Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-30 / 36. szám
Melléklet a Losonczí Újság 36. számához. (1906.) ügyében és e becses lap már csak a kész eredményt publikálja és az esperesség is csak a kész határozatot erősiti meg, amint azt a milleniumkor a losonczi egyház is csinálta? Engedjék meg kedves kálnói testvéreink, de nagy igaza, van érdemdús esp. felügyelő nagys. Beniczky Árpád úrnak akkor, midőn f. évi esp. gyűlési megnyitójában, éppen tán a kálnói dolgokra való célzással, határozottan és önérzetesen tiltakozik ama alaptalan gyanúsítás ellen, mintha a lutheránus egyház a maga autonómiai körén belül nem volna oly hazafias, mint a többi egyház és hogy az evangélikus ember sem volna oly intact magyar ember, mint akár a református, katholikus vagy zsidó? íme ezért hivom én ki — kedves tanító úr — ez idei befolyásolhatatlan kultusz miniszterünket gróf Apponyi Albertet egyházi bástyáink közé, azért küldöm lelkes tanfelügyelőnket Kálnóra s ezért jöjjön hát el az ön által felhozott Kafka és ama »lángpallosú Izrafi« a kálnói és a többi pánszlávok közé; tartsunk rajta Ítéletet; sújtson kérlelhetetlenül: állunk elébe! de azt az egyet kikötjük magunknak, ha többet rajtunk nem találnak gálád gyanúsításnál, akkor — a múltkor is ezzel zártam cikkemet — »senki se tapodja sáros lábbal egy hazafias, magyar tanító becsületét . Én nem félek ama Izrafitól, sem lángoló pallósától, de sem az alvilág összes diabolusaitól sem, ha lelkiismeretem tiszta. Mert kinek is van oka mindezektől félnie, ha nem annak, a kinek vádoló »kisbirájával« szemben csak gyenge bizonyítékai, avagy csak igen gyanús tanúi vannak; ezekre vonatkozólag pedig a példabeszéd azt tanácsolja: »ha vaj van a fejeden, ne menj ki a napra.« Tanító úr, látom, nem hord vajat a fején; ép akkor miért fél attól a harmadik visitátiótól is ? Nem kellene ép azt mondania: »jól van, csak jöjjön az a »Izrafi« és nézze meg, ne csupán az iskolámat, hogy növendékeim nem lelkesednek a »Hej Siováci« éneke mellett, hanem forduljon beljebb privát lakásomba is és vizsgálja meg, hogy Kossuth Lajos képe avagy nemzeti színű zászlócskák s plakátok alatt nem rejtegetem-e a muszka cár avagy az öreg Húrban« képét?! — mert hát sajnos ilyenek is vannak. Én akceptálom a tanító úr hazafias kijelentéseit és tudom, hogy azok őszinték és becsületesek, de ép azért csodálom érzékenységét, hogyha senki sem gyanúsítja magyar érzelmeiben, miért méltatlankodik? Mert »kinek nem inge, ne vegye magára«. Azután pedig honnan is tudja maga azt, hogy ha az ön növendékei nem is éneklik a »Hej Slováci«-t, hogy más kartársa, nem csak maga szívesen lelkesedik mellette, hanem növendékeit is lelkesíti, ha nem is vele, de hozzá hasonlókkal, kevésbé feltűnőkkel ? Avagy ha a maga tantermében vagy privát lakásán nem is függ ott a muszka cár, öreg Húrban képe, de más kartársával talán ott függ a díszhelyen, gyakran attillás, sujtásos alakjában, hogy csak nagy nehezen ismeri fel az ember, hogy az illető nem magyar honvéd tábornok, hanem Jelasic vagy Paskievic! Emliti, hogy van egy rósz szokása, melyet sokat fel rónak magában, hogy t. i. »dohányt nem igen enged vágni a hátán én pedig ép az ellenkezőjét látom most beigazolva magánál hogy mások helyett is szívesen oda tartja a hátát. Végül idézi válaszában azt az igen szép verset: »Más berekben máskép szó! az ének Ott nem értik a ti szavatok mely idézetével talán csak azt akarja tudomásunkra hozni a tanító ur, hogy Káinon, ahol a nép szenvedélye már annyira fel van korbácsolva az egyházunkhoz idegen elemektől, hogy ott a tanító urnák is kijut a gáncsból és a gyanúsításból elég és ezt el is hiszi mindenki magának, én is. De ezzel becses engedelmével még tovább megyek s szép idézetét átveszem, múltkori félreértett cikkem megvilágításához, hogy t. i. itt e négy folyó partjain s a Kárpát magas bércei alatt csak egy berek van és ez: Magyarország, és e szép berekben legfeljebb csak két dalnak kell hangoznia, melyek egyike diadal ének és a másik meg fohász és ez: »Hazádnak rendületlenül« és »Isten áld meg a magyart«. Mivelhogy pedig a tanító úrral itt találkozunk, akkor béke velünk. HÍREK. Heti krónika. Vándorútra kelt a gólya, Noha még van kígyó, béka A mocsárba, lápba, tóba De ha elment? Nem tehetek róla! Hazajöttek a betegek, Akik itthon gyógyító irt Nem találtak, nem kerestek; De külföldi Füidőben se leltek! Megint ültük Kossuth napját Vigalomban, dikciózva. így éltetjük mi a hazát! Am áldozni Tettel: ostobaság! Hozzánk jöttek a színészek, Honszerelmet tanítani csomó siflit Neró számára. Ezzel aztán osztatlan gráciájába jutott a vizslának. Voltak ugyan napok, mikor bánat borult Balás Gusztáv — kétségek között hányt-vetett kedélyére. Eféle morózus időszakában aztán bús egyediségben ődöngött Kovácsék parkjában, amig ott benn, délutáni szokásként, táncra kerekedett a fiatalság. Valaki más zongorázott nekik. Balás leült a kerti lócára, szemközt a szalonnal. Hosszan bebámult a parkra néző ablakon, amelyik mellett időnként el-el lebbent Gita a táncosa: Szaniszló Kálmán, a fiatal hadnagy karján. A hadnagy ur a nyáron maródinak jelentvén magát, itt szabadságol a nagybátyjánál: a tanfelügyelőnél. Ez a Szaniszló Kálmán a legszenvedhetlenebb mindazok közül, akik Kovácsék házát csak látogatják. Ellenszenves fiziognomia; azzal a bolond, fekete sörénnyel a fején; az a kis kunkora bajusz meg a villogó fekete szemek De nagy virtus is az ! ? .. Öntudatlanul kihúzta a bajuszkeféjét, amelyiknek egy darabka tükör képezi hátlapját... Az a fekete, dús haj, olyan tömött mint akár a merinóé és olyan fekete... Az ő haja persze nem annyira sűrű, amenynyiben itt-ott egy kis folytonossági hiány mutatkozik már. Nincs kunkora bajusza, de azt a kemény tüskés szakáit leberetváltathatja minden héten, minden második napon ... Igaz, hogy az ő szemei már nem csillognak ; de eléggé szelíd, eléggé jóságos a nézésük ... És végre, nem közlékenyebb, nem bizalmasabb-e vele az aranyos baba, mint akármelyik fiatal emberrel ?.. Megfigyelte: azoknak kerüli a tekintetét is; (a hadnagyra meg pláne rá se emeli a gyönyörű szemeit, de soha) mig ellenben ő reá bátran, szinte vakmerőén ráveti, rajta nyugtatja az álomrontó szemepárját... Ha összeveti a tényeket, még arra az eredményre jut... Egy alkonyaton, mikor a sűrűn befásitott allééba értek, ahol azt hitte Balás Ágoston, hogy a föléjük hajló, kíméletes lombok beárnyékolják az ő iruló-piruló arcát, olyan áhitatos hangon hebegte, mint egy breváriumot morzsoló szeminárista: Gi... Gi... Gitácska, mondom édes kis Gita, ne nevezzen engem magácska mindig Balás bácsinak. Hát hogyan ? Hát egyszerűen Gu ... Guszti Gusztinak, mint a papa ? Mondom, hogy : Guszti — bácsinak ... (Egyelőre még nem volt bátorsága hozzá, hogy a »bácsit« is lealkudta volna.) Aztán hogy-hogy nem történt, arról bajos volna számot adni; (hacsak az a melodikusán kiejtett »Guszti bácsi« nem volt ennek az indító oka...?). De tény annyi, hogy ezen az estén esett meg az, hogy Balás Ágoston a séta alkalmából, amelyet Mina nénivel való bizalmas társalgással fűszerezett, megkockáztatta a néni előtt: — Hejha! csak egy kis leány volna a világon, akit én szeretni tudnék — És milyen névre hallgat az a kis leány? kötődött özv. Karikásné. — Hát azt, édes Mina nagysám, a keresztény kalendáriumban található legszebb névvel ékesítették föl, amint hogy az meg is illeti őt: Margitnak, K... Ko vács Margitnak hívják. (Vége következik.) S hogy terjedjen a művészet Ám színházba Járni ugye, vétek ? így vagyunk mi! Dobra-szóra Hazafiak volnánk mind-mind, Akár csak a vándor gólya . . . S.ha nincs béka? Ad a bank váltóra! Személyi hir. A helybeli állami tanítóképzőhöz Nagy Iván nyugalomba vonult tanár helyére Eperjesről áthelyezett Beér Ferenc nevű tanár mint sajnálattal értesülünk, súlyos betegen fekszik egy budapesti hidegvizgyógyintézetben, mely körülményre való tekintettel újabb félévi szabadságot kért. Alighanem az ő helyébe más tanár lesz kinevezve, vagy áthelyezve, hogy a legfontosabb tanszék egyike t. i. a magyar nyelvirodalmi kellőleg elláttassék. Hímen. Fleischer Eszti kisasszonyt eljegyezte Spitzer József kereskedelmi ügynök. Házasság. Herczegh Jenő losonczi máv forgalmi hivatalnok, az Őr társszerkesztője, e hó 25-én kötött házassági frigyet Gál Böske kisasszonynyal, özv. Gál Ferencné leányával, Ipolyságon. Sok szerencsét kívánunk. Közgyűlés. Nógrádvármegye községi és körjegyzői nyugdíjintézetének, valamint a községi és körjegyzők egyesületének tagjai ma délelőtt 10 órakor Balassagyarmaton a vármegyeház kistermében rendkívüli közgyűlést tartanak. Műkedvelői nyári mulatság. Mint már lapunkban jeleztük, f. évi szeptember 2-án lesz a Losonczi önnálló iparos műkedvelő egylet nyári mulatsága a Losonczi fürdőben, mely már előre is igen jónak Ígérkezik. Biztos forrásból vesszük a hirt, hogy szeretett képviselőnk dr. Molnár Albert is részt vesz a bográcsos ebéddel egybekötött táncmulatságon. Az ebéd d. u. fél 1 órakor, a tánc pedig 3 órakor veszi kezdetét s tekintettel a korai hűvös időre este 6 óráig tart, mikor is kérik a résztvevő közönséget, hogy a vigalom folytatására a Régi Vigadó helyiségében megjelenni szíveskedjék. Színészet. Valóban a legnagyobb örömmel nézünk a szombaton, szeptember 1-én kezdő színházi előadásoknak elébe. Bállá Kálmán, a miskolczi színi kerület igazgatója, mint az előleges színházi jelentésből látszik, minden igyekezetével azon volt, hogy a legújabb és legszebb műsort válogassa össze. Az előadások sorozatát a »Koldusgróf« cimű 3 felvonásos operette újdonsággal kezdik meg. Előadásra pedig ki vannak szemelve: »Fecskefészek« (operette), »Legvitézebb huszár« (operette), »Gül-Baba« (operette), »János vitéz« (operette), »Kukoricza Jónás« '(operette), »Mádi zsidó« (énekes életkép), »Gyöngyélet« (énekes bohózat), »Cserelányok« (operette), »Nebántsvirág (operette), »Boszorkányvár« (operette), »Tiszturak a zárdában« (operette), Drótostct (operette), »Csöppség« (énekes vígjáték), »Rip- Rip* (operette), »Bob herceg« (operette), »Gésák« (operette), »Sportlovagok« (énekes bohózat), »Bohém szerelem« (operette), »Baccarat« (színmű), Ördög cimborája« (dráma), »Takarodó« (dráma), »Boszorkány« (dráma), »Lotti ezredesei« (operette), stb. A társulat tagjai nagyobbrészt a régiek. A nők közt van: B. Csik Irén, Dulich Mariska, Halmay Kornélia, Hidy Irén, Hidvéghy Margit, Torday Erzsi, Csáder Irén, Szohner Giga, Czakó Mici. A férfiak közül felemlítjük a következőket: Bállá Kálmán, Balázsy, Czako, Gáthy, Gere, Gőzön, Heltay, Márton, Rogoz, Sándori, Sziklay és Szőreghy Gyulát. Mind egytől-egyik kiváló erők. lgénybérletet is hirdet az igazgató, 25 előadásra 37 korona. Szelvénybérlet (földszinti zártszék) 15 előadásra 24 korona. Az élénk műsor, a kitűnő társulat oly jó színházi évádot igér, milyen nálunk régen volt. A közönségen múlik, hogy ez a jó színházi évád meg is valósuljon. Hazugságok és ferdítések. Ily cim alatt hosszú cikk jelent meg a »Nyitrai Lapok« f. hó 19-iki számában, melynek célja, a E. M. K. E. elnökségét megvédelmezni azon támadások ellen, amelyeket a »Nyitramegyei Ellenőr«, a »Nyitramegyei Szemle«, a »Nyitramegyei Független Hírlap« és a »Nyitrai Hírlap« intéztek ellenök. Az idézett cikk pontról-pontra cáfolja a nevezett lapok felhozott vádjait s kimutatja, hogy a vádak valamennyije vagy felületességből vagy meg nem indokolható animozitásból erednek. Különösen a »Nyitramegyei Szemle« c. lapnak válaszol hosszasabban Clair Vilmos főtitkár, a cikk szerzője. Mi magunk részéről a legteljesebb mértékben elítéljük, és kárhoztatjuk e támadó cikkeket. Szomorú dolog, hogy magyar lap azzal a szándék
