Lorain és Vidéke, 1965 (52. évfolyam, 42-49. szám)

1965-10-29 / 42. szám

1 1965. NOVEMBER 12. LORAIN ÉS VIDÉKE — LORAIN & VICINITY 3 OLDAL k»- R E G E N Y -LÉGY JÓ MINDHALÁLIG Irta: MÓRICZ ZSIGMOND '“I KXXxmxmmrnxmxn)mmmxYmmxmra Az orvos egy nagyon öreg ur volt, méltóságos urnák kellett szólítani s kezet csó­kolni neki, olyan rózsaszínű bőre volt, mint a csöröge­­fánk, s olyan fehér szőre, minta hófehér cioa, csak két­féle orvosságot szokott ren­delni, vagy mandul a t e j e t, vagy hashajtót. Csicsó Im­re a fülébe súgta, mikor is­kolába ment lefelé, hogy: ha mandulatejet ad, azt én meg­iszom helyetted! Ez jó, ez az ajánlkozás, mert ő meg ki nem állhatta, nagyon émelygős volt. Maga sem tudta, hogy ke­rült be az alacsony szobába, a méltóságos ur egy igen pa­rányi házban lakott a püspö­ki Ződház mellett, de nagyon szép bútorai s igen sok köny­ve volt, s furcsa orvosi szer­számok voltak a szobájában. Misi bizony annyira izga­tott volt, hogy aligha látta a szemében levő könnyektől, az öreg orvos megfogta a pul­zusát, megnézte a nyelvét, s receptet irt neki egy szó nél­kül. Megveregette az arcát, s elküldte a patikába. A patika ott volt szemben, a Pongrác-bolt mellett, fur­csa, erős szagok voltak ott s nagy kövér gilisztacukrok, amilyeneket az ő nagyanyja szokott hozatni Tárcái ról, mikor elővette a gilisztacsi­­csikorgás. Ő nagyon szerette ezt a bugócsiga forma cuk­rot, de sokba került volna, hát csak nézte, fehér és pi­ros cukrok voltak. Volt ott igen apró, kásaforma cukor is, ezt is igen szerette, belül keserű volt, ezt ő sokszor ka­pott gépész nagybátyjától, mert az sose vett a gyere­keknek más c u k r o t, azt mondta, hogy ez egészséges. A patikában úgy ült, mint egy kis halálraítélt, nagyon meg volt hatva attól a rend­kívül erős illattól, a templo­mi csendtől, a halál kapujá­ban érezte itt magát, a ló­vasúti kocsi megérkezett a patika előtt, a lovakat kifog­ták, hátrafogták, s a kocsi elment, de ő még m i n di g nem tudta, mit csináljon a bicskával! Mikor megkapta az orvos­ságot, pénz nélkül, a kollégi­um számlájára, akkor haza­felé indult, olyan lassan, ahogy csak lehetett, s még­sem tudott semmit kitalálni. Három olyan rácsos csator­­nanyilást is talált az utcán, de n e m bírta belevetni a kést, majd valahol a kollégi­umban eldugja. Mikor felfe­lé ment a csendes lépcsőn, gondolta, a lépcső fageren­dái közé bedugja, de aztán hogy veszi ki? Egyszer csak meglátta az első emeleten a nagy tölgyfa szemétládát, hamar fogta a kést, s egy hirtelen ötlettel beeresztette mögé a falhoz. Csak mikor lecsúszott, s odalent koppant, akkor gon­dolt arra, hogy Istenem, in­nen ki se lehet venni többet, most már hetven esztendeig mindig ide lesz kötve a gon­dolat ja, hogy itt van neki egy titka, ni . . . Bement a coetusba, szere­tett volna lemenni az osz­tályba, mert már nem volt olyan rosszul, de nem mert, mert éppen vallásóra volt. . . .Hát ott maradt a szobá­ban, elővette a kanalát, és bevett egy kanállal a hashaj­tóból, de rossz volt, Istenem. Aztán egyet gondolt. Minden csengetéskor kiöntött egy­­egy kanállal, s kilöttyintette az ablakon. Közben a Törté­nelmi Arcképcsarnokot olvas­ta. Délben egyenként jöttek fel a diákok, legelőször az A) osztálybeliek, aztán az ő osz­tálytársai. Kíváncsian vették körül. — Mit rendelt? — Hashajtót. — Brr, azt csak idd meg. — Már három kanállal hi­ányzik. Jött a szobafőnök. Nagyon mogorva volt. — Nyilas, kérem! Hol a maga kalapja? Már látta, hogy jól nézünk ki! Hallgatott. — Micsoda dolog az, hogy maga még most is szalmaka­lapban jár? De akkor menni kellett ebédre, s nem volt több szó a kalapról. Jól megebédelt,s mikor fel­mentek, akkor azt mondta a szobafőnök: — Maga ebédelni volt? — Igen. — Ha hashajtót kapott, akkor minek ebédel? Nem mondta a doktor? — Nem. — Akkor nem is az a ba­ja, hanem a kalap. Az ron­totta el a maga hasát. A fiuk nevettek. — Hát hová lett a kalap­ja? — Nem tudom. — Nem tudom! Az öreg­apám se hallott ilyet, hogy valaki ne tudja, hova lett a kalapja . . . Valkai szólított meg az udvaron, hogy hol van a Nyilas kalapja . . . Mit tudom én, mit szólongat en­gem . . . Nem vagyok én daj­kája senkinek, ha én tudok vigyázni a kalapomra, tud­jon más is. Ez a szó egészen felembe­­resitette a kisdiákot. Úgy érezte, hogy a szobafőnök egészen magához valónak te­kinti őt, s ez rangbelit csi­nált belőle. Most már nem szégyelte megmondani. — A kalapomat valaki el­lopta! Általános csönd lett. — Én loptam el? — kiál­tott Böszörményi, magából kikelve. — Én? Disznóság! Ezt nem engedem mondani! Én nem loptam el senkinek a kalapját! Kikérem magam­nak! CHARLES CHONKO — vagyis Csonka Károly — ellenfél nélkül lett ismét Sheffield Township trustee­­ja. Köszönetét mond megvá­lasztásáért, illetve visszavá­­lasztásáért a Township min­den választójának — köztük a sok magyar szavazónak is. Újraválasztása után hangoz­tatta, hogy továbbra is azon lesz minden tudásával, hogy Sheffield Township lakossá­gát minél jobban szolgálja s a közszolgáltatásokat javít­sa. — Én nem mondtam . . . — így meggyanúsítani, nézzék meg a ládámat, meg kell vizsgálni minden ládát! — ordította, ahogy a torkán kifért. A szobafőnök megsokallta. — Ne ordítson itt, senki sem mondta, hogy maga lop­ta el! Nézze meg az ember! — Tessék bebizonyítani, szobafőnök ur — riká csőit Böszörményi, — tessék a szemembe köpni, ha nálam megtalálják! ‘ Nagy vizsgálat lett s a kis­diák dicsérte az eszét, hogy a kést elsinkófálta, nem bán­ta már, ha soha többet nem látja is, csakhogy nem volt a ládájában, tüntetőén kinyi­totta a titkos fiókját is, hogy megmutassa, Hogy nincs ná­la a saját kalapja. Mindenki­nek minden holmiját felku­tatták, de a kalapot nem ta­lálták. Éppen szombat volt, tehát nem volt délután tanítás, egész délután a kalappal telt el az idő, s ö az ágyán sirdo­­gált. Alkonyaikor odajött hozzá Nagy ur, csak ketten voltak a coetushan. — Nézze csak, kis Nyilas, valamit akarok magának mondani. Azt hitte, le akarja külde­ni, s szokott szolgálatkészsé­gével leugrott az ágyról, és odasietett Nagy ur után az ablakhoz. Nagy ur leült, s megfogta a kisdiák gombját. — Nézze csak, én három éve mindennap felolvasok egy vak öregumak, újságot olvasok neki délután öttől hatig, s fizet érte tiz kraj­cárt egy órára. Nyüas várakozva nézett rá. — Nekem az idén már na­gyon sok a tanulnivalóm, nem volna kedve elvállalni? A kisdiák lángvörös lett, s nem tudott szólani, csak in­tett, hogy igen. — Csak egy dolog a fon­tos, mindig pont ötkor kell kezdeni, s pont hatkor abba­hagyni ; az öregur nagyon pontos ember. Egy hónapban három forint! . . . — Köszönöm szépen Nagy ur . . . — s tele lett a sze­me könnyel. — Akkor én ma már meg­mondom neki, hogy holnaptól kezdve maga fog hozzá jár­ni. Már elsején kap egy fo­rintot. — Igen. Azt hitte, hogy kiszakad a szive, úgy szétfeszíti a szűk kis kabátot. Olyan nagy em­ber lett egyszerre belőle, olyan nagyon nagy, kenyér­kereső ember, hogy el kellett bújnia, arra a jó helyre, hogy kisírja magát. (Folytatjuk.) PÁRTOLJA E LAP HIRDETŐIT Bármilyen biztosításra van szüksége, KERESSE FEL ÁROS BÉLA AGENCY irodáját. A legújabb autó- és házbiztosítások, a LEGOLCSÓBB ÁRON. Figyelmes és személyes biztosítási szolgálat. 4125 Edgewood Dr. AV. 2-2108 ÓRA ÉS ÉKSZER VÁSÁRLÁS BIZALOM DOLGA E. K. Smith garantálja eladott áruit. Ha órát akar a legolcsóbbtól a legfinomabb minőségig, vagy pedig ékszereket, jegy­gyűrűket, vagy bármilyen hasonló árut, forduljon bizalommal Lorain legrégibb magyar ékszerészéhez. 1928 óta szolgálja Lorain is környék« magyarságát. E. K. SMITH, Jeweler 2817 Pearl Ave. BR. 7-8268 Lorain, Ohio Karácsonyi utazás az óhazába! Töltse szerettei körében az év legszebb ünnepét. Szilveszterezzen rokonaival, barátaival hazai módra! INDULÁS DEC. 20-ÁN, VISSZATÉRÉS JAN. 9-ÉN, VAGY TETSZÉS SZERINT. Ár: Cleveland - Budapest és vissza: $555.20-tól Continental Travel Service AL PORKOLÁB, Associate 517 E. 28th St. CH. 4-2004 Lorain, Ohio 4162 Lorain Ave. Tel.: 961-6063 Cleveland, Ohio MEGÉRKEZTEK A LEGSZEBB ŐSZI ÉS TÉLI NŐI- ÉS GYERMEKKABÁTOK A legnagyobb választékot találja nálunk — páratlanul olcsó áron! MINK DÍSZÍTÉSŰ divatos női kabát csak $69.98 RÓKAGALLÉROS, gyönyörű női kabát $79.98 GYERMEKKABÁTOK lánykáknak $14.98-tól $2498-ig Nincs szebb és praktikusabb karácsonyi ajándék, mint egy gyönyörű kabát. Kiváló minőségű cikkeinket cse­kély előleg lefizetése mellett félretesszük, de a legtöbb esetben nincs is szükség készpénz lefizetésére. Áruin­kat kényelmes részletfizetésre is megvásárolhatja! O—_______________________ Kline’s MAGYAR HUMOR A Tsz zárszámadó közgyű­lésén nagy eredményekről számolnak be. Mindenki meg­elégedett. Az elnök végül azt mondja: “Elvtársak, zárjuk be ezt a szép ülésünket úgy, hogy elénekeljük a Fel, fel-t.” Énekelni kezdenek, de az elnök dühösen leinti őket: — Hát ne azt énekeljük, amelyikben vitézek voltunk, hanem amelyikben rabok va­gyunk ! FIZESSEN ELŐ A LORAIN ÉS VIDÉKÉRE! KAMATOT FIZETÜNK TAKARÉKBETÉTRE ! Loraini bankházunk nyitva: Hétfőn, kedden és csütörtökön de. 9:30-tól du. 2:30-ig, — szerdán egész nap zárva, — pénteken de. 9:30-tól este 6-ig, szombaton pedig de. 9:30-tól du. 1-ig. Amhersti bankházunk nyitva: Hétfőn, kedden és csütörtökön de. 9-től du. 3-ig, — szerdán egész nap zárva, — pénteken de. 9-től este 6-ig, szombaton pedig de. 9-től du. 1-ig. A bankunknál elhelyezett betétek $10,000-ig biztositva vannak! NE DOLGOZZON NEHEZEN, HA FELVILÁGOSÍTÁST KERES. Ne fárassza magát; ujjait sétáltassa végig a telefonkönyv sárga lapjain, így gyorsan megtalálja a kívánt címeket, üzleteket, vállalatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents