Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-04 / 41. szám
Melléklet a Losonczi Újság 41. számához. (1906.) kivetkőztetni s még emberi mivoltuktól is igyekszenek megfosztani az amerikai tót egyesület szócsövei. Mi sem természetesebb, minthogy vármegyénk eltótitását s a magyarosodás megállítását is lankadatlan erővel munkálja ezen amerikai szláv propaganda. Pénzt, kenyeret, tanácsot ad embereinknek, de ezek fejében elkívánja vallásukat, megtagadtatja magyar voltukat s odakötözi sziveiket a pánszlávizmus szekeréhez, hogy a legtöbb esetben öntudatlan, elámított rabszolgák, vagy csatlósok gyanánt kövessék annak vészes irányát. Bámulatos tudomással bir az amerikai szláv zsurnalisztika az itthon megtörtént, sokszor legjelentéktelenebb eseményekről. Egy magyar vállalat bukása, egy sikkasztó tisztviselő öngyilkossága, egy föltűnőbb családi botrány egyaránt kedvező témájuk ahhoz, hogy néhány kirohanással arcul verhessék nemzetünket. Jele ez is annak, hogy a híradó kémek itthon is híven teljesitik kötelességeiket. De tovább nem folytatom. Az ide csatolt naplótöredék minden jaj-szónál keservesebben kiáltja felénk azon szomorú igazságot, hogy »A nagy világon e kívül nincsen számodra hely! Nagytiszteletű Ur! B. felhívására, írnék valamit amerikai tartózkodásomról, tisztelettel válaszolok. Majdnem három évet töltöttem künn Amerikában. Sok reménnyel indultam útnak, azt hittem, hogy mesterségemmel ott jobban fogok boldogulni, mint otthon. Itthon azt tanultam, hogy magyar embernek lenni becsület, de ott megtanítottak arra, hogy kel! nemzetségemet eltagadni, ha éhen veszni nem akarok. Az első ismerősöm, akivel Amerikában találkoztam, s akit magyarul köszöntöttem, rám se nézett, azt mondta, nem érti, mit beszélek. Megjegyzendő, hogy nógrádmegyei magyar születésű hentes-legény volt. Csak későbben mondta meg négyszem között, hogy itt magyarul beszélni nem szabad, különben éhen halunk. Nem akartam neki hinni, de később beláttam, hogy igaza van. Több mint egy évig nyomorogtam, utolsó napszámos munkát végeztem. Gúnyoltak, kergettek egyik helyről nyitott szájjal éljenez. Csak kissé ne tartaná fejét félre a ló, csak pár vonás: és az egész tompamerevvé válnék, mint egy asszír bábcsoport, vagy az ostobán mesterkélt alaku Divina Commedia. Így azonban : a legfölségesebb magyar szobormű. három napon át bejártuk a várost; nekem minden arcvonása régi ismerősöm, én inkább csak az adás gyönyörűségét éreztem, a büszkeséget, hogy Oláh Gábor csodálja Kolozsvárt, az enyémet. Kovács Dezsőt is fölkerestük, ki első buzdító mesterem volt az Írásra. Az ő szépirodalmi lapjában megjelent első verseimtűl kezdve a jelen levélfirkantásig — ezt mind az ő, lelkiismeretére fogom kenni az örök biró előtt. Épen most jött Olaszországból s húsz éves rajongással mesélt Michel Angelórúl. És annyi meleg humor van ebben az emberben, hogy csak bámulom: honnan tett életében annyi nyomorúságra szert, hogy abbúl annyi jóságos humor érlelődhetett ? De micsoda szemek, Bandi, micsoda szemek! Mily édes meleg szőkeség, ah! . .. Izé, ez már a cukrász-kisasszonyra vonatkozik, kinek kedvéért barátaimat minden étkezés után elhurcoltam a cukrászdába. Oh Bandi, hozd tudomására Folyovich Jancsinak, hogy az ő baráti hűségét mindig hálával bámultam, — de hogy mindennap tizenhat komisz cukrus tortúrát nyelt el csupán azért, hogy én az én cukroslánykámat láthassam és rápirulhassak (a kis édes számára diák-aranykorombul tettem félre pár pirulást) — ez önfeláldozása meghálálhatatlan, ezért képes volnék nőűlvenni leendő anyósomat, végigolvasni Klopstock Messiását, vagy mindennap végighallgatni Gyulafehérvárt egy-egy erkölcsös ev. ref. prédikációt. (Folyt, köv.) a másikra, mert tót egyesületbe belépni nem akartam. Sokszor sirva néztem, hogy a csehek, tótok, horvátok hogy segítik egymást, s csak mi magyarok vagyunk olyanok, mint a kivert kutyák. Senki be nem fogadott, senki meg nem könyörült rajtunk. Azoknak, akik eltagadták, hogy magyarok, de jó dolguk volt. Két-három év alatt megtanították őket angolul beszélni, s szereztek nekik jó munkát. Mesterségemhez csak hosszú idő múlva tudtam kerülni, akkor is csak egy becsületes yanky segítségével, mert ezek a bennszülöttek nem bántanak minket magyarokat. Előttük az mindegy, ki milyen nemzetség, a fő, hogy jó munkás legyen. Magyar egyesület csak a nagyobb városokban van. Száz és száz mérföldnyire a szegény kivándorló egészen kezében van a pánszlávoknak. Ha ezekkel nem tart, vége. Most, hogy a jó Isten megint visszahozott szülőfalumba, szomorúan gondolok vissza még kint levő testvéreimre, akiknek sírását ide nem halljuk, s akik előbb-utóbb legnagyobb ellenségei lesznek szeretett hazánknak. Tisztelettel maradva Nagytiszteletű urnák kész hive Poháron, 1906 szept. 23. iff. Gálát András mészáros-mester. Henriczy Béla. HÍREK. Heti krónika. Bodrogközön régesrég’ József császár névnapjára Szólt szent kegyes imádságba A lukai pap ekkép’: 'Áldd meg a magyar királyt! Ne nézd, Uram, hogy ő német, Oh ne nézd azt, kérünk téged. Mert őt is Te alkotád.« Haj! Azóta ez a nép Ezer sebből vért eresztett; Hordta, nyögte a keresztet: De ma szabad, erős, ép! Azért ha most a harang Szólít kegyes imádságra: A király nevenapjára Más ima zeng fent s alant! És ez ima szent, igaz! A pap összetett kezekkel, Égre emelt tekintettel így mond áldást és vigaszt: »Áldd meg, Uram, a királyt, A legelső magyar embert, Akit a Sors üldözött, vert; De azért mint férfi állt! »Áldd meg, Uram, a királyt, Hogy e népet boldogítsa ; S bárminő sors irányítsa: Együtt éljen nép s király!« »Együtt éljen nép s király!« így szól a pap imádsága. S millió szív zengi rája: »Áldd meg, Uram, a királyt!« Eljegyzés. Seidner Mihály, a budapesti Ganz-féle villamossági részvénytársaság mérnöke és a »Polytechnikai Szemle« szerkesztője eljegyezte Bércéi Lidikét, özv. dr. Bércéi Henrikné leányát Balassagyarmatról. Ki nevezés. Izák János losonczi állami tanitóképző-intézeti r. tanár jelenlegi minőségében a IX. fizetési osztályból a VIII. fizetési osztályba neveztetett ki. Gratulálunk! Zayzon Böske polg. isk. tanítójelöltnek a polgári leányiskola iskolaszéke megengedte, hogy ott próbatanitást tarthasson. Sőt nevezett úri hölgy azt is felajánlotta, hogy szükség esetén a helyettesítésre is kész mindén díjazás nélkül. A szép törekvésű tanítójelölt e nemes elhatározásához gratulálunk. Meghívó. A »Nógrádmegyei Népbank Losonczon« cégű részvénytársaság Losonczon az intézeti ház gyüléstermében 1906. év október hó 20-án délelőtt 9 órakor rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat: Az igazgató-választmány által vásárolt ingatlan vételének az alapszabályok 20. §. 11. pontja alapján való jóváhagyása. Kelt Losonczon, 1906. év szeptember hó 30-án. Stephani Ervin, elnök. Az alapszabályok 18. §-ához képest csak 30 nappal a közgyűlés előtt átirt eredeti részvények, vagy azokról szóló letétjegyek alapján lehet a közgyűlésen szavazati joggal résztvenni. Újítás a postánál. Legközelebb városunkban a postai csomagokat is a levélhordók fogják házhoz szállítani és ezért csupán 10 fillér lesz a dij (illetve csak 6, amennyiben 4 fillért igy is kellett fizetni). Az e célra szolgáló egyfogatu kocsik október elsején már megérkeztek. E fontos és igazán életrevaló újításért meg kell dicsérnünk Matolcsy György postafőnök urat, aki mindent elkövet, csakhogy a közönség érdeke mentői jobban és gyorsabban legyen kielégítve. És ez igy helyesen is van ! Aladár napja. Kedden, f. hó 2-án, tartották meg dr. Illyefalvi V. Aladár, Bodor Aladár kiváló munkatársaink és dr. Sacher Aladár, lapunk felelős szerkesztője, nevük napját, a mikor is számos jó kívánságban volt részük. Fogadják mind a hárman a mi szívből jövő jó kívánságainkat is! Ugyancsak e helyen üdvözöljük Madách Aladárt, pártunk elnökét és lapunk kiváló tollú, mélyen gondolkozó vezércikkíróját is. Adja az ég, hogy családjával együtt még soká jó egészségben éljen, hogy »tágabb« családjának, a magyar nemzetnek még , sok becses és hasznos szolgálatot tehessen. Éljenek az Aladárok! Emlékünnep. A körmöczbányai főreáliskola fennállásának ötven éves ünnepére, amely a mai napon tartatik meg, elutaztak városunkból Beniczky Kálmán főgimn. igazgató vezetése mellett dr. Barta Mór, György Lajos, dr. Layer Antal, Reimlinger Gyula (az intézet volt növendéke), Pázmán József és Scherer Lajos főgimn. tanárok. A losonczi Kereskedő Ifjak Egylete f. hó 6-án nyitja meg őszi felolvasó estélyeinek sorozatát a következő műsorral: »Amiről a szók regélnek«, felolvasás, tartja dr. Gärtner Henrik ur. »A magyarok istene« Várady Antaltól, szavalja Bőhm Károly ur. A »kereskedelem ügyvitele és annak elsajátítása«, felolvasás, tartja Hercsuth Géza ur. Az érdeklődőket ez utón hívja meg az egyesület vigalmi bizottsága. Próbaéves tanár. A közoktatásügyi minisztérium áll. főgimnáziumunkhoz a gyakorlati tanítás ügyességének megszerzésére Ember József szakvizsgás tanárjelöltet küldte le, aki állását f. hó 1-én el is foglalta. Vezető tanára Malesevics Emil. A Máv. életéből. Október elsején mindjárt éjfél után a Máv.-nál új forgalmi utasítás lépett életbe. A közönséget ez ugyan nem érdekli, csupán a vasúti alkalmazottakat. Az újítással azt akarják elérni, hogy a forgalom biztosabb és gyorsabb legyen. Ugyanitt felemlítjük azt is, hogy az új forgalmi utasítások tanítására és a vizsgálatok megejtésére a losonczi forgalmi főnökség tisztviselői is kaptak megbízatást, ami bizony kitüntetés számba megy. Gratulálunk, bár már csak utólag. Hontvármegye szégyentáblája. Szept. 25- és 26-án tartotta meg Hont vármegye őszi rendes közgyűlését Lits Gyula főispán elnöklete alatt, amikor is Somogyi Béla főjegyző bejelentette, hogy a fekete márványból készült szégyentábla elkészült és azt a diszterem falában el is helyeztette. A szégyentábla szövege ez: Az 1906. évi február hó 1-én B. SZABÓ MIHÁLY megyefőnök törvénytelen beiktatásán a törvényhatóság tiltó rendelkezése dacára részt vett »hazaáruló «megyebizottsági tagok névsora: Klément János, Haan Kálmán, Horvatovich Alajos, Králik Lajos. íme, ily módon is kaphat valaki márványkőemléket! A tüdővész pusztítása hazánkban. A belügyminiszter jelentése szerint 1905-ben Magyarországban tüdővészben elhalt 77,923 egyén. Budapest székesfővárosban 1906 április havában
