Lorain és Vidéke, 1976 (63. évfolyam, 1-10. szám)

1976-02-20 / 4. szám

A Pearl Ave. és E. 31-ik ut­ca sarkán levő, már évek óta használaton kívül álló 3. szá­mú tűzoltó államás sok fej­fájást okoz a városnak. Az elhagyott épületet ismeretlen egyének már több alkalom­mal megrongálták. A városi tanács most az épület lebontását és uj állo­más építését, vagy a régi é­­pület újjáépítését tervezi és azt rendőrállomásnak, vagy irodaépületnek kívánj ák fel­használni. Warren Finkel épí­tész véleménye szerint a régi épülüet újjáépítése körülbelül 125 ezer dollárba kerülne, ha irodaépületnek, s 185 ezerbe, ha rendőrállomásnak építe­nék át. Ha viszont lebonta­nák és uj épületet emelnének a rendőrség számára, akkor körülbelül 200 ezer dollárba kerülne. A tanács eddig még nem állapította meg, hogy kap­hat-e a város szövetségi anyagi hozzájárulást, ha mo­dernizálja a régi épületet. ■ Lorain és környéke — ál­talában Észak-Ohio — rend­kívül viszontagságos időket él át ezen a télen. A kemény és sok havat hozó tél komoly fenyegetést jelentett az ala­csonyabb fekvésű területek lakossága számára. A hirte­len megenyhült időjárás fel­duzzasztottá a patakok, fo­lyók és tavak vizét. A nagy­mennyiségű hó hirtelen olva­dása árvízveszélyt hozott a szokásos árterületeken kívül is. A hétfőn — február 16- án, — területünk felett átvo­nult viharos eső újabb hatal­mas viztömegeket zúdított a sok hótól amúgy is tulázta­­tott földre, amely a további csapadékot már nem volt ké­pes befogadni és igy sok pin­ce, pincelakás, és a többszin­tes házak alsó helyiségei viz alá kerültek. Az utcák csa­tornázása nem volt képes a vizet levezetni és sok helyen az úttest felett hömpölygött a felgyülemlett víz. Különösen Lorainben, Ely­­riában, Vermilion vizparti ré­szén és North Ridgeville-ben okozott jelentős problémákat a hirtelen, de kitartó zápor és zivatar. Társadalmi események NAPTÁRA FEBRUÁR 25. — Hurka-kolbász vásárt rendez a Ref. Bs. Egylet. FEBRUÁR 29. — A Szt. László Egyházközség disznótoros vacso­rát rendez táncmulatsággal egy­bekötve. A vacsora kezdete este 5:30 órakor az iskola teremben. ÁPRILIS 24. ~ Húszéves évfordu­lót ünnepel a Református Egy­ház “Brotherhood” férfiszerve­zet — bankett és táncmulatság keretében. ÁPRILIS 25 — LOCSOLÓ BÁLT rendez a Kalocsai Folklore cso­port a Szt. László iskola termé­ben, este ,6 órai kezdettek Bo­risz Ferenc zenekara muzsikál. JULIUS 18. — A Ref- Egyház szokásos nyári 'Családi Napja. AUGUSZTÁS 1. — A hagyomá­nyos loraini MAGYAR NAP a Gargus teremben. (Route 254 & Clinton Ave ) AUGUSZTUS 22. — A Ref. Bs- Egylet szalonnasütést rendez a Ref. Egyház udvarán. OKTÓBER 23. — Szüreti mulat­ságot rendez a Ref. Bs. Egylet. Lapunk legközelebbi száma MÁRCIUS 5-ÉN jelenik meg Guatemala-ban eddig már húszezer embert temettek el, de az elmúlt hetek földrengéseinek összes áldozatait eddig még mindig nem sikerült megtalálni. Lehet, hogy az áldo­zatok pontos számát soha nem is fogják tudni teljes pon­tossággal meghatározni, mert a hegyvidékeken és azok fal­vaiban még sokan lehetnek a beomlott szakadékok kőhal­mazai alatt. A tragédia első híreire megmozdult az egész világ, de elsőnek az amerikai és kanadai segítség érkezett meg. A helyi kormány mentési munkálatai igen nagy mértékben korlátozottak voltak, mivel az egész ország hegyvidék és a nehezen megközelíthető területeket csak helikopterrel le­hetett segítségben részesíteni. Guatmalanak viszont mind­össze hat helikopter je van. így az Egyesült Államok és Ka­nada elsősorban helikopterjeit küldte el, hogy hatásosabban segíthessék a végszükséget szenvedő lakosságot azokkal a cikkekkel, amelyekben a legnagyobb hiányt szenvedte: viz, élelem, takarók és gyógyszerek. Meg kell említenünk, hogy a rengeteg csonttöréses sebesülés miatt az orvosi ellátás lehetősége foglalta el az első helyet a szükségletek soraiban. Az Egyesült Államok terüetén — ugyan úgy, mint még sok más országban, — még mindig folyik a gyűjtés. A tragédia által előidézett óriási méretű szükség elle­nére sem fogadott el segítséget Angliától a guatemalai kor­mány, hogy ezzel a kegyetlennek tűnő cselekedetével is bi­zonyítékát adja eltökéltségének: a szinte létében fenyege­tett ország még a természeti csapás által előidézett rette­netes méretű szükség esetén sem mond le British Hondu­­ras-ról, amelynek Guatemalához való csatolását az angolok teljes erővel ellenzik. KOMMUNISTA KÍNA KORMÁNYA HIVATALOSAN MEGHÍVTA PERINGBE A NIXON-HÁZASPÁRT Kommunista Kina kormánya hivatalosan meghívta Ri­chard M. Nixon volt elnököt és feleségét Pekingbe, mint a kormány vendégét. A meghívás február 21-ére szól és a kí­nai jelentés szerint a kínai kormánynak abból az elgondolá­sából fakad, hogy az 1972.-ben lefolyt Nixon látogatás ne­gyedik évfordulóját megünnepeljék. A Nixon-házaspár ter­mészetesen örömmel fogadta el a meghívást. Az Egyesült Államokba látogató kínai küldöttség egyik tagja a Fehér Házban járt és tájékoztatta Ford elnököt kor­mánya meghívása és a Nixon-házaspár kínai látogatását il­letőleg. Egyben azt is bejelentette, hogy a kínai kormány repülőgépet küld Califomiába a vendégekért, amely azután a volt elnököt és nejét Pekingbe szállítja. Ford elnök kijelentette, hogy semmi akadályát nem lát­ja Nixonék Peking-i látogatásának. A volt elnök mint magán személy, mint szabad amerikai állampolgár megy Kínába, amihez ugyan úgy joga van, mint bárki másnak. Arra a kérdésre, hogy hogyan repülhet amerikai terület fölé, és szállhat le amerikai katonai, vagy polgári repülőtéren egy kommunista kínai repülőgép, Ford elnök kijelentette, hogy a sajtóértekezlet idején — amikor mindezeket a kérdéseket az újságírók feltették, — még nem döntött, hogy a kínai repülőgép katonai, vagy polgári repülőtéren száll-e le, és veszi fel utasait. A GÖRÖGORSZÁGI TÁMASZPONTOK KÉRDÉSE MÉG MINDIG MEGOLDATLAN A görögországi amerikai támaszpontok ügyében még mindig nem sikerült megállapodást kötni a görög kormány­nyal. Mint ismeretes, az Egyesült Államok viszonya úgy a gö­rög, mint a török kormánnyal erősen megromlott a cipruszi események kapcsán. Mindkét ország tagja a NATO-nak; mindkét országot hosszú ideje Amerika barátai közé sorol­ták és a cipruszi viszály idején mindkét ország megnehez­telt az Egyesült Államokra, mivel az egyik mellett sem állt ki százszázalékig. így mindkettő a NATO-ból való kilépés­sel és az amerikai támaszpontok felszámoltatásával fenye­getőzött. A Szovjetunió külpolitikai manőverezése jól kifizetődő eredménnyel járt a cipruszi konfliktus esetében. Számításuk kitünően bevált: az összeugrasztott felek mindegyike Ame­rika régi szövetségese volt, mindkettő NATO-tag, mind­kettő területén amerikai támaszpontok vannak és — mind­kettőt bőségesen meg kell most fizetnünk a “barátságunkon” esett sérelemért. AMERIKAI KATONAI REPÜLŐGÉP BALESETE SPANYOLORSZÁGBAN A Madrid-on (Spanyolország) kívül elterülő Torre jón Air Base-en leszálló egyik amerikai katonai repülőgép sze­rencsétlenül járt röviddel leszállása előtt. A gép Angliából repült Spanyolországba és Torrejon-on készült leszállni. A spanyol légügyi minisztérium jelentése szerint a gép fedél­zetén hét amerikai katonai személy — a repülőgép személy­zete — tartózkodott, akik valamennyien meghaltak. Az elhunyt amerikai repülők holttesteit hazaszállitoták és amerikai földön temették el. A szerencsétlenség okát e sorok Írásakor még sem a spanyol, sem az amerikai hatóságok nem hozták nyilvános­ságra. LEMONDOTT DANIEL PATRICK MOYNIHAN, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK NAGYKÖVETE A UN-BEN Daniel Patrick Moynihan, az Egyesült Államok nagy­követe az Egyesült Nemzetek Szervezetében, lemondott hi­vataláról. Utolsó UNO beszédében, amelynek során vissza­utasította a szovjet nagykövet fenyegetéseit olyan hangon, amelyet a jelen voltak egyhamar nem fognak elfelejteni, visszautasította Malik szovjet megbízottnak Angolával'kap­csolatos rágalmait és a Henry Kissinger kapcsolatos meg­jegyzéseit és azok nyelvezetét. Mindezeket tette pedig an­nak ellenére, hogy Moynihan állítólag a Henry Kissingerrel való ellentétei miatt hagyja el hivatalát és tér vissza a Har­vard egyetem professzori székébe. Egyes hírmagyarázók véleménye szerint Moynihan jö­vő tervei között a szenátus egyik székének megszerzése fog­lal el vezető helyet. A HOLLAND KIRÁLYI CSALÁD A LOCKHEED-BOTRÁNY ÁRNYÉKÁBAN A Lockheed-botrány egyik mellékhajtásaként — ame­rikai szemszögből tekintve az eseményeket, mert Hollandia számára, illetve a holland uralkodóház számára létfontossá­gú fejleményeket hozhat! — a holland kormány hivatalos vizsgálatot rendelt el az 1.1 billió dolláros vesztegetési ösz­­szeg átvevője személyének kiderítésére. Joop Den Uyl hol­land miniszterelnök kijelentette, hogy Bernhard herceg — Julia királynő 64 éves férje, — volt, aki a Lockheed-gyárt­­mányu gépek vásárlását a j á n I o 11 a. A hollandok körében rendkívül népszerű hercek viszont kijelentette, hogy nem vett fel pénzt ilyen természetű üzletkötésből származólag és örömmel látná az ügy kimerítően részletes kivizsgálását. Lockheed elnökének, A. C. Kotchian-nak az amerikai szenátus vizsgálóbizottsága előtt tett vallomása szerint a vállalat az 1960-as évek elején 1 billió dollárt fizetett egy magas tisztséget betöltő holland személynek, hogy az F-104 Starfighter és a P-2B tengeralattjáró elleni támadó gépek vásárlását javasolja a holland kormánynak, majd alig né­hány éve újabb százezer dollárral egészítették ki az előbb fizetett összeget. A holland kormány szocialista párti miniszterelnökének szavai szerint kormánya nem állítja, hogy a herceg bűnös “elitélendő cselekedetek elkövetésében”, de az amerikai sze­nátus vizsgálóbizottságának albizottsága előtt elhangzott egyik vallomásban Bernhard herceg nevét említették, mint a “magas állású holland személy” nevét. Uyl miniszterel­nök azt is bejelentette, hogy kormánya valószínűleg egy füg­getlen bizottságot nevez majd ki az ügy kivizsgálására. J. Van Elsen, a holland képviselőház egyik konzervatív tagja viszont úgy nyilatkozott, hogy “biztosan tudja, a her­ceg soha sem javasolta a kormánynak a Starfighterek vá­sárlását”. A német származású herceg, aki 1937-ben kötött há­zasságot Vilma, akkori holland királynő egyetlen leányával, Juliannával, a második világháború alatt a holland haderők főparancsnoka volt. A Lockheed-botrány köz játékaként az igazgatóság le­mondatta a vállalat elnökét, Daniel J. Houghton-t és A. Carl Kotchian-t, aki alelnök és a termelés feje volt. Meg kell jegyeznünk, hogy ezzel Lockheed problémái még közel sincsenek megoldva, mert egyrészt a vállalat már több alkalommal képtelen volt a szövetségi kormány átal folyósított segély esedékes törlesztési összegét befizetni, másrészt — mivel jövedelme főleg külföldi rendelésekből tevődött össze, — a botrány következtében számos külföldi vevőjét el fogja veszíteni. TOVÁBBRA IS “ZAJLIK AZ ÉLET” ARGENTÍNÁBAN Argentínában tovább folyik az Isabel Peron elnöksége elleni tiltakozás. Kereskedők, iparosok, marhatenyésztők és farmerek sztrájkolnak, hogy az Isabel Peron uralma elleni tiltakozásuknak kifejezést adjanak. Vannak azonban olya­nok is, akik erősebb eszközök alkalmazását látják szüksé­gesnek politikai elgondolásuk kifejezésre juttatásához. En­nek eredményeként öt Fiat autólerakat és két bankvállalat fiók irodáiban bombák robbantak az utóbbi napokban. Az argentin hírszolgálat jelentése szerint nincs bizo­nyíték arra vonatkozólag, hogy a sztrájk és a robbantások között bármi nemű összefüggés volna. A NIGÉRIAI KATONAI KORMÁNY VEZETŐJE POLITIKAI GYILKOSSÁG ÁLDOZATA LETT A nigériai katonai kormány feje, Murtala Mohammed altábornagy politikai gyilkosság áldozata lett. Gyilkosát B. S, Dimka altábornagy személyében jelölik meg a nigériai jelentések. Dimka altábornagy egy katonai felkelőcsoport fe­je volt állítólag. A csoportot felszámolták és a katonai kor­mány továbbra is szilárdan tartja kezében a hatalmat most már uj vezetője. Olusegun Obasanjo altábornagy irányítá­sával. A katonai kormányzat tökéletesen ura a helyzetnek — mondja a jelentés — és a haderő, valamint a rendőrség hű­séggel tart ki a katonai kormány mellett. ALGÍRI GUERRILLÁK TÉVEDÉSBŐL MEGÖLTEK 5 FRANCIA ÁLLAMPOLGÁRT Algéria kormánya bejelentette, hogy az azelőtt “Spa­nyol Szahara” néven ismert terület függetlenségéért har­coló guerrillák tévedésből megöltek öt francia állampolgárt a múlt hónapban. Az algériai kormány szokatlan nyilatko­zata újabb megaláztatást jelentett a guerrillák számára, akik taktikai és vezetőségi változásokat hajtottak végre az elmúlt héten. Az 1976 évi téli olympiai versenyeket Európában, az ausztriai Innsbruck városban és annak környékén rendezték meg. A téli verseneyeken az amerikai sportolók eddig nem túlságosan sok eredménnyel szerepeltek. A mükorcsolyázás kivételével — amelyben Peggy Fleming aranyérmet hozott haza, — a téli sportokban mindig gyengéknek mutatkoztak az amerikai atléták. A gyorskorcsolyázásban az 1972-es ver­senyeken — amelyek Japánban kerültek megrendezésre, az akkor 16 éves Anne Henning nyert aranyérmet 500 méteren. Az idei versenyeken volt az első alkalommal ered­ményesebb az amerikai csapat. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy eredményesebb, mert az oroszokhoz és keletnémetek­hez viszonyítva — akik elsöprő méretű győzelmekkel arat­ták a babért a téli sportokban, — a most éledő amerikai sportélet még szinte gyermekcipőben járó csecsemőnek tű­nik. Eredményeikre mégis büszkeséggel kell tekintenünk, mert a jelek szerint egy sikerekben sokkal gazdagabb, ígé­rettel j es jövő előhírnökének tűnik. A téli sportágak az amerikai fiatalság körében csak az utóbbi évek során kezdtek elterjedni és nagyobb népsze­rűségre szert tenni. Természetes, hogy időbe telik az uj fel­lendülés résztvevőinek soraiból igazi világbajnokokat, olym­piai bajnokokat kinevelni. De úgy látszik, hogy a mozgalom első eredményei máris kezdenek megmutatkozni, ami továb­bi buzdítást jelent majd nemcsak a jelenlegi versenyző gár­dának, de az utánpótlást jelentő fiatalabb generáció számá­ra is. Az eddigi eredmények alapján nemcsak a jógkorcso­­lyázás különböző ágaira gondolunk — amelyek egy része már eddig is aránylag népszerű volt, — de a kevésbbé nép­szerű, hosszú és kitartó gyakorlást, kemény munkát igé­nyelő gyorskorcsolyázásra, a síelés különböző ágaira,— kü­lönösen a hosszabb távú és rendkívül jó testiállapotot kí­vánó 10-30 kilométeres terepsielésre, és természetesen jég­­hokkira. Az amerikai atléták hátrányban vannak európai ver­senytársaikkal szemben nemcsak a gyakorlóhelyek elégte­len száma miatt, hanem azért is, mert a Szovjetunióban és a keleteurópai, szovjet hatás — esetleg megszállás — alatt levő államokban a sportolás nemcsak államilag támogatott, hanem valósággal államilag fenntartott intézmény. A kiváló sportolók a legkülönbözőbb kedvezményekben részesülnek — nemcsak hogy engedélyt nyernek az országuk fővárosában való lakásra, autó tartására, stb., de — az állam által nyúj­tott olyan névleges állásokat kapnak, ahol tulajdonképpen jóformán semmi munkát sem végeznek. Az “állás” csak ar­ra való, hogy amatőröknek jelenthessék be magukat, de fő­­tevékenységük az állandó, legalább napi 7-8 órai kemény tré­ning és a versenyeken való részvétel. A versenyeken való indulás esetén a külföldi tartózkodás ideje alatt is teljes fi­zetést kapnak. Tehát tulajdonképpen hivatásos “amatőr” sportolók. Ezért van az, hogy mig az amerikai fiatalság szá­mára néhány klubbon és az egyetemeken kívül a legtöbb sportágban országszerte nincs gyakorlási lehetőség és az egyetemi tanulmányok befejezése után — de sok esetben már előtte, — hivatásos versenyzővé kell válnia, ha spor­tolni akar. Ennek eredményeként az amerikai olympiai csa­pat tagjai állandóan újabban és újabban feljövő fiatalokból állanak, akik mikorra elegendő rutint szereznének a nemzet­közi verseneyeken való részvételben, már “kiöregedtek”, vagy hivatásos versenyzőkké lettek. Ugyanakkor a szovjet csapat és a kommunista befolyás alatt álló nemzetek csapa­tai — amelyeket az oroszhoz hasonló nevelési és sportolási feltételek mellett tartanak együtt, — számos 29-30 évnél is idősebb sportolóval versenyeznek. A feljebb említett tényeket csak azért jegyezzük meg olympiai eredményeink felsorolása előtt, hogy a szovjet, és általában a kommunista sportélettel nem ismerős olvasóink is kellő mértékben értékelhessék a fiatal amerikai sportoló gárda hátrányos helyzetét és heroikus küzdelmét a világ élsportolóinak nemes vetélkedésében. Gyorskorcsolyázásban Sheila Young, aki az 500 méteres távon Davos-ban (Svájc) február elején 40.91 idővel uj vi­lágbajnoki rekordot állított fel, az olympiai versenyek so­rán Innsbruck-ban (Ausztria) 42.76 idővel uj olympiai re­kordot állított fel és aranyérmet kapott Sheila Young nem elégedett meg az egy éremmel; az 1500 méteres versenyen ezüst, az 1000 méteres gyorskorcsolyázó versenyen pedig bronz éremmel tetőzte be olympiai szereplését. Érdekes azt is megjegyezni, hogy Sheila Young az első amerikai gyorskorcsolyázó versenyzőnő, aki egy olympiai versenyen három számban indult és három érmet nyert. A több oldalú Miss Young története nem lenne teljes, ha nem említenénk meg, hogy 1973jban kerékpáros versenyzésben világbajnok lett. Most az újságírók kérdéseire válaszolva ki­jelentette, hogy az 1976 évi korcsolyázó versenyek után — még két vagy három versenyen indul a közeli hetekben, — feladja a versenyszerű korcsolyázást és visszatér a kerékpár versenyzéshez. Hogy mennyi időre? ki tudja?! Ugyanis 1976 augusztusára uj programszám van bejegyezve Sheila Young programkönyvébe: Házasságkötés. Vőlegénye James Ochowicz (Milwaukee), aki az olympiai kerékpáros verse­nyek egyik résztvevője. A női gyorskorcsolyázók között meg kell még említe­nünk Leah Poulos nevét, aki 1000 méteren ezüst éremmel szerzett dicsőséget saját magának és nemzetének. Folytatás a 2-ik oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents