Lorain és Vidéke, 1975 (62. évfolyam, 1-24. szám)

1975-12-29 / 24. szám

VOLUME 62. ÉVFOLYAM—No. 24 Szám LORAIN, OHIO 44055 EGYES SZÁM ÁRA 15c 1975. DECEMBER 29. A HAPPY NEW YEAR to all our readers, advertisers and friends! BOLDOG ÚJÉVET kiván olvasóinak, hirdetőinek és barátainak A LORAIN ÉS VIDÉKE szerkesztősge és kiadóhivatala Dr. Arlington Overlander South Lorain-i fogorvost, ki­nek irodája az E. 28-ik ut­ca és Pearl Ave. sarkán van, de^mber 20-án, szombaton este két fegyveres férfi tá­madta meg irodájában. Fél­órán át irodája padlóján kel­lett az idős fogorvosnak fe­küdnie, miközben az egyik támadó puskával, a másik hosszú késsel a kezében fe­nyegette, hogy megölik, ha kívánságukat nem teljesiti, majd egy kalapáccsal a ke­zükben azzal rémitgették, hogy minden csontot össze­törnek a kezében, ha nem ad nekik pénzt. Félórai fenyege­tés után végre elhagyták a fogorvosi rendelőt azzal az ígérettel, hogy majd vissza­térnek. Dr. Overlander véleménye szerint támadói kábitószer hatása alatt voltak. Társadalmi események NAPTÁRA DECEMBER 31. — Magyar Szil­vesztert rendez a Szt. László Klub. Lesz disznótoros vacsora s jó zene. DECEMBER 31 — Szilveszteri mulatság lesz a ref. teremben. Este 8 órakor vacsora; 9 órától éjfél után 1-ig tánc. A mulatsá­got a Ref. Egyház szervezetei rendezik. DECEMBER 31. — A Szt. Mihály Egyház (Reeves Ave. és Meister Rd.) szervezetei az idén is meg­rendezik sokásos szilveszteri mu­latságukat. Ajtónyitás este 8 órakor. A vacsora felszolgálása 8:30-kor veszi kezdetét. Részvé­­telijegy személyenként $10.00. FEBRUÁR 7, — A Polgári Kör tisztviselődnek beiktatása vacso­rával és táncmulatsággal egybe­kötve. Az esemény a Szt. Lász­ló iskola termében lesz meg­tartva. Lapunk legközelebbi száma JANUÁR 9-ÉN jelenik meg GÖRÖGORSZÁGBAN MEGÖLTÉK KÖVETSÉGÜNK AZ argentínai légierők nyíltan felkelt ISABEL PERON ELNÖKNŐ ELLEN Argentínában a politikai helyzet egyre súlyosabbá vá­lik és az ellentétek a kormány és a katonai erők között odá­ig fajult, hogy a légierők tisztjei nyíltan állást foglaltak Isabel Peron elnöknő ellen. Kormányhü pilóták két órán át támadták a felkelők által birtokolt Moron légibázist, de vi­gyáztak, hogy lövéseik nem túl közel csapódjanak be fegy­vertársaik mellett. Néhány órával később katonai forrás­ból származó értesülés szerint három felkelő tiszt elhagyta a bázis területét, hogy a légierő parancsnokság vezető tiszt­jeivel tanácskozzon. Úgy hiszik, hogy rövidesen kilátás lesz a helyzet megoldására. Az elnöki palota területét és környékét óvatosságból kiürítették: a személyzet és a gépkocsik elhagyták a palo­ta környékét és a rendőrség közlekedési megszorításokat léptetett életbe a környéken. Mindezeknek az az oka, hogy 20 évvel ezelőtt egy hasonló felkelés alkalmával — amikor Isabel elhunyt férjét, Juan Peront űzték el, —- számos áldo­zat és súlyos anyagi károk jártak a forradalmi felkelés nyo­mában. Az argentínai National War College parancsnoka, Brig. General Rodolfo Mujica kijelentette, hogy “nem fogadja el egyetlen gyalogos, vagy tengerész halálát sem a kormány védelmében.” E sorok írásakor Isabel Peron még el van tökélve, hogy nem mond le hivataláról. Irodájában maradt, ahol legbe­folyásosabb miniszterei és a peronista szakszervezeti veze­tők maradtak vele. Egy alkalommal az orvos ment be az elnöknő irodájába nagy sietséggel, ami Isabel Peron egész­ségi állapota miatt — köztudomású, hogy politikai problé­mái következtében idegösszeroppaaásban szenvedett, — kü­lönböző spekulációkra adott alkalmat. De amikor később a nyitott ajtó nyílásán át betekintettek a hivatalnokok, Isabel Peront íróasztalánál ülve dolgozni látták. Argentínában hétfőn, december 22-én a légierők pa­rancsnoksága beleegyezett a felkelő repülőtisztek kiszolgál­tatásába. Ezzel a légierők rebelliója végétért. Az Isabel Pe­ron elnöknő mellett kitartó munkások egynapos rokonszenv­­tüntetését megtartották annak ellenére, hogy a légierők lá­zadása lényegében végétért. A Peron kormány belső problémáit_amely az elnöknő tehetetlenségén kívül korrupcióra és botrányokra vezethető vissza, a szakszervezetek által támasztott hatalmi erőpróba és az országban uralkodó gazdasági nehézségek teszik vál­ságossá. Benfentes politikai körökben lsabel Peron közeli lemondását várják. AZ ANGOLAI HÁBORÚ ÉS A DETENTE Az angolai polgárháborúban résztvevő három szervezet egyikét a Szovjetunió több mint 100 millió dollár értékű fegyverzettel és más hadianyaggal támogatja, ugyanakkor négy-hatezerre teszik a harcokban ténylegesen résztvevő kubai katonák számát. Az Egyesült Államok által eddig tá­mogatott másik két szervezet segítését a jövőben lényege­sen megnehezíti — sőt esetleg végleg megakadályozza — az a tény, hogy a szenátus leszavazta a CIA részére enge­délyezett dollárok összegét. Végre Ford elnök maga is elismeri, hogy a Szovjetunió magatartása erősen ellentétben áll a Detente szellemével és nem segíti a szovjet-amerikai kapcsolatok javulását. Kubával kapcsolattosan kijelentette az elnök, hogy a két ország viszonyának javítása, esetleges normalizálása és gazdasági kapcsolatok felvétele szóba sem kerülhet a kubai katonának az angolai polgárháborúban való részvétele mi­att. ELSŐ TITKÁRÁT Athén-ben (Görögország) három, álarcot viselő fegyve­res egy fekete autóból golyózáporral árasztotta el az autó­jából kilépő Richard Welch-et, az athéni amerikai nagykö­vetség első titkárát, akit felesége és soffőrje szemeláttára öltek meg. 46 éves volt. A merénylet elkövetői a “Union of Officers Struggl­ing for the National Ideal” tagjainak nevezik magukat és további gyilkosságok végrehajtásával fenyegetőznek. Richard Welch neve egy amerikai magazinban jelent meg sok más diplomáciai szolgálatban levő személy nevével egyetemben. A közlemény az említett személyek követsé­­gi beosztását, lakáscímét is kihozza és megemlíti, hogy az illető országban működő CIA ügynökség vezetői. Ezt a jegy­zéket megküldték a különböző országok hírszolgálati szer­veinek is, igy jele , meg Welch neve az Athen’s News cí­mű, angolnyelvü athéni napilapban. Nyilvánvalóan ez a cikk okozta végső fokon az ameri­kai tisztviselő halálát, amelyért azonban az amerikai ma­gazin szerkesztői és kiadói felelősek. A SPANYOL EGYHÁZ 23-IK KONFERENCIÁJÁNAK FELHÍVÁSA AZ URALKODÓHOZ Spanyolország római katolikus érseke felhívást tett közzé december 20-án, amelyben polgári jogokat, amnesztiát a politikai foglyok és a száműzetésben élők számára, a mun­kanélküliség megoldását és a vagyonok újra való elosztását kérte. A spanyol egyház már eddig is erős szószólója volt a régen esedékes reformoknak, de most a püspökök 23-ik Kon­ferenciájának nyilatkozata különleges jelentőséggel bir, mert a változásokat sürgető nép követelésének visszhangja. MOZAMBIQUE MARXISTA KORMÁNYA LEVERTE A KATONAI FELKELÉST Mozambique (Afrika) fekete állam kommunista kor­mánya december 20-án, szombaton bejelentette, hogy sike­resen leverte 400 katonájának felkelési kísérletét, amelynek során a felkelők két katonai állomást elfoglaltak és meg­próbálták birtokukba venni a hadsereg főhadiszállását, a nemzeti rádió állomást és néhány politikai kulcs-poziciót az ország fővárosában, Lourenzo Marques-ben. A lázadók, akik Samora Mache! államelnököt akarták hivatalából kimozdí­tani, veszteségeket szenvedtek, de a jelentés nem említi, hogy a kormányhü katonák és a polgári lakosság köréből hányán estek a harcok áldozatául. TERRORISTÁK MERÉNYLETE AZ OPEC BÉCSI KONFERENCIÁJÁNAK RÉSZTVEVŐI ELLEN Hat arab terrorista géppisztolyokkal felszerelve meg­támadta hétfőn, dceember 22-én az olajtermelő államoknak (OPEC) Bécs-ben (Ausztria) tartott konferenciáját. Egy osztrák rendőrt, egy iraqi őrt és a líbiai kormány főstatisz­tikusát lelőtték. Az egyik terrorista is haslövést kapott — állítólag saját társai fegyverétől, — és bár az orvosok vé­leménye szerint a sérült ember szállítása esetleg a sebesült halálát okozhatta, társai ragaszkodtak a repülőgépre való szállításához. A terroristák elfogták az értekezlet 90 résztvevőjét. Az épület elhagyásakor ötvenet közülük szabadon engedtek, a többit repülőgépen magukkal vitték Algériába. A túszok közül tizenegy az olajtermelő államok minisztere, közöttük két igen fontos személyiség: Zaki Yamani (Saudi Arabia) és Jamshid Amouzegar (Irán), az arab világ két legbefo­lyásosabb minisztere. A hat terrorista között egy nő is van. Vezetőjüket Car­­los-nak szólították, ami azt a hitet keltette, hogy Ilich Ra­mirez Sanchez venezuelai terroristával — álnevén Carlos Martinez — azonos, akit a rendőrség két francia biztonsági tisztviselő és egy lebanoni besúgó megölésért keres. Az olajtermelő országokban óriási felháborodást keltett a támadás hire. Carlos Andres Perez, Venezuela elnöke “a terroristák elleni “világ-egyezményt” sürget. A terroristák Algériában — miután a repülőgép kime­rült személyzete nem tudta tovább vinni őket, — megadták magukat az algériai rendőrségnek. Annak ellenére, hogy az “Arm of the Arab Revolution” tagjainak nevezik magukat, a Palestinian Liberation Organization elitélőleg nyilatkozott terror-cselekményükről. Az algériai hatóságok a közvéle­mény s az OPEC államok kormányainak erősödő nyomására vagy a bécsi rendőrségnek, vagy a PLO-nak fogják kiadni a három emberéletet követelő terrorcselekmény elkövetőit. A TWA UTASSZÁLLÍTÓ GÉPÉNEK BALESETE OLASZORSZÁGBAN A Trans World Airlines repülőgépe 113 utassal és 9 fő­nyi személyyzettel fedélzetén szerencsétlenül járt a sürü ködben való leszállás közben a Milano-i (Olaszország) repü­lőtéren. A gép utasai olaszok és amerikai születésű olaszok voltak, akik New York-ból repültek Milano-ba a karácsonyi ünnepekre. Kilenc személy állapota kórházi ápolást igényel — egyiküknek gerinctörése van, — tizenhetet kórházi ke­zelés után hazabocsátottak. A szerencsés kimenetelű baleset­nek nem volt halálos áldozata. DÉLVIETNÁMI MENEKÜLTEK UTOLSÓ CSOPORTJA ELHAGYTA FORT CHAFFEE-T Az Amerikába emigrált 130 ezer délvietnámi menekült utolsó csoportja elhagyta Fort Chaffee (Ark.) katonai te­lepet. Ezzel végétért az Egyesült Államok erőfeszítéseinek első, nyolchónapos fázisa, amelynek célja volt, hogy a Dél­­váetnám összeomlásakor kihozott menekülteket végre ott­honhoz juttassa és végleg letelepítse. Azonban a többrétű program nagyobb nehézségekbe ütköző pontjának, az állás­hoz juttatásnak megoldása még hátra van és egészen bizo­nyosan huzamosabb ideig el fog tartani, tekintettel az ame­rikai gazdasági helyzetre és az elhelyezkedési lehetőségek­re. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MÁR NEM A VILÁG LEGGAZDAGABB ORSZÁGA Az Amerikai Egyesült Államok már nem a világ leg­gazdagabb országa: Svédország és Svájc, mindkettő meg­előzte Amerikát a World Bank Atlas december 20-i jelen­tése szerint. 1973-ban még az Egyesült Államok volt az el­ső helyen, második volt Svájc, harmadik Svédország. Azon­ban az 1974. évi adatok szerint — amelyeket az utolsó há­rom esztendő eredményének átlagából állítottak össze •— Svédország került az élre, második maradt Svájc, mig az Egyesült Államok a harmadik helyre szorult. A World Bank adatait a nemzeti össztermelésnek ősz­­szegének az ország lakosainak számával való elosztása ut­ján nyeri. Ennek alapján Svédország $6720.00-al az első, Svájc $6650.00-al a második, mig az Egyesült Államok 86640.00 személyenkénti termeléssel áll a harmadik helyen. Újévi gondolatok... Lapunk 1975. január 3-iki számában az iparban meg­mutatkozó mammut-nyereségekről, azok erkölcstelen voltá­ról és a nagyipari vezetőknek az óriási haszonnal kapcsola­tos ferde véleményéről ártunk. Nos, azóta a helyzet csak annyit változott, hogy most már jobban igyekeznek ezeket az illetéktelen nyereségeket elbújtatni, álcázni; hogy több vállalatnál előfordult, hogy külföldi bank révén igyekeztek elrejteni a nyilvánosság és a nyomozó hatóságok szeme elől; hogy most már tudják, valamikor valakinek felelnie kell ezekért az igazságtalanul nagyméretű harácsolási manőve­rekért, amelyek elrejtésében a Nixon-kormány tudatosan segédkezet nyújtott — “kéz kezet mos” alapon, _ a válasz­tási költségekhez nyújtott bőkezű hozzájárulás ellenértéke­ként. És még egy változás van: most már a villany-, gáz-, és a telefon vállalatok is felsorakoztak az egyre nagyobb méretű áremeléseket követelő vállalatok soraihoz. Ezeket a gyakran kétes indokkal rendelkező követeléseket a legtöbb esetben elfogadják az ellenőrzésre és kivizsgálásra hivatott hatósági közegek (commissionerek). Ezek a követelések ma már olyan méreteket öltenek, hogy három éven belül a nem­szakszervezeti munkás keresetének több mint ötven száza­lékát lesz kénytelen az egyre emelkedő adókra, viz-, gáz-, villany- és telefon számlákra költeni. Ehhez járul az élel­miszerek és biztosítási kötvények árának állandó, ugrássze­rű emelkedése, amelyeknek igazi mérete elsikkad a kor­mány által mesterségesen elferdített statisztikai adatok töm­kelegében. Az orvosi és kórházi biztosítások összege szintén indo­kolatlan arányban emelkedik. A Blue Shield nevű szerve­zet ez évben kapott negyven százalékos emelésre engedélyt, máris bejelentették, hogy újabb kilencvennyolc százalékos emelésre kérnek engedélyt. Az ipari és kereskedelmi vállala­tok természetesen több kiadást áthárítják a dolgozókra és beszámítják jövedelmeikbe, mint fizetésemelést. A szakszervezetek követeléseinek káros következményei A különböző szakszervezetek — AFL-QIO, Teamsters — nem törődve a béremelések okozta “körforgás” elméleté­vel újabb óriási arányú béremeléseket követeltek, amit a gyártó vállalatok természetesen ismét áthárítanak az úgyis agyonterhelt fogyasztókra. A magasabb bért elért szakszer­vezeti munkás is magasabb árakat fizet közszükségleti és minden más tennék vásárlásánál, igy visszafizeti a béreme­lés révén kapott fizetés-különbséget — és még többet is! De a szakszervezetek politikája tulajdonképen — karöltve a washingtoni kormány gazdasági politikájával, amely a nagyipart és a nagykereskedelmet kedvezményekben része­síti a kisember rovására, — a nem-szakszervezeti dolgozó­kat és a szerény nyugdijiból tengődő öregeket sújtja leg­jobban. Az állam — a jelenlegi társadalmi rendszer és a néptől és a való élettől elszakadt kormány és politikusok vak­sága és meg nem értése következtében azokat sújtja legke­ményebben, akik egy élet fáradtságos épitőmunkája után legalább tisztességes gondtalan öregkort érdemelnének. An­nál is inkább, mert befizetett social security hozzájárulásuk révén már megfizettek azért. A Watergate-ügy utóhatásai A Watergate-ügy befejeződött ugyan, de hatása még íosszu ideig rányomja bélyegét ,az amerikai politikai életre. Felnyitotta az amerikai szavazók nagyobb többségének sze­mét és megmutatta, hogy miképen éltek vissza egyes válasz­tott képviselők és hivatalnokok — beleértve a legmagasabb hivatalt viselő elnököt is! — választóik bizalmával és — számtalan esetben — tájékozatlanságával. Sajnos, az ügy egyik mellékhajtása, a CIA tevékenységeinek nemzetbizton­sági természetű részének nyilvánosságra hozatala és sze­mélyzetének felfedése talán soha helyre nem hozható káro­kat okozott és fog okozni egyes “ujságirók” kritikai érzéké­nek és erkölcsi felelősségérzetének teljes hiánya miatt. Gerald Ford politikai tehetetlensége Gerald Ford az elmúlt esztendőben sem bizonyult erő­sebb kezű, határozottabb és bölcsebb elnöknek, mint kor­mányzásának kezdetén. Nem volt és most sem képes felis­merni elnöki hivatala legfontosabb teendőjét: minden ame­rikai elnökévé lenni a nagyvállalatok és nagytőke érdekeit gátlás nélkül kiszolgáló hivatalnokok főnöke heyett. Hatá­rozatlan magatartásának egyetlen szilárd sarokpontja van: a nagyvállalatok érdekeinek kiszolgálása. Amellett egyik oldalon energia-megtakarításról beszél és arra hívja fel az ország lakosságát, másrészt viszont súlyos százezer dollá­rokat, sőt milliókat költ el felesleges utazgatásokra. Kabi­nettjének tagjai főnökük példáját követik. A Ford-kormány külpolitikája Ford elnök külpolitikai vonalon szintén elődje példáját követi. Az adófizetők dollárjaival próbálja a zsidók és az arab államok közötti illuzórius békét megvásárolni, ugyan­akkor az oroszok felé állandó engedményeket tesz “a béke fenntartásának” hamis szólamaival. Nem képes meglátni, hogy az oroszból barát soha sem lesz; hogy a Szovjetunió soha sem fogja feladná világhódító törekvéseit. Csak a mód­szer változik — a cél megmaradt. Természetesen a Ford és Nixon-féle politika feleslegessé teszik a Szovjetunió számá-Folytatás a 2-ik oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents