Lorain és Vidéke, 1975 (62. évfolyam, 1-24. szám)

1975-02-07 / 3. szám

A Columbia Gas of Ohio kérelmet nyújtott be a Public Utilities Commissin-hoz, hogy engedélyezze további 840 ipa­ri és 1561 kereskedelmi fo­gyasztó gázszolgáltatásának csökkentését. A fogyasztható gázmennyiség csökkentése az előbb emlitett vállalatok, illet­ve cégek számára ez év ápri­lis 1-ével kezdődnék és több­fogyasztás esetén büntetés­ként magasabb árak számolá­sát tenné lehetővé a Colum­bia Gas of Ohio számára. Paul E. Fackler, a gáztár­saság loraini üzletveztője sze­rint a vállalat nem akar to­vábbi csökkentéseket bevezet­ni a már eddig is 55 százalék­ban korlátozott ipari, fogyasz­tók terhére, hanem egyenle­tesebbé .kívánja tenni az ellá­tási nehézségek terheinek vi­selését. A most korlátozás alá ke­rülő fogyasztók azok közül az ipari és kereskedelmi vállala­tok közül (kerülnek majd ki, amelyeknek fogyasztása több mint egy millió köbláb gáz havonta. Csak olyan épületek képeznek majd kivételt, ahol rész-, vagy teljes időben em­berek tartózkodnak: bérhá­zak, intézmények, ápoló ott­honok és szállodák. A magánháztartások és az egy millió köbláb gáznál ke­vesebb földgázt használó fo­gyasztók (ipari és kereske­delmi) gázmennyiségét most még nem korlátozza a gázvál­­ialat és nem bünteti túlfo­gyasztásukat. De ha önként nem csökkentik gázfogyasztá­sukat és helységeik hőmér­sékletét ne?n szorítják le öS fok alá, akkor a jövőben sor kerülhet a gáz korlátozására. VOLUME óz. ÉVFOLYAM —No. 3 Szám LORAIN, OHIO 44055 EGYES SZÁM ÁRA 15c 1975. FEBRUÁR 7. GROMYKO SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER AZ ARAB ÁLLAMOKBAN Andrei A. Gromyko szovjetorosz külügyminiszter közel­­keleti útja során nemcsak az arab államfőkkel, de Yasir Ara­­fat-tal, a Palestine Liberation Organization vezetőjével — is tárgyalt. Gromyko az utóbbi napokban Anwar Sadat egyiptomi államelnököt látogatta meg, aki csak nemrégen tért vissza az Egyesült Államokban tett látogatásáról. Anwar Sadat kér­désére, hogy “Hogy van Brezhnyev?”, Gromyko azt válaszol­ta: “Beteg.” Az oroszok igyekeznek kihasználni a zsidó-arab viszály nyújtotta lehetőségeket a legteljesebb mértékben. Ezért az Izrael elleni háború folyamán nemcsak erkölcsi, de gazdasá­gi támogatás és fegyverek ígéretével próbálják lábukat meg­vetni a Közelkeleten. Egyiptom vezetői azonban még emlé­keznek a szovjet “segítés” módszereire és következményei­re. Emlékeznek, hogy alig 10 esztendeje úgy kellett kiuta­sítani Egyiptom területéről a szovjet “tanácsadókat”. Ezért vonakodnak elfogadni a szovjet támogatását tudják, hogy az nem csak segítség — fenyegető rettenetes veszélyt is rejt magában. És — úgy látszik — kevésbé gyűlölik az irigyelt Amerikát, mint rettegik a “segíteni” mindig kész Szovjet­uniót. Társadalmi események NAPTÁRA FEBRUÁR 9- — Hagyományos disznótoros vacsora a Szt. Lász­ló Egyház rendezésében. Va­csora után táncmulatság. FEBRUÁR 9. — “Valentine” tár­sasvacsora s táncmulatság a Rét. Teremben. Rendezik: a Se­rény Márták és a Férfiszövet­ség. Kezdete este ,6 órakor. FEBRUÁR 13. — A Szt. Anna Egylet Valentine Luncheon kár­tya partyja a Szt. László iskola nagytermében. Kezdete déli 12:30-kor. FEBRUÁR 27. — Virág kiállítást rendez a Szent László iskola P.T.U. szervezete. MÁRCIUS 12. — A Rét- Betegse­­gélyzó’ Egylet hurka-kolbász vá­sárt rendez az egyház konyhá­ján, délután 1-től este 6 óráig. ÁPRILIS fi. — Húsvéti locsoló bált rendez a Kalocsai Folklore Együttes a Szt. László terem­ben. ÁPRILIS 27. _ A Szt- László Egy­let klubházának adósságlevél­égetési ünnepélye —• bankettel s táncmulatsággal — a Szt. Lász­ló iskola nagytermében. MÁJUS 15___A Szűz Mária Egy­let Anyáknapi ebédje a Szt. László iskola nagytermében. AUGUSZTUS 3. — A loraini ma­gyarság 38-ik “MAGYAR NAP­JA” a Nagybizottság rendezésé­ben. OKTÓBER 4. — A Polgári Kör gála rendezvénye, a “NIGHT In BUDAPEST” a Szt. Mihály Te­remben lesz megtartva. OKTÓBR ,12. — A Szt. László Egyház szüreti bálja. NOVEMBER 16. — A Szt. László Egyház fennállásának 70 éves jubileumi ünnepe. Lapunk legközelebbi száma FEBRUÁR 21-ÉN jelenik meg ARAB KINCSEK RÉGI MESÉJE — MA VALÓDI GAZDAGSÁG Néhány évtizeddel ezelőtt a könyvekben és filmeken az arabok őskori történelmük mesés kincseiről és jelen életük fantasztikus szegénység-érői voltak híresek. Ez volt a köz­hiedelem még néhány évtizeddel ezelőtt. Azóta Ali baba és a negyven rabló története is más lett már bizonyára. Mert az arahpVrt ma bárminek tarthatja a modern ember, csak sze­génynek nem. A gépkocsik és a repülőgépek korában életük hirtelen más irányt vett. Az amerikai olajvállalatok elkezd­ték az arabok által birtokolt olajmezők feltárását, az olajfi­­nomitók építését és a földből feltörő olajért__amiért az ara­bok maguk semmit sem tettek, — fizettek. Ez igy igazságos is, mert az olaj az arab államok terü­letén került feltárásra. És az arabok keleti bölcsességgel hall­gattak, mosolyogtak és — rakták össze az olaj ellenértéke­­képen kapott dollárokat, angol fontot és márkát, stb. Évtize­dek óta gyűjtöttek, mig most az arab-zsidó háború végre is megmozdulásra kényszeritette őket. A zsidóik megsemmisítő győzelmei után újabb fegyverekre, tankokra és repülőgépek­re — és ha hozzájuthatnak: rakétákra __ van 'szükségük. Viszont, ha szükségük van rá, fizetni kell érte. Ha elvásárol­ják a felhalmozott pénzt, az is elfogy, amit az infláció nem sorvasztott még el. így az arabok döntő lépésre határozták el magukat: egyrészt felemelik a felszínre hozott nyersolaj árát, több alkalommal is. A létfontosságú anyagért a nyu­gati világnak fizetnie kell, ha nem akarja drága autóit a szemétdombra dobni és visszatérni a lovaskocsikhoz. Másrészt megkezdték a felhalmozott pénz nyugati vállalatokba való be­fektetését. Már hirt adtunk több arab vásárlásról. Most — Spiro T. Agnew, dicső volt alelnökünk és társai mellett — még egy újabb üzlettársra találtak; James T. Bames detro­iti üzletember eladta részét a Bank of Commonwealth nevű pénzügyi vállalatban, amely Michigan hatodik legnagyobb bankja. A vevő Gaith Rashad Rharaon Saudi Arabia-i üzlet­ember. Mellesleg említjük meg, hogy Spiro T. Agnew volt alel­nökünk, aki előbb választóit és azok bizalmát adta e, most Amerika földjét segíti eladni a vásárló araboknak jó haszon ellenében. JOHN W. DEAN ELŐADÓ KÖRÚTON John W. Dean III., aki főszerepet játszott a Watergate­­ügyben, annak eltitkolási kísérletében, majd felderítésében és a többi bűnösök elitéltetésében egyaránt és a vádat kép­viselő ügyészség egyik legfontosabb tanúja volt, nem régen szabadult ki igen rövid ideig tartó fogságából. (Az igazság felderítése és a bűnösök törvény elé állítása, elítélése érde­kében szerzett érdemei elismeréseképen rendkívül enyhe börtönbüntetést kapott.) John W. Dean most kilenc hétig tartó előadó körúton van, hogy az ügy következményeit és erkölcsi tanulságait leszűrő beszédeket tartson. A kilenc hetes körút 175 ezer dol­lár jövedelmet hoz a Fehér Ház letűnt tanácsadójának, aki most a hallgatóság soraiban ülő egyetemi ifjúságnak pró­bál tanácsokat adni. Az előadássorozat harmadik előadása Huntington-ban (W.V.), a Marshall University hallgatói előtt folyt le, ahol John Dean azt tanácsolta, hogy “kövessék am­bícióikat, de mindig ragaszkodjanak az igazsághoz.” Ezt a tanácsot 5,000 főnyi hallgatóság előtt adta Dean. Egyes diákok aziránt érdeklőditek, hogy milyen érzések­kel fogad el az előadó — Dean, — pénzt az előadásaiért? J W. Dean azonnal válaszolt: “Nem azért vagyok itt, mert ki­fizetődik bűnt elkövetni. Pontosan az ellenkezője a valóság!” FORD ELNÖK TERVEI AMERIKA NÉPE SZÁMÁRA Ford elnök az amerikai politikai élet második legszé­­gyentelejesebb javaslatával állt amerika népe elé. Az első ilyen terv William E. Simon financial secretary javaslata volt, — körülbelül egy évvel ezelőtt, __aki a Social Security nyugdijakra levont összegekből kívánta a szövetségi kor­mány tartozásait kifizetni. Simonnak ez a javaslata nem ment keresztül, de óriási felháborodást keltett. Mr. Simon azonban túlélte kudarcát és még ma is felelős állást tölt be — jelenleg Ford elnök kormányában. Ezen indítványok legmegszégyenitőbbje — sajnos! — most az Egyesült Államok elnökétől származik. Ford elnök néhány napja bejelentette ugyanis, hogy korlátozni kell az állami kiadásokat. Sajnálatos módon ezt csak egy módon lát­ja elérhetőnek: a szegények, az idősek, a legjobban támoga­tásra szorulók további megnyomoritásával. Elnökünknek — aki egyre inkább Nixon nyomdokaiban halad, Nixon volt tanácsadóira és volt kabinetjének tagjaira hallgat, — véletlenül sem jut eszébe, hogy például 10 mil­liomos könnyebben elviselné 5 millió dollár kifizetésének ter­hét, mint 1 millió nincstlen. Gerald Ford nyilván nem nélkü­lözött még életében, igy nem tudja, hogy az -amúgy sem elégből elvenni egy keveset sokkal kegyetlenebb, erkölcste­lenebb cselekedet, mint a soknak elvenni felét, vagy a kevés­nek egy kis részét. Azt sem tudja, hogy a gazdag, vagy a nincstelen ugyanannyi pár cipőt, ruhát és inget tud egy idő­ben a testére huzni, de a nincstelen meztelen marad, ha az egy inget is leveszik róla. Ami Ford elnök tervét illeti — hogy az állítólagos 9.3 százalékos megélhetési költség emelkedés ellensúlyozására szánt Social Security nyugdíj összegét 5 százalékos emelésre szállítja le, — még a fentieknél is rosszabb. Tudnia kellene az elnöknek, hogy a gáz, villany, telefon, élelmiszer, ruházat és más létfontosságú cikkek ára nem 9.3 százalékkal emel­kedett az 1974-es évben, hanem sokkal többel. Tudnia kelle­ne, hogy 290 dollárból két személy részére teljesen lehetet­len emberi módon megélni, — még ha betegség nem is sújt­ja a házaspárt (és sajnos, öreg korban ez ugyancsak ritka­ság számba megy!). Ford elnöknek azt is tudnia kellene, hogy a Social Se­curity nyugdíj nem az amerikai állam, nem az amerikai kor­mány, nem a szenátus és nem a kongresszus adománya, aján­déka az amerikai dolgozónak. Tudnia kell, hogy az amerikai dolgozó és dolgoztató — ha úgy tetszik: munkás és munka­adó, — egy dolgos életen át megizzadt és megfizetett a So­cial Security “adó” címén levont dollárjaival. És az elnöknek azt is tudnia kell, hogy a kormány által kreált és előidézett infláció a visszatérítendő összegeket évről évre jobban fel­emészti, vásárló értékét csökkenti, ugyanakkor a beszedett összegeket valaki — vagy valakik, — befektetik, forgatják, kamatoztatják. Mindezt törvényes alapokon. A Social Security hozzájárulás egy életen át levont ösz­­szege a nyugdíjas megélhetésének sok esetben egyetlen for­rása, egyetlen biztosítéka. Ford elnök mégis ezt a jogos, bő­ségesen megváltott és kiérdemelt, törvényesen járó, a dol­gozó által befizetett összeget, illetve az abból származó nyug­díj-járulékot kívánja megcsonkítani, a nyugdíjban élő sze­gény sorsú polgárt megrövidíteni. Bizonyára csak azért, mert neki nem fog kelleni havi 290 dollárból megélni. Csak a fentiek alapján tudjuk elképzelni, hogy az elnök komolyan gondolja rossz tréfának is beillő tervét, hogy va­lóban le akarja szállítani az ország idős polgárainak egészsé­gi, nyugdíj és minden egyéb szociális juttatását. Hogy az élelmiszeri egyek árának emelésén keresztül is meg akar ta­karítani néhány dollárt, hogy mig az arra legjobban szoruló a legszükségesebbeket is meg kell, hogy vonja-magától, ad­dig a gazdag kíméletlenül tovább gyüjthesse millióit. Érthetetlen! Teljesen érthetetlen, hogy valaki 25 évi képviselőség után annyira elszakadjon a mindennapi élet va­lóságától, hogy ne lássa, ne tudja, rendeletéi milyen tragi­kus következményeikkel járnak az ország lakosságának 40 százalékát kitevő idősebb réteg számára! Lehet, hogy Gerald Ford képviselő az amerikai törvényhozás legnépszerűbb, leg­kedveltebb személyisége volt 25 éven át, azonban bizonyos, hogy Gerald Ford az elnök egyre népszerűtlenebb lesz, külö­nösen az idősebb generáció tagjainak szemében. Mint az egyik politikus megjegyezte: szép terv a gaz­dasági élet orvoslásának, fellendítésének terve, de senki sem kezdi azzal, hogy halálra éhezteti a saját anyját! Az elnök tervei — erkölcsi fogyatékosságaikon kívül is! —sok kívánni valót hagynak maguk után, de legfőbb hibá­jukul következetlenségüket, Ford elnök határozatlanságát, össze-vissza kapkodását hozzák fel kritikusai. Egyik héten a vásárlást, a felesleges pénzköltést kívánja elfojtani, hogy az inflációt letörje. A másik héten vásárlásra buzdít, hogy a kereskedelem és az ipar vérkeringése ismét meginduljon és a munkanélküliek számát csökkenthesse az árukereslet fokozásával. Az elnök, illetve kormánya eladja mezőgazdasági termé­keinket — olcsón, sok esetben nevetségesen alacsony áron, sok esetben ingyen, — aminek következtében a mezőgazda­­sági termények ára emelkedik az itthoni piacon az áruhiány miatt. Most, hogy kommunista Kinn és több más állam le­mondotta a lekötött termények egy részét, az elnököt körül­vevő “gazdasági szakemberek” sietnek kijelenteni, hogy az emlitett kereskedelmi ügylet elmaradása “nem jelenti majd az áraik csökkenését”! (Az elmaradt kiszállítás következté­ben nyilvánvaló többlet fog, előállni, az árak mégsem fognak visszamenni? Ki érti ezt a gazdasági okoskodást?!) Ismertetésünk befejezéséül egyet meg kell állapítanunk: akkor, amikor Amerika világszerte dönti terményeit, ipari VÁLTOZÁSOK A SOCIAL SECURITY ÁGGKOR1 NYUGDÍJBAN 1975 január 1-től kezdődően 14,100 dollár évi kereset után fizetünk Social Security adót. 1974-ben ez a legmaga­sabb összeg 13,200 dollár volt — mondja Ray C. Kepner, a Social Security Hivatal loraini irodájának vezetője. Ugyancsak 1975-től kezdve évi 2520 dollárt kereshet egy nyugdíjas (évi 2400 volt a megengedett összeg 1974- ben) anélkül, hogy Social Security nyugdiját érintené, illetve adót kellene fizetnie utána. Az 1975-ben bekövetkezett automatikus változások ké­pessé teszik a Social Security Hivatalt, hogy lépést tartson ezekkel a változásokkal. Eddig csak egy év után kerülhetett erre sor. 1975-ben az alkalmazottak 5.85 százalék, az önálló vál­lalkozók és üzletemberek 7.9 százalékos levonása változatlan maradt. A legmagasabb osztályba tartozó (14,100 dolláros kereset) dolgozó 824.85 dollárt, az önálló személy 1,113.90 dollárt fog fizetni egy évre. Becslések szerint körülbelül 19 millió munkást __min­den ötödik dolgozót, — érint az uj, emelkedett fizetési osz­tályba való soroíás és a 13,200 dolláros régi és 14,100 dollá­ros uj alap közötti különbség körülbelül 1.8 billió dolláros bevétel-többletet jelent a Social Security Hivatal pénztárá­nak. Ezeknek a dolgozóknak magasabb összeg lesz a javára írva, ami magasabb járulékot jelent részükre és családjuk részére nyugdíj, munkaképtelenség, vagy halál esetére. 1975-ben körülbelül 62 millió dollárral több Social Se­curity járulákot fog a Hivatal kifizetni. AMNESZTIÁT KÉR POLITIKAI ELÍTÉLTEK RÉSZÉRE EGY SPANYOLORSZÁGI LAP A Spanyolország fővárosában, Madridban megjelenő Ya cimü katolikus lap vezércikkben kérte Franco tábornagy ál­lamelnököt, hogy gyakoroljon politikai kegyelmet — magya­rul mondva: adjon amnesztiát — az 1975-ös szent év alkal­mából. A Ya precedensként az 1950-es szent évben adott am­nesztiára hivatkozott. Egyébként kérte, hogy a kegyelmet a jogi sérelmeket elkövetőkre korlátozzák. INDIÁN GYŐZELEM WISCONSINBAN A Menominee Warrior Society tagjai 34 napig tartot­ták megszállva az Alexian szerzetes rend egyik elhagyott kolostorát követelve, hogy a rend adja el az épületet és az azt környező 225 hold területet az indiánoknak iskola, üdü­lés és egészségügyi célokra. A birtok a menominee törzs te­rületével határos. A kolostor épületének megszállása 1975. január 1-én kezdődött és az eredetileg Chicagói székhelyű szerzetes rend egy hónapi huza-vona után — hogy az esetleges vérontásnak elejét vegye, — végül is beleegyezett a terület eladásába, amelyet 1968 óta nem is használt. A kolostor épülete 64 szobából áll és — mint már em­lítettük 225 holdas terület tartozik hozzá. Mivel az indiánok egészségügyi ellátása szégyenletesen gyatra és követelésük már emberiességi okokból is érthető. Az indián megszállás ideje alatt a Wisconsin-i Nemzet­őrség (National Guard) 825 főnyi alakulata zárta körül a birtok területét. A törvények lélektelen paragrafusaira és a törvények végrehajtóinak vakságára jellemző, hogy a saját területükből visszavásárolni akaró indiánokat, — akiknek követelése nemcsak erkölcsi, de egészségügyi okokból is mél­tányos és igazságos, — bíróság elé fogják állítani. A DEMOKRATA ELNÖKJELÖLTEK 1974-BEN MÁR 4 MILLIÓ DOLLÁR VÁLASZTÁSI ALAPPAL RENDELKEZTEK Az 1976-os évi választások elnökjelöltjei már is több mint négy millió dollárt szedtek össze választási költségeik fedezésére. A legtöbbet George Wallace alabamai kormány­zó kapta. Már 1974-ben 1,759,000 dollárja volt, amely összeg majdnem teljes egészében 100 dolláros, vagy annál kisebb összegű adományokból tevődött össze. Wallace kampányának szervezői és dolgozói igen sok pénzt szedtek be választási jel­vények, “bumper sticker”ek és gombok eladásából is. A második legtöbb pénzt összegyűjtött elnökjelölt Sen. Henry M. Jackson, washingtoni szenátor, akinek kampány­alap gyűjtői inkább bőkezűbb adakozókra összpontosították figyelmüket addig, amig az adományok összegét korlátozó rendelet meg nem jelent 1975. január 1-én. Jackson szená­tornak már tavaly 1,139,000 dollárnyi összeösszeget gyűj­töttek össze. Az adományozók közül körülbelül 230 személy adományozott fejenként 3,000 dollárnyi összeget. A jelentős kampány-alappal rendelkező harmadik de­mokrata szenátor Lloyd Bentsen (Texas), aki 1974 végén már 1,034,000 dolláros választási alappal rendelkezett. Az összeg legnagyobb része texasi választók adománya. gyártmányait — és pénzét — a világ minden táján levő “el­maradott nemzetek” megsegítésére, az ország lakosságának egy része éhezik, másik része pedig egyre növekvő megdöb­benéssel, érthetetlenséggel és ideges nyugtalansággal tapasz­­ja, hogy saját hazája, saját kormánya, saját vezetői kihasz­nálják, megcsalják, becsapják — nyíltan és burkoltan — és a lehető legnagyobb érdektelenséggel döntik nyomorúságba életük utolsó éveiben azokat, akik egy emberéleten át építet­ték, fejlesztették az országot.

Next

/
Thumbnails
Contents