Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-01 / 45. szám

Melléklet a Losonczi Újság 45. számához. (1006.)

sai porladozó hamvait!? Ma, nemzet és király egyetértőleg sietnek jóvátenni két évszázad mulasztását. Mily dicső, mily fenséges volna valóban tudni azt, mit érezünk s mit igazán érezni szeretnénk, hogy e sokat sanyargatott nemzetet valahára megértette az uralkodó család is! Mily lélekemelő volna biztosnak tudnunk azt, hogy hazánk a maga jogos fejlődése útján haladva, túl van az elnyomatások idején és méltó módon független nemzetként helyet foglalhat immár a művelt, szabad államok sorában! Vajha az idők jelében ne csalódnánk! Némi jelek reményleni engedik a jobb, a szebb jövőt. De azért ne bízzuk el magunkat, bár jogunk van reményleni; és viszont ne is csüggedjünk el, a bátraké a jövő !

Hazahozták nagy Rákóczi fejedelmünk hamvait s a számkivetett fejedelem és társainak porai immár nyugodtan pihenhetnek hazánk ölén. Az 1715. évi XLIX t. c. 2—3, pontját, azt a szégyentörvényt törölte az 1906. évi XX. t. c. A nemzet és királya közötti egyetértés gyümölcseként, a béke és a kölcsönös megértés zálogának vehetjük ez erkölcsi kötelességnek minősíthető tényt.

II. Rákóczi Ferenc tehát ismét a miénk. Ez ünnepies órában őt megillető szentelt helyen,

Kassán teszik le örök pihenőre az ő hamvait.

Vele hazahozták az ő édes anyja, Zrínyi Ilona, fia József, gróf Bercsényi Miklós és feleségének Csáky Krisztina grófnőnek, úgyszintén II. Rákóczi mostoha és nevelő atyjának, Thököly Imre fejedelemnek valamint gróf Eszterházy Antalnak és Sibrik Miklósnak, összesen nyolc nagy halottunknak porladozó hamvait. Örök álmuk, pihenésök legyen édes és ne zavarja azt többé semmi földi múló hatalom ! Áldó szellemök pedig hassa át e nemzet minden fiát és honleányát: dicső szellemök erősítsen mindnyájunkat a hazaszeretetben, hogy igazán hasznosan tudjunk élni, munkálkodni, lelkesen tudjunk küzdeni s ha kell mindenünket feláldozni és meg is halni ez ezredéves honért!

És most fejezzük ki igaz és mélyen érzett kegyeletünket a hontalanságukból, számkivetettségökből hazahozott nagyjaink poraiban egykor lakott dicső szellemök, főleg Rákóczi szelleme iránt.

Álljunk föl és fohászkodjunk a következőképen : Hatalmas Isten, ki népek és nemzetek sorsának bölcs intézője vagy, fogadd gyermeki hálánkat azért, hogy dicső Rákóczink és társainak porait visszaadtad nekünk s magyar nemzetünket kegyelmedben megtartottad; add, hogy e megdicsőült és e hon földjébe pihenni visszajött drága hamvakból Phoenixként új életre keljen hazánk; add, hogy az ő megdicsőült szellemök újra éledjén bennünk, hogy érdemesek lehessünk hozzájuk és híven teljesíthessük a Te és a hon iránti fiúi kötelességeinket! Légy segítőnk, gyámolitónk, erős támaszunk és védőnk a jóban, szép és nemes törekvéseinkben! Add áldásodat e hon minden igaz fiára; nagyjaink dicső szellemét pedig plántáld át a mi. lelkűnkbe, hogy mi is e sokat szenvedett haza hű gyermekeiként e közös édes anyánk szeretetére méltók legyünk ! Ámen !

Bár az intézet a maga szűkebb körében megtartotta már a Rákóczi-ünnepélyt, úgy tudjuk, hogy a november 5-én tartandó általános városi ünnepélyen is részt vesz.

Városunk egyletei közül egyedül a Magyar Asztaltársaság« rendezett Rákóczi-ünnepélyt, mely a Schváb-vendéglő nagytermében folyt le. A termet Kukla János polgártársunk zöld gályákkal és virágokkal díszítette fel. Ott állott a Fejedelem szobra, Pauvlovics Béla sikerült alkotása, melyhez a talapzatot Blaskovics János, a drapériákat Gazdik Endre ajándékozták. Az ünnepély a »Himnusz« eléneklésével vette kezdetét, mely után Bogdány Ferenc tartott hazafiúi hévtől izzó beszédet, melyben rámutatva a nagy Bujdosóra, az Ő példáját állította mindenki szeme elé követésre méltónak, aki a hazától semmit sem várt, de a hazáért mindent feláldozott. Greifenstein István hazafias költeményeket szavalt nagy tetszés mellett, mely után a »Szózat« áhitatos melódiája fejezte be az ünnepélyt.

A polgári leányiskola szintén tartott Rákócziünnepélyt, melynek tárgysorozata a következő volt: E »Himnusz« éneklik a II., III. és IV. oszt. növ.

2. »Rákóczi emléke« felolvassa: Gréth J. IV. o. növ. 3. »Kurucz dalok« énekli: Szende Helén IV.

o. növ., zongorán kiséri: Labáth Anna IV. o. növ.

4. »Zrinyi Ilona« felolvassa: Szende Valéria IV. o. növ. 5. Lévai »Mikes« szavalja: Bród Margit

III. o. növ. 6. Mihály »Cserebogár«, zongorán előadja: Jamrich Boriska IV. o. növ. 7. »A bujdosók sírjai«, felolvassa: Halyák Mariska IV. o. növ. 8. »A bujdosó Rákóczi«, szavalja: Stern Olga IV. o. növ.

Gréth Jusztin és Szende Valéria növendékek felolvasásai mély hatást tettek, kiknek egyike Rákóczit, másika Zrinyi Ilonát, ezen ragyogó ideáljait a magyar hazafiúi, illetve honleányi hazaszeretetnek állították a díszes hallgatóság elé.

HÍREK.

Egybekelés. Bukovszky János cs. és kir. főhadnagy f. hó 30-án esküdött örök hűséget Jávorka Érzsike kisasszonynak. Boldogság kisérje frigyüket.

Kinevezés. Az igazságügyminiszter Kemény Bertalan losonczi s. telekkönyvvezetőt a X. fizetési rangsorozatba sorolt telekkönyvvezetővé nevezte ki. A derék hivatalnok bizony egy kissé nagyon is elkésve lépett elő. Ugyanis 27 éve szolgál már felettes hatóságainak megelégedésére és már 19 éve s. telekkönyvvezető. Bizony a letűnt korszak nem igen jutalmazta azon tisztviselőjét, ki csak pontos és megbízható hivatalnoka volt, ha ezenkívül sárga-fekete politikai törekvéseinek is nem volt hive, sőt ellenkezőleg tettel és szóval a függetlenségi eszmék mellett tartott ki. Üdvözöljük előléptetett elvtársunkat s kívánjuk, hogy minél tovább legyen új állásában — mint eddig is — a köznek derék munkása.

Áthelyezés. Dr. Ruhig Tivadar a helybeli tüzérség ezredorvosa határozatlan időtartamra a kassai 34. számú gyalogezredhez helyeztetett át szolgálattételre. Hír szerint onnan valamely katonai nevelőintézethez fog vezényeltetni. Mig helye betöltve itt nem lesz, addig dr. Toffer Lipót ny. ezredorvos helyettesiti.

Auguszta főhercegnő a magyar nőkhöz. Auguszta főhercegnő megható kérelmet intéz a magyar úrasszonyokhoz. Csak egy virágszálat kér a tüdőbetegeknek a szeretteink sírjára teendő koszorúból. A jó szivekhez intézett fölhívás a következő: »Egy szál virágot kér a József kir. Herceg Szanatóriúm Egyesület abból a koszorúból, melylyel halottak napján a kegyeletes szív kedves halottjainak a sírját ékesíti.« Ha minden sírra tett koszorúból csak egy virágszálat és a sírokon gyújtott mécsekből csak egy lángot a tüdőbetegség terjedésének meggátlására fölajánlanak : ezer és ezer emberéletet lehetne megmenteni ! Nem halna meg akkor nyolcvanezer ember tüdőbetegségben évente! Nem lenne annyi nyomor, nem lenne annyi árva! Magyar hölgyek! Siessünk a nemes emberbaráti cél támogatására! Tegyük jelszóvá: csak egy virágszálat a kegyelet koszorújából! És az életnek visszaadott ezrek fogják áldani jó cselekedetüket. Magyai Hölgyek! Áldozzuk a női szív egész lelkesedését ennek a nemzetsorvasztó kórnak enyhítésére. Legyünk azon, hogy minél többen ajánlják föl adományaikat a tüdőbetegek megmentésére. Minden adomány a József kir. Heceg Szanatórium Egyesületnek küldendő: Budapest, IX., Lónyay-utca 47. Budapest, 1906 október hó. Auguszta főhercegnő.

Bukaresti követség. Feltétlenül megbízható helyről kapjuk azt az értesítést, hogy Forgách János gróf bukareski rk. követté való kinevezése már perfekt dolog volt. Ezen a magyarságra oly fontos pozícióra magyar embernek való kinevezés az osztrák szomszéd által kényszerült újabb engedmény lett volna, mely azonban Goluhovszky bukása miatt nem lett perfektuálható. Ránk magyarokra mindenképen sajnálatos ez az újabb fordulat, mert a tervbe vett kinevezés a többek között némileg elégtételt jelentett volna azon inzultusért, mely Konstanzában egy konzuli állást betöltő hazánkfiát ért.

Védekezés a drágaság ellen. A városunkban minden téren rohamosan emelkedő áremelkedés nyomasztó hatása különösen a hivatalnoki karra nehezedik elviselhetlenül. Már többször történtek kísérletek annak ellensúlyozására, illetve hogy az áraknak határ szabassék, de az eddigi intézkedések és intézmények a hozzájuk fűzött reményt nem váltották be. Polgártársaink egy csoportja a védekezés módozatainak újabb megbeszélését határozta el, s e végből értekezletére meghívja az érdeklődőket, mely f. évi november hó 8-án d. e. 10 órakor fog a városi szálló nagytermében megtartatni.

Jeszenszky Danó. Kedves, gyöngéd lelkű, öreg költő halt meg f. hó 27-én: Jeszenszky Danó, volt királyi közjegyző, a Petőfi-Társaság tagja. Munkás, mindenütt tiszteletet ébresztő életpálya volt mögötte. Lángoló hazafiság, vas szorgalom, vonzó egyéniség és szelíd, ritkán megszólaló, de igazi őszinte költőiség jellemezte. A közélet és a társadalmi érintkezés terén mindig munkás és fáradhatatlan volt, mert akármit vállalt, annak lelkiismeretesen megfelelt; nem éppen sűrű szabad óráiban verset irt és a költészet

kecses világába mélyedt. Költeményei Temérdek álnéven jelentek meg a szépirodalmi lapokban és a poéta szelíd, szívbeszóló hangja, elmélkedő természete, kellemes formája, széles körben szerzett múzsájának is tisztelőket. Nem volt nagy költő, nem is tartozott a nagyon ismertek és népszerűek közé, a nyilvánossággal szemben szemérmes és tartózkodó volt, de vonzó költészete a magyar irodalom folyamának mindig a tiszta, üde hullámait gazdagította. Költeményeit, melyek félszázad óta jelentek meg imitt-amott a lapokban, csak őszbeborult fővel, hatvanöt éves korában adta ki és az elismerés már az ősz költőre vetette sugarait. Mindazok, a kik közéleti szereplésében megismerték s azok, a kik az irodalom terén munkálkodtak vele, őszintén meggyászolják az érdemes férfiút, a kit az Isten oly szép korral, nyolcvankét esztendővel áldott meg. Néhány év óta sűrűn betegeskedett s nejének a mostani esztendő nyarán történt halála teljesen megtörte erejét. Stubnyáról, a hol az ősz elejéig tartózkodott, visszatért családjához, mely nagy gonddal ápolta. Okt. 26-án hirtelen nagy gyöngeség fogta el s hajnalban csöndesen meghalt. Temetése a Koronaherceg-utca 8 számú házban lévő lakásán volt, a honnan okt. 29-én szállították városunkban lévő családi sírboltba. Az elhunytban Jeszenszky Sándor dr., közigazgatási biró és Jeszenszky István dr., budapesti közjegyző atyjukat, Plichta Lajos polgártársunk és neje nagybátyjukat gyászolják.

Halottak napja. Elkövetkezett az Ősz hideg leheletével, melynek nyomán sárgulnak a fák kopaszodó lombjai. Hervadás, fonnyadás mindenfelé, a lebegő szürke felhők mint valami szemfedő borulnak a haldokló természetre. Az elmúlás érzete vesz erőt mindenkin, midőn pusztulni látja a még nem rég zölden és üdén pompázó természetet. És kegyeletesen gondol szeretteire, kiknek eljővén idejük elköltözködtek oda, hol nincs tavasz, nincs tél, hanem örök hallhatatlanság. Itt a november 1. napja. Milliárd kicsi kicsi láng, koszorúba kötve sok-sok virág, babérés borostyánlevél kerül az emlékezés e napján kedves halottaink sírjára. Lobognak a lángok! Szomorú őszi ködd halványítja fényüket. Van-e ember, van-e, a kinek ne volna drága szent halottja sötét sír mélyében ? Apa, anya, gyermek, testvér vagy jó barát ? Egyik ezt siratja, másik azért hullat fájón forró könnyet. A néma csendes birodalom, a halottak pihenő helye megélénkül e napon, s az élők kegyeletes zarándoklása teszi hangossá a temetők néma csöndjét. Azután kialusznak a mécsek, csendes lesz minden és szaporodnak a kedveseinket magukba foglaló sirok.

Az izr. leányegyesület gyűlése. Az izr. leányegyesület vasárnap f. hó 28-án hangversenynyel egybekötött felolvasó ülést tartott az izr. elemi iskola tanácstermében. Az ülés nagyszámú érdeklődő előtt folyt le, akik mindvégig feszült figyelemmel kisérték az érdekes programmot és az egyes szereplőket zajos tapsokkal jutalmazták. A műsoron ezúttal a következők szerepeltek: Schwartz Ilka és Böhm Károly szavalattal, Schőnfeld Mariska és Oppenheimer Ferenc dr. felolvasásai, Sacher Ilona énekkel és zongorajátékkal, Klein Elza és Leichtner Rózsika zongorajátékkal.

Itt említjük meg, hogy a leányegyesület nov. 17-én a Vigadó nagytermében műkedvelő előadásösszekötött táncmulatságot rendez. Az est műsorából kiameljük az »Az élőbokréta-«t, amelyet 10 virág képében 19 fiatal leány személyesít meg. Az élő bokréta szövegírói között addig a következők szerepelnek: Pásztor Árpád (Havasi gyopár), Szávay Gyula (Búzavirág), Ady Endre (Lótuszvirág), Herczegh Jenő (Rózsa), Faragó József (Szekfű), Sassy Csaba (Ibolya), Simon János (Hóvirág), Jassicus (Gyöngyvirág). — A kitűnőnek ígérkező estélyre már javában folynak az előkészületek.

A gőzfürdő. Már több ízben mutattunk rá egyes visszásságokra, melyekért okolni e város vezetőségét kellett. Felszóllalásaink a kérdést egy-két napig felszínen tartották, de azután, — anélkül hogy történt volna valami, 4- lekerültek a napirendről. Tartunk tőle, hogy jelen felszólalásunk is pusztában elhangzó szó lesz, pedig ez a kérdés igazán megszívlelésre méltó. Ä városi hatóságon kiviil dr. Gömöri Elek t. orvos úr figyelmébe is ajánljuk e »gőzfürdőt.« Azt hiszük, hogy csak egy nagyzási mániában leledző nevezheti el azt az intézményt, »fürdőnek,« mert annak vize voltaképpen nem egyéb, mint egy bűzös és szennyes anyagokkal telitett folyadék. S ez nem is csoda, mert a fürdő szűrőkészülékei fabatkát sem érnek, s a vízszükségletet kielégíteni hivatott sekély vizű patakot pedig használják a gőzmalom, katonai barakok (melyeknek lakói határozott ellen-