Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-28 / 27. szám

Melléklet a Losonczi Újság 27. számához. (1906.) Nyugodtan tűrte az elemek szeszélyeit s várt 1 óráig, várt 2 óráig: püspök még nincs. A türe­lem kezd fogyni, de még kitartanak. Ekkor lehe­tett úgy 7 óra, tehát 3 órai várakozás után, jön egy küldönc az egyházfi személyében a divényi plébános úrtól, aki már 2 órával előbb hazaérkezve, nem tartotta érdemesnek — jóllehet Gácson őt erre figyelmeztették, hogy akár személyesen, akár küldönc utján, de minden esetre egyidőben érte­sítse híveit, hogy hiába várnak — hisz nem árt, ha egy kis eső meg is verte, egy kis széli ki is fújta kéhyes mindenüket — a püspök ur nem fog megállani, nem fogadja az üdvözléseket, a nép jöjjön a templomba, az urak — mehetnek haza. No hát ezzel vége volt mindennek; mégamarinó türelem is fellázad mérgében, ha vele ilyet tesz­nek. Az egész ott várakozó közönség érzelmeiben és becsületében mélyen sértve hazavonult s igy ezek után a püspök ur Öméltósága a köz­ségnek szépen felékesitett, de hideg és üres útján csendben vonult be. Pedig milyen fényes lett volna a fogadtatás ? 1 Csak a főpásztor szavaira hivatko­zom, ki a külsőségekre célozva igy nyilatkozott: „Ilyen fejedelmi fogadtatásban még sehol sem volt részem“. Másnap természetesen a küldöttségek tisztel­gése elmaradt s a közönség tartózkodott az ün­nepléstől. Nem keresem, nem kutatom — mert nem érzem magam erre feljogosítva, kik a hibások, de mondják el a meaculpát azok, akik érzik, hogy a lelkűkre nehezedik egy főpásztor és hivei közti harmónia megzavarása. Mert az talán még sem helyén való dolog, ha a vezető urak a katonai zene és koncertek élvezetében elmerülve inkább meg­váratnak egy másfél ezerre menő tömeget esőben és szélben 3 órán át, csakhogy saját élvezetüket kielégítsék. Hangsúlyozom, hogy vezető urak, mert távol áll tőlem, hogy a püspök ur Öméltóságának magas személyét hibáztassam ; itt első sorban, le­het mondani csakis a vezető urak a hibások. Nem is hibáztatom a divényi plébános urat, ámbár ő egy kis utánjárással, némi megfontolással min­dennek elejét vehette volna, csakhogy ehhez a püspök ur nyílt kijelentése szerint hiányzott a ta­pasztalat és a kellő életphilosophia. Nagy tanulságot is vonhatnak ebből azok, akiket illet. Megtanulhatnának pontosnak lenni, no meg ismét a főpásztor szavait idézzem, vezessék őt jövőben a parochiákra, ahol a püspök ur sza­badon rendelkezhetik. Vigyázanak, megfontolva járjanak el a jövőben s a jelenben verjék a mellü­ket és mondják el a szánom-bánomot HÍREK. Heti krónika. Ünnepi díszben úszik a város; Külső pompában mi sem hiányos! Örömmámorban fürdik a lélek ; Éljen -t rivalnak ezernyi népek. Miért e pompa? Minek az öröm? Sugaras nyárban a virág-őzön? Néked örül e város népe, Főispán! Te vagy a reménysége. Te vagy reménye és büszkesége, Munkára késztő munkás vezére. Vezess hát, vezess előre bátran: Losoncz mögötted; hived szilárdan. S az a szeretet, amellyel fogadott, E város, hidd el, csakis nőni fog. S az a bizalom, amely most övez, Bizalmaddal csak melegebbé lesz. Ezért köszöntünk lelkünk hevével ! Ezért fogadunk szünk melegével! És ha tán kicsiny városunk népe Megtetszenék Néked s a vidéke: Óh akkor, Uram, maradj minálnuk: Losonczból székhelyt együtt csináljunk! Hadd legyen nálunk vármegyénk széke, Hadd jöjjön ide nagy Nógrád népe! Hadd legyen Losoncz erőa, hatalmas, Miként a múltban nagy, diadalmas! Az olvasó közönséghez. Lapunk immár egy fél éves múltra te­kint vissza. Örömmel mondhatjuk, ered­ményteljes múltra. Elvbarátaink támogatása segített bennünket eddigi működésünkben, s ezért az elért eredmények babérkoszorúja őket illeti. Tisztelettel kérjük továbbra is szives támogatásukat, s különösen azt, hogy a hátralékos, valamint ez uj negyedévre ese­dékes előfizetési dijakat címünkre beküldeni szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben aka­dályok álljanak be. Tisztelettel A kiadóhivatal. Prónay Mihály főispán Losoncon. Amily szeretettel üdvözöltük hivatalba­­lépésekor, s amily melegséggel hívtuk váro­sunkba ő méltóságát, épp olyan örömmel jött O hozzánk. Erezze jól magát köztünk s legyen mentői többször necsak városunk vendége, de érezze a főispán űr magát köztünk itthon. Prónay Mihály főispán űr ő méltósága tegnap reggel 9 \l4 órakor ér­kezett városunkba. Az állomásnál a város tanácsa fogadta, élén Wagner Sándor kir. tan. polgármester úrral. A szívélyes üdvöz­letre ő méltósága épp oly szívélyesen vála­szolt. Majd megindult a kocsik hosszú sora a fellobogózott városon át a városházáig, ahol a küldöttségek üdvözölték a főispánt. A főispán úrral együtt városunkba érkeztek báró Buttler Ervin, Fáy Sándor, Balás Kor­nél és Károly, Fröhlich Frigyes, Szakai! Andor, Pordan Dezső és Nagy Mihály al­ispán. A reggeli gyorsvonattal pedig dr. Molnár Albert képviselő úr is megérke­zett, Mielőtt ő méltósága a városháza dísztermébe vonult volna, Hegedűs fény­képész lefotografálta az egybegyiilt közön­séget. A küldöttségek a következők voltak: 1. Városi képviselő-testület. 2. Róm. kath. egyháztanács és iskolaszék. 3. Ág. ev. egy­háztanács. 4. Ev. ref. presbitérium. 5. Izr. hitközség. 6. A cs. és kir. helyőrség tiszti­kara. 7. Kir. járásbíróság és^ ügyvédi kar. 8. Főszolgabírói hivatal. 9. Állami főgim­názium. 10. Állami tanítóképző-intézet. 11. Államvasuti forgalmi főnökség, állomás­főnökség és osztálymérnökség. 12. Kir. adó­hivatal, sóhivatal és pénzügyőrség. 13. Kir. posta- és táviró-hivatal. 14. Kir. erdőgond­nokság. Minden egyes küldöttség szónoká­nak üdvözletére ő méltósága meleg szavak­kal válaszolt s mindegyiket biztosította jó­indulatáról és támogatásáról. Délben ünnepi lakoma volt a Vigadóban, amelyen számos lelkes pohárköszöntő hangzott el. Személyi hirek. Pombszky Lajos kir. já­­rásbiró, Baán Béla és Orecsner Károly kir. albi­­rák hat hétre terjedő szabadságukat julius hó 2-án kezdik meg. Választás. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye közönségének Budapesten, f. hó 12-én tartott rendes évnegyedes bizottsági közgyűlésen — dr. Molnár Albert orsz. képviselőt, lapunk főszer­kesztőjét, a közjogi szakosztályba egyhangúlag beválasztották. Az áll. tisztviselők helyi köre által elké­szített, a lakbért emelést célzó memorandumát dr. Molnár Albert, kerületünk népszerű orsz. képvi­selője, volt szives a pénzügyminiszter urnák sze­mélyesen átadni. Azt hisszük, hogy tisztviselő­ink jogos kérelme most már illetékes kezekbe került és reméljük, hogy a kívánatos siker nem fog elmaradni. A járásbíróság épülete. Több ízben szóvá tettük azon indolentiát, melyet az igazság­ügyi kormány a múltban viseltetett a jogkereső közönség és az eljáró bírák irányában az által, hogy azon jogosult panaszokra, melyek a jelen­legi járásbirósági helyiségek egészségtelen, szűk és omladozó volta miatt felhangzottak, egyáltalán nem reagált. Lapunkban felhozott ázsiai állapo­tok ismertetése folytán a losonczi rendőrkapitány­ság viszgálatot tartott a járásbíróság helyiségei­ben, s a mérnök és orvosszakértők véleménye alapján elrendelte a helyiségek kiürítését egész­ségügyi és közbiztonsági okokból. A kiürítésnek — a határozat szerint — még ez év őszén meg kell történi. E határozat folytán a bgyarmati tör­vényszék elnöke felterjesztést intézet az igazság­ügyi minisztériumhoz, melynek — értesülésünk szerint — már is meglett az eredménye. Ugyanis a minisztérium telek vásárlás céljából egy épí­tész mérnököt küldött városunkba, ki f. hó 25-én a Serly-féle teleket már meg is szemlélte, amely telek az érdekelt körök véleménye szerint úgy fekvésénél, mint terjedelménél fogva a legjobban megfelel a járásbíróság uj épületének céljaira. Kívánatosnak tartjuk, hogy e kérdés ne sokáig vajúdjon, s a megvalósítás érdekében ha kell, vá­rosunk sem sajnáljon áldozatot hozni. A vasárnapi üdülés bére. Laptársunk a »Losoncz és Vidéke« már félszobáit azon abuzus ellen, hogy városunkban levő különköző egyesü­letek és társáságok a Losonczi fürdőben rendezett mulatságai alkalmából betépti-dijakat szednek a kirándulóktól, holott azok nem a rendezett mu­latságon részt venni, hanem a szabad vasárnapot a szabadban eltölteni, a fürdői vendéglősnél egy ital bort vagy sört elfogyasztani akarnak. Azt hittük, hogy a városi hatóság intézkedni fog, s eltiltja, hogy a pénzszedő helyeket a fürdő gya­log és kocsi bejáratainál állítsák fel. Ez nem tör­tént meg, bizonyság rá a múlt vasárnapi mulat­ság. Úgy tudjuk, hogy a Losonczi fürdő köztu­lajdon, hogy azt bárkinek joga van úgy közön­séges, mint ünnepnapokon dij befizetése nélkül látogatni. Ha valaki vagy valakik mulatságot akar­nak rendezni, úgy tegyék azt saját pénzükön, vagy szedjenek azoktól dijat, kik részt vesznek a mulatságukon, de a kinek erre kedve nincsen, attól a belépti-dijat kikényszeríteni bizony nem ízléses dolog. Nincs kifogásunk az ellen, ha a pénztárt a tánctér bejáratánál állítják fel. Aki oda bemegy, az fizessen. De arra nem lehet feljogo­sítva egy egylet sem, hogy mulatsága költségé­nek fedezésére, vagy saját pénztára javára vasár­­napról-vasárnapra megsarcolja azt a hivatalnokot, kereskedőt vagy iparost és családját, kik egy heti munka után vasárnap ki kívánkoznak a Losonczi fürdőbe szabad levegőt szívni. Még megjárná a dolog, ha jótékonyság gyakorlása volna az ily erdei mulatságok célja, de egy-kettő kivételével erről szó sincs. Ez esetben is minden esetre en­gedélyt tartunk szükségesnek. Bizzunk benne, hogy felszólalásunknak az illetékes hatóság előtt lesz eredménye. Leány-diákok. Áll. főgimnáziumunkban eddig elé csak néha-néha történt meg az, hogy leány-tanuló akadt. Az idén az V-ik osztályból egyszerre hárman tettek vizsgát és pedig Vajda Ilona, Vajda Lea és Kurovszky Margit. Az ered­mény — amint értesülünk — igen szép s mi lel­kesedéssel üdvözöljük őket az uj pályán. Mulatság. Rakottyay György és Társai zománcozó gyár iparos személyzete szokásos nyári mulatságát julius 22-én tartja meg a tugári fürdőben. Uj nő-tanító. Draskóczy Ilona Eperjesen letette a tanítói vizsgát e napokban, még pedig kitüntetéssel. Gratulálunk! A gácsi „Tulipánkert“ hölgybizottsága a »L. és V.« c. hetilapban jelentetett meg egy jegyzőkönyvi kivonatot, amellyel szemben ezentúl is fenntartjuk múltkori híradásunkat. Mi nem ma­gát a Tulipánkert« hölgybizottságát támadtuk vagy akartuk támadni, hanem azokat, akik e hölgy­bizottság megalakítása ellen működtek. A L. és V.­­ben megjelent jegyzőkönyvi kivonat személyi élére nem akarunk kitérni, nehogy hasonló »Ízlés­telen« hangon írjunk. Tanitóképesitő. A helybeli állami tanító­képző intézet tanitóképesitő vizsgálatainak Írás­beli része amiről már megemlékeztünk f- még május hó 31, junius 1. és 2. napján voltmegja szóbeli viszgálatok e hó 19-től 23-ig bezárólag folytak le Máthé Géza, nógrádvármegyei kir. tan­­felügyelő elnöklete alatt. Képesítendő tanítójelölt volt 32 rendesen végzett IV. éves növendék és 1 magánvizsgálatok alapján jelentkező aspiráns. A 33 tanítójelölt közül írásbelit tett valamennyi, kik közül 1 szóbeli vizsgálatra nem volt bocsájtható. A szóbelit tevő 32 jelölt közül 29 képesítést nyert, 3 pedig 2 2 tárgyból egy fél évre visszavettetett. Az általános eredmény kihirdetése után Zayzon Dénes igazgató megható szavakkal ecsetelte a ké­pesítettek előtt azt a rögös, de szép pályát, amelyre most lépni fognak ; buzdította őket, hogy a haza és az egyház érdekében fejtsék ki legjobb erőiket és hogy el ne parlagosodjanak: az ön­­munkaság, az önművelődés által iparkodjanak tö­­kéletesbiteni fogyatékos ismereteiket. Haladjanak a korral, tartsanak lépést azzal. Az eredmény kihir­detése és a képesítettek távozása után Máthé Géza kir. tfl. köszönetét mondott a vizsgáló bi­zottságnak, nemkülönben a tanári karnak azért az ügybuzgó fáradozásért és kitartó munkálkodásért, amit kifejtett az ifjak kiképzése és képesítése kö­rül ; főleg méltatta Zayzon Dénes intézeti igaz­gató működését, aki már harminc éven jóval fe­lül működik e szép pályán s akiről tudja, hogy e tanév végén már nyugalomba menni készül. Zayzon Dénes igazgató válaszában megköszöni

Next

/
Thumbnails
Contents