Losonczi Ujság, 1906 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1906-06-07 / 24. szám

Melléklet a Losonczi Újság 24. számához. (1906.)

A cikkíró a fölületes számítás, a gúny, a nevetségessé tevés egész fegyvertárát mozgósítja ellenünk állítólag »jóakaratból«; de amely jóakaratra önkénytelenül is a könyörgés szava tolul ajkunkra: »Az ilyen jóakarattól — ments meg Uram minket!«

A támadó cikk téves alapból indul ki, ennek következtében helytelen és képtelen következtetésekre jut. A cikkíró összetéveszti egyletünket a haszonra dolgozó biztosítási intézetekkel s azt kívánja, hogy szervezzük egyletünket a biztosítástechnikai számítások alapján. Ennek a biztosítástechnikai számításnak helye van egy olyan biztositó intézetnél, amely a befizetett járulékokért kivétel nélkül minden résztvevőnek vagy hátramaradottainak köteles folyósítani egy meghatározott összeget. A mi egyletünk azonban nem üzleti alapon szervezett biztositó intézet, hanem a kölcsönös önsegélyezés eszméjén alapuló humánus intézmény, ahol a dolog természetéből folyólag nem kap valamennyi tag segélyt, hanem csak az, akit a segély az alapszabályok szerint megillet, vagyis a tagoknak egy bizonyos hányada igényli a segélyt, éppen úgy, mint például a betegsegélyző egyleteknél. Az üzletszerű biztosítás és a kölcsönös önsegélyezés fogalmának összezavarása által a cikkíró oly ijesztőnek látszó eredményekhez jut, melyek alkalmasak lehetnek a fölületesen itélők előtt egyletünket a megbízhatatlanság színében föltüntetni. Engedje meg azért a tek. Szerkesztőség, hogy a támadás színhelyén kötelességünkhöz képest síkra szálljunk az egyletünket ért támadás ellen. A következőkben igyekezni fogunk a cikkírót és a nagy közönséget meggyőzni egyletünk életképességéről és szolid alapjairól.

A mi egyletünket tulajdonképen a 45 éve fennálló Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyző-egylete rokkantpénztárának kipróbált alapjain szerveztük 1893-ban. A tagdíjakat és a segélyeket a nyomdászegyletéhez hasonló arányban állapítottuk meg, ahol 12 korona rokkantsegély elnyeréséért a tagok szintén 30 fillért fizetnek, mint nálunk, a többi illetéket a magas özvegyi végkielégítés, munkanélküli és utazási segély és önképző osztály föntartására fizetik. Itt is, ott is tíz évben van megállapítva a segélyre való várási idő; szóval: az illeték és a segély közötti arány a két egyletnél körülbelül egyforma. Mivel a nyomdászegylet a kölcsönösségen alapuló önsegélyezésnek ezt a rendszerét évtizedes működésével teljes megbízhatósággal kipróbálta: mi nemcsak teljes jóhiszeműséggel, hanem szilárd meggyőződéssel szerveztük ezen a kipróbált alapokon a mi egyletünket a munkások és általában a nép a legszélesebb rétegeinek befogadására.

Mikor alapszabályainkat benyújtottuk, azok csakis akkor nyertek belügyminiszteri jóváhagyást, midőn mi a nyomdászegylet utolsó öt évi zárószámadásai alapján minden kétséget kizárólag bebizonyítottuk, hogy igenis lehetséges heti 30 fillér befizetésért 11 kor. 90 fillér segélyt adni tíz éves tagság után abban az ecsetben, hogy ha valaki rokkanttá válik. Számadásaink alaposságát és helyességét dr. Wekerle Sándor akkori pénzügyminiszter és Jekelfalusy akkori belügyminiszteri tanácsos is elismerték és ennek alapján nyertek alapszabályaink jóváhagyást. Ezen országos nevű férfiak szakértelmét és számitóképességét bizonyára cikkíró sem fogja kétségbevonni és ezzel végkép megdől azon állítása, hogy a minisztérium vaktában és könnyelműen szentesítette alapszabályainkat.

A nyomdászegylet eredményeire támaszkodva számításunk alapjául vettünk 1000 tagot, akik heti 30 fillérjével tíz év alatt egyenkint 156 koronát, együtt 156 ezer koronát, a beiratási díjak hozzászámitásával 157 ezer koronát fizetnek be. Hogy egy tag munkaképtelenség esetén segélyt kaphasson: kell, hogy tíz évig illetéket fizessen; vagyis 157 ezer koronának kell befolyni az egylet pénztárába, mig 1000 tag a jogosultság kezdetét eléri, a kamatokat nem is számítva.

Most következnek a segélyezések: 1000 tag egy évi befizetése 15,600 korona. Ezen 1000 tag egy évi befizetéséből 25 rokkant tagnak bir az egylet 11 korona 90 fillér heti segélyt nyújtani minden akadály és aggodalom nélkül, mig a fölülmaradó összeg, ezenkívül a kamatjövedelem egy része bőséges fedezetet nyújt a csekélynek mondható özvegyi végkielégítés és árvasegély kifizetésére. Tehát nagy tévedésben van a cikkíró, midőn azt hangsúlyozza, hogy a segélyezésekre csakis az alaptőke kamatai használhatók föl. Gondolkodjék csak fölötte, mily képtelenség oly hatalmas alaptőke képződése, amelynek puszta kamatából lehetne a jogosultakat segélyezni. Ez a fogalomzavar a cikkírónak sarkalatos tévedése

és ezen tévedésből eredő minden következtetései és számításai úgyszólván önmaguktól megdőlnek, azért nem is pazarlunk helyet azok megcáfolására.

De tartozunk igenis arra fölvilágositást adni, vájjon reális-e azon fönti állításunk, hogy ezer tag közül két és fél százaléknál nem igényli több a rokkantsegélyt, vagyis, hogy 1000 tag közül 25 tagnál több nem válik rokkanttá.

Ezen számításunk igazolására ismét a nyomdászegylet adataival bizonyítunk. A nyomdászegylet 45-ik évi zárószámadása szerint 1905 végén 4987 tagot számlált, ugyanekkor segélyezett 97 rokkant tagot, vagyis pontos számítás szerint az összes (és nem az évjárati) tagoknak 1.945%-a vált rokkanttá. A nyomdászegylet rokkanalapja ezen 97 tag segélyezése mellett 61,735 korona többletet mutat ki és rokkantalapjának 313,439 kor. 45 fill, vagyona van. A mintául vett egyletnél tehát világosan az emelkedés és nem a visszafejlődés jelei mutatkoznak.

Ha már most azt látjuk, hogy az általánosan elismert legegészségtelenebb és legerőfogyasztóbb szakmánál, a nyomdászoknál az összes tagoknak nem egészen 2%-a válik rokkanttá: akkor nem lehetünk egy pillanatig sem kétségben aziránt, hogy ez az arányszám egyletünknél még kedvezőbbé alakulhat, mert hiszen itt a tömérdek szakmánál az egyiknek veszélyességét a másik foglalkozás kedvezőbb volta mintegy kiegyenlíti. Értsük meg jól, hogy a midőn a nyomdászegyletnél az összes tagok 1.945%-a vált rokkanttá: maga a cikkíró (hihetőleg akaratán kívül) bizonyít egyletünk életképessége mellett, midőn cikkében megállapítja, hogy a mi egyletünk összes tagjainak csak %,,-ed %-a vált rokkanttá. De mi azt mondjuk: rokkanttá válhatik az összes tagoknak 2 és fél százaléka, a fönti számítás alapján ezeket minden akadály nélkül képes az egylet segélyezni. Mert ismételten hangsúlyozzuk, hogy a mi egyletünk nem az üzletszerű biztosítás elve, hanem a humánitás, az »egy mindnyájáért, mindnyájan egyért« magasztos szellemében alakult és lett naggyá. Ebből látható, hogy a munkásosztály a saját erejéből, okos erőmegosztással valósítja meg ezt a legmagasztosabb elvet, amihez nem kell semmiféle szemfényvesztés, sem ámítás, amivel a cikkíró bennünket vádol. Nem akarunk mi céltalanul milliókat milliókra halmozni, hanem azt akarjuk, hogy ha vannak betegsegélyző pénztárak, melyek gondját viselik a beteg munkásoknak: legyen a mi egyletünk az az intézmény, mely gondját viseli a munkaképtelen munkásoknak. Ezért alakultunk, ez a célunk, amit már most is kifogástalanul gyakorlunk és gyakorolni fogunk még fokozottabb mértékben a jövőben is — a cikkíró minden rémlátása és jövendölése ellenére is. Természetesen, folytonosan arra törekszünk, hogy a lehetőséghez képest minél nagyobb és minél hatalmasabb alaptőkét teremtsünk, mely a maga kamatjövedelmével mintegy tartalék-erőforrás gyanánt szerepel s lehetővé fogja tenni, hogy az egylet a kilátásba helyezett segélyezéseket minden bizonnyal meg fogja adni minden rázkodtatás nélkül.

Ezzel befejezhetnék ugyan cikkünket, de az olvasók helyes véleményének kialakulása érdekében szükségesnek tartjuk a cikkírónak egyletünk pénzügyi adataira vonatkozó tévedéseit helyreigazítani.

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az egylet vagyona 1905 végén 1.824,813 kor. 74 fill, volt (ma már több mint 2 millió). A tagok 1893-tól 1905 végéig tagilleték címén 1.658,821 kor. 16 fillért fizettek be. Ez azt jelenti, hogy az eddigi összes kiadások és a tetemes segélyezések levonása után 162,992 kor. 58 fillérrel több az egylet vagyona, mint amit a tagok tagdíj címén befizettek. És ez az arány megvan most is hónapról-hónapra: a segélyezések és az összes kiadások levonása után legkevesebb 30—40 korona között emelkedik az egylet vagyona havonkint, amint erről Hivatalos Közlönyünkből bárki is meggyőződhetik. Ezzel megcáfolhatatlanul bebizonyítottuk, hogy a cikkíró által megállapított deficit nemcsak hogy nem létezik, hanem ellenkezőleg az egészséges alapon való fejlődésnek és megerősödésnek kétségtelen jeleit mutatja, tehát aggodalomra semmi ok nincs.

A számításnál nem vette figyelembe a cikkíró azt sem, hogy egy önkéntes egyesülés alapján gyűjtött tagoknál nem alkalmazhat az egylet fizetési kényszert, mint a kötelező alapon szervezett pénztárak. Ennek következménye az, hogy a tagok számában folytonosan nagy ingadozások vannak az egylet előnyére. Így eddig ami egyletünknél körübelül 16 ezer tag maradt ki könnyelműség, hanyagság vagy egyéb ok miatt az egyletből, akik (az elhaltak hozzászámitásával) közel

400 ezer koronát fizettek be az egyletbe. Ez olyan tehermentes tőke, amely a többi tagok javára gyümölcsözik az egylet pénztárában s amellyel szemben senki sem támaszthat semmi igényjogosultságot sem.

Számításba kell vennünk azt a körülményt is, hogy tiz évi várási idő elteltével is csak azok részesülhetnek segélyben, akik a saját szakmájukban rokkantakká lesznek; akik pedig nem rokkantak, fizetnek tovább. Biztosak lehetünk a felől, hogy a mig egy munkásember munkájával csak pár koronával többet bir megkeresni a segély összegénél; addig nem jön az egylethez rokkantsegélyért. És azt is tudnunk kell, hogyha egy, a folytonos munkában megrokkant munkás segélyben részesül, ezt a segélyt alig élvezi hosszú évekig, mert a rokkantak nagyon ritka esetben lesznek hosszú életűek.

Csalódik a cikkíró, midőn azt állítja, hogy egyletünk 600 ezer tagnál többre soha nem számíthat és hogy beállhat majd a taglétszámban a stagnálás vagy a visszafejlődés. Nem helyes ez a számítás azért, mert egyletünk nemcsak a szorosan vett ipari munkásokat, hanem az önálló iparosokat, kereskedőket, kereskedelmi alkalmazottakat, tisztviselőket, tanítókat, lelkészeket, házi teendőkkel foglalkozó nőket, szóval a népességnek legszélesebb rétegeit felöletheti tagjai közé. Vagyis nem 600 ezer, hanem 3—4 millió tagra számíthatunk a fejlődés legmagasabb fokán. Nem lehet aggódnunk a felől sem, hogy a taglétszámban visszafejlődés álljon elő a halálozások révén, mert hiszen az elhaltak és kilépettek helyét az újabb nemzedék mindig helyrepótolja. Nem álomkép, nem a csalóka képzelet játéka az a remény, hogy egyletünk a fejlődésnek ezt a fokát el fogja érni idővel. Kedvező jelnek vehetjük azt, hogy a folyó évben nem egészen öt hónap alatt hatezer új tag iratkozott be az egyletbe és ez a beiratkozási kedv folytonos föllendülésben van olyan arányban, amint a társadalom minél szélesebb rétege kétségbevonhatatlanul meggyőződik arról, hogy egy föltétlenül szolid alapon szervezett intézettel van dolga.

(Folytatjuk.)

HÍREK.

Heti krónika.

Széna, széna, széna terem a réten ..

Jaj be furcsán mulattam én e héten!

Itt volt, kérem, az a hires bioszkop, Amelyben hej! oly sok nézni való volt.

S hogy oly szépen pártfogoltuk: hálakép’ Felnőtteknek« adott egy ... egy kéj-leckét; S Losoncz város minden férje ott termett És ostoba nuditásban kéjelgett.

Persze mikor Tulipán-kert javára Magyar verset szavalgatna egy dáma, Magyar verset, nagyhatásút, remeket:

Nincs közönség s a művésznő — bereked!

Így vagyunk mi losoncziak, hahaha... De sebaj! Vig volt pünkösdünk, hajaha! S ha mulattunk egész héten :leget: Majálisra mért ne mennénk emberek?

Személyi hírek. Dr. Molnár Albert, orsz. képviselőnket, a pestmegyei gazdasági egyesület igazgatósági tagjának választotta meg. A gazdasági egyesületnek szerencsés választásához, képviselőnknek pedig az egyesület részéről irányában megnyilatkozó jogos és kitüntető bizalomhoz gratulálunk! — Városunk közönsége annak idején mély sajnálkozással vette Zikely József urnák, háziezredünk alezredesének, súlyos megbetegedéséről szóló hirt. Örömmel értesülünk arról, hogy az alezredes úr a budapesti 16-os helyőrségi kórházat — ahol igen veszélyes operációt végeztek rajta már elhagyta, s legközelebb a szolgálatot is átveszi.

Eljegyzés. Tatár László helybeli fodrásziparos, f. hó 4-én jegyezte el Maróthy Károly polgártársunk kedves leányát, Olgát. Gratulálunk!

Pünkösd. Vasárnap és hétfőn tartották meg a keresztyének a pünkösd ünnepét, amely tudvalevőleg annak emlékére tartatik, hogy Krisztus mennybemenetele után a tizedik napon a Szentleiket csodálatos módon és mértékben kiárasztotta az apostolokra. A zsidó pünkösd, sevuósz, a tízparancsolat adásának és a szentföldön a gabona betakarításának emlékünnepe, múlt szerdán és csütörtökön volt. Minden fele-