a következő számokból állott: 1. »Himnusz«. 2. »Alkalmi beszéd« Zoltán Géza oki. tképző in­tézeti tanártól. 3. »Országos gyászdal« Szügyitől. 4. »Erzsébet királyné« Endrőditől, szavalta Farkas Gyula III. é. növ. 5. »Gyászénekszóló«, énekelte Frey Dezső IV. é. növ., orgonán kisérte Sonkoly Endre IV. é. növ. ő. »Dal szöveg nélkül« Men­delssohntól, zenekarra átírva Izák János által s végül a »Szózat« hangzott el. Az ünnepélyen szépszámú hölgyközönség is volt jelen. Az áll. főgimnáziumban d. e. 11 órakor volt gyászünnepély kizárólag az ifjúság részére, ame­lyen a nap jelentőségét Somló Károly tanár is­mertette. A műsor többi pontjai a következők voltak: 1. Gyászinduló Beethoventől, előadta az ifj. zenekar. 2. Hullassatok könyet Schnöllertől, előadta a kétszólamu énekkar. 3. Gyászinduló Donizettitől zongorán előadta Reimlinger Tibor IV. o. t. 4. Rondo Pleyeltől, két hegedűn elő­adták Reimlinger László VI. o. t. és Nagy Ele­mér V. o. t. 5. Erzsébet királyné halálára Luby­­tól, szavalta Läufer Sándor VI. o. t. 6. Ave Maria Schuberttól, hegedűn előadták Widder Sándor, Holló Andor Vili. o. t., Reimlinger László és Gresits Iván VI. o. t., zongorán kisérte Reimlinger Tibor IV. o. t. 7. Gyászhangok Chopintől, elő­adta a Widder-banda. 8. Himnusz, előadta az ifj. vegyeskar. Ugyancsak 11 • órakor tartotta meg gyász­­emlék-ünnepélyét a polgári leányiskola is; mű­sora a következő volt: 1. Himnusz, énekelték a IT, III. és IV. oszt. növ. 2. Ünnepi beszéd, tartotta Várady Szidónia polg. isk. tanítónő. 3. Radó Antal Éji látogatás, szavalta Schein Margit IV, oszt. n. 4. Dankó P. Gyenge violának .. énekelték Ambrózy E., Bartók E., Kishonti A. II. o. n., Fleischmann I., Streisiüger M., Szentgyörgyi E. III. o. n. Bárok I., Palkovics M., Szende V. és Szende H. IV. o. n. 5. Szénfy Gy. Könyzápor, zongorázta Szende Helén IV. o. n. 6. *** Ábrahám, szavalta Thomesz Etel kézimtf. növ. 7. Hackl L. »Erzsébet királyné emlékére« gyászdal, énekelték a Ii., III. és IV. o. n. A helybeli összes elemi iskolák a délelőtt korábbi órákban emlékeztek meg dicső Erzsébet királynénkról. Hát bizony jól van ez igy, hogy hazánk jelesb alakjairól megemlékezik az ifjúság, kegye­lettel adózik a megdicsőülteknek, mert hiszen a nemesebb érzések ébresztésére hathatós eszköz a kegyelet. Az emlékezésre méltó sok dicső alakja van e honnak, a gyászos múlt emlékeiben gaz­dagok vagyunk, ha egyébként az anyagiakban még jó ideig valóban szegényeknek kell ma­radnunk.-sz —s. Hl R E K. Heti krónika. Egyhangú, bús szárnylebbenéssel Suhannak, szállnak a napok, Hej pedig a háborgásra Volna elegendő ok. Csak élünk lassan, eltespedve Vérünk alig hogy csörgedez, S közönnyel viselünk el mindent, Polgárok nem helyes biz’ ez. Mert ha már mi semmit se bánunk És ha minden »mindegy« nekünk: Nyakunkba szakad a baj, aztán Hiába jajveszékelünk. Ébredjünk! Törődjünk magunkkal, Más úgy sem törődik velünk; Nézzünk körül, s barátaink közt Ismerjük fel ellenfelünk. S ez ellenünk ha szót nem ért’ne Bizonnyal az öklünkre vár ... Legyünk résen, és ne lankadjunk Mert ez a lankadás: — halál. F. Lemondás, Dr. Vécsey Mátyás tb. főszolga­bíró — mint értesülünk — állásáról lemondott, s lemondó kérvényét a f. hó 16-án megtartandó megyegyülés fogja tárgyalni. Sajnálattal veszünk tudomást e hírről, mely egyjelentőségü azzal, hogy társadalmunk egy derék és közszeretetben részesülő taggal szegényebb lesz. Megyegyülés. Nógrádvármegye törvény­­hatósági bizottsága f. hó 26-én d. e. 10 órakor a vármegyei székház nagytermében rendkívüli közgyűlést tart. A tárgysorozatban felvett ügyek f. hó 26. napján d. e. 9 órakor a székház kistermében tartandó állandó választmányi ülés­ben fognak előkészítő tárgyalás alá vétetni. A tárgysorozat pontjai közül csak egy érdekli vá­rosunkat, mely a losoncz-gácsi vasút részvény­­társaság részére megszavazott segélynek egy bu­dapesti pénzintézet javára leendő engedménye­zésről szól. Búcsúestély. Dr. Ruhig Tivadar, a helybeli tüzérség ezredorvosa, a kassai hadapród iskolába tanárnak vezényeltetvén, tiszttársai f. hó 15-én tiszteletére búcsúestélyt rendeztek a tüzértis?ti étkezőben. A távozóra Moys ezredparancsnok emelte poharát elsőnek, s megemlékezvén az együtt töltött időkről, kiemelte, hogy őt mindég a kötelességszeretet, a pontosság és a bajtársi erények mintaképének ismerte, s úgymond büszke rá, hogy ezrede egyik tisztjére, mint iga­zán hivatott férfiúra, bizta rá a hadügyi kor­mányzat a tiszti generáció nevelését. Beszéde vé­geztével az ezredparancsnok értékes emléktárgyat nyújtott át a távozónak. Ruhig dr. meghatóban mondott köszönetét a szép kitüntetésért, melyben őt ezredparancsnoka és tiszttársai részesítették. Mi, e város polgársága is szívből mondunk istenhozzádot az ezredorvos úrnak, ki rövid itt­léte után minden vele érintkezőnek igaz szerető­iét és tiszteletét érdemelte ki. Kérjük őt, tartson meg jó emlékezetében bennünket úgy, miként mi is mindég szívesen és örömmel gondolunk min­dég reája. Nagylelkű adomány. Marssá Géza, rozs­­nyói kanonok, aki Losonczon kezdte meg lel­készkedését és immár lelkészkedésének 50-ik év­fordulójához közeledik, a helybeli r. k. elemi iskola kibővítésére ezer koronát küldött. E nagy­lelkű adomány ékesebben beszél minden szónál és Írásnál.! Adomány. Zupkó Károly államvasuti fő­mérnök úr szerkesztőségünkhöz öt darab régi papírpénzt küldött be, azon megbízással, hogy azokat valamely helybeli intézetnek adjuk át. Miután városunkban muzeum van létesülőben, legcélszerűbbnek véltük, azokat annak juttatni. Midőn az adományért köszönetét mondunk, egyszersmint felhívjuk t. olvasóinkat ez alkalom­ból, hogy a városi muzeum ügyét szeretettel fel­karolni szíveskedjenek. Az adományozott régi papírpénzek a következők: Egy-egy tizes-, ötös- és egy forintos Kossuth-bankó, egy tizenöt pengő krajcáros kincstári utalvány és egy 1848-ik évből származó egy forintos (Gulden) bankjegy, melyet a szabadalmazott osztrák nemzeti bank adott ki. A F. M. K. E. tengeri kirándulása. A F. M. K. E. elnöksége 1907. évi junius 21—25. napjain az egyesület tagjai számára kirándulást rendez a magyar-horvát tengerre és az isztriai tengerpartra, esetleg Velenczébe. A kirándulás eredetileg öt napra van tervezve s a résztvevők látni fogják Fiúmét, Voloscát, Abbáziát, lkát, Lovránát, Czirkveniczát, Porto-Ret, Buccarit, Lus­­singrandet és Lussinpiccolót. A kirándulás költ­sége, amelyben az öt nap minden kiadása, tehát a borravalók is benfoglaltatnak, összesen 115 korona. A kirándulás folytatásakép, külön három napra, (junius 26—28.), az egyesület Velenczébe is tervez utazást, amelynek költsége (szintén bele­számítva minden kiadást) külön 85 korona. Egy­szóval az egyesület tagjai öt napot a Quarneró­­ban és három napot Velenczében tölthetnek, összesen 200 koronáért. A kiránduláson azok is résztvehetnek, kik nem tagjai az egyletnek, va a mint a tagok családjához tartozók is. A befizetés körülményeire, valamint egyéb tudnivalókra vo­natkozó feltételek e lap szerkesztőségénél tudha­tok meg. Jótékonycélú mulatság. A losonczi kath. legényegylet ifjúsága f. hó 18-án tartotta meg szini előadását a Városi Vigadóban. Az évente szokásos előadás iránti nagy érdeklődés jelen alkalommal sem csökkent. A szép számú publi­kum teljesen megtöltötte a vigadó termeit, amely Bérezik Árpád »Postás Klári«-jának ügyes elő­adását jó kedvvel élvezte végig. Kellemes jelen­ség volt Klári (Regina Andrásné), ki fesztelen játékával és üdén csengő dalaival nem egyszer kapott nyilt színen tapsot. Méltó partnere volt Malosi Péter személyesitője (Nemes Gyula), kit rutinjáról már a múltból igen előnyösen isme­rünk. A komikai elemet (Arabella) Kiss Jánosné képviselte sikerült finomsággal, mig Malosi Fe­renc személyesitője (Potocsák M. Endre) mulat­ságos figurát mutatott be, mint vén szerelmes gavallér. Intrikus szerepét kitünően játszotta meg Soós János (Borotva). Jóizü alakok voltak Müller János (Vedressy), Reiprich János (Singer) és kü­lönösen Törnek Márton (Pandur Pista). Epizód szerepeikben elsősorban kitünően oldották meg feladataikat Weisz Zsuzsika (özv. Molnárné), ki a családja boldogságát szivén viselő anyát adta igaz bensőséggel, Vágó Margitka (llus), mint tit­kos arája más legénynek, Gazsi János (Kenderi), Dvorszky Sándor (Czirok), Kalcso László (Beregi), Sesztina István (Friczi) és Benko József (cigány prímás). A sikert teljessé tették összhangzó játé­kukkal Reiprich Mariska (Vedressyné), Czeman Mariska (Leopoldina), Kerekes Etelka (Gomba Kati), Szvetlik Margitka (Panni), Humay Juliska (Ágnes) és Kerekes Juliska (Zsuzsi), valamint Répánszky László (Száraz Gábor) jóízű paraszt tempóival, Csernák János (Bolygó) és Benko Jó­zsef (Matyi). Kedvesek voltak Domborovszky Karcsi és Kalina Mariska. Az előadást tánc kö­vette, mely csak a hajnali órákban ért véget. Az előadás szép sikere, a szereplők intelligenciája újabb tanujelét képezik annak, hogy a legény­­egylet hivatása magaslatán áll, s azon célja, hogy tagjai művelődését előmozdítsa, a szép iránti ér­deklődésüket ébren tartsa, teljes mértékben kö­zeleg, vagy már ott is van a megvalósulás stádiu­mában. Szerencsét kívánunk a derék egyesületnek, de különösen fáradhatatlan lelkének főtiszt. Miha­­lovics Gyula úrnak. Főgimnáziumunk kitüntetése. Tudva­levő dolog, hogy a közoktatásügyi kormány a középiskolai tanárok gyakorlati kiképzése érde­kében új rendszert kiván meghonosítani azáltal, hogy a szakvizsgás tanárjelölteket egyes közép­iskolákhoz kiküldi »próbaéves« minőségben, hogy ott elsajátíthassák a tanításhoz szükséges gya­korlati módszereket. A kultuszminisztérium októ­ber elején főgimnáziumunkhoz egy próbaéves tanárt küldött s most újabban ismét 3 próbaéves tanárjelöltet küld, úgy, hogy ezáltal főgimná­ziumunknál valóságos tanárképző-intézet fog ki­fejlődni, ami nagy elismerése tanáraink hazafias és tudományos működésének. A szécsényi Rákóczi-szobor alapja ja­vára eddig 603 pénzintézet 14096 kor. 11 fillért adott, ami bizony még mindig igen kis összeg, tekintve azt, hogy az országban 4000 pénzinté­zet van. Rendezett tanácsú városok kongresz­­szusa. Nagy jelentőségű kongresszust tartottak múlt héten hazánk rendezett tanácsú városai Bu­dapesten. A kongresszuson városunk is képvi­selve volt Wagner Sándor kir. tan. polgármester személyében, aki ott nemcsak felszólalt, de indít­ványt is tett az igazságtalan házbéradó eltörlése tárgyában, amely indítványát a kongresszus egy­hangúlag el is fogadta. Amikor a polgármester úr kifelé igy igyekszik városunk előnyét előmoz­dítani, csak dicsérettel szólhatunk ténykedéséről; vajha az itteni állapotainkról is ily elismeréssel nyilatkozhatnánk!

Next

/
Thumbnails
Contents