Lorain és Vidéke, 1961 (48. évfolyam, 3-52. szám)

1961-12-22 / 51. szám

1961. DECEMBER 22. Lorain és vidéke—Lorain & vicinity 9 OLDAL VÉLETLEN Irta: FEKETE ISTVÁN Az erdőmester fújt egyet, mielőtt leült volna, aztán úgy belezökkent az öreg karos­székbe, hogy annak jajgatva kapaszkodott meg minden eresztéke. Felesége és nagy leánya összenéztek a lámpa enyhe fé­nyében és bólintottak, hogy: — Nem, azt a bundakér­dést ma nem lehet előhozni. Az evőeszköz is halkabban csörrent, mint máskor és csak vacsora után, amikor az öreg ur beásta magát pipájával a diván sarkába, ült oda mellé szép sudár leánya és megsi­mogatta kezét: — Valami baj van, Apa? Az erdőmester suhintott egyet a pipaszárral: —. Nincs. Üsse meg a menykő. Nincs! . . . Baj az nincs! Csak protekció van . .. Akkor aztán legyen ered­mény, legyen vad, meg legyen szép erdő! Mindenféle protek­ciós marhát kell idevenni az embernek . . . — Tudják, hogy az uraság jó ember, hát befonják. Ő meg kiadja a parancsot. A leggyengébbre. Hát mit szól­jak? Mondjam, hogy én már kiválasztottam egyet, valami Cserfás nevűt. A legjobb bi­zonyítványokkal és öt gyerek­kel? Nem mondhatom. Már elígérte ezt az állást ... Őt hoznám kellemetlen helyzet' be . . . — így aztán jön a protek­ciós. Itt a bőgés maholnap . . . szégyenkezhetünk a vendégek előtt, mert olyan jáger ez, aki itt akarja a szarvast meg­ismerni ... de protekciója, az van! . . . A leány simogatta apja kér zét s az lassan lecsendese­dett. Aztán csak az óra ke­tyegett és a pipafüst kékes bársonya lengett a szobában. A leány a bundára gondolt, apja meg a két emberre, aki­ket nem ismert s akiknek a sorsa mégis itt dől el a szom­széd szobában. A pipából aztán kifogyott a füst és az erdőmester azt mondta: — Én hajnalban elmegyek. A meghívólevél ott van az asztalomon, csak meg kell cí­mezni. Olyan mérges voltam, hogy nem tudtam a nevét sem leírni annak a fráternak, írd rá kisleányom Fáskerti István alvadász, Somberek — aztán küld el a reggeli postá­val. Bánom is én! . . . — Meglesz, Apa, — mond-Boldoe karácsonyi ünneDet és újévet kivánunk minden honfitársunknak. A Megváltó születése ünnepén adjon Isten békességet, szeretetet mindnyájunk szivébe. A SZENT ANNA EGYLET SAINT ANN’S LADIES’ AUXILIARY No. 287 KNIGHTS OF ST. JOHN Í A Loraini M. Református Egyházi és Betegsegélyzö Egylet nevében kivánunk úgy az egylet tagságának, mint az összmagyarságnak ÖRÖMTELJES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG UJESZTENDŐT! A Tisztikar. A Lorain és Vidéke hasábjain keresztül örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy Lorain város és a környék magyarságának szívből jövő jókíván­ságainkat tolmácsolhassuk. KELLEMES KARÁCSONYT ÉS REMÉNYTELJES UJESZTENDŐT KÍVÁN A Loraini Első Magyar Ifjúsági Bs. Egylet tagsága és tisztikara. 3695 Pearl Avenue Phone: BR. 7-3121 ta a leány és a bundára gon­dolt, melyet megint nem mert kérni . . . pedig Istenem, jön a tél . . . Az erdőmester hajnalban elzörgött, a leány pedig reg­gel bement az irodába. Az asztalon kikészítve a levél, csak a nevet kellett beleírni és a borítékot megcímezni. Igen, a név . . . hogy is mondta az apja? . . . fás . . fás. Valami fa volt ben­ne és István volt, ez bizonyos. Jézusmária! Elfeledte. Fás ... de nincs baj. Itt vannak a kérvények. Egész halom. Ezek közt biztosan megtalál­ja. No lám! Már meg is van. Jó még, hogy a kérvények elől voltak. Itt van: Cserfás István, Csapberek. Ez az! Biztosan ez az. István volt __ erre jól emlékszik — és valami berek . . . Hát itt van: Osapberek . . . Megírta a címeket és a le­veleket elküldte a postára. Azután kinézett az ablakon az erdőre, melyben suttogva járt az ősz és hidegen sóhajtott, melytől percegni kezdtek a le­velek. És újra a bundára gon­dolt, melyet estére mégis csak megkér apjától. Istenem! Jön a tél, a bálok . . .'És sóhaj­tott. Cserfás István kinézett az ablakon A gyerekek az isko­lában vannak, az asszony gombáért ment. ő meg csak nézi az erdőt, mely idelátszik s amely kicsúszott alóla. Az uj földesur elhozta régi em­bereit — amiben neki is iga­za van, — és Cserfás megma­radhatott régi lakásában, a­­mig sorsa valamerre fordul. De hát nem igen akar fordul­ni. Pedig küldi a kérvényeket jobbra is, meg balra is . . • A kenyér meg csak fogy, fogy ... a hús izére nem is emlékszik; most már napok óta csak a gomba járja. De azután, hogy mi lesz, erre nem is mert gondolni. Mult a délelőtt. Először legkisebb fia tűnt fel a gya­­loguton, mely a faluba veze­tett. Nem sietett a kisember. Fáradtan ballagott. Most íratták be az elsőbe és a nagy tarisznya, — melyben a tudo­mányok rejtőzködnek, — a bokáját veri. — No, kisfiam, vége az os­kolának? — kérdi Cserfás és kiakasztja a nagy tarisznyát a gyerek nyakából. — Vége — szuszog a gye­rek — és valami levél is van a tarisznyában. Péter bácsi azt mondta, siessek vele. Cserfás a boltosra gondolt, ki most szólítja fel harmad­szor a kabátja áráért ... és kedvetlenül húzza ki a leve­let. “Uradalmi erdőhivatal” — mondja a pecsét és alig tud­ja felbontani a levelet. Zörög a papír és Cserfás. akadozva olvassa: “Felszólítjuk, hogy a megpályázott állást hala­déktalanul foglalja el” . . . Remeg a keze — pedig mi­lyen könnyű ez a levél, — és újra elolvassa. Százszor. És készül az útra izgatottan. Megfeni a borotvát, szappa­noz — bekeni a habot a fü­lébe, a szemébe és amikor a tükörbe néz, alig ismer ma­gára: — Régen nevettél már Ist­ván — mondja, de azért se­rényen huzza a kést és ész­re sem veszi, ha az itt-ott be­leszalad. Közben eszébe jut a fia, ki a jó hirt hozta, most szájtátva nézi apját. Felugrik és összeosókolja. A gyerek nevetve szalad ki és prüszköl, mert szappanos lett ő is. Nevetnek még az ablakok is. Az asszony is megjött — mintha megérezte volna — és boldogan készíti urát. — Látod, látod . . . ugy-e mondtam ... Jó az Isten! — Megtelik a tarisznya utrava­­ló pogácsával. Uj kabátján csillog az ezüst cserfalevél, megcsókolja az asszonyt, meg a gyereket Cserfás István és elindul uj helyére. Gyalog. Két nap mire oda­ér, de hát nem olyan nagy eset az. Meg aztán egy, de egy krajcár ninTM a háznál. A völgyek elnyúlnak előtte, a hegyek közelebb jönnek és fogynak, fogyogatnak. Máso­dik nap délutánján megkérdez egy csőszt, aki ' megsüvegelte a fegyveres embert. — Jól megyek-e bátyám, Farkasháza felé? A csősz felmutatott a bal­tanyéllel egy csúcsos hegyre, mely messze kéklett és a te­tején mintha megálltak volna a felhők. — Estére az aljában lehet, ha jól kilép. Ott lakik a far­kasházi gróf. Azt mondják, finom ember . . . — Odamegyek szolgálatba — mondja Cserfás, jókedvű­en és megköszönve az utba­­igazitást, továbblépdelt, für­gén, mintha most indult vol­na hazulról. — Jó ember — mondta ma­gában, — hála Istennek! És elindult a nagy hegy is Cserfás felé. Ekkor már a völgyekben megfeneklett az árnyék és a hegy vállán ki­bukkant a hold hideg arca. Amikor pedig a csillagok is meglobogtatták kis mécsesei­ket, már a hegy derekánál járhatott. Meg-megállt és hallgatód­­zott. Nem, itt nem lehetett sietni. A hegyoldalak ősi üze­neteket orgonáltak, néhol ösz­­szecsattantak az agancsok és zengve állt a bál: a bőgés. — Hej, Istenem! De jó helyre hoztál! — suttogott Cserfás és feje alá tette ta­risznyáját, mert ilyen este már nem akart össze-vissza botorkálni az erdőn, s a já­rást nem ismerte. El is aludt hamarosan, de csak úgy félszemmel. Egy­­egy erősebb bőgésre felült mosolyogva, aztán másik ol­dalára feküdt. A Hold ekkor már a hegy másik oldalán ereszkedett le­felé és hideg üszköt vetett az erdőre, mintha égett volna. Cserfás felneszeit. A nyi­ladékon arra befelé, mintha kocsi zörgött volna. Zörrent a zablavas is néha és a köd­­(Folytatás a 10-ik oldalon) KELLEMES KARÁCSONYT — és — BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN barátainak, betegeinek, ismerőseinek és az összmagyarságnak DR. V ARGA-SINKA MIHÁLY magyar orvos .Az egylet egész tagságának, barátainknak, — általában az összmagyarságnak, .— KELLEMES KARÁCSONYT ÉS ÖRÖMTELJES UJESZTENDŐT KÍVÁN HANKÓ ANDRÁS ÉS NEJE A SZENT LÁSZLÓ EGYLET KLUBHÁZÁNAK KEZELŐI 3024 A ine Ave. Lorain, Ohio Phone: BR. 7-3155 Adj on a Mindenható ezeken a szent ünnepeken minden jó akaratú embernek, barátainknak, minden loraini és távolabb 1íY)l Tí) TI) U élő magyar testvérünknek UJOfiLD | .. and peace KARÁCSONYT j on earth to ÉS BOLDOG all mankind, UJESZTENDŐT ! A Stop 74 Református Női Kör: Pongrácz Antalné, elnök Shivák Jánosné, alelnök Dennis Richardné, jegyző Dennis Andrásné, pénztáros Nagy Sándorné, vallási tanácsadó Az Ur Jézus születésének ünnepe alkalmából ke­resztyéni sziwel küldjük ŐSZINTE JÓKÍVÁNSÁ­GAINKAT egyházunk minden tagjának, egylete­ink tagjainak, barátainknak, Lorain és környéke egész magyarságának! A LORAINI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ NŐI EGYLETÉNEK TAGSÁGA ÉS TISZTIKARA IFJ. KISH SÁNDORNÉ, elnök VARGA JÓZSEFNÉ, alelnök VÁRY SÁNDORNÉ, jegyző ÖZV. RERENCSI GÉZÁNÉ, pénztáros NAGY JÓZSEFNÉ, BOROS SÁNDORNÉ, ellenőrök. KELLEMES KARÁCSONYT--- 0 g ---­BOLDOG ÚJÉVET kívánunk a loraini es környéki magyarságnak! WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET (volt Rákóczy Egylet 63. fiók.) Hoczkó József, elnök Balázsy Elemér, alelnök Szabó József, titkár, Kopasz Istvánná és Balázsy Mózes, számvizsgálók A LORAINI ROM. KATH. SZŰZ MÁRIA EGYLET A Loraini Magyar Egyházak és Egyletek Nagybizottságának nevében kívánunk a Lorain és vidéki magyarságnak KELLEMES KARÁCSONYT *---- C S ---­BOLDOG UJESZTENDŐT A tisztikar: Szántó József, tb. elnök Pongrácz Antal, elnök Németh Károly, alelnök Tomka Györgyné, alelnök Takács Józsefné, pénztáros Tomka János, titkár Hoffman József, Király József és Szmogya Mihályné — trustee-k. A magyar összetartás legyen mindnyájunk célja az ujesztendőben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents