Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-08-23 / 35. szám

színi irodalom legújabb és legjobb termékei ké­pezik, amelyek között nem egy, állandó műsor­darabját képezi a budapesti színházaknak. Bár városunk közönsége mindig élénk érdeklődést és nemeslelkő pártolást tanúsított a színjátszás hi­vatottjai iránt, mégis helyénvalónak tartjuk, hogy felhívást intézzünk és pártfogást kérjünk Bállá Kálmán és társulata részére, kik már a múlt év­ben beigazolták, hogy arra teljes mértékben és joggal igényt tarthatnak. Hisszük, hogy a nem­zeti nyelv és az általános műveltség derék bajno­kai érdekében felemelt szavunk nem lesz pusztá­ban elhangzó szó, s hogy holmi kicsinyes és nézetünk szerint semmikép sem jogosult etikett­beli tekintetek miatt nem fog senki nevetséges módon duzzogni az önérzetes direktorra és derék gárdájára. Latkóczy Mihály meghalt. Ki ne emlé­keznék Latkóczy Mihályra, aki mint tanár 1900-ig öt éven át működött áll. főgimnáziumunkban, amikor is kedves előadó képességével, finom mű­veltségével sokaknak szeretetét és tiszteletét vívta ki magának. Budapesti tartózkodása nem használt neki. Gyenge szervezetét a fokozott munka mind­inkább aláásta, mig végre hosszas szenvedés után f. hó 16-án életének 48-ik, házasságának 17-ik évében elhunyt. Temetése f. hó 18-án d. u. 4 órakor volt. Latkóczy nemcsak mint tanár, de mint iróember is hasznos munkát végzett. Külö­nösen görögországi tanulmányutjáról közölt szá­mos leírást. A Pallas Nagy Lexikonnak szerkesz­tésében részt vett s ezenkívül számos cikket adott művészettörténeti és szépirodalmi dolgokról. Ugyancsak ő fogott bele Nógrádvármegye mo­nográfiájának a megírásába, de már be nem fe­jezhette, Korán szállt sírba; nagy tudást és jobb sorsra érdemes tehetséget vive magával. Nyugod­jék békében ! Birok-verseny. Augusztus 19-én mutatták be a birkózásban való- ügyességüket Wladimir mester tanítványai kevés számú nézőközönség előtt, pedig a nemes sport fokozottabb érdeklő­dést érdemelt volna meg. Elsőbben a tanítványok küzdöttek egymással, majd Wladimir mester mu­tatott be egyik tanítványával iskola-birkozást. A kiválóbb versenyzők a következők voltak: Marton Károly, Wlach Ervin, Marton Imre és Krúdy Jenő. Erdei mulatság. A losonczi önálló iparos műkedvelő-egyesület, mint már jeleztük, szept. 2-án tartja meg a losonczi fürdőben családias mulatságát. Mint hírlik, ez alkalommal a fenti egyesület választmánya elhatározta, hogy Kará­csony ünnepén, az egylet fennállásának 25-ik év­fordulóját a »Sárga csikó« népszínmű előadásá­val fogja megünnepelni. — Jól esik hallanunk, hogy ezen derék egyesület, mely egy idő óta a hallgatás homályába merült, ismét életjelt ad ma­gáról. Midőn e felett mi is őszinte örömünknek adunk kifejezést, kívánjuk, hogy »Régi dicsőségük ne késsék az éji homályban !« Valami, ami már kellene, de még nincs. Losoncznak sok vására és nagy heti piacai vannak. Sok ember jön ilyenkor vidékről városunkba, de a legszükségesebbről a városi tanácsnak eszébe sem jut gondolkozni. Avagy nem lenne jó, ha egynéhány köz-illemhely létesittetnék? A huma­nizmus, de a közszemérem is megkövetel ilyen intézményeket. No de, — úgy látszik, — Loson­­czon az ilyen kérdés megoldása teljesen feles­leges, mert a sok piszok és bűz amúgy is ele­gendő, minek e téren is egy kis rendet csinálni ? ! Virághullás. Megrendítő csapás érte Fiala Henrik derék polgártársunkat és családját. Kis unokája, a 8 éves Elzácska esett áldozatául egy pusztító kórnak, a fejtifusznak. A bájos és okos gyermeket f. hó 22-én helyezték örök nyugalomra. Enyhítse a pótolhatatlan veszteség feletti fájdal­mat a mi őszinte igaz részvétünk. Tanitóválasztás. Az ág. h. ev. egyház a jövő tanévre is ideiglenesen szándékozik betöl­teni a Biszkup-féle tanítói állást. Pályázatot is hirdettek e célból, amelyre 19 pályázó jelentkezett. Ezek közül az iskolaszék Száméi és Lorántffy oklAtanitókat jelölte. Mindkettőnek kitűnő tanítói és kántori oklevele van. A választás előtt mind­ketten meghivattak, hogy egy-egy istentiszteleten mutassák be kántori tehetségüket. Villanygyár. Serényen folynak a munká­latok a Clára villanygyár kibővítése körül. Ugyanis az erős mértékben fokozódott fogyasztást a gyár eddigi berendezése bizony nagyon silány módon tudta iedezni, s e miatt napirenden voltak a pa­naszok nemcsak az utcán, hanem a magánosok­nál pislogó, s a petroleumméccsel szemben is szégyent valló villamos izzólámpákra. Értesülésünk szerint egy uj kazán és egy uj dinamógép lesz még beállítva. Lesz remélhetőleg tehát szebb világítás, bár annak előrevetett fénye mellett ott véljük látni az árnyékot is, annak a hírnek formá­jában, hogy a város saját üzemébe szándékszik a villanygyárat átvenni. Nem győzzük eléggé perhorreskálni ezt a tervet. Elégszer aratott már kudarcot a város magánvállalatokkal, melyek defi­citjeit a városi adófizető polgárság sinylelte meg, s mégsem okul rajta a t. városi vezetőség? Az adminisztratió százféle szövevényes dolgai és gondjai mellett minek akar a város még egy gondot a nyakába venni? Vagy talán uj hivatal­noki állásokkal akarják majd ennek folytán a városi költségeket terhelni ? Nem tudják belátni, hogy a Clára villanygyárat, — melynek főrészvé­nyese az Egger-féle bpesti cég — eddigi főérde­keltje nem adná ki a kezéből, ha az lukrativ vállalat lenne. Igazán nem tudjuk belátni, miért vállalkozik e város mindég arra, hogy jótékony­ságot gyakoroljon vállalkozóival azok vállalatai­nak átvételével ? Közgazdasági érvek egész légi­ója szóll az ellen, hogy egy köztestület magán­­vállalatokkal foglalkozzék, hisszük, hogy megszív­leli azokat a magistratus és a képviselő-testület. Alkalmilag még visszatérünk e tárgyra. Lajos nap. Mint minden évben, úgy ez­­idén is honfiúi szívvel emlékszik meg Lajos napján a losonczi polgárság hazánk elhunyt nagy fiáról, Kossuth Lajosról, amennyiben a Losonczi Kossuth Lajos Asztaltársaság f. hó 25-én a régi vigadóban Lajos estét tart, melyre mi is felhívjuk a hazafias polgártársak figyelmét. A losonczi áll. főgimnáziumban aug. hó 29. és 30-án vannak a javító- és pótló-vizs­gálatok, 30. és 31-én a magán- és felvételi vizs­gálatok. A beiratás szeptember 1., 2. és 3-án tör­ténik. Minden tanuló első felvételre személyesen és atyja, anyja vagy gyámja kíséretében tartozik az igazgatóságnál jelentkezni s a beiratásnál is­kolai bizonyítványát, születési bizonyítványát (ke­resztlevelét) és ujraoltási bizonyítványát bemu­tatni. A gimnázium I. osztályába csak a 9. évet betöltött, de a 12. évet meg nem haladott korú tanulók vehetők fel, kik az elemi iskola negye­dik osztályát jó sikerrel bevégezték. A beiratás alkalmával összesen 13 kor. beiratási dij fizetendő. A tandíj 60 kor., mely negyedévi részletekben is törleszthető. Az izraelita tanulók 4 kor. illetőleg 8 kor. vallásdijat is tartoznak fizetni. A losonczi áll. s. közs. polgári leány­iskolában szeptember hó 1-én tartatnas a javító-, 3-án a felvételi- és pótvizsgálatok, 4-én pedig az esetleges magánvizsgálatok. Szeptember hó 4-én történik az I. osztályos tanulók beiratása, 5-én a II. osztályos tanulóké, 6-én a III. és 7-én a IV. osztály növendékei fognak beíratni. A polgári leányiskola I. osztályába szabályszerűen csak oly tanuló léphet! a) ki legalább 10 éves és az elemi iskola IV. osztályát kielégítő sikerrel végezte. Kik ezen tanulmányokról nyilvános tanintézettől bizo­nyítványt nem mutatnak elő, azok felvételi vizs­gálattal kötelesek megfelelő előképzettségüket igazolni, b) Felsőbb osztályba csak olyanok ve­hetők fel, kik megfelelő életkorral jelentkeznek és felvételi vizsgálaton igazolják, hogy kielégítő si­kerrel megtanulták mindazt — és pedig az inté­zet tantervében kijelölt mérvben — amit az előző osztályokban az intézetben tanultak volna, c) Az elemi iskola V. osztályát sikeresen végzett tanuló felvehető a polgári leányiskola II. osztályába, ha a polgári leányiskola I. és az elemi iskola V. osztályának tantervi kiilönbözetéből vizsgálatot tett. d) Az elemi iskola VI. osztályát sikeresen végzett tanulók felvehetők a polgári leányiskola III. osztályába, ha a polgári iskola II. és az elemi iskola VI. osztályának tantervi különbözeiéből felvételi vizsgálatot tesznek. A különböző vizs­gálatokért tantárgyanként 4 kor. fizetendő a 49863. sz. a. kelt miniszteri rendelettel kiadott utasítás 16-ik pontja értelmében. Az először jelentkező tanulók kötelesek keresztlevelüket, iskolai és himlő­oltási bizonyítványukat is bemutatni a beiratko­zásnál. Az első felvétel alkalmával a tanulók atyjuk, anyjuk vagy gyámjuk kíséretében szemé­lyesen tartoznak megjelenni az igazgatóságnál. A beiratásért 5 kor. dij jár. A tandíj helybeliek­nek egész évre 40 kor., vidékieknek 60 kor., mely összeg fele a beiratáskor, második részlete pedig a második félév elején, tehát február hónapban fizetendő. A tanulók még 1 kor. értesítői dijat, 60 fillér könyvtár-illetményt is fizetnek, s 30 fillért fizet minden tanuló az országos tanítói nyugdíj­alapra. Értesités. A helybeli állami elemi fiúisko­lában az 1906/7 tanévi beiratások f. évi szeptem­ber hó 3—14-ig eszközöltetnek; a rendes tanítás szeptember hó 15-én veszi kezdetét. Erről oly felhívással értesittetnek a szülők (gyámok), hogy 6 életévüket már betöltött, 12 életévüket még meg nem haladott fiu-gyermekeiket (gyámoltjaikat) a behatásokra kitűzött időben a mindennapi, a 12 éves kort betöltött, de 15 évesnél nem idő­sebb fiu-gyermekeiket pedig — ha valamely fel­sőbb iskolába nem járnak — az általános ismétlő iskolába beíratni iparkodjanak annál is inkább, mert a mindennapi iskolába csak korlátolt számú növendékek lesznek felvehetők. Miheztartás végett értesittetnek az érdekeltek, hogy a mindennapi iskolában az évi tandíj 4 K, mely összeg mindig előre, de félévi részletekben is fizethető; beiratási dij 1 K. A szegénységüket hatósági bizonyitvány­­nyal igazoló tanulók a tandíjfizetés kötelezettsége alól —- vallás különbség nélkül — felmentetnek, a beiratási dijat azonban köteles mindenki meg­fizetni a beiratás alkalmával. Különösen figyel­meztetnek a szülők (gyámok), hogy a beiratásnál, a vonatkozó miniszteri rendelet értelmében, min­den tanuló születési anyakönyvi kivonatát, a si­keres himlőoltásról szóló bizonyítványt, valamint múlt tanévi értesítőjét, esetleg iskolai bizonyítvá­nyát köteles bemutatni, mely okmányok nélkül az iskolába senki sem lesz beírható. A beiratások a kitűzött napokon az iskola hivatalos helyiségében mindenkor d. e. 8—11 és d. u. 2—4 óráig esz­­közölhetők. A gondnokság nevében : Hábor Sán­dor igazgató. Óriási szerencse Gaedickénél. Az imént befejezett IV. osztályú húzás főnyereményét 90,000 koronát ismét Gaedicke bankház (Budapest, Kossuth Lajos-utca 11.) szerencsés vevői nyerték. Ezúttal a 3148. számra. Mint ismeretes, említett szerencsegyüjtőde magában az elmúlt sorsjáték­ban a 400.000, 60.000, 2 á 30.000, 20.000, 3 á 15.000, 10.000, 5.000 stb. nyereményeket fizetet ki szerencsés vevőinek. Légy ező-gyár u n k. Mikor a nagy szabadság-harcot vívták, Gábor Áron lánglelke megteremtette azt, amire a hon­védseregnek leginkább szüksége volt, t. i. ágyút. És annak a székely atyafinak gyártmánya tisztára seperte az országot, s a labancnak irmagja is alig maradt. Azóta más idők lettek! A harci fegyvert felcserélte a béke fegyvere, amely hivatva van a népeket önállósítani, gazdaggá tenni s mindenek előtt módot nyújtani arra, hogy a nemzetek saját erejük és egyéniségük szerint éljenek s ily módon hozzájáruljanak az emberiség nagy kultúrharcának kivívásához. Nálunk e harchoz a harci jelvény a »tulipán«. Ez tömöritette össze a legújabb időben a ma­gyarságot. Ez rázta fel tespedt álmaiból e haza népét s e jelvénynek köszönhető, hogy nemcsak a politikai béke és egyensúly állott helyre, de hogy a magyarság végre hozzá lásson az igazi munkához, hogy a sok beszéd helyett tetteket is mutathasson. De a tulipán-mozgalom csak az uj hajnal hasadását jelenti. A tulipán-jelvény csak az uj tavasz hirnöke. Az igazi tulipáncsata a munkából akarja kivenni a részét. Ezért vert föl oly han­gosan a szivünk, amikor f. év elején városunkbán is kifakadt a tulipán s létesítette az Első Magyar Legyező-Gyárat Losonczon. A múlt Gábor Áronja nálunk három ember­ben jelent meg. Egyik sem látott életében legyező­gyárat. De a hazaszeretet, a munkabírás, a talá­lékonyság és testi-lelki rátermettség reá vezette őket, miként kell pld. legyezőt gyártani. Az egyik: Nagy Sándor asztalos készítette a legyező fa­alkotó részeit; a másik: Dortsák Sándor bádogos szépen összefűzte a legyező falapjait; a harma­dik : Breuer Árpád festő felcifrázta, tulipánvirággal látta el a legyezőt. Közben kioktattak 8 leányt, hogy ebben a munkában segítségükre legyenek és kenyerüket is ez uj iparággal megszerezzék. Hát mindez oly bizonyítéka a magyar agy iparratermettségének, hogy valóságos bűnt kö­vettek el őseink, amiért az ipar nagy, tág és gazdag mezejét parlagon hevertették s e helyett a külföld adófizetői, rabjai lettek. Ennek máskép kell már ezentúl lenni! Mindenkinek van hazafias kötelessége és hivatása. Az egyik áldozzon keze munkájával, esze ügyessé­gével a másik, a harmadik anyagi erejével. S ha igy összetartunk, ha igy szoros lánccá egyesül a kérges kéz, a találékony agy s a független pénz: akkor nem keli félnünk attól, hogy a tulipán csa­tázó fegyvernek gyenge, lelkesítő eszköznek her­­vatag. Akkor fog csak megteremtődni az igazi tulipán-mozgalom, amely nem azt hangoztatja, hogy pártold a magyar ipart, hanem abban fog

Next

/
Thumbnails
Contents