Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-24 / Mutatványszám
Melléklet a Losonczi Újság mutatványszámához. tartjuk, hogy egy politikai lap négy-ötféle politikát valljon, vagy támogasson, legyen az bármilyen tárgyilagos, magas szárnyalású és udvarias mezbe öltöztetett politika. Ma ez lehetséges, akkor tényleg állana az a közmondás — amit mi nem vallunk - hogy »a politika úri hunczutság«. Darabos. Miért nem sikeres a védekezés a ragályos betegségek ellen? Boldogult Dr. Fodor József, hazánkban a tudományos egészségtan megalapítója s páratlan lelkes apostola, egy kis tankönyvében azt mondja a ragályos betegségről, hogy: »tapasztalán szerint célszerű gondoskodással nagy részüket, nevezetesen pedig a legtöbb járványt el lehet hárítani.« Szerinte ez »egyik legfontosabb feladata az emberi társadalomnak«. Aranyfoglalatba való oly igék ezek, amik megihletik a kötelességtudókat, csodás varázszsal vannak az aggódókra, s az emberi haladás egy nemének nagy térségeire vezetik a kételkedőket, de félre a lelkesedéssel, beszéljen a higgadt tapasztalás : 1873-ban az egész continensen erősen dúlt a legrettenetesebb ragályos betegség: a cholera. Az államok a tengeri kikötőkben az érkező hajókat vesztegzár alá vetették. Csak akkor, ha a hajónapló szerint az úton nem fordult elő cholera, s ha a hajón még csak gyanús beteg sem volt, engedték meg az utasok kiszállását. Ez évben egy hajó érkezett Londonba, a hajónapló rendben volt s az utasok az egészségügyi vizsgálatkor egészségeseknek találtattak; a hatóság tehát a kiszállást megengedte. Azonban még azon éjjel az utasok közül nehányan choleraszerű tünetek közt megbetegedtek. A rendőrséget erről értesítették s így annak módjában állott intézkedni, hogy az összes utasok visszavitessenek a hajóra. Szigorú eljárás mellett ez az utolsó szál utasig sikerült. A házakat, melyekben az utasok megfordultak, kivétel nélkül szigorúan fertőtelenítették. A hajóra visszavitt 87 utas közül 27 megbetegedett cholerában, ezek közül 8 meg is halt, tehát a város fertőzésének veszélye igen nagy mérvű volt, de a gyors és erényes eljárásnak köszönhető, hogy 24 óra lefolyása alatt minden utas ismét a hajón volt elkülönítve s hogy Londonban ez alkalommal egyetlen egy cholera megbetegülés sem keletkezett. Így adta azt elő Fodor tanárunk. Mit bizonyít mindez? Bizonyítja nemcsak a londoni rendőrség páratlan ügyességét, nemcsak a hatósági orvosok okos tevékenységét, de mindenek fölött bizonyítja a közönség azon helyes magatartását is, amivel a rendőrségnek minden tekintetben segítségére sietett, bejelentéssel, nyomravezetéssel, őszinteséggel. Igaz, hogy mindnyájuknak egészségéről, életéről, hogy úgy mondjam bőréről volt szó, de az üzleti érdek, családi összeköttetés, s annyiféle önzés meggátolhatta volna a kellő eredményt, ha az angol társadalomban nincs meg azon egy célra való törekvés s azon magasabb látókörű belátás, hogy az ily nagy veszéllyel szemben minden érdeknek el keil némulnia. S végül kézzelfoghatólag bizonyítja, hogy még a legnagyobb csapásnak tekintett cholerajárványt is el lehet hárítani. (Vége köv.) Budapesti levél. . . . Aki peniglen az nemzet giülésre az maga saját személyiben meg nem jelennék, az vágassák négy felé, mindeneknek példaadásképpen. Fiát peniglen nem jelenének meg az maguk saját személyében, hanem küldének maguk helyett egy fullajtárt, aki is átada az nemzetgyűlés főemberének egy petsétes levelet, amelyből fölolvastatott amint következik: . . . Ftogy mennének vissza a nemes és nemzetes vitézlő és főtisztelendő karok és rendek, — a fatornyos hazájukba. Kikhez egyébbként kegyelmünkkel ... Na és a többi. . . . Hát pirult az orcájuk. Boldog idők! Hol vannak azok a régi jó idők, amikor derék Mádar bátyánk a nemzetgyűlés megnyitásakor pattogva, gravámenezte a király személyének távolmaradását ?! Most hát már majd a miniszterek sem jönnek el az ország szine elé hanem ráizennek majd valami hajdúval, a hogyan újabban méltóságos Laszberg Izé ur szokta Pestvármegye tisztviselőivel tenni. Na hanem most, mikor Beniczky Lajos alispán váratlanul hazajött, nagyon megjárta vele a megyefőnök ur. Korán reggel hivatta Répa urat (igy titulálta az alispán hajdúját), hogy valami izenetet küldjön vele a főjegyzőnek. Hanem hát, amit Öméltósága nem tudott, azt a hajdú már tudta, hogy tudniillik megjött az alispán. És Répa urból egyszerre Répa János hajdú lett. Az udvarias hívásra Répa János iromba, őszinte hajdú stílusba felelt. — Megy a fene! — mondta sercintve egyét — itthon a vármegye gazdája parancsol. . . Kézen-közön pedig megint szépen elbódorogtam thémámtól. A nevezetes gyűlésről akartam krónikázni és ime Répa úrról mondtam apergut. De mikor bizony Isten jobban esik még . . még . Jutott az eszembe még egy anekdota. Tegnap este egy francia újságíró járt fenn a függetlenségi pártkörben, hogy Apponyit meginterwiewolja. Apponyi az ő imádni való szeretetreméltóságával állta a kérdés-ostromot és a leglehetetlenebb kiváncsiskodásra is megfelel hűségesen. Egyszer aztán nekiszegzi a ceruzáját a francia és iszonyú keményen megkérdezi: — Mit tart Kegyelmességed az oroszországi »lettek« követeléséiről? Apponyi egy pillanatra meghökken a kemény kérdéstől aztán hirtelen elmosolyogva őszinte bonhoniával vonta fel a vállát: :— Kérem szeretettel én ebben a pillanatban értesültem róla, hogy Oroszországban »lettek« is vannak. Egyebekben pedig jól vagyunk kérem alásan és készülődünk a karácsonyra, amiről eszembe jut, hogy önöknek is boldog karácsonyi ünnepeket kívánjak. HÍREK. Heti krónika. Hievra. Nem új szokás már ez, divik ez már régen, Hogy versben megírják, mi történt a héten; Köszöntve hirdetem, - mindenki meglássa! Én leszek e lapnak heti krónikása. Megírok ezentúl mindent, mi történik, Mit suttognak össze a jó kávés nénik; Katonai botrányt, rendőr túlkapását, Az osztálysorsjáték szerencsés húzását. Toliamtól elnézést senki ne reméljen', Aki fél a hírtől, tisztességgel éljen; Másnak jogszvéráját senki meg ne bántsa, Akkor majd nem éri a krónikás gáncsa! Nos kezdjük meg tehát, beszélj kedves Fáma, Mi történt a héten, mily kósza hir jár ma? Van-e jó, vagy rossz hir, izgató, érdekes, Mit rímekbe szedve megírni érdemes? — A rendőr krónikák félelmesen nőnek Rút képét tárva fel a gonosz időnek: Szédelgés, sikkasztás, rabló betörések Nem újdonság már ma, mindennapos vétek. A minap történt meg, szégyen és gyalázat! Berthold feltörette a vármegyeházat, S a felbujtó meg sem lakolhatott érte: A népitélettől csendőrszurony védte. Bezzeg megjárt szegény a megyegyülésen : Pénzt is adott volna, nem jelent meg még sem Ki őt feleskesse, ki majd beiktatja, így az installálást jobb időkre hagyta . . . Ily dolgok történnek e szegény hazában S törvényt nem hozhatnak az országházában. Felség! Mit tegyünk hát? Ki csináljon rendet, Ha nem ülnek együtt a Karok és Rendek?! Leutulus. Az olvasóhoz. A 1867-es kiegyezést követő évek azt mutatták, hogy a 67-es alapon álló eszmékkel és kormányzási elvekkel ez ország jólétét nemzeti törekvéseit előmozdítani, vágyait megvalósítani nem lehet, s ami eddig a magyar lelkében sejtésként élt, az most már való igazsággá formálódott, s ez az igazság az, hogy a 67-es alap további fentartása e nemzetre kiszámíthatatlan károkat zúdít. Nemzeti becsületünk, önállóságunk folytonos védelmezése miatt — melyet az 1867-iki kiegyezési törvény annyira elhomályosít — nincs meg a lehetőség arra, hogy gazdasági érdekeinkkel, az ipar és kereskedelemmel, az ipari és gazdasági munkások védelmével foglalkozhassék a törvényhozás. El a 67-es alap elavult, rozzant intézményével, temettessék az el. Közel már az idő, midőn az elnémított, megfeszített eszme újra feltámad, s magasan és büszkén fog lobogni zászlónk, melyen e mindent kifejező szám van felírva:’1848. Jelszóként a »Loscuczi Újság« is e számot írja zászlajára. S valamiképen minden siker titka az összetartás, az egymást segítésben rejlik, úgy mi is csak úgy fogunk tudni megfelelni az elénk tűzött feladatnak, ha vállalkozásunk kellő támogatásban részesülend. Arra kérjük tehát minden — magát a függetlenségi és 48-as párthoz tartozónak valló, és ez eszmékért áldozni is tudó polgártársat, hogy lapunkra előfizetni szíveskedjék. Kinevezés. Mint értesülünk a pécsi kir. Ítélőtábla elnökévé a király Balogh Károly táblai tanácselnököt — megyénkbeli Ipoly-Pinc községi földbirtokost — nevezte ki. Képviselői látogatás. Folyó hó 16-án dr. Molnár Albert és Markos Oyula függetlenségi 48-as párti képviselők Losonczon keresztül utazván, meglátogatták városunkat, mely alkalomból a Magyar Asztaltársaság társas összejövetelt rendezett a nemzeti ügyért küzdő képviselők tiszteletére. A polgárság szine-java gyűlt össze az Asztaltársaság téli helyiségében, ahol vígan csevegve lelkesült hangulatban gyorsan múlt el az idő. Lelkes pohárköszöntőkben sem volt hiány. Elsőnek szeretett képviselőnk, dr. Molnár Albert emelkedett szólásra. Beszédéből az igaz honszerelem heve áradt; az ország jelenlegi szomorú állapotát ismertetve összetartásra, egymás iránti szeretetre buzdított. Majd Markos Oyula vette át a szót, szellemes humorával állandó derültséget keltve a hallgatóság között. Mig egyrészről kemény szatírával ostorozta a magyarnak egészen az ostobaságig menő lojalitását, másrészről találóan jellemezte az inparlamentáris alkotmánytipró zúg-kormányt, az olyan koldushoz hasonlítva azt, mint aki hibáiból akar tőkét kovácsolni. Lendületes, szép beszédet mondottak még Ferenczy Samu ág. ev. lelkész, Bogdán Ferenc a Magyar Asztaltársaság titkára, Kjujnis Gyula és Besse Dávid. Beniczky Kálmán főgimn. igazgató tiszteletére — rendes igazgatóvá történt kinevezése alkalmából — a főgimn. ifjúság dec. 17-én vasárnap d. e. iskolai ünnepélyt rendezett, a melynek műsora a következő volt: 1. Üdvözlő dal Kreutzertől, előadja az ifj. vegyeskar. 2. Üdvözlő beszéd, tartja Dortsák Lajos VIII. o. t. 3. Egyveleg a »Norma« c. operából Bellimtől, előadja az ifj. zenekar. 4. Jövendölés Petőfitől, szavalja Kohn Dezső VII. o. t. 5. »Magyar lassú és friss« Lengyel Miskától, hegedűn előadja Löwy Rezső VII. o. t., zongorán kiséri Reimlinger Tibor III. o. t. 6. Rondo, magyar zenei tételből Haydntól, 4 hegedűn előadják Berczeller Ernő, Jánoska Éerenc, Löwy Rezső Vili. o. t. és Gresits Iván V. o. t. 7. Magyar népdalegyveleg,, cimbalmon előadja Híndulják Lajos VIII. o. t. 8. Kuruc dalok, zongora-négykezes, előadják Grossmann Sándor Vili. o. t. és Reimlinger Tibor III. o. t. Az ifjúság szónokának ügyes beszédére az ünnepelt igazgató néhány szóval válaszolt, kifejezvén azt a meglepetést, amelyben az ifjúság részesítette és ösztönözve őket, hogy végezzék kötelességeiket és legyenek mindig jó magyarok. — F. hó 17-én a főgimn. tanári kar is rendezett egy kis családias ünnepet — bankett alakjában — a Vigadó éttermében, amelyen az egész tanári kar résztvett. Dr. Illyefalvl Vitéz Aladár mondott pohárköszöntőt, amelyben a tanári kar nevében, de úgyis mint volt tanítványa és jelenleg tiszttársa, a derék igazgatót éltette. Vájjon városunk közönsége mikor és mily alakban fog ünnepélyesen is tudomást venni arról, hogy városunk egyik elsőrendű kulturintézete új fejet nyert? J, Pártszervezkedés. Az a meleg szimpathia, a mivel a tótajkú polgártársak nagy többségének bizalma a függetlenségi párt programmját kiséri, megteremte már a maga áldást hozó gyümölcsét. Most már olyan vármegyékben is szervezkedik a függetlenségi párt, ahol eddig ^ tótajkú polgárok legtöbbször lajstrom szerin szállították be a mindenkori kormánypárti honatyákat. Ezelőii két héttel Zsolnán, Ruttkán, Zólyomban és Beszterczebányán volt nagygyűlés. Mindenütt nagy lelkesedést mutatott a közönség és biztató jelét
