Lorain és Vidéke, 1975 (62. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-07 / 3. szám
A Columbia Gas of Ohio kérelmet nyújtott be a Public Utilities Commissin-hoz, hogy engedélyezze további 840 ipari és 1561 kereskedelmi fogyasztó gázszolgáltatásának csökkentését. A fogyasztható gázmennyiség csökkentése az előbb emlitett vállalatok, illetve cégek számára ez év április 1-ével kezdődnék és többfogyasztás esetén büntetésként magasabb árak számolását tenné lehetővé a Columbia Gas of Ohio számára. Paul E. Fackler, a gáztársaság loraini üzletveztője szerint a vállalat nem akar további csökkentéseket bevezetni a már eddig is 55 százalékban korlátozott ipari, fogyasztók terhére, hanem egyenletesebbé .kívánja tenni az ellátási nehézségek terheinek viselését. A most korlátozás alá kerülő fogyasztók azok közül az ipari és kereskedelmi vállalatok közül (kerülnek majd ki, amelyeknek fogyasztása több mint egy millió köbláb gáz havonta. Csak olyan épületek képeznek majd kivételt, ahol rész-, vagy teljes időben emberek tartózkodnak: bérházak, intézmények, ápoló otthonok és szállodák. A magánháztartások és az egy millió köbláb gáznál kevesebb földgázt használó fogyasztók (ipari és kereskedelmi) gázmennyiségét most még nem korlátozza a gázválialat és nem bünteti túlfogyasztásukat. De ha önként nem csökkentik gázfogyasztásukat és helységeik hőmérsékletét ne?n szorítják le öS fok alá, akkor a jövőben sor kerülhet a gáz korlátozására. VOLUME óz. ÉVFOLYAM —No. 3 Szám LORAIN, OHIO 44055 EGYES SZÁM ÁRA 15c 1975. FEBRUÁR 7. GROMYKO SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER AZ ARAB ÁLLAMOKBAN Andrei A. Gromyko szovjetorosz külügyminiszter közelkeleti útja során nemcsak az arab államfőkkel, de Yasir Arafat-tal, a Palestine Liberation Organization vezetőjével — is tárgyalt. Gromyko az utóbbi napokban Anwar Sadat egyiptomi államelnököt látogatta meg, aki csak nemrégen tért vissza az Egyesült Államokban tett látogatásáról. Anwar Sadat kérdésére, hogy “Hogy van Brezhnyev?”, Gromyko azt válaszolta: “Beteg.” Az oroszok igyekeznek kihasználni a zsidó-arab viszály nyújtotta lehetőségeket a legteljesebb mértékben. Ezért az Izrael elleni háború folyamán nemcsak erkölcsi, de gazdasági támogatás és fegyverek ígéretével próbálják lábukat megvetni a Közelkeleten. Egyiptom vezetői azonban még emlékeznek a szovjet “segítés” módszereire és következményeire. Emlékeznek, hogy alig 10 esztendeje úgy kellett kiutasítani Egyiptom területéről a szovjet “tanácsadókat”. Ezért vonakodnak elfogadni a szovjet támogatását tudják, hogy az nem csak segítség — fenyegető rettenetes veszélyt is rejt magában. És — úgy látszik — kevésbé gyűlölik az irigyelt Amerikát, mint rettegik a “segíteni” mindig kész Szovjetuniót. Társadalmi események NAPTÁRA FEBRUÁR 9- — Hagyományos disznótoros vacsora a Szt. László Egyház rendezésében. Vacsora után táncmulatság. FEBRUÁR 9. — “Valentine” társasvacsora s táncmulatság a Rét. Teremben. Rendezik: a Serény Márták és a Férfiszövetség. Kezdete este ,6 órakor. FEBRUÁR 13. — A Szt. Anna Egylet Valentine Luncheon kártya partyja a Szt. László iskola nagytermében. Kezdete déli 12:30-kor. FEBRUÁR 27. — Virág kiállítást rendez a Szent László iskola P.T.U. szervezete. MÁRCIUS 12. — A Rét- Betegsegélyzó’ Egylet hurka-kolbász vásárt rendez az egyház konyháján, délután 1-től este 6 óráig. ÁPRILIS fi. — Húsvéti locsoló bált rendez a Kalocsai Folklore Együttes a Szt. László teremben. ÁPRILIS 27. _ A Szt- László Egylet klubházának adósságlevélégetési ünnepélye —• bankettel s táncmulatsággal — a Szt. László iskola nagytermében. MÁJUS 15___A Szűz Mária Egylet Anyáknapi ebédje a Szt. László iskola nagytermében. AUGUSZTUS 3. — A loraini magyarság 38-ik “MAGYAR NAPJA” a Nagybizottság rendezésében. OKTÓBER 4. — A Polgári Kör gála rendezvénye, a “NIGHT In BUDAPEST” a Szt. Mihály Teremben lesz megtartva. OKTÓBR ,12. — A Szt. László Egyház szüreti bálja. NOVEMBER 16. — A Szt. László Egyház fennállásának 70 éves jubileumi ünnepe. Lapunk legközelebbi száma FEBRUÁR 21-ÉN jelenik meg ARAB KINCSEK RÉGI MESÉJE — MA VALÓDI GAZDAGSÁG Néhány évtizeddel ezelőtt a könyvekben és filmeken az arabok őskori történelmük mesés kincseiről és jelen életük fantasztikus szegénység-érői voltak híresek. Ez volt a közhiedelem még néhány évtizeddel ezelőtt. Azóta Ali baba és a negyven rabló története is más lett már bizonyára. Mert az arahpVrt ma bárminek tarthatja a modern ember, csak szegénynek nem. A gépkocsik és a repülőgépek korában életük hirtelen más irányt vett. Az amerikai olajvállalatok elkezdték az arabok által birtokolt olajmezők feltárását, az olajfinomitók építését és a földből feltörő olajért__amiért az arabok maguk semmit sem tettek, — fizettek. Ez igy igazságos is, mert az olaj az arab államok területén került feltárásra. És az arabok keleti bölcsességgel hallgattak, mosolyogtak és — rakták össze az olaj ellenértékeképen kapott dollárokat, angol fontot és márkát, stb. Évtizedek óta gyűjtöttek, mig most az arab-zsidó háború végre is megmozdulásra kényszeritette őket. A zsidóik megsemmisítő győzelmei után újabb fegyverekre, tankokra és repülőgépekre — és ha hozzájuthatnak: rakétákra __ van 'szükségük. Viszont, ha szükségük van rá, fizetni kell érte. Ha elvásárolják a felhalmozott pénzt, az is elfogy, amit az infláció nem sorvasztott még el. így az arabok döntő lépésre határozták el magukat: egyrészt felemelik a felszínre hozott nyersolaj árát, több alkalommal is. A létfontosságú anyagért a nyugati világnak fizetnie kell, ha nem akarja drága autóit a szemétdombra dobni és visszatérni a lovaskocsikhoz. Másrészt megkezdték a felhalmozott pénz nyugati vállalatokba való befektetését. Már hirt adtunk több arab vásárlásról. Most — Spiro T. Agnew, dicső volt alelnökünk és társai mellett — még egy újabb üzlettársra találtak; James T. Bames detroiti üzletember eladta részét a Bank of Commonwealth nevű pénzügyi vállalatban, amely Michigan hatodik legnagyobb bankja. A vevő Gaith Rashad Rharaon Saudi Arabia-i üzletember. Mellesleg említjük meg, hogy Spiro T. Agnew volt alelnökünk, aki előbb választóit és azok bizalmát adta e, most Amerika földjét segíti eladni a vásárló araboknak jó haszon ellenében. JOHN W. DEAN ELŐADÓ KÖRÚTON John W. Dean III., aki főszerepet játszott a Watergateügyben, annak eltitkolási kísérletében, majd felderítésében és a többi bűnösök elitéltetésében egyaránt és a vádat képviselő ügyészség egyik legfontosabb tanúja volt, nem régen szabadult ki igen rövid ideig tartó fogságából. (Az igazság felderítése és a bűnösök törvény elé állítása, elítélése érdekében szerzett érdemei elismeréseképen rendkívül enyhe börtönbüntetést kapott.) John W. Dean most kilenc hétig tartó előadó körúton van, hogy az ügy következményeit és erkölcsi tanulságait leszűrő beszédeket tartson. A kilenc hetes körút 175 ezer dollár jövedelmet hoz a Fehér Ház letűnt tanácsadójának, aki most a hallgatóság soraiban ülő egyetemi ifjúságnak próbál tanácsokat adni. Az előadássorozat harmadik előadása Huntington-ban (W.V.), a Marshall University hallgatói előtt folyt le, ahol John Dean azt tanácsolta, hogy “kövessék ambícióikat, de mindig ragaszkodjanak az igazsághoz.” Ezt a tanácsot 5,000 főnyi hallgatóság előtt adta Dean. Egyes diákok aziránt érdeklőditek, hogy milyen érzésekkel fogad el az előadó — Dean, — pénzt az előadásaiért? J W. Dean azonnal válaszolt: “Nem azért vagyok itt, mert kifizetődik bűnt elkövetni. Pontosan az ellenkezője a valóság!” FORD ELNÖK TERVEI AMERIKA NÉPE SZÁMÁRA Ford elnök az amerikai politikai élet második legszégyentelejesebb javaslatával állt amerika népe elé. Az első ilyen terv William E. Simon financial secretary javaslata volt, — körülbelül egy évvel ezelőtt, __aki a Social Security nyugdijakra levont összegekből kívánta a szövetségi kormány tartozásait kifizetni. Simonnak ez a javaslata nem ment keresztül, de óriási felháborodást keltett. Mr. Simon azonban túlélte kudarcát és még ma is felelős állást tölt be — jelenleg Ford elnök kormányában. Ezen indítványok legmegszégyenitőbbje — sajnos! — most az Egyesült Államok elnökétől származik. Ford elnök néhány napja bejelentette ugyanis, hogy korlátozni kell az állami kiadásokat. Sajnálatos módon ezt csak egy módon látja elérhetőnek: a szegények, az idősek, a legjobban támogatásra szorulók további megnyomoritásával. Elnökünknek — aki egyre inkább Nixon nyomdokaiban halad, Nixon volt tanácsadóira és volt kabinetjének tagjaira hallgat, — véletlenül sem jut eszébe, hogy például 10 milliomos könnyebben elviselné 5 millió dollár kifizetésének terhét, mint 1 millió nincstlen. Gerald Ford nyilván nem nélkülözött még életében, igy nem tudja, hogy az -amúgy sem elégből elvenni egy keveset sokkal kegyetlenebb, erkölcstelenebb cselekedet, mint a soknak elvenni felét, vagy a kevésnek egy kis részét. Azt sem tudja, hogy a gazdag, vagy a nincstelen ugyanannyi pár cipőt, ruhát és inget tud egy időben a testére huzni, de a nincstelen meztelen marad, ha az egy inget is leveszik róla. Ami Ford elnök tervét illeti — hogy az állítólagos 9.3 százalékos megélhetési költség emelkedés ellensúlyozására szánt Social Security nyugdíj összegét 5 százalékos emelésre szállítja le, — még a fentieknél is rosszabb. Tudnia kellene az elnöknek, hogy a gáz, villany, telefon, élelmiszer, ruházat és más létfontosságú cikkek ára nem 9.3 százalékkal emelkedett az 1974-es évben, hanem sokkal többel. Tudnia kellene, hogy 290 dollárból két személy részére teljesen lehetetlen emberi módon megélni, — még ha betegség nem is sújtja a házaspárt (és sajnos, öreg korban ez ugyancsak ritkaság számba megy!). Ford elnöknek azt is tudnia kellene, hogy a Social Security nyugdíj nem az amerikai állam, nem az amerikai kormány, nem a szenátus és nem a kongresszus adománya, ajándéka az amerikai dolgozónak. Tudnia kell, hogy az amerikai dolgozó és dolgoztató — ha úgy tetszik: munkás és munkaadó, — egy dolgos életen át megizzadt és megfizetett a Social Security “adó” címén levont dollárjaival. És az elnöknek azt is tudnia kell, hogy a kormány által kreált és előidézett infláció a visszatérítendő összegeket évről évre jobban felemészti, vásárló értékét csökkenti, ugyanakkor a beszedett összegeket valaki — vagy valakik, — befektetik, forgatják, kamatoztatják. Mindezt törvényes alapokon. A Social Security hozzájárulás egy életen át levont öszszege a nyugdíjas megélhetésének sok esetben egyetlen forrása, egyetlen biztosítéka. Ford elnök mégis ezt a jogos, bőségesen megváltott és kiérdemelt, törvényesen járó, a dolgozó által befizetett összeget, illetve az abból származó nyugdíj-járulékot kívánja megcsonkítani, a nyugdíjban élő szegény sorsú polgárt megrövidíteni. Bizonyára csak azért, mert neki nem fog kelleni havi 290 dollárból megélni. Csak a fentiek alapján tudjuk elképzelni, hogy az elnök komolyan gondolja rossz tréfának is beillő tervét, hogy valóban le akarja szállítani az ország idős polgárainak egészségi, nyugdíj és minden egyéb szociális juttatását. Hogy az élelmiszeri egyek árának emelésén keresztül is meg akar takarítani néhány dollárt, hogy mig az arra legjobban szoruló a legszükségesebbeket is meg kell, hogy vonja-magától, addig a gazdag kíméletlenül tovább gyüjthesse millióit. Érthetetlen! Teljesen érthetetlen, hogy valaki 25 évi képviselőség után annyira elszakadjon a mindennapi élet valóságától, hogy ne lássa, ne tudja, rendeletéi milyen tragikus következményeikkel járnak az ország lakosságának 40 százalékát kitevő idősebb réteg számára! Lehet, hogy Gerald Ford képviselő az amerikai törvényhozás legnépszerűbb, legkedveltebb személyisége volt 25 éven át, azonban bizonyos, hogy Gerald Ford az elnök egyre népszerűtlenebb lesz, különösen az idősebb generáció tagjainak szemében. Mint az egyik politikus megjegyezte: szép terv a gazdasági élet orvoslásának, fellendítésének terve, de senki sem kezdi azzal, hogy halálra éhezteti a saját anyját! Az elnök tervei — erkölcsi fogyatékosságaikon kívül is! —sok kívánni valót hagynak maguk után, de legfőbb hibájukul következetlenségüket, Ford elnök határozatlanságát, össze-vissza kapkodását hozzák fel kritikusai. Egyik héten a vásárlást, a felesleges pénzköltést kívánja elfojtani, hogy az inflációt letörje. A másik héten vásárlásra buzdít, hogy a kereskedelem és az ipar vérkeringése ismét meginduljon és a munkanélküliek számát csökkenthesse az árukereslet fokozásával. Az elnök, illetve kormánya eladja mezőgazdasági termékeinket — olcsón, sok esetben nevetségesen alacsony áron, sok esetben ingyen, — aminek következtében a mezőgazdasági termények ára emelkedik az itthoni piacon az áruhiány miatt. Most, hogy kommunista Kinn és több más állam lemondotta a lekötött termények egy részét, az elnököt körülvevő “gazdasági szakemberek” sietnek kijelenteni, hogy az emlitett kereskedelmi ügylet elmaradása “nem jelenti majd az áraik csökkenését”! (Az elmaradt kiszállítás következtében nyilvánvaló többlet fog, előállni, az árak mégsem fognak visszamenni? Ki érti ezt a gazdasági okoskodást?!) Ismertetésünk befejezéséül egyet meg kell állapítanunk: akkor, amikor Amerika világszerte dönti terményeit, ipari VÁLTOZÁSOK A SOCIAL SECURITY ÁGGKOR1 NYUGDÍJBAN 1975 január 1-től kezdődően 14,100 dollár évi kereset után fizetünk Social Security adót. 1974-ben ez a legmagasabb összeg 13,200 dollár volt — mondja Ray C. Kepner, a Social Security Hivatal loraini irodájának vezetője. Ugyancsak 1975-től kezdve évi 2520 dollárt kereshet egy nyugdíjas (évi 2400 volt a megengedett összeg 1974- ben) anélkül, hogy Social Security nyugdiját érintené, illetve adót kellene fizetnie utána. Az 1975-ben bekövetkezett automatikus változások képessé teszik a Social Security Hivatalt, hogy lépést tartson ezekkel a változásokkal. Eddig csak egy év után kerülhetett erre sor. 1975-ben az alkalmazottak 5.85 százalék, az önálló vállalkozók és üzletemberek 7.9 százalékos levonása változatlan maradt. A legmagasabb osztályba tartozó (14,100 dolláros kereset) dolgozó 824.85 dollárt, az önálló személy 1,113.90 dollárt fog fizetni egy évre. Becslések szerint körülbelül 19 millió munkást __minden ötödik dolgozót, — érint az uj, emelkedett fizetési osztályba való soroíás és a 13,200 dolláros régi és 14,100 dolláros uj alap közötti különbség körülbelül 1.8 billió dolláros bevétel-többletet jelent a Social Security Hivatal pénztárának. Ezeknek a dolgozóknak magasabb összeg lesz a javára írva, ami magasabb járulékot jelent részükre és családjuk részére nyugdíj, munkaképtelenség, vagy halál esetére. 1975-ben körülbelül 62 millió dollárral több Social Security járulákot fog a Hivatal kifizetni. AMNESZTIÁT KÉR POLITIKAI ELÍTÉLTEK RÉSZÉRE EGY SPANYOLORSZÁGI LAP A Spanyolország fővárosában, Madridban megjelenő Ya cimü katolikus lap vezércikkben kérte Franco tábornagy államelnököt, hogy gyakoroljon politikai kegyelmet — magyarul mondva: adjon amnesztiát — az 1975-ös szent év alkalmából. A Ya precedensként az 1950-es szent évben adott amnesztiára hivatkozott. Egyébként kérte, hogy a kegyelmet a jogi sérelmeket elkövetőkre korlátozzák. INDIÁN GYŐZELEM WISCONSINBAN A Menominee Warrior Society tagjai 34 napig tartották megszállva az Alexian szerzetes rend egyik elhagyott kolostorát követelve, hogy a rend adja el az épületet és az azt környező 225 hold területet az indiánoknak iskola, üdülés és egészségügyi célokra. A birtok a menominee törzs területével határos. A kolostor épületének megszállása 1975. január 1-én kezdődött és az eredetileg Chicagói székhelyű szerzetes rend egy hónapi huza-vona után — hogy az esetleges vérontásnak elejét vegye, — végül is beleegyezett a terület eladásába, amelyet 1968 óta nem is használt. A kolostor épülete 64 szobából áll és — mint már említettük 225 holdas terület tartozik hozzá. Mivel az indiánok egészségügyi ellátása szégyenletesen gyatra és követelésük már emberiességi okokból is érthető. Az indián megszállás ideje alatt a Wisconsin-i Nemzetőrség (National Guard) 825 főnyi alakulata zárta körül a birtok területét. A törvények lélektelen paragrafusaira és a törvények végrehajtóinak vakságára jellemző, hogy a saját területükből visszavásárolni akaró indiánokat, — akiknek követelése nemcsak erkölcsi, de egészségügyi okokból is méltányos és igazságos, — bíróság elé fogják állítani. A DEMOKRATA ELNÖKJELÖLTEK 1974-BEN MÁR 4 MILLIÓ DOLLÁR VÁLASZTÁSI ALAPPAL RENDELKEZTEK Az 1976-os évi választások elnökjelöltjei már is több mint négy millió dollárt szedtek össze választási költségeik fedezésére. A legtöbbet George Wallace alabamai kormányzó kapta. Már 1974-ben 1,759,000 dollárja volt, amely összeg majdnem teljes egészében 100 dolláros, vagy annál kisebb összegű adományokból tevődött össze. Wallace kampányának szervezői és dolgozói igen sok pénzt szedtek be választási jelvények, “bumper sticker”ek és gombok eladásából is. A második legtöbb pénzt összegyűjtött elnökjelölt Sen. Henry M. Jackson, washingtoni szenátor, akinek kampányalap gyűjtői inkább bőkezűbb adakozókra összpontosították figyelmüket addig, amig az adományok összegét korlátozó rendelet meg nem jelent 1975. január 1-én. Jackson szenátornak már tavaly 1,139,000 dollárnyi összeösszeget gyűjtöttek össze. Az adományozók közül körülbelül 230 személy adományozott fejenként 3,000 dollárnyi összeget. A jelentős kampány-alappal rendelkező harmadik demokrata szenátor Lloyd Bentsen (Texas), aki 1974 végén már 1,034,000 dolláros választási alappal rendelkezett. Az összeg legnagyobb része texasi választók adománya. gyártmányait — és pénzét — a világ minden táján levő “elmaradott nemzetek” megsegítésére, az ország lakosságának egy része éhezik, másik része pedig egyre növekvő megdöbbenéssel, érthetetlenséggel és ideges nyugtalansággal tapaszja, hogy saját hazája, saját kormánya, saját vezetői kihasználják, megcsalják, becsapják — nyíltan és burkoltan — és a lehető legnagyobb érdektelenséggel döntik nyomorúságba életük utolsó éveiben azokat, akik egy emberéleten át építették, fejlesztették az országot.
