Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-08 / 46. szám
Melléklet a Losonczi Újság 46. számához. (1906.) is irja: »Ez a becsérték pedig úgy állapíttatott meg, hogy a legközelebbi szomszédságban ugyanilyen árban történt eladás mások részéről.» Ugyan kérem hol? Talán a Cserey-ház telke*? Ez tudtommal 3 frt. 85 krajcárért kelt el évekkel ezelőtt. Vagy a Sztolár őrmester házának telke? Ez tudtommal 5 forintjával vétetett meg másodkézből. Avagy a Weiner Miksa-féle Goldstein Soma által ez évben vett telek? Ez igaz, 10 forintnál drágábba jött □ ölenként, de ezen ház is van, mely évi 250 forintot jövedelmez. Más a közelben lévő telek, mely eladatott volna a Petőfi-utcától lefelé a Vasuti-utcában, nincs. Egy szóval sem cáfolja meg Tisztelendő úr azon állításomat, hogy mig az első telket 6 frt. 50 krajcárjával adták, már a másodikat 8 frt. 50 krajcárjával és a harmadikat 10 forintjával adta el az egyház ölenként; és igy amit Írtam, azt fenn is tartom. Mint e városnak lakosa, ki Losoncz városának emelkedését és csinosodását szivén viseli, bátor vagyok ezennel újból felhívni a városi rendőrség fejét, hogy az esetben, ha a református egyház a vasuti-utcai telkeit sem árverésen eladni, sem beépíteni nem hajlandó (mert most már ezt is állítjuk!), záros határidő alatt rendelje el, hogy azok illően bekerittessenek. Amint Írtam, közérdekből és meggyőződésből írtam s azt továbbra is fenntartom. S miután most már Tisztelendő úr tudni fogja a cikk részbeni szerzőjének nevét, a polémiát ezennel befejezettnek jelentem ki. Hogy cikkünk »szerencsétlen -e, amint irja a tiszteletes úr, nem az ön elbírálása alá esik, mert érdekelt fél, és Krisztus is azt mondja: »»Ne ítéljetek, hogy ti is ne Ítéltessetek« (Máté ev. VII. 1.). Cikkünk közérdekű voltát ki sem dönti meg. Losoncznak a vasút felé kell teljesen kifejlődnie, mint más városok példája is mutatja. Azért az egyház vagy csináljon valamit, vagy bízza azt másra; s ha telkei háztelkeket képeznek, keritesse azokat be. Ha kerítést nem csináltak és mégis 20—24 koronájával akarja eladni, nem olyan színezetű ez az eljárása, nem annak látszik-e, mintha példát kívánna adni a telekuzsorára ? Ami azt illeti, hogy cikkünk névtelenül jelent meg, az nem azt jelenti, hogy »»idegen palást alatt valami magánérdek settenkedik«. Ezt bizza a tiszteletes úr egyszerűen mi reánk. Ha lapot szerkesztünk, van annyi tisztességtudásunk, hogy elbíráljuk, mit szabad névtelenül adni és mit nem. Egyébként is van lapunknak felelős szerkesztője, aki minden alá nem írott cikkért helyt áll. Itt szoknya alá nem bujt senki ! S hogy a közérdek hangjának helyet adtunk lapunkban, avval nem állítottuk azt, hogy a »Losonczi Újság« tdeküzérkedésbe akar belemenni, s hogy »komoly« szándékunk van erre. Aki pedig telket el akar adni, az ezt közhírré teszi, a vevő majd jelentkezik. Thuránszky Károly, szóig. kiv. honv. huszárszázados, kir. sótárnok. Jegyzet. Közreadjuk Thuránszky úr sorait. Midőn ezt tesszük, mi is visszatérünk még nagytiszt. Sörös Béla úr cikkére, különösen utóiratára. Azt mondja, hogy »erős hangú« cikke eredetileg a »Losonczi Újságának szóllott, de ott »helyszűke« és »más baj miatt« kiadható nem volt. Ha megnézte nagytiszteletű úr múlt heti számunkat, úgy még jóakarat sem kellett volna annak belátásához, hogy tényleg nem volt hely. Madách Aladár úr cikke oly nagy terjedelmű volt, hogy tárca rovatunkat is rendesnél rövidebbre kellett szabnunk, s az aktualitással biró események is alig hogy elhelyezhetők voltak. Hozzá járult még mindezekhez, hogy a cikk kedden reggel küldetett be, amikor is a lap már beosztva volt s a nyomdász személyzet elégtelensége miatt bizony nem vagyunk abban a helyzetben, hogy »későn« érkező cikkeket föltétlenül kiadhassunk. Ennyi a »helyszűké«-re, mert hát ez volna a kisebbik dolog jelen esetben. A másik, amire azt mondottuk, hogy »más baj« is van, szintén egy kis megjegyzést igényel. Nagytiszteletű úr! Ön gúnyosan siklik el a »más baj« felett, s azt a látszatot igyekszik kelteni ezzel, hogy nem tudja, hogy mi is légyen az a »más baj«. Pedig mi megírtuk Önnek. Megírtuk, hogy cikke a benne hemzsegő nem épen hízelgő jelzők miatt nem alkalmas a közzétételre, megírtuk, hogy azt krafíaus-drukjai és egyébb becsületet sértő kifejezései kihagyása után örömmel közölni fogjuk. Megírtuk, hogy a közönség ami tényeinknek kiigazításából is meg fogja látni, hol az igazság, és kértük is Önt, hogy ama borzas cikket megfésülés után juttassa vissza hozzánk közlés végett, s tettük ezt azért, mivel Önnek az volt részünkre az utasítása, hogy változtatás és kihagyás nélkül adjuk közre cikkét. Megírtuk azt is, hogy nem nyújthatunk segédkezet arra, hogy cikkírónkat saját lapunkban lebecsmérelje valaki. Nagytiszteletű úr, ezeket is el kellett volna mondania abban a jegyzetben. S ha mindezeket elmondotta volna, úgy a közönség e soraink közzététele előtt is látta volna, hogy helyesen jártunk el ama »más baj« miatt, hisz a közmondás is azt mondja, hogy még az állat sem piszkitja be a saját fészkét, annál kevésbbé engedi meg, hogy más piszkitsa azt be. Aztán meg figyelmesebb átolvasás után azt is beláthatta volna nagytiszteletű úr, hogy cikkünk nem az ön egyházát, hanem a városi hatóságot hibáztatta a vasuti-utcai slendrianizmus miatt. S igazán nem tehetünk róla, bár egy cseppet sem bánjuk, hogy az Ön egyháza illetve a vezetőség érezte magát találva. De ha igy áll is a dolog, mindenesetre enyhébb hangú cáfolatot — papi emberhez illőt — vártunk. A ecelesia militans ideje lejárt, s most már az a feladata a szeretet, a béke és türelem hirdetőinek, hogy eme krisztusi erényeket első sorban maguk gyakorolják. De a lelkész úr türelmetlenkedett és sietve az »L. és V.«-nek adta oda cikkét közlés végett. Tehát cikke közlése, illetve nem közlése nem rajtnuk múlt. Ezzel mi is befejezzük a tiszteletes úr által reánk tukmált polémiát. Nagyon sajnáljuk, hogy nem lehetünk a tiszteletes úrral e kérdésben egy nézeten. De hiszen köztudomású dolog, hogy »kinek a pap, kinek a papné« tetszik. A rendőrkapitány urat pedig ismételten mi is sürgősen kérjük, rendelje el a nevezett telkek bekerítését záros határidőn belől. S hogy ne látszassunk a református egyház ellenségének, arra is kérjük a rendőrkapitány urat, hogy minden olyan városi telket, amelyet nem építettek be és háztelek értékében akarnak eladni és nem mező vagy szántóföld árában, sorra keritesse be mielőbb. Losoncz talán rendezett tanácsú város volna és nem Miksi! A Losonczi Újság szerkesztősége. Rákóczi ünnepélyek. A Fejedelem nagyhete immár véget ért és hamvai ott pihennek a kassai dómban, fejedelemhez illő művészi hajlékban, hazai földben. Nógrád vármegye a budapesti, kassai és kézsmárki temetésen képviseltette magát. A kassai temetési menetben részt vettek a megye küldöttségében Losonczról a következők: Wágner Sándor kir. tanácsos, polgármester, Kujnis Gyula, Kovács Ferenc és dr. Keszler Lipót. Ugyancsak a kassai temtésen jelen volt főgimnáziumunk hat tanára és 72 növendéke, akik a többi odazarándokolt ifjúval sorfalat álltak, amerre a temetési menet haladt. A nagy Fejedelem emlékére az egyházak és a múlt hó 29-én nem ünneplő iskolák f. hó 5-én tartották meg emlék-ünnepélyeiket, melyeknek lefolyása a következő volt. A róm. kath. templomban reggeli 8 órakor folyt le a Rákóczi Ferenc emlékére rendezett istentisztelet. A templomot a hivatalok küldöttsége és a tanuló ifjúság teljesen megtöltötte. Dr. Valihora János apát-plébános ünnepi misét mondott, amelyet »Te Deum« előzött meg. A hálaadó ének elhangzása után az apátplébános rövid magyar imát mondott a hazáért és a királyért. Az evangélium után Laczek Gyula főgimn. hittanár lépett a szószékre s lendületes szavakkal állította az ünneplő közönség, de különösen a tanuló ifjúság lelki szemei elé Rákóczi önfeláldozó önzetlen hazaszeretetét. A mise alatt a tanitóképzőintézet és a főgimnázium ifjúsága énekelt. A többi között előadtak két régi a török hódoltság korából származó egyházi éneket is. Az ev. reformátusok ünnepélye méltó volt az egyház hazafias hagyományaihoz. Az ünneplő közönség mindvégig felemelő érzés hatása alatt állott. Az ünnepély zsoltárok éneklésével kezdődött, amelyek során a LXV. 1; CII. 9. 10; zsol. énekeltettek. Ez után nagyt. Kájel Endre lépett a szószékre, s a LXXXV1II. 8—14 zsoltárakból vett textus alapján hazafias lendületű s nagy hatású emlékbeszédet tartott, melyben magasztalta a nagy Fejedelmet mint igaz önzetlen magyart, ki nem ismert semmi áldozatot nagynak, midőn e sokat szenvedett haza érdekéről, lakosainak boldogságáról és szabadságáról volt szó. Majd gyönyörű imát mondott, melynek végeztével az ünneplő közönség a »»Himnusz«-t énekelte el. 10 órakor a testületek és a közönség innen az ág. ev. templomban vonult, ahol az ünnepi istentiszteleten Greifenstein István imát mondott, a szent beszédet pedig Margócsi József lelkész úr tartotta. A prédikáció alatt az ev. egyházi énekkar énekelt. Az izraelita egyház ünnepélye szép számú közönség jelenlétében 11 órakor kezdődött. Néhány héber és egy magyar dicséret eléneklése után főtiszt. Vajda Béla dr. főrabbi az ünnepély jelentőségét fejtegetve párhuzamot vont Izrael népe és a magyar nemzet között, s bizonyította a kegyeletes érzés és a nagyok emléke iránti tiszteletben való hasonlóságot Mózes népe és a haza igaz fiai között. »»Mi zsidók — úgymond — megszűntünk önálló nemzet lenni, szétszórattunk a föld különböző tájékára, de hogy több mint ezer éve a hazába kerültek őseink, bár a polgári jogok és a vallási egyenjogúság tekintetében legfiatalabbak vagyunk, mégis magyarnak vallottuk magunkat mindég, s részt követeltünk a szenvedésekben. A zsidók e tulajdonságát, hűségét és ragaszkodását ismerte a nagy Fejedelem, s méltányolta is, s ezért ünnepel kétszeresen a zsidóság. Magas szárnyalásu imáját — mely mély hatást keltett — a »»Himnusz« eléneklése követte, mire a kegyeletes ünnepély véget ért. November 5-én délután 7*3 órakor tartotta az állami főgimnázium Rákóczi ünnepélyét. A rajzterem, amely Rákóczi, Zrínyi Ilona, Thököly Imre arcképével, zöld lombbal és szalaggal volt díszítve, teljesen megtelt különösen hölgyközönséggel. A lépcsőházban pedig a Paulovics szobrász által készített Rákóczi mellszobor volt felállítva. Az ünnepély a Himnusz éneklésével kezdődött, amely után az ifj. zenekar Kéler Béla »magyar nyitányát« játszotta el. Erre Bodor Aladár tanár beszédje következett. Először halottuk e fiatal, tehetséges tanárt szónokolni, de őszintén mondhatjuk, hogy soha közvetlenebb, mélyebb hatású ékes beszédet nem hallottunk. (A szép beszédet jövő számunkban hozzuk.) A nagyhatású és szónoki hévvel tartott beszéd után Reimlinger Tibor IV. o. t. és Pataki Kornél VI. o. t. Liszt Ferenc VI. magyar rapszódiáját adták elő igen ügyesen, mire az ifj. vegyeskar Rákóczi kesergőjét énekelte. Majd Widder Béla VIII. o. t. hegedűn Hubay Jenő »»Hegedű-szóló«-ját játszotta Reimlinger Tibor IV. o. t. zongora kíséretével. Erre Kohn Dezső VIII. o. t. szép szavalata következett. »Bujdosó Rákóczi« cimü régi magyar népéneket szavalta rokonszenves hangon, finom kidolgozással. A szavalat után Reimlinger Tibor IV, o. t. Székely »magyar ábránd«-ját adta elő zongorán, a Widder-banda pedig Bercsényi nótáját adta elő. Lipcsei László VIII. o. t. Petőfi Sándor »Rákócziját szavalta el, mire a Szózat eléneklése után az ifj. zenekar játszotta Rákóczi-induló hangjai mellet oszlott szét a közönség tetszésének többszörös kifejezése mellett. Mert ez az iskolai ünnepély igen szépen sikerült; azonkívül maga a műsor is igen nagy körültekintéssel és válogatással volt összeállítva. A róm. kath. elemi iskolában szintéu hétfőn tartották a Rákóczi ünnepet. Az ünnepélyen a gyermekek énekeltek, szavaltak, az egyik tanító pedig Rákóczi élettörténetét ismertette a tanulókkal. Tudtunkkal e napon az ág. ev. elemi és az izr. elemi iskolában is tartottak iskolai Rákócziünnepeket a közönség szives részvétele mellett. A gyerekek énekeltek és szavaltak igy adván kifejezést a nagy Rákóczi emléke iránti tiszteletüknek. Egyesek este kivilágítást is vártak, de ennek semmi nyoma nem volt észrevehető ; mi több, hogy a nap ünnepélyességét a nagy közönség is észrevehesse, a villanyos lámpák egész este nem világítottak, nagy bosszúságára igen sok járó-kelőnek. Ezzel a Rákóczi ünnepek is véget értek. A nagy Fejedelem immár itthon pihen, most már csak rajtunk múiik, hogy szelleme is a mienk maradjon örökkön-örökké. HÍREK. Tanári kinevezés. Amiről már régebben hoztunk hirt, azt most a hivatalos lap is megerősíti. Ugyanis a közoktatási minisztérium a Pestre áthelyezett Vértessy Dezső dr. helyére Molnár Gyula szamosujvári tanárt nevezte ki rendes tanári minőségben a losonczi áll főgimnáziumhoz. 8zivből köszöntjük! Kitüntetés. Háziezredünk tisztjeinek egyik legkiválóbbja, Sparber Rezső századost, kit közönségünk a polgárság és katonaság közötti barátságos viszony ápolásáról igen előnyösen ismer, f. hó 1-én a századosokat nem igen érő kitüntetésben részesült. Ugyanis szakképzettségét
