Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-15 / 47. szám

lobogók kitűzésénél nincsenek tekintettel a házereszek közelében elvonuló villamos vezetékekre, minek következménye azután az, hogy a lobogók rúdjai több helyütt egyenesen ráfeküsznek azokra. Ez pedig köztudomásúlag érintkezést, majd pedig rövidzárlatot von maga után s igy nem csodálható, ha a világításnál kellemetlenségek támadnak. Állításunk bizonyságául szolgál az a tény is, hogy az ünnepségek tartama, illetve a lobogók künn léte alatt csaknem nap-nap után 3 4 főbiztositék olvadt ki a táppontokon, mig

e kellemetlenségek a lobogók bevonása után teljesen megszűntek. Hogy a jövőben ily zavarok elkerültessenek, felhívjuk a város t. közönségét szíveskedne a lobogók kitűzésénél vezetékeinkre tekintettel lenni. A mi a villamos körtéknek silány égését illeti, arra vonatkozólag megjegyezzük, hogy a társaság vezetősége is tudatában van annak, hogy a körték nem a legfényesebben égnek, sőt a most folyó s igen nagy költségeket igénylő bővítésekkel épen a világítás lényeges javitását célozza. E telep és hálózat bővítési munkálatok már bevégzésükhöz közelednek s igy a t. közönség rövidesen meg fog győződni, hogy úgy a köz-, mint a magán világítás lényegesen javulni fog. Ami a cikk azon panaszát illeti, hogy a motorikus áram szolgáltatása rendetlenül történik, arra nézve megjegyezzük, hogy a rendetlen áram szolgáltatásért a társaság a t. iparos fogyasztók részéről nem hibázható, mert e mizériák a bővítéssel hozandók összefüggésbe, a mennyiben ugyanis a hálózaton folyó munkálatok idejére az áramot ki kell kapcsolni. E körülményre különben t. iparos fogyasztóinkat figyelmeztettük is, s igy nagyon csodáljuk, hogy a társaság e törekvéseit nem méltányolják. Hogy zavarólag hat a motorikus áram hiánya iparosaink üzemére, azt elismerjük, de hogy társaságunk e tekintetben is iparosaink kényelmét, illetve érdekeit óhajtja szolgálni, bizonyítja azon körülmény is, hogy hálózatunkat csak reggeli 10 órától délátán 3 óráig tartjuk kikapcsolva, hogy időt adjunk iparosainknak sürgősebb munkáik elvégzéséhez. Ennél többet tenni sajnos nem áll módunkban, mert munkálataink már ezáltal is nagyon hátráltatva vannak. Rendetlen kezeléssel tehát amint a t. közönség a fentiekből láthatja a társaság vezetősége nem vádolható, mert az előfordult világítási zavarokért nem hibázható, ténykedéseivel pedig minden tekintetben a város közönségének érdekeit óhajtja szolgálni.

Az izr. leányegyesületből. A losonczj izr. leányegyesület mint már jeleztük — f. év1 november hó 24-én a vigadó nagytermében estélyt rendez, melynek immár végleg megállapított sorrendje a következő: Barátságból, angoi vígjáték előadják: Deutsch Adél, Fiala Emma, Skuteczky József, Bőhm Károly, Czimeth Jenő. Felolvasás, tartja dr. Szalai József az Üstökös szerkesztője. Monológ, előadja Schwartz Ilka. Előbokréta élőkép, melynek szereplőit már felsoroltuk. A minden tekintetben kitűnőnek ígérkező estélyre előre is felhívjuk t. olvasóink figyelmét.

Fősorozás Gácson. A felhívott állitáskötelesek száma 374. Ebből besoroztatotta közös hadsereg ujoncjutalékának javára : végleges ajánlással 1, ajánlás éí beosztás fenntartásával 78. A közös hadsereg póttartalékába mint családfentartó 2, mint kevésbbé alkalmas 5. Honvédség póttartalékába végleges ajánlással 2. Visszahelyeztetett 174. Fegyverképtelen 53. Töröltetett 13. Gyógyítás végett katonai kórházba 2, polgári kórházba 1 küldetett. Távolmaradtak 43. Kivetett újonc jutalék a hadsereg részére 92, a honvédség részére 29. A fenti sorozási eredményhez képest a kivetés fedezetet nem nyert, hiány 33. Ha más járásokban is ez idén oly rósz anyag lesz, mint kivételesen most a gácsi járásban, akkor hiába szavazzák meg a felemelt újonc jutalékot, azt a nehéz megélhetési viszonyoktól már agyonsanyargatott nép kiadni képes nem lesz. A be nem vált legények legnagyobb része különféle sérvekben szenvednek.

Sikerült az Orsz. Posztókiviteli Áruháznak (Budapest, Rottenbiller-utca 100 sz.) 1000 vég nagyon jó minőségű tartós férfiruha szövetet egy csődbejutott posztógyárostól potom áron megvenni. Ez okból szétküld vidékre utánvéttel csak 6 koronáért egy teljes férfiöltönyre elegendő 3 méter nagyon jó, tartós, remek mintázatú, szürke, barna és drapp sevio szövetet. Sötétkéket vagy feketét 7 koronáért. A fenti céget b. olvasóink figyelmébe ajánljuk. 13—11

A szerencse otthona. A sokat áhítozott, mindenki által, ostromolt szerencse ezernyi szeszélye kiszámíthatatlan. Hiába üldözzük, ha nem akar közeledni felénk, mig sokszor önmagától szinte következetesen kegyeibe fogad bennünket.

Talán legjobb bizonyság erre az osztálysorsjáték. Ha például a Gaedicke A. budapesti bankház eredményeit nézzük, úgy a most lefolyt sorsjátékban mint a múltban is, tapasztalhatjuk, hogy ez a bankház valóságos otthona a szerencsének. Úgyszólván minden napra esik egy főnyeremény a Gaedicke bankházban, melynek ügyfelei a múlt osztálysorsjátékban többek között a 400.000,

60.000, háromszor a 30.000 és 20.000, a mostaniban pedig a 90.000, 50.000, 25.000 és négyszer a 15.000 koronás főnyereményeket nyerték. Ez a körülmény meg a Gaedicke bankház mindenkor pontos és gyors ügykezelése magyarázzák azt a hatalmas forgalmat, melynek e közmondásos szerencséjű bankház örvend.

Mindnyájunknak kell néha egy erősitőszer, mert a folytonos munka fárasztó. Kitűnő erősítő szernek bizonyult a >Scott-féle Fmulsió«, mely főleg csukamájolajból áll, csakhogy igen jó ízű és a leggyengébb gyomor is könnyen emésztheti. A »Scott-féle Emulsion minden gyógyszertárban kapható.

Az Osztálysorsjáték hatodik osztályának záróhuzási napján október hó 23-án a legnagyobb nyeremény, melyet eddig egyáltalában nyertek 700,000 korona összegben, a Szántó és Társa (Budapest, Váczi-utca 11, Régi posta-utca 10 sarkán) főelárusitók által eladott sorsjegyre esett. Oly esemény ez, mely az osztálysorsjáték fennállása óta elő nem fordult. Egyetlen főelárusitó sem tud ily szerencseeredményt felmutatni.

Ben kő sorsjegye Bankó. Az ország minden részében el van ismerve ezen mottó, a mely a kimutatott fényes eredmény által bebizonyosodott. Az utóbbi hat hónapon belül a 602.000 koronás nagy jutalomdijon kívül a nagy főnyereményt 200.000 koronát, kétszer a 60.000, az 50.000 és 40.000 koronát, összesen tehát egy millió koronát fizetett ki fenti bankház a szerencsés vevőknek. Ezen fényes eredményt más főelárusitó kimutatni nem képes. Jogosult tehát azoknak eljárása, kik sorsjegyeiket a legközelebbi 1. osztályú húzásra, XlX-ik sorsjáték, Benkő Bankházánál (Budapest, VI., Andrássy-út 60.) beszerzik.

A református egyház telekügye.

Tekintetes Szerkesztő Úr!

Tisztelendő Sörös Béla ref. lelkész úr a »L. és V.« legutóbbi számában hozzám intézett feleletének végefelé olyasmit állít, — nem kétlem ugyan, hogy vagy téves értesülés, vagy nem helyes értelmezés folytán — a mi egyesekben azon hitet kelthetné, hogy első cikkem sugalmazására talán még sem a közérdek késztetett, szabad legyen a Laszly Albert barátom és köztem folyt beszélgetést, úgy, ahogy az történt, röviden előadnom.

Kolosy Mór tanár úr az általam 8 évig birt lakást felmondván s oly megfelelő lakást, melynél kert is lett volna, nem találván, miután szenvedélyes rózsatenyésztő vagyok és a mintegy 200 tő nagy gonddal összeválogatott rózsatöveimtől sajnáltam megválni, azon gondolatom támadt, jó lenne talán, ha lehet, egy kfsebb kertnek alkalmas területet vásárolni rózsáim elhelyezésére. S miután e célra legalkalmasabbnak találtam a Petőfi-utcában a Cserey-ház és Sternlichttelek között a ref. egyház tulajdonát képező 190 öles telket, múlt hó elején a kaszinóban kérdést intéztem Laszly Albert barátomhoz, nem lenne-e azon telek megkapható és mi lenne az ára, azt is megmondva, mily célra óhajtanám azt. S midőn azon választ nyertem, hogy az egyháztanács által a telkek D-ölének ára 20 koronában van megszabva, azt feleltem, akkor nem kérek belőle. Erre Laszly barátom még igy felelt: biz' az rózsás kertnek kissé drága lenne, de tegyek ajánlatot a tanácsnak? mire az volt válaszom: azt semmi szin alatt sem teszem és nem is tettem.

Szerintem valakinél egy. telek ára után tudakozódni nem egy azon telek megvételének bejelentésével.

Ezzel a polémiát a magam részéről — ha csak újból provokálva nem lennék — remélem, véglegesen befejezettnek jelenthetem ki.

Kérve fenti soraim közlését, maradok

őszinte tisztelője Thuránszky Károly.

A »L. és V. -ben Sörös Béla úr levelemet közzéteszi. Annak egyik passzusát kiemelve, ahhoz azt a következtetést fűzi, hogy én beismertem lapunk 44-ik számában irt közlemény helytelenségét. A nagytiszteletű úr ezen következtetést leszűrhette teljes joggal a levél keltezése idejekor,

mert tényleg az én impresszióm az volt cikkének kézirata elolvasásakor, hogy 44-ik számunkban közölt, s a vitára alkalmat adó cikk téves és túlzott. De azután, hogy Thuránszky Károly úr cikke megjelent múlt heti számunkban, s arra a nagytiszteletű úr a »L. és V.« 46-ik számában elfogadható választ éppenséggel nem adott, bizony én is kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Önhöz intézett nov. 2-iki keletű levelem tévedésen alapul. Tetszik tudni, nagytiszteletű úr, mi az a contradictorius eljárás? Az abból áll, hogy a vádló elmondja a maga mondókáját, aztán az felel rá, akit vádolnak. Ezután következnek a replikák. S ebből tűnik ki, mely részen fekszik az igazság. A replikák során Thuránszky Károly úr felhozott adatait hallgatással mellőzte, vagyis hallgatag beismerte. S ezért mondom én, hogy Önhöz intézett levelem azon passzusa, melyből Ön leszűri a maga, Ön által »nem kért elégtételét«, egy kis elhamarkodáson — melyet mentsen jóhiszeműségem — alapult. Tehát a »Losonczi Újság« csak hitte, hogy tényekben tévedett és helytelenül, alaptalanul irt, de utólag meggyőződött, hogy ez a feltevése volt téves.

Azt mondja a tiszteletes úr, hogy több jóhiszemű ember vezettetett félre, mint azt nyiltterünk mutatta. Nagytiszteletű úr, hisz azok az emberek nem tőlünk értesültek először ezen visszásságokról, mert ezen telekügyek rendezetlensége vagy mondjuk zavarossága már évek óta panasz tárgyát képezi, mint azt Thuránszky úr is megjegyzi.

Tévesen jelenti ki a nagytiszteletű úr, hogy a telkek még nem az egyházéi, mert az igenis azé. Hogy nem birtokosa, sem haszonélvezője, ebből még nem következik a nagytiszteletű úr által alkotott uj jogi igazság valósága. »Csak« az eladásnál van — úgymond — beleszólás. Biz’ ez a »csak« sokkal többet jelent, mint a tiszteletes úr gondolná. S hogy ezt a »csak«-ot a végrendelet ezidő szerinti végrehajtója »gondozza«, az az egyház tulajdonjogát legkevésbbé sem módosítja. Á nagytiszteletű úrral szemben pedig vérző szívvel bár, de ki kell jelentenem, hogy a kerítés csináltatása igenis az egyháznak, mint tulajdonosnak kötelessége. Ezt ledisputálni nem lehet. De feltéve azt az esetet, hogy tényleg nem az egyház, hanem más köteles (mert valaki köteles erre, az bizonyos) a bekerittetést »financirozni«, akkor ki legyen ez a más ? Legközelebb fekszik a birtokos, haszonélvező és kezelő. A törvény azt mondja, hogy ezek a használati idő tartama alatt a dolog fentartására szükséges közönséges és rendes költségeket tartoznak csak viselni. Azok a telkek mint rétek használtatnak, — bár beismertetett azoknak értékes beltelki voltuk, — igy tehát a birtokos, haszonélvező, kezelő (a tiszteletes úr kifejezései) csak a rétekre fordítani szokott rendes és közönséges költségeket tartozik fedezni. Hát akkor ki légyen a kerítések megcsináltatója? Oh Verbőczy, Justinianus, Gaius, adjatok tanácsot!!

A végrendelet azon rendelkezését, hogy a lehető legmagasabb áron adassanak el a telkek, nem úgy kell — szerény nézetem szerint — értelmezni, hogy oly árak szabandók, melyet senki megadni nem akar. És a vasuti-utcai puszta telkek ezt az eljárást igazolják. Azért Íratott, hogy nem látszik-e ez -- egy szóval se mondta senki, hogy az — telekuzsorának. De miután ez a szó, úgylátszik, nagyon fájdalmas benyomást kelt, helyettesítem saját felelősségemre mással: hogy t. i. az egyház a telkekért lehetetlen árakat kiván s ezért a Vasuti-utca mikénti kiépítése a jövő problémájául marad.

Nagytiszteletű Úr! Azt Írja Ön Thuránszky úrnak, hogy ő az egyedüli férfi, mert ő nyíltan ki mer állani. Ezen kijelentésében az foglaltatik, ugy-e, hogy a többi nem az. Igazán komikus! Hát talán Ön még azt találja hinni, hogy akár munkatársaim, akár én, félve elbújunk Ön elől ? No ez igazán érdekes, s az önbecsülésnek oly foka, hogy — engedelmet kérek — mint mondám, egy kissé komikus is.

Kenetteljes sértegetéseit pedig visszautasítom. Tetszik tudni, én is tudok cifrán beszélni, sőt azt hiszem, felül tudnám múlni e téren Nagytiszteletűségedet, hiszen ehhez nem kell különös nagy tudomány. Hisz a föld egyszerű népétől is lehet e nemben még gyönyörűbbeket hallani. De én sem őket, sem Önt nem utánozom. Hogy e vitában kinek van igaza, én azt nyugodt lélekkel a publikumra bizom. Az majd Ítél a szóváltásokat olvasván.

Hogy a »szerkesztőség« kifejezés alatt kit kell érteni, s ki a felelős a névtelen cikkekért és a szerkesztőségért, az lapunkból egy »kis fáradság után megtudható.