Lorain és Vidéke, 1958 (45. évfolyam, 2-52. szám)
1958-12-19 / 51. szám
VOLUME 45. ÉVFOLYAM No. 51 Szám LORAIN, OHIO EGYES SZÁM ÁRA 10» 1958 DECEMBER 19 Áldott, békés, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK minden előfizetőnknek, olvasónknak, hirdetőnknek és öszszes barátainknak. Hozza el e Szent Ünnep mindannyiünk szivébe a Karácsony békéjét, boldogságát! A megszületett Megváltó találjon helyet nyugtalan szivünkben és töltse el szeretettel, 'békességgel. Legyen életünkben, családunk körében, szeretteink között ennek a Szent Ünnepnek maradandó áldása! A LORAIN ÉS VIDÉKE szerkesztősége s kiadóhivatala KARÁCSONYFA ÜNNEPSÉGEK A SZT. LÁSZLÓ EGYHÁZ iskolája december 19.-én, pénteken rendezi az iskolás gyermekek részére a karácsonyi ünnepélyt, s programot. □ A LORAINI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ december 21.-én, vasárnap este 7 órai kezdettel tartja műsorral egybekötött karácsonyi ünnepélyét a gyermekek számára Az egyháztagok gyermekei Nagy Sándorné tanítónő irányításával mutatnak be szép műsort, mely után Santa Claus minden jelenlévő gyermeket megajándékoz. □ A SZT. MIHÁLY, magyar gör. kath. egyházközség is december 21.-én, vasárnap rendezi karácsonyi ünnepségét a gyermekek részére. Az ünnepély délután 3:30-kor kezdődik. A rendező asszonyok szép filmet mutatnak be, majd Santa Claus megajándékozza a gyermekeket. □ AZ ELYRIAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ is' december 21.-én, vasárnap este rendezi karácsonyi műsorát a gyermekek számára. A 7 órakor kezdődő szép “Karácsony Est” programja keretében szavalatok, énekek és karácsonyi színdarab kerül előadásra. Szereplők a gyermekek. A megjelenő gyermekeket az egyház egyletei és körei megajándékozzák. □ AZ ACÉLMUNKÁS SZAKSZERVEZET (CIO 1104 U. S. Steelworkers) dec. 20-21.-én rendezi a tagok gyermekei számára a hagyományos karácsonyi ünnepséget. Az ünnepélyre előre kell kérni jegyet, a CIO irodájától. A VESZÉLYTELEN ÉS SZÉP KARÁCSONYFA Karácsonyfánkat úgy tarthatjuk szép zölden — és egyben elkerüljük a tűzveszélyt is, — ha a karácsonyfa alját vízben tartjuk. így nem esnek le a tűk idejekorán, s a száraz fa sem lesz-tűzveszélyes. Ha karácsonyfa céljára fenyőfát veszünk, érdeklődjük meg, hogy mikor vágták ki a fát. Ha régen, akkor hamar elszárad. Újabban több különleges fenyőt használnak karácsonyfának. Ezek a diszfenyők nemcsak szépek, hanem a fenyőtűk is tovább megmarad nak. A közönséges fenyőfa tűi 8-10 nap alatt leperegnek KIT AZ IGAZ SZERETET... Nem látjuk hasznát itt a vitatkozásnak, hogy az angyali énekben a szöveg igy szólna “békesség a Földön, a jóakaratu embereknek!“ — vagy pedig mint más helyeken olvassuk: “béke és jóakarat, a Földön az embereknek”, mert ez a szaktudósok dolga. De egy bizonyos; hogy az igazi békesség csak attól származhat, akitől a nagyon is véges emberi természet vette eredetét. Elkábul az ember az üzleti zsibongásban, ha az üzletnegyedekbe megy, ahol a csengő hangja, a hirdetések hangszórója, a karácsonyi dalok egyszerre üvöltött, sok különféle hangnemű zaja tölti be a levegőt és bóditja el az embert. A lázas sietség mind arra irányul, hogy mindenki vásárolni akar. Ajándékozni készül testvért, gyermeket, szülőt, rokont, barátot, mert van valami a levegőben ilyenkor, amit csak fokozni látszik a vásári zsivaj. Mi az, ami a sok vásárlásra, beszerzésre, díszítésre indít? Sütésre, főzésre, csomagolásra, postázásra késztet? Eigy a válasz: örömet szerezni! Egyetlen vásárló sem teszi fel a kérdést önmagának, hogy szükséges-e, amit vásárol? Egyik sem kérdezd még azt sem, hogy megengedheti-e magának a költekezést? Csak egy kérdés foglalkoztatja: örömet fog-e okozni a díszítés, a levél, az ajándék, a meghívás? Azt hiszem, hogy nincs egyenesebb felelet arra a kérdésre, hogy mi is van a levegőben, mert az örömet szerezni vágyó szivet csakis a szeretet indítja. Ahol nincsen tovább a karácsonyi Kisded, ott megszűnik a karácsonyi vásárlás, ajándékozás, vendégelés, ünneplés és csak a puszta emléke marad . . ., ugyan minek? A szegényes mellékterméknek: a mulatságnak és a dőzsölésnek. Ahol megvan az igaz öröm a hálatelt szívben, amely Teremtőjéhez fordul és testvéreit, rokonait s az Ur családját, a szegényeket tudja megörvendeztetni; ott — de csakis ott — helyén volt a szabadabbra eresztett szórakozás, a fényesebben megtartott vendégeskedés, az ének, a zene, a társasjáték s a látogatás. Ott, ahol az első ut odavezetett a jászolhoz, amelyben fekve Istennek Fia képviseli a világ minden gyermekét; szegényeit és elesettéit, — ott megvolt és joggal volt meg a hazatéréssel együtt az öröm és a vigasság. S mig szerte a világon milliók csak lopva-bujva ünnepelhetnek, kérjük adja a Mennyei Atya, hogy mi itt Szent Fiának jászolánál leborulva meglássuk azokat, akiken segítenünk kell. Minden vigasság, ének, szórakozás és jólét, — aminek itt részesei vagyunk, — csak kisebb része a nagy kegyelemnek és kiváltságnak, hogy nem kell lopva s félelemmel közelíteni .az Istenember jászolához, csak a saját ernyedtségünket és restségünket, vagy álszégyenünket kell legyőzni, hogy — az angyalokkal együtt — még itt, a földi számkivetés helyén is dicséretet zengjünk annak, aki(Folytatás a 12-ik oldalon.) KARÁCSONY Kiejtve neved láng önti el szivem S oly könnyű lesz a véres magyar kereszt. Angyalok szárnya suhog lelkemben S leomlik távlat, a múlt bennem remeg. Lehunyom szemem, nem kell látnom többé! Más szemek gyűl nak ki az éjben, — Hol boldog voltam s anyám szive égett Családi életünk boldog melegében. Titokzatos volt a szent homály magánya, Hol anyám kérte az égi Kisdedet, S ajándékok rejtőztek a konyhában, Mit angyal hozott azon a Szent-esten. Izgalmas percek zúgtak a határban, Hol pásztorok jártak öreg kucsmában, Mint évezredeknek hűséges nagyjai, — Dalukban az ég és a föld örök titkai. Fenyőfa állt szobánk kis sarkában, Kigyult szivekben könyörgő ima szállt. A havas világ irigyelte fényét, Mert a karácsonyfán angyalhaj vibrált. Megöleltük egymást glóriás csodában. Hol átölelt az ég kegyelmek árjában. S anyám megcsókolt: légy boldog fiam, E szent-esti tüzet hordozd boldogan! S most idézlek eltűnt szép Karácsony! Árván, egyedül, mint a Betlehem-i éjben Ott maradt nyájat őrző gyermek — Hogy mások a jászolynál Téged szeressenek! Viriasztok a nagy magyar éjben! Fényem,a múlt, s véreimnek könnye, Mely itt ■ ragyog magányom tüzében, Mint Jézus könnye a sírbolt tövében! Imádkozom, valami szörnyű nagyot kérek! öleld át forrón minden magyar vérem, Mint Elizeus tette jöttöd nagy-hitében, S felcsillant az ifjú szive melegében! P. SZELÉNYI IMRE A KARÁCSONY ÜZENETE “Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Ur Krisztus.” E Karácsony Ünnepén, Urunk 1958-ik esztendejében, újból felhangzik az angyali üzenet: “Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Ur Krisztus.” iSemmi sem bizonyítja jobban, tisztábban és teljesebben Isten örök szeretetét az emberiség életében, mint a Karácsony története, — Krisztus születése. “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy vaaki hiszen ö benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Amikor kétezer- év távlatából szemléljük az emberiség bűnében sóvárgó, elepedt, elcsüggedt és reménytelen voltát, mi, — az Újszövetség népe, — Isten Igéjének világosságában, örök kegyelmének és Ígéretének megváltozhatatlanságában megértjük, hogy miért volt a világ népének szüksége az isteni Megtartóra és Megváltóra. Ember, — sem próféta, sem tanító, — nem volt elégséges az emberiség megtartására, jobbátételére s lelke megváltására. Isten előtt két lehetőség állott fenn. Első: Isten teljesen elfordulhatott volna a bűnös embertől s engedhette volna, hogy bűnében pusztuljon el. A második: a megváltás isteni müve. Mint bölcs Teremtő és szerető Atya, Isten a megbékéltetés és a megváltás lehetőségét ajánlotta fel és valósította meg. Isten megmutatta és bebizonyította örök kegyelmét és szeretetét az által, hogy “az ő egyszülött Fiát adta.” Majdnem kétezer esztendő telt él az első Karácsony óta. Krisztus e földön élt. Tanításaiban, evangéliumában, szent élete feláldozásában, kereszthalálában és feltámadásában Isten véghez vitte a megváltás müvét. E Karácsony Ünnepén, amikor tekintetünket a bethlehemi jászolra vetjük, vájjon meglátjuk-e a kisded Jézusban életünk Megváltóját? Megérezzük-e Istenünk irántunk is megnyilvánult szeretetét? Megértjük-e, hogy “Krisztus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket”?! “És nincsen senki másban idvesség, mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” Ha meglátjuk, megérezzük s megértjük a megváltás isteni titkát és müvét Krisztus földrejövetelében, akkor e Karácsony Ünnepén lelkünk ismét megtelik a Karácsony és a menny örömével és bizonyságtevő szívvel zengjük: “A Megtartó ma született, Az örök Isten emberré lett. Ma, im visszaszereztetett Az igazság s elveszett élet!” Családommal együtt boldog, idvességes és Istentől megáldott karácsonyi ünneplést kívánok gyülekezetem minden tagjának, magyar testvéreimnek, a “Lorain és Vidéke” olvasóinak és szerkesztőinek. Nt. BACSÓ BÉLA, elyriai ref. lelkész.
