Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-19 / 30. szám

Melléklet a LosonczMJjság 30. számához. (1906.)

Bosco redivivus.

Irta: Dr. Gärtner Henrik.

A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdij-egyletének életképességéről e lapokban (f. évi áprilisban) közzétett cikkemet ezen egyesület elnöksége válaszra méltatta, a miért őszinte köszönettel tartozom. Még pedig két okból: 1. mert fényesebb igazolását felszólalásom jogosultságának magam sem kívánhattam volna, 2. pedig — és ez a fődolog — mert a t. elnökség kissé fellebbentette azt a titokzatos ifátyolt, mely kalkulációja misztériumait fedte és ezzel módot adott arra, bogy a helyzetet teljesen tisztázzam, amit az alábbiakban meg is fogok tenni.

Mielőtt azonban a dolog érdemével foglalkoznám, legyen szabad, a személyi kérdést pár szóval elintéznem. A t. elnökság a hazai sajtónak 13 éven át meg-megujult és soha egy gáncsszótól meg nem zavart dicsériádái által elkényeztetve, elhüledezik azon, hogy akadhat valaki, aki mást is talál az intézményen, mint magasztalni valót, és a t. elnökség, egyszerre szinte fejbekólintva az én méltatlan támadás -ómtól, ez istentelen vakmerőségemnek inditó-okát keresi, keresésében pedig egész a világ kezdetéig megy vissza s a bennem lakozó ős »tagadás szellemé«-re: »Apage satanas!«t kiált. Pedig kár olyan messzire elkalandozni, én sokkal közelebb fekvő magyarázattal szolgálhatok: engem — bármenynyire rázza t. fejét a t. elnökség — valóban az az ügyszeretet és jóakarat vezérelt, melyet előző cikkemben hangoztattam. Csak az a rossz szokásom van, hogy az elémbe kerülő számokat meg szoktam vizsgálni. S tessék elhinni: a magyar sajtó cukorvizes jóakarata közt, mely csak agybafőbe dicsér, a nélkül, hogy meg is nézné, mit dicsér, és az én választó-vizes jóakaratom közt, mely abban nyilvánul, hogy az ügy érdekében a kritika szigorát alkalmazom s kíméletlenül feltárom az intézmény aggasztó gyengeségét: az igazi, az elismerést érdemlő, mert hasznosan cselekvő, jóakarat kétségtelenül az enyém !

De ha a t. elnökség még sem hinné ezt el, azt mégis csak elhiheti nekem, hogy legalább önmagam iránt vagyok jóakarattal. S ezen magam iránti jóakarat nagyoh kívánatosnak találta, hogy bárcsak oly alapokon nyugodnék az intézmény, hogy magam is bizalommal tagjai közé beléphetnék. Cikkemnek igazi rugója tehát az önzés volt. Hisz nem vagyok bolond, hogy évi minimális 436 korona, de egész 624 koronáig felmenő rokkantsági járadékot, illetőleg nyugdijat ne biztosítsak magamnak, hogy ha azt heti 20 fillér árán megtehetem. S mivel az ilyen pompás nyugdíj nagyon reám férne, sóvárogva vártam a t. elnökség cáfolatát s a világon senki nagyobb örömmel nem látta volna, hogy akár földig lecáfolnak, mint jómagam. Annál szomorúbbra hangolt, hogy a t. elnökség cáfolata eme annyira kívánatos nyugdíj megszerezhetésének reményétől végkép megfosztott. Csak ezen való elkeseredésemnek tessék tulajdonítani, ha mostani cikkem cseppet sem lesz kedveskedőbb, mint volt az előbbi.

Szememre veti ugyanis az elnökség cikkemnek gúnyos, szatirikus hangját. Tették ezt különben az egyesület itteni tagjai is. S kétségtelenül cikkemnek eme bizonyos részletére hivatkozva vélik ellenem a rosszakarat vádját emelhetni. Pedig cikkemnek éppen csak bevezetése volt szatirikus, még pedig azzal a célzattal, hogy figyelmet keltsen a rákövetkező komoly fejtegetés iránt. Mert ki olvas nálunk objektiv fejtegetéseket, pláne számokkal való bizonyitgatásokat ? A következmények csakugyan igazolták eljárásomat. Mert mig tavaly ugyanerről a dologról a leghalványabb gúny nélkül irt komoly s jóakaraté cikkemet senki még észre sem vette, addig ezidei felszólalásom csakugyan némi érdeklődést keltett, sajnos, csak újból bizonyságot szolgáltatva arra, hogy a tárgyilagos, száraz fejtegetéseket az emberek nem szokták olvasni. Mert említett cikkemnek is csak gúnyos részét olvasták, a komoly (»unalmas«) fejtegetéseket pedig, mint volt alkalmam tapasztalni, már csak egy ember olvasta. S azzal is úgy jártam, mint Hegel, a hires német filozófus a tanítványaival: ki ugyanis egyszer azt mondta, hogy összes tanítványai közül csak egyetlenegy értette őt meg s az is — félreértette.

No de térjünk a dolog érdemére. Mert hogy engem milyen indokok vezéreltek, vagy hogy nekem milyen indokokat imputálnak, az elvégre is a közre teljesen közömbös. Lényeges csak az, hogy ténybeli állításaim igazak vagy sem, bizonyításom megállja-e helyét vagy sem?

Fejtegetéseim egy pontban csúcsosodtak ki: Minthogy én az intézet kimutatása szolgáltatta adatok alapján megejtett számításaim szerint távolról sem láttam biztosítva az intézet fennállását, illetőleg jövőbeli zavartalan működését, s minthogy az intézet sehol sem árulta el, hogy minő matematikai alapon szervezkedett s nekem — nagyon is igazolt — gyanúm volt, hogy egyáltalán semilyen matematikai alapon nem szervezkedett : azt követeltem, hogy matematikussal vizsgáltassák meg az intézet szervezetét és matematikus követelményei szerint helyezzék egészséges, megbízható alapra. Ezt követeltem én. S mit tesz az igen t. elnökség? Szaval, bóditó frázisokat vág ki humanizmusról s kölcsönösségről, állít, cáfol, hivatkozik, köntörfalaz, szóval: mint a macska a forró kását, megkerüli a fődolgot: szánalmasan vergődik, kertel mindenfelé, csak matematikust nem szólaltat meg. Pedig a sok szóbeszéd helyett igen egyszerű s megdönthetetlen cáfolat az lett volna, ha előállítják az arra hivatott matematikust, aki kijelenti: igenis, az egylet a jelenlegi alapon képes lesz elvállalt feladatának megfelelni. Az előtt én is kénytelen lettem volna meghajolni és ismételhetem, hogy a legnagyobb örömmel letettem volna a fegyvert. De persze, az ilyen matematikus az egész világon nem akad. Mert a kétszer kettő mindig csak négy és sohasem több mint négy. A Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdij-egyesülete pedig azt akarná elhitetni a világgal, hogy ő kétszer kettőből hatot, vagy, ha szükség lesz rá, akár nyolcat is tud kihozni. S azért a t. egyesület úgy tesz, mint a fájósfogú gyáva ember, aki világért nem mer a fogorvoshoz menni, hátha az orvos azt találná mondani, hogy az a fog lyukas s ki kell húzni! Az egyesület azért fázik a matematikustól, mert az rögtön rájönne, hogy odvas ám belül az a ragyogó zománcú fogazat, melyet az egyesület kérkedve mutogat!

(Folytatjuk.)

HÍREK.

Heti krónika.

Hazajöttek, itthon vannak Terhes gyakorlat után,

És most ismét boldog minden Szőke-barna kis leány.

És amerre jár az ember: »Tüzér is jár délcegen.

S jár utánuk annyi kis lány Cifrán, büszkén, kényesen.

A cselédem, - jó kis falat Bánatos volt hetekig. Szombat óta egész más lett: Egész nap pípeskedik;

S örömest jár mészárszékbe, A piacra, hogy ha kelt . .

És elmarad órák hosszat Hja »végezni« sokat kell!

S hogyha este kisétálok,

— Hisz oly hűvös jó az est, Minden kiskapuban látok Egy-két fruskát, állva lest.

S hogyha aztán arra lépked A várva-várt fess tüzér: Felsóhajtok, ha nő volnék, Nem kéne más, csak tüzér.

Hej! a tüzér fess katona, Délceg, kedves, kackiás. Sokkal külömb legény ám ő, Mint az a cibil bagázs.

S a világ minden kincsénél Egy-egy csókja többet ér: Szeretőnek termett biz ő A tüzér, a szép tüzér.

Személyi hir. Molnár Albert dr. orsz. képviselő, lapunk főszerkesztője családjával Szováta erdélyi fürdőre utazott nyári üdülésre.

Képviselőtestületi ülés volt jul. 14-én Wagner Sándor kir. tan. polgármester elnöklete alatt, a következő tárgysorozattal: 1. Kossuth Ferenc őnagyméltóságának adandó díszpolgári

oklevele elkészülvén, annak átadása iránti intéz' kedésekkel polgármester bizatik meg. 2. A kiskarsai Busbak-ház élvezeti jogának megváltása foganatosításával a polgármester megbizatik. 3. A Poltár—Kokova—Ujantalvölgyi helyi érdekű vasút kiépítéséhez 30,000 korona törzsrészvénynyel a város névszerinti szavazás után hozzájárul. 4. Jánoska Ferenc a városi számvevőségnél mint díjtalan gyakornok alkalmaztatik. 5. Jeszenák Ráfael jul. 1-től 4 heti, Aranyosi Sándor városi közgyám 4 heti, dr. Oömöry Elek városi tiszti orvos 4 heti, Draskóczy József közkönyvtáros, községr biró 4 heti, Krudi Gyula rendőrségi Írnok 14 napi, Glasel Aranka 14 napi, dr. Keszler Lipót tiszti ügyész 4 heti, dr. Ottahal Antal 4 heti szabadságot kap. Egyéb folyó ügyek elintézése után a gyűlés véget ért.

A pénzügyőrség uj épülete. Beavatott helyről arról értesülünk, hogy a pénzügyőrség uj bérhelyiségbe fog költözködni rövidesen. A losonczi telektulajdonosok és a pénzügyi kormány között már folynak az erre vonatkozó tárgyalások. A pénzügyőrség uj háza valószínűleg a vasutiutcában lesz.

Függetlenségi pártkör—aminthalljuk van Nagyszécsényben alakulóban. Igen nagy az uj pártkör iránt az érdeklődés és az előmunkálatok befejeztével végleg is meg fog alakulni. Igen kívánatos, de szükséges is, hogy a függetlenül érzők és gondolkozók egy táborba szervezkedjenek, hogy mielőbb teljes diadalra juttathassuk Kossuth apánk nagy elveit az egész országban. Mi az uj pártkört keletkezésében is örömmel üdvözöljük s ha lapunk hasábjait netán felhasználni kívánják a párt érdekében, úgy szívesen szorítunk helyet bármikor.

Vállalkozó turisták. Áll. főgimnáziumunk 3 növendéke, névszerint Kudlák Lajos, Schwáb Rezső (VII. oszt.) és Szabó Pál (Vili. oszt.), az iskolai év befejeztével gyalog indultak Milánóba, Olaszországba, hogy az ottani kiállítást megtekintsék. Útjuk Budapest, Zágráb, Fiume, Triest, Velenczén át vezetett és amint a legutolsó híradásuk jelenti, legközelebb már a célnál lesznek. Egyes helyeken azonban vonaton és hajón is utaztak. Útiköltségük személyenként 100 korona. Mindenesetre merész, de azért edző és tanulságos kirándulás, amelynek emlékeit sohsem fogják elfeledni.

Rendkívüli közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága julius hó 21-én Balassagyarmaton rendkívüli közgyűlést tart. Prónay Mihály főispán a meghívót szétküldötte, melynek tartalma a következő: »Nógrádvármegye törvényhatósági bizottságának folyó évi julius hó 21-én délelőtt 10 órakor a vármegyei székház nagytermében tartandó rendkívüli közgyűlésére a törvényhatósági bizottság tisztelt tagjait azzal hivom meg, hogy az alábbi tárgysorozatban felvett ügyek folyó évi julius hó 21-én délelőtt 9 órakor a vármegyei székház kistermében tartandó állandó választmányi ülésen fognak előkészítő tárgyalás alá vétetni. Balassagyarmaton, 1906. évi jul. 12. Prónay Mihály, főispán.« A gyűlés tárgysorozatának 14 pontja: Losoncz r. t. város vadászati jogbérleti ügye. 17. pontja: Losoncz r. t. városi Vigadó nyári helyiségeinek átalakítása.

Nyári mulatság. Losonczi Magyar Bádog és Vasedény Zománcozó-Gyár Rakottyay György és Társai iparos személyzete 1906 julius hó 22-én a Tugári-fürdőben Danyi Rudi teljes zenekara közreműködése mellett tekeversennyel és tárgysorsjátékkal egybekötött jótékonycélú, zártkörű nyári mulatságot rendez. Belépő-dij csakis a tánchelyiségbe tetszés szerint. Kivonulás a gyárhelyiségből d. e. 10 órakor. Tánc kezdete d. u. 3 órakor s tart lampion világítás mellett 12 óráig. Szerpentin és konfetti a pénztárnál kapható. A tekeverseny nyeremény-tárgyai: 1. Festett zománcmosdókészlet. 2. Egy arany gyűrű. 3. 2 üveg rizlingi bor. 4. Egy dohánytárca. 5. 25 drb 5-ös szivar. Azon hölgy, aki a legtöbb sorsjegyet elad jutalomban részesül. Kedvezőtlen idő esetén a táncmulatság f. hó 29-én lesz megtartva.

A losonczi ág. h. ev. egyház vasárnap, f. hó 15-én rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen az alapitó oklevelek ügyét és az egyházi adókirovásra érkezett felszólalásokat tárgyalták. Egyben beterjesztette az elnökség múlt évi jelentését. E jelentésből kivesszük a következő adatokat. 1905. évben született az egyház területén 36 fiú, 41 leány, összesen 77. Confirmáltatott 50. Esküvő volt 28. Elhalt 39 férfi és 51 nő, összesen 90. Tehát a születést túlhaladja 13 haláleset, ami elég szomorú. Az ev. leányiskolában járt 107 ev. és 10 idegen vallású. Az áll fiúiskolában 99, a polgári leányiskolában 34, a főgimnáziumba 70, a tanítóképzőbe 35, a gyakorlóiskolába 15, vagyis