Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-09-13 / 38. szám

megfigyelések után megállapította, az egyes kéz­fogásokból hogy az illetőknek minő a jellemük. A rosszleik ű emberek például sohasem szorítják meg a feléjük nyújtott kezet. A gőgösek csak egy, legfeljebb két ujukat nyújtják a velük talál­kozóknak. A gyöngédlelküek alig fogják meg a mások kezét, máris eleresztik, mig az erélyes fellépésüek és az arrogánsok megszorítják és sokáig rázzák ismerőseik kezét. A rest ember kicsusztatja kezét a máséból; a jó, őszinte, ke­délyes, erkölcsileg és testileg egészséges férfi kényelmes, de szilárd, teljes, de nem durva kéz­fogással üdvözli ismerősét. Az izzadt, túlságosan lágy és visszataszító tenyerek épen nem vallanak — pszichológusunk szerint — valami szép jellemre. Hogy milyen az illető tudós kézfogása, aki e bölcs megfigyeléseket végezte, azt nem tudjuk ; de ha találkoznánk vele, hálából ugyan­csak magyarosan megszorítanánk a kezét. A V. H. O. Sz. ülése. A Vidéki Hírlap­írók Országos Szövetségének felügyelő bizottsága vasárnap délelőtt tartotta meg Szegeden rendes félévi ülését. A felügyelő bizottság, melynek há­rom éves mandátuma a folyó évben járt le, ezút­tal tartotta újjáalakulását és egyhangú lelkesedés­sel választotta meg elnökének Csányi János ve­zérigazgatót, az eddigi elnököt. Ezután a felü­gyelő bizottság az 1906. év első felére készült vagyonmérleget és zárszámadásokat vizsgálta felül és ezeknek adatait teljesen rendben lévőknek találta. Főzőművész lehet mindenki, aki a Maggi­­féle leves és ételízesítőt használja. Nehány csepp, tálalásnál hozzáadva, azonnal megjavítja az étel izét. Az Ízesítő nem főzendő az étellel s takaré­kosan használandó. Kéményseprő tanoncokat keresnek. Egy hajdudorogi kéményseprő mester két tanon­­cot keres a F. M. K. E. elnöksége utján. Fölkér­jük a szülőket, akiknek erre a mesterségre vállal­kozó fiuk van, szíveskedjenek a F. M. K. E. köz­ponti irodájában jelentkezni. Óriási szerencse Gaedickénél. Az imént befejezett IV. osztályú húzás főnyereményét 90,000 koronát ismét Gaedicke bankház (Budapest, Kossuth Lajos-utca 11.) szerencsés vevői nyerték. Ezúttal a 3148. számra. Mint ismeretes, említett szerencsegyüjtőde magában az elmúlt sorsjáték­ban a 400.000, 60.000, 2 á 30.000, 20.000, 3 á 15.000, 10.000, 5.000 stb. nyereményeket fizetett ki szerencsés vevőinek. Sikerült az Orsz. Posztókiviteli Áru­háznak (Budapdst, Rottenbiller-utca 100 sz.) 1000 vég nagyon jó minőségű tartós férfiruha szövetet egy csődbejutott posztógyárostól potom áron megvenni. Ez okból szétküld vidékre után­véttel csak 6 koronáért egy teljes férfiöltönyre elegendő 3 méter nagyon jó, tartós, remek min­tázatú, szürke, barna és drapp sevio szövetet. Sötétkéket vagy feketét 7 koronáért. A fenti céget b. olvasóink figyelmébe ajánljuk. 13—2 Színházi műsor. Csütörtökön Balláné Csik Irén első felléptével János vitéz«, Kacsóh-Pongrácz népszerű regé­nyes operetteje. Pénteken — zónaelőadás — másodszor — »A mádi zsidó«, dr. Guthi Somának nálunk is nagy sikert aratott énekes életképe, a címszerep­ben Sziklai Miklóssal. Színház. A múlt hét szerdáján »Lotty ezredesei operette került színre Hidy Irénnel a címszerep­ben, ki pajkos elevenségű »Lotty«-jával nemcsak a darabban szereplő ezredeseket, hanem a néző­­közönséget is tökéletesen meghódította. Partnerei Gőzön (a rája), Szőreghy (a szabó) és a beteg Sziklay helyébe beugrott Kahler (a piskóta-gyá­ros) osztoztak a sikerben s velük együtt Balázsy­­nak (a színigazgató) az érdeme, hogy a megle­hetősen megteit nézőtér végig kacagta ezt a ked,­­ves zenéjű s meglepő fordulatokban bővelkedő bohózatot. A mellékszerepekben kedves volt Dulich Mariska, mint a diva üzleti ügyeit intéző szobalánya, továbbá az »ezredesek« feleségei, Hidvéghy és Torday. Csütörtökön a »Gyöngyélet« című énekes bohózat ment. A darab csak úgy hemzseg a trágárnál-trágárabb részletektől, s a szereplők jó­­izlésének érdeméül említjük fel, hogy a lehetősé­gig igyekeztek diszkrétek lenni. Azonban igy is eleget vettünk be a komiszabb minőségű kaszárnya­­stílusból. Szőreghy, Gőzön, Balázsi, Heltai és Gere mint rendesen, úgy most is gondoskodtak arról, hogy a nézőtéren fei-felhangozzék a kaca­gás, kiknek sikerében D’ Ombellesnét személye­sítő Halmay is osztozott. Hidy szobaleánya hát lehet-e másként — tetszett nagyon, nem­különben a Czakó Mici ábrándos és Dulich Mariska pajkos szerepében. Rogoz elegánsan ját­szotta meg a hadnagyot. Pénteken zónaelőadás volt s »Bob herceg« került színre. Az előadás pompás volt, s itt meg­említjük azt, hogy a zenekar a »rendesnél« job­ban, összevágóbban játszott. A címszerepet játszó Hidy ennivalóan bájos és elragadó volt. Azt hisszük, mindenki véleményét tolmácsoljuk, midőn azt mondjuk, hogy Hidyhez hasonló genialitású színésznőt városunk operette színpadán még nem láttunk. Bár »Fedák« utánzása énekét kissé »mo­dorossá« teszi, de természetadta tehetségei, ki­váló intelligenciája s ebből folyólag alakitó mű­vészete nézetünk szerint rövidesen meg fogják hozni azt az időt, amikor fővárosunk ünnepelt operette primadonnájává lesz. Kívánjuk, hogy úgy legyen. A jobb sorsot érdemlő részeges Pomponius szerepében Szőreghy aratott szép si­kert. A kiváló komikus a »fehér galamb« dalnak előadásával megmutatta, hogy nemcsak kacagás, hanem könnyek előidézéséhez is ért. Torday Erzsi bájos Annie, Halmay Kornélia méltóságteljes királyné volt. Ügyesen adta Viktória szerepét Dulich és Sancasterét Gáthy. Klassikus alakítást mutatott be Heltai mint Plumpudding. Jók voltak Czakó, Balázsy és Sándory epizód szerepeikben. Szombaton Guthy Soma nagy sikert ért életképe »A mádi zsidó« adatott. A darab gerin­cét a második felvonás képezi, mely telve van hatásvadászó couplet-val és tánccal. Egyéb ab­szolúte semmi. Ennek előrebocsátása után szomo­rúan kell konstatálnunk, hogy a közönség ilyen­kor zsúfolásig megtölti a színházat, mig irodalmi becsű és tanulságot magukban foglaló szomorú vagy vígjátékokat bizony alig látogat. S ugyan igy áll a dolog a magyar specialitást képező népszínművek tekintetében is. S igy a közönség a szép és nemes iránti közönyével a trágárságok iránt való érdeklődésével arra kényszeríti a szín­művészet hivatottjait, hogy tehetségüket és tudá­sukat orfeumokba való tákolmányokra fordítsák. A címszerepet Szőreghy adta a tőle immáron megszokott kiváló művészettel. Nagy derültséget keltettek Kahler mint Kuhacsek, Heltai mint ban­kár. Gere klassikus öreg gazdája mély hatást tett. Hidy Évikét játszotta betegsége miatt ked­vetlenül. Gáthy a szilaj masinisztát személyesítette karekterisztikusan. Jók voltak Gózon a tékozló fiú, Czakó Suhajda , Rogoz az ügyvédbojtár, Sándory a pincér szerepében. Szépen táncoltak Ujfalussy, Torday és az Utassy gyerekek. Vasárnap Hidy Irén betegsége miatt a »Fecskefészek« operette helyett Szigligetinek a népszínmű terén halhatatlan alkotása a »Cigány« került színre. A darab középpontjában álló Ba­lázsy, az öreg cigány klassikus alakjában kitűnő volt. Bánatos mondásai szivéből eredtek, s bár furcsa, cigányos kiejtése mosolyt is idéztek elő, de érzésének mélysége a mosollyal egyidejűleg könnyet is csalt ki. A cigány leány szerepében Csáder Irén aratott nagy és megérdemelt hatást természetes és átérzett játékával. Gáthy szenti­­mentálismusa, a magyar paraszt legény jól és iga­zán eltalált alapvonása, aki felhevülésében garázda, bánatában melancholikus. Az osztálygőgöt sze­mélyesítő parasztgazda alakjában Gere jeleskedett, a falusi kacér menyecske szerepében pedig Halmay Kornélia. Ujfalussy Bella mint a cigány legény szeretője kissé trémázott bár, de mégis megmu­tatta, hogy ő is tud. Kitűnő volt Szőreghy mint papucshős paraszt. Az előadás sikeréhez Gózon »Várhegyi«, Rogoz a szerelmes cigány legény, Heltai pedig a hajdú szerepében járultak hozzá. Hétfőn Schaw Bernát hatásos drámájában »Az ördög cimborája« című darabban gyönyör­ködtünk. A címszerepet Gózon Béla játszotta, gyönyörűen adva vissza a költő alapeszméjét és lelkivilágát, midőn Richardjában bemutatta az istenkáromló, de az emberi jogok legszentebbjeiért küzdő, s az igaz emberért magát feláldozni ké­pes csempészt. Drámai jellemzése erőteljes, hatásos, mély és igaz megindulást keltő, jelleme élő, em­beri akarattal, lelkülettel és mély kedéllyel. E ki­váló belső tulajdonságokhoz arányosan járult hozzá Gózon rokonszenvet keltő orgánuma. Az est másik hőse Csáder Irén volt Judit szerepében, ki szintén igaz jellemet állított szemünk elé akkor, midőn a mindenkitől megvetett Richard lelki­nagyságát felismerve, saját férjét, az általánosan tisztelt és a legjobbnak tartott férfiút megveti, és szerelmes lesz a csempészbe, s végül nem törő­dik azzal, hogy férje élete biztonságban van-e, ha érzelmeinek szabad folyást enged. Gere Zsiga lelkésze szintén egy jellem bemutatása volt, mely nem meggondolatlanul, hanem praktikusan cse­lekszik. A mi szabadságharcunk dicső papjait véltük megszemélyesítve látni benne, midőn egy elszánt káromkodással ledobta magáról a papi viseletét, csizmát huzva, s övébe pisztolyokat téve. Dulich Mariska Eszter szerepét vonzóan és és kisleányos kitöréseiben igen kedvesen és meg­hatóan játszotta. Szőreghy mint tábornok az őrnaggyal (Rogoz) való párbeszédében — midőn cinikusan feltárja Anglia helyzetét s ebből követ­kezteti a kudarcot — keltett hatást. Halmay Dudgeonnéja gondos tanulmányozást árult el, de csekély hatást tett. Jók voltak Heltai (Kristóf), Sándory (Hawkins), Czakó és Balázsy (Dudgeon Vilmos és Titus). Kedden a budapesti Vígszínház egyik mű­sordarabja, Alfréd Sutro »Jerikó falai« c. műve került színre. A darab egyik főszereplője Gózon Béla (Jack) betegsége miatt indispositióval küz­dött, csak a harmadik felvonásban melegedett fel egy kissé. Sajnáljuk, hogy e tehetséges művész­ben — ki a tegnapi előadásnál oly határozott jelét adta kiváló qualitásának — ezúttal nem gyönyörködhettünk teljes mértékben. Partnere Csáder Irén mint Alathea ismét gazdagította sikereinek számát. Szavalata,{mozdulatai mindjárt felismertette a közönségben Alathea jellemét, mely jellem mélyen érző szivet mutatott be a felületesség köntösében. Csáder játéka sok színész­nek követésre méltó példa lehetne, melyben a fokozatok és átmenetek megtartását, egyénitést, és hatásosságot mindig teljes mértékben megta­­táljuk. Harry Dallast Heltay személyesítette sok igyekezettel, de a nézetünk szerint hamis fel­fogással. Szerepe elegáns gavallér egyénitését kí­vánja, nem pedig egy aszfalt betyárét. Rögtönzé­sei (Lucy jelenetében különösen) semiképen sem voltak helyén. Szép sikere volt Gere Zsigának Hankey szerepében. Természetessége, bensősé­ges naivitása, jóságos nyers modora nemcsak a Lucy, de a nézőközönség hölgyeinek szivét is megdobogtatta. Dulich Mariska mint Lucy igen igen kedves volt s Gerével való jelenete egyike volt az est fénypontjának. Szőreghy mint Steven­son belső érzelmek iránt érzéketlen, de a neve fényére ügyelő arisztokratát a tőle megszokott intelligenciával játszotta meg. Jók voltak kissebb szerepeikben Rogoz, Sándory, Halmay, Czakó Mici és Hidvéghy. E hét — mint látjuk — nagyobbrészt a komoly színművek hete, de azt is láttuk, hogy a közönség nem igen érdeklődik az ilyen műfajok iránt. Akarjuk hinni, hogy az idegenkedés oka az, hogy nálunk az ilynemű színdarabokat nagyon silányan adták elő az ittjárt társulatok. Nos ez a hiba többé nem forog fen. Aki e társulat drámai személyzetét működni látta, mind elragadtatással beszél a kellemes meglepetéstől, melyet egy pon­tosan betanult, kifogástalan összjátéku, kiváló erők által előadott színdarab neki szerzett. Kérjük e kitűnő gárda támogatását, mert nagyon-nagyon megérdemlik. Humor. Ugyebár dühösködött a férjed, amikor a szabószámlát megmutattad neki? — Meghiszem azt. — És mit csináltál ez után ? — Megmutattam neki a kalapszámlát, mire egészen szótalanná lett. — Mondja csak kedves doktor úr — kérdi egy uriasszony az orvost — honnan van az, hogy önnek olyan sok paciense van? •— Annak oka nagyon egyszerű — válaszolt az orvos — mert nekem három ügynököm van, akik ingyen működnek az én hasznomra és nekem sok pacienst szereznek s ezek az ügynökök: a szegénység, a mértékletlenség és a képzelődés. Egy jótékony mulatságon a hölgyek a sze­gények részére tányéroztak. Egy gyönyörű szép kisasszony megáll egy igen magas állású úr előtt, meghatja magát és odanyujtja tányérját. Az úr egy aranyat tesz a tányérba és a kisasszony fü­lébe súgja: — Ezt az ön igéző szép szemeiért adom. A kisasszony meghajtja magát és ismét odatartja tányérját. — Még többet? — kérdezi a magasállású úr. — Igen uram — válaszolt a kisasszony — most a szegények javáért kérek adományt. A hatás természetesen nem maradt el. Egy ugrifüles imádottjánál egyszer egy ve­­télytársat talált, aki nem tartozott a legfiatalabbak

Next

/
Thumbnails
Contents