Lorain és Vidéke, 1974 (61. évfolyam, 1-23. szám)

1974-01-04 / 1. szám

Újévi üzenet

A loraini magyar közélet kimélyitése kell, hogy elsősorban is minden magyart komolyan érdekeljen az 1974. esztendőben. Fontos, hogy nagyobb érdeklődést mutassunk a magyar megmozdulások és rendezvények iránt; szükséges, hogy önként csatlakozzunk azoknak a csoportoknak tagjai sorába, melyek eddig is képviselték a magyar érdekeket. Legyen az egyházi, vagy egyleti, annak minden tevékenysége, amellyel elismerést viv ki magának, nemcsak az illető szervezetnek, csoportnak jelent elismerést, de az összmagyarságnak is.

Magyar egyházaink virágzanak és minden reményünk megvan, hogy még hosszuhosszu éveken át megtartják magyar jellegüket.

A Magyar Református Egyház ez évben több mint százezer dolláros költséggel javítja, bővíti épületeit s a templom körüli portát. A társadalmi terem szomszédságában nagyobb területet tesznek aszphalt burkolással gépkocsik parkolására alkalmassá. Azon kívül egy kisebb parkot fognak létesíteni abból a 11 telekből, amelyet a múlt évben vásároltak meg. Az egyház szervezetei nagy lelkesedéssel fogtak h^sze, hügy az uj esztendőre Vállalt célkitűzést közös erőfeszítéssel vigyék sikerre.

A Szent Lászl#"^,yházköz<3égháf: is nagy,obi! nheT- l,u *_■*. tarozással javítják a templom és a többi egyházi épület állapotát. A Főt. Demetzky Sándor által létesített magyar népi muzeum — a templom alatti Köller Endre teremben, — amerikai magyar viszonylatban is felbecsülhetetlen érték. Ennek további fejlesztése is mindanynyiunk kötelessége és érdeke.

A Szent Mihály Egyház — amely 1971-ben szentelte fel uj templomát a város nyugati oldalán, — tovább folytatja az egyházi birtok körüli munkát. Az elmúlt két évben a Szent Mihály Egyház városunk egyik legvirágzóbb egyházává vált.

A magyar egyletek is nagy reményekkel és kecsegtető tervekkel tekintenek az uj év felé.

A Szt. László Egylet klubházának megnagyitását tervezik, mivel az utóbbi években a Társalgó Terem több alkalommal is kicsinek bizonyult.

A Ref. Bs. Egylet és a Hitelszövetkezet szintén tovább fejlődnek a ktünően együttműködő, kipróbált és tapasztalt tisztikar irányításával.

Az Ifjúsági Bs. Egylet újításokat tervez az uj esztendőben végrehajtani.

A Magyar Polgári Kör az idén is megtartja évente ismétlődő, nagysikerű őszi rendezvényét, a “Night In Budapestjét. A tisztikar különös súlyt fektet az uj évben a taglétszám gyarapítására, amit a harmadik generációs magyarság beszervezésével kívánnak elérni.

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy -a magyar társadalmi és közélet fennmaradását kizárólag csak úgy biztosíthatjuk, ha tehetségünk és időnk egy részét hajlandók leszünk önként feláldozni a közös ügy sikere érdekében.

Abban a reményben, hogy lapunk olvasói valamennyien magukévá teszik a célkitüzé-VISSZATEKINTÉS 1973RA

KILÁTÁSOK

Az 1973-as esztendő e sorok megjelenésekor már “múlt” és lehetséges, hogy lezajlott eseményeinek jelentősebbje a “történelem” egy része lesz az eljövendő generációk számára. Egyesek ezek közül a múlt események közül — a vietnámi háború befejezése, a ohüei kommunista kormány és Allende elnök bukása, a Watergate-ügy és az annak vizsgálata következtében megindult tisztulási folyamat az amerikai politikai életben és ennek eredménye: az uj amerikai erkölcsi és becsület-kódex kialakulásának kezdete, az uj zsidó-arab háború, az energia-krizis — valóban döntő, történelmileg is fontos eseményeknek bizonyulhatnak.

Fontosság szempontjából nehéz lenne a sorrendet megállapítani, de az Associated Press közvéleménykutatásának eredménye szerint a sorrend az alábbi:

Watergate: A republikánusok betörtek a Demokrata Nemzeti Bizottság Watergate-nek nevezett washingtoni főhadiszállására. A törvényellenes behatolás végrehajtói, szervezői, finanoiálói és elrendelői egymás után kerültek a törvény kezére. Eddig már a Fehér Házat fenyegetik a botrány hullámai, aminek következtében Nixon elnök két főmunkatársa és egy tanácsadója lemondott. Többen — sokan! — veszítették el állásukat és előreláthatóan még jónéhányan fogják cinkostársaikat követni. Maga John Mitchell igazságügyminiszter is a botrány áldozata lett.

Spiro T. Agnew alelnök, aki a washingtoni botrányból a gyanú árnyéka nélkül került ki, hirtelen lemondott. Kiderült, hogy 1967-en 13,551 dollár értékű adócsalást követett el, amelyet a közben lemondott Spiro Agnew a bíróság előtt be is ismert. Az is kitudódott, hogy marylandi kormányzóságának ideje alatt különböző vállalatoktól zsarolásszerű manőverekkel választási támogatást kapott, amelyek fizetése alelnöki hivatalának elfoglalása után is folytatódott.

A vietnámi háborút — amely 25 éve folyik és amelyben az Egyesült Államok 12 éve vett ténylegesen részt, — 1973. január 27-ón amerikai részről befejezték. A befejezés ugyan egyoldalúnak látszik, mert az emberölés, a pusztítás azóta is folytatódik, de az amerikai csapatok hivatalosan kivonultak Vietnamból és az amerikai hadifoglyok hazatértek. Az Egyesült Államoknak 45,000 emberéletbe és 150 billió dollárjába került a 12 éves háborúskodás, amely tényleges eredményt nem produkált és szégyenteljes egyoldalú kivonulással látszott befejeződni. Látszott — hangsúlyozzuk, — mert a harc tovább folyik az észak-, és délvietnámiak között, a kommunisták továbbra is terrorizálják és elnyeléssel fenyegetik Délvietnámot és az amerikai beavatkozás Cambodiában, Laos-ban és Thailandban tovább folytatódott.

Az év folyamán élelmiszer bojkott, lóhusfogyasztás és az ár-, és bérfagyasztás 3-ik és 4-ik foka vezette be a dollár értékének zuhanását. Világszerte érezhető lett az amerikai valuta értékének letörése. Amerikában a megélhetési költségek soha nem látott arányú emelkedése, az infláció szinte háttérbe szorította Watergate-t és következményeit.

Újabb arab-zsidó háború tört ki Yom Kippur napján. Az arabok két vonalon támadtak — a Szuezi csatorna mentén és a Golan magaslatoknál, — hogy visszaszerezzék az Izrael által a “hatnapos háború” (1967) alatt elfoglalt arab területeket. Ez a háború is az arabok vereségével folyt le.

Energia-krizis lett az arab-zsidó háború kinövése. Az arabok, akik fegyveresen képtelenek voltak Izrael felett győzelmet aratni, zsarolással próbálták képzetlenségüket és a szervezetség hiányát pótolni. A zsarolás eszköze az arab olajkutak amerikai tőkével produkált termelvényének, — a nyersolajnak — ára. Az olajjal rendelkező arab államok összefogtak, óriási mértékben felemelték a nyersolaj árát, ugyanakkor az eladásra kerülő mennyiséget korlátozták. Az akció eredménye Európában a gépkocsik vasárnapi használatának betiltása, Amerikában gasolin-, és sebesség korlátozás, világszerte fűtési nehézségek, ipari termelési korlátozások, munkások elbocsátása, a hajtó- és fűtőanyag árának drasztikus emelkedése lett.

Lyndon Baines Johnson — az Egyesült Államok 36-ik elnöke, — 1973. január 22-én szívroham következtében elhunyt. Johnson alelnök volt és Kennedy elnök merénylet következtében beállott halála után vette át az elnöki hivatalt. Végigszolgálta Kennedy terminusát, majd egy teljes terminusra óriási szavazattöbbséggel megválasztva, második terminusra már nem indult. Abraham Lincoln óta egy elnök sem hajtott keresztül annyi polgári egyenjogúságot célzó törvényt, mint Johnson elnök.

Kilenc amerikai űrkutató repült a légürbe a Skylabprogram keretében három csoportban, hogy tudományos kutatásokat végezzen és az általuk használt rakéták voltak az utolsó emberrel fellőtt légürkutató rakéták 1975-ig, az oroszokkal közösen folytatandó légürkutató kísérletek megkezdéséig.

Chile forradalommal tett pontot Salvador Allende hároméves kormányzása után. Allende volt a nyugati vüágban szabad választások utján megválasztott első marxista államelnök. Kísérlete kudarca, Chile gazdasági élete pedig csődbe jutott. Allende kormányzásának — és életének — a forradalom vetett véget, amely körülbelül ezer emberéletet követelt áldozatul.

Folytatás a 6-ik oldalon

seket, amelyek megvalósítása midannyiunk közös érdeke, lapunk olvasóinak és minden igaz magyarak őszinte szívvel, magyar testvéri szeretettel kívánunk egy valóban boldog uj esztendőt.

Bodnár P. Lajos

Lapunk legközelebbi száma JANUÁR 25-ÉN jelenik meg.

1974-ben az energia-krizis folytatását és súlyosbodását

várhatjuk. A vélemények az olaj ellátás nehézségei ügyében megoszlanak, attól függően, hogy kit hallgat meg az érdeklődő. Erősen — és talán nem teljesen alaptalanul, — tartja magát a hir, hogy bár igaz, olaj ellátásunk csökkent, de nem olyan mértékben, mint azt a magasabb árakat kierőszakolni akaró olajvállalatok beállítani igyekeznek. Függetlenül attól, hogy milyen mértékben indokolt és milyen mértékben mesterségesen előidézett az olajhiány, hálásak lehetünk érte az araboknak, mert ma még nem késő rádöbbennünk az ország kiszolgáltatottságára, kormányunk s gazdasági szakembereink hanyagságára, tehetetlenségére. Néhány év múlva esetleg már késő lett volna. Szakembereinknek előre kellett volna látnia a bekövetkezett eseményeket, megfelelő intézkedéseket kellett volna tenni a krízis elkerülésére, lépéseket kezdeményezni más fütő-, és hajtóanyag kiksérletezésére, termelésére. A kutatások most már folynak, de még évek telhetnek el mig az uj anyagot tökéletesítik és amíg tömegtermelésre képesek lesznek vállalataink.

Watergate még hosszú ideig velünk marad. További kihallgatások, idézések, letartóztatások és bebörtönzések várhatók. Az elnök szerepe nem tisztázódott még teljesen s tétovázó, kapkodó, gyakran változó álláspontja nem sok reményt hagy az igazságot kívánó közvélemény követelésének kielégítésére. Az elnök népszerűsége rohamosan csökken és Gerald Ford alelnökké való kinevezésével az utódlás problémája megoldódott, ami meggyorsíthatja az egyre többek által követett hivatalfosztási eljárást (impeachment) lefolytatását.

Véleményünk szerint Watergate is áldásnak bizonyulhat még Amerika jövője szempontjából, mert az ügy folyamán hivatalosan is nyilvánosságra került az a sokak által sejtett, vagy tudott igazság, hogy az amerikai politikai élet oünözők, csalók, zsarolók, adóeltitkolók, harácsolok vadászterülete és kitermelő melegágya lett. Az úgynevezett képviselők és szenátorok egy része — pártállásra való tekintet nélkül — kizárólag az anyagi gyarapodás leggyorsabb utjának tekinti a politikai pályát, az adott lehetőségeket tisztessételenül, lelkiismeretlenül a maga javára fordítja és eddig tisztán szerencse dolga volt, hogy kiről derült ki a törvénysértés, kiről nem. Watergate és az általa előidézett közmegbotránkozás egy uj. politikai becsület-kódex kialakulását, az amerikai közélet, politikai-, és gazdasági élet megtisztulását eredményezheti, ahol jövendő politikusaink nem a törvény betűit nézve keresik majd a lehetőséget az igazság és a becsület ösvényének megkerülésére, hanem az írott törvények szellemében élnek és tevékenykednek. Ehhez még sok — főleg személyi — változásra lesz szükség, de ez lehet a kezdet!

Gerald Ford alelnök — aki általános tiszteletnek s megbecsülésnek örvend nem csak republikánus, de demokrata politikuocvink körében ig, — uj szellemet vihet az amerikai politikai életbe és uj magaslatokra emelheti a kormánytiszteletet, helyreáll!thatja az olyan mélyen, szinte alapjaiban megrendült bizalmat.

A közelkeleti háború — amely az amerikai-orosz kapcsolatok egyik próbakövének tekinthető, — valószínűleg kiegyezéssel végződik, legalább is ideiglenesen. Ha az arabök nem hajlandók belátni, hogy fegyveresen nem képesek Izraelt eltörölni a föld színéről és a zsidók nem ébrednek tudatára, hogy tartósan nem hajthatnak igájukba és tarthatnak uralmuk alatt egy népet — bármilyen erős is bosszuszomjuk az évezredek alatt elszenvedett sérelmekért, bármilyen nagy is a vallási ellentét a két faj között, — amely lólekszámban körülbelül huszonötszöröse Izrael lakosai számának, akkor a háborúnak belátható időn belül nem lesz vége és esetleg egy harmadik, talán utolsó világháborúvá nőheti ki magát.

Az amerikai életszínvonal az árak emelkedésével és a közfogyasztási javak csökkenésével tovább süllyed 1974-ben. Az amerikai kormány rá kell ébredjen, hogy amint nem lehet a világbéke egyedüli fenntartója és őrzője, úgy nem lehet jólétének egyedüli letéteményese sem. Akiket Amerika eddig segített, azok nem barátsággal, hanem gyűlölettel fizetnek a támogatásért. A jóakartu segítés nem megbecsülést, hanem rosszindulatú irigységet kelt a segítségre szorulókban. Forduljunk hát saját portánk felé, nézzünk saját szükölködőink kamrájába. Nézzünk körül itthon, van itt is bőven tennivaló. Legelsősorban saját nyugdíjasaink és ifjúságunk segítését tekintsük fontos feladatunknak.

HENRY KISSINGER ANGIA, JAPÁN ÉS AMERIKA ÖSSZEFOGÁSÁT JAVASOLTA UJ HAJTÓANYAG

kikísérletezése céljából

Henry Kissinger nyilvánosan felszólította az angolokat és japánokat,, hogy az Egyesült Államokkal karöltve, közös költségen kísérletezzen ki és fejlesszenek ki uj hajtóanyagot, amellyel az arab olajat helyettesítve, megoldhatnák az egész emberiség javára a hajtóanyag problémát. Kissinger beszédét és javaslatát a hallgató diplomaták általános helyesléssel és tapssal fogadták.

MEGHALT TÖRÖKORSZÁG ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK UTOLSÓ ÉLŐ RÉSZTVEVŐJE

Ismét Inonu, aki az uj, modem Törökország első miniszterelnöke és Mustafa Kemal Atatürk után az ország első elnöke lett, szívroham következtében meghalt. Temetésén egy millió ember vett részt. Inonü egyike — és utolsó életben levő tagja volt annak a csoport török hazafinak, akik Kemal pasa vezetésével újjáépítették Törökországot az Ottomán birodalom romjaiból.

A haderőcsökkentési konferencia kiiktatta Magyarországot Középeur ópáhoi

(SzMT) — Mielőtt a bécsi haderőcsökkentési konferencia második ülésszakát karácsonyra való tekintettel megszakították, a megbízottak egy kérdésben, Középeurópa fogalmának meghatározásában dűlőre jutottak, ami viszont végérvényesen megfosztotta Magyarországot a telj es jogú részvételtől. Amikor a NATO 1972. novemberében kiküldötte a meghívókat a tervbevett haderőcsökkentési tárgyalásra, a résztvevők körét azokra az országokra korlátozta, melyek idegen csapatokat tartanak, illetve befogadtak a “középeurópai térségben”. Magától értetődően a Kádár-rendszert is megbízták, mert szovjet csapatok állomásoznak az országban, amit Budapest 1973. január 18-i keltezésű, minden egyes NATO-hatalómnak megküldött hivatalos jegyzékben nyugtázott: megbízottai az ünnepélyes megnyitón, január 31-én a bécsi Burghof-ban ott lesznek.

Ott is voltak, de jelenlétükkel mindjárt olyan súlyos helyzetbe hozták a konferenciát, ami háromésfél hónapig késleltette az első plenáris ülést. A szovjet megbizott ugyanis azzal érvelt, hogy a “középeurópai térség” kijelölésével baj van, abba Magyarország nem tartozik bele, amit Ustor Endre nagykövet, a Kádár-rendszer megbízottja tudomásul vett és február 7-én szolgaian kijelentette, a teljesjogu részvétel helyett megelégszenek a megfigyelői szereppel. Mivel több megfigyelőt is meghívtak, Magyarországot előléptették “különleges megfigyelődnek, de azzal a kikötéssel, hogy később ténylegesen rendezik státuszát. így az első plenáris ülés május 14-én kezdetét vehette az ENSz atomenergia bizottságának bécsi központjában, az egykori Grand Hotelben.

Az ünnepélyes megnyitáson a konferencia nevéből már hiányzott a legfontosabb jelző, “Balanced”, vagyis a részarányos csökkentés. Eredetileg MBFR-konferenciának hívták: Mutual and Balanced Force Reductions __ Kölcsönös

és Részarányos Haderőcsökkentés, amivel a NATO kifejezésre akarta juttatni, hogy a korrekt egyensúly érdekében a Szovjetuniónak nagyobb egységeket kell kivonni a középeurópai térségből, mint Amerikának,, mert a szovjet csapatok csak néhány száz kilométerre vonulnának vissza, mig az amerikaiak átkelnének az Atlanti Óceánon.

Hosszú nyári szünet után a megbízottak október 31-én megint tárgyalóasztalhoz ültek, s a második menet uj és komplikált nevet kapott: Mutual Reduction of Forces and Armaments and Associated Measures in Central Europe (MURFAAMCE) — Haderő és Fegyverzet Csökkentés és Kapscolatos Teendők Középeurópában.

A névcsere a NATO részéről két engedmény nyugtázását jelenti: ejtették a részarányos (balanced) követelést és kihagyták Magyarországot fogadkozásaik ellenére. Középeurópa egységes felfogás szerint a következő országokat foglalja magában: Hollandia, Belgium, Luxemburg, Nyugatnémetország, Keletnémetország, Csehszlovákia és Lengyelország. Magyarországot kiiktatták, a kérdés, hát akkor hova tartozik? A Balkánhoz? De hiszen az amerikai külügyminisztérium nemrégiben utalta át a Balkán-osztályból az ÉszakközépkeJeteurópai osztályba, melyhez kívüle Csehszlovákia és Lengyelország tartozik, s minden bizonnyal Keletnémetország is, amikor felveszik a diplomáciai kapcsolatot. Vagy Keleteurópához ? De hiszen Lengyelország földrajzilag keletebbre fekszik, s valójában és helyesen Keleteurópát a Szovjetunió Uraiig terjedő része képezi . . . Ténylegesen Magyarország a Szovjetunió katonai bázisa, főleg nagymennyiségű hadianyag tartalékolására: továbbirányítása bárhová, mint az októberi háború idején Egyiptomba és Szíriába, aránylag könnyen megoldható.

A középeurópai csapatok száma nyugati becsléssel 1.7 millióra tehető, ebből a NATO-hatalmaké 777 ezer, köztük 193 ezer amerikai; a Varsói Szerződés 925 ezer, amiből 460 ezer szovjet. A NATO Középeurópában hatezer tankkal, a Varsói Szerződés tizenötezerötszázzal rendelkezik. A haderőcsökkentést a NATO kizárólag a százarföldi egységekre (ground force) kívánja korlátozni, az “idegen” és a “nemzeti” csapatok egybevételével. A szovjet kormány kész a “nemzeti” egységeket is bevonni, de csak “szimbolikusan”; ugyanakkor a rakéta és a nukleáris fegyverek csökkentését is követeli, amit a NATO azzal ellenez, hogy tulkomplikálja a kérdést.

A USA a szárazföldi erők csökkentését azért sürgeti, hogy megelőzze a kongresszust a közvélemény nyomására az egyoldali kivonásban, amit egyes szenátorok 30-,50 százalékban jelöltek meg. A Szovjetunió meg éppen azért akarja komplikálni a tárgyalásokat, hogy azok elhúzódásával az USA kénytelen legyen egyoldalú csökkentésre, s akkor már nem kell mit viszonozni.

Az amerikai megbizott NATO kollegáival egyetértésben kétfázisú csökkentést javasolt: az első fázisban csak az amerikai és szovjet csapatokat ritkítanák tizenöt-tizenöt százalékkal, ami 29 ezer amerikai és 69 ezer szovjet katona kivonását eredményezné. A második fázisban általános csökkentést hajtanának végre oly módon, hogy mind a NATO- nak, mind a Varsói Szerződésnek egyenlően hétszázezer-hétszázezer katonája lenne középeurópában. A Szovjetunió azt javasolta, hogy 1975-ben mindkét fél (USA, USSR) húszezer-húszezer katonával csökkentse haderejét; 1976-ban arányosan további öt, majd 1977-ben tiz százalékkal. Ez a formula 1977 végére 148 ezer amerikai és 377 ezer szovjet katonát hagyna Középeurópában; a hadseregek összlétszáma a NATO oldalon 732 ezer, a Varsói Szerződés oldalán 842 ezer lenne.

Mindkét oldalon oly vélemények hangzanak el, hogy legjobb lenne a mai helyzetet befagyasztani. A számszerű kü(Folytatás a 6-ik oldalon)